ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-01-21 / 4. szám

Menjünk át a vígabb tájak felé. Ülj le, ó emberek jámbor fia, az asszonyok társaságába kártyázni, vagy csak egyet végy be belőlük a kompániába, kénytelen leszel kevés idő múlva megállapítani, hogy „az- asszony csal" ! A tárgyilagosság és a szigorú jogérzet nagyon magas fokára emelkedett már az a nő, aki a kártya közt forgó bujkáló szerencsét cselfogásokkal is meg nem kisérti a maga részére hajlítani. Az asszony tehát igazán csal. Csal a kártyában, de csal néha olyankor is, ha a háznak hirét, a férjnek, a gyermekeknek érdekeit megvédelmezheti egy kis csalárdság által. Az ilyen csalás gyöngédségből fakadó gyönge­ség inkább, mint igazi eltévelyedés és bár — kivált a kártyánál — sok bosszúságot okoz, mégis elnézhető, sőt mulattató, mert rendesen sok benne az eredetiség, a naivság és a poézis! Kaián Tél apó. Tél apó megmutatta a foga fehérét. Ezt meg az emberek ugy hívják, hogy zúzmara. Zuzmarások a fák, az ablakok, a férfiak bajusza meg a szakálla is, föltéve akinek mindakettő meg van. Egyes helyeken a járdák is zuzmarások, akarom mondani fagyosak. A sivító szél végig búg az utcákon, melytől az arcok kipirulnak, az orrok meg olyan vörösek lesznek, mint egy szépen megérett szegedi paprika. A néhol csuszamlós járdán vigan fütyörészve bosztonozik egy fekete szőrű galléros úriember. Hogy valóban ur volte-, azt nem lehessen tudni, de hogy ember volt, azt lehetett látni. Keztyüs kezében útitáskát tartogatott. Talán valami reizen­der, utazó lehetett. Gummisarku cipőjében hang­talanul rótta a járdát, miközben mondom valami víg operai dalt fütyörészett. Egyszer csak zsuppsz! Egy kis, megfagyott kövön megcsúszott s olyan mesteriesen a földre teremtöződött, hogy senki se tudta volna utána csinálni. Valamit morgott magában. Azt hiszem héberül, vagy németül. És azt is hiszem, hogy nem vig operát dudorászott, hanem valami olyanfélét, melynek kivonatos részében aligha dicshimnuszokat zengedezett rólunk, szegény esztergomiakról. Nagynehezen fölcihelődött, emeletes cilinderét a kocsiutról, hová az szegény bánatában elbújni akart, fejébe nyomta s illa berek nád a kert, el­osontott a baleset színhelyéről. Még egy-két suszterinas rihegett az uton, mikor a pálinkás-putik ajtaja megnyílt. A büdös, fojtó pára mint egy füstölgő vulkán a nyitott ajtón kitódult a 17 fokos hideg utcára. Az ajtón kitámolygott egy rongyos, piszkos alak. Ugy hívják a gyerekek, hogy pénztárnok. Nem tudom miért hivják igy, de valószínűleg nem a mestersége miatt. Hát mondom, a pénztárnok ur alig, hogy a pokolból kikerült, először a boltajtónak nekidült. A metsző hideg ugylátszik észhez téritette őt, mert néhány perc múlva megindult. Mondom megindult. Akár egy gözmozdony, de azzal a különbséggel, hogy nem füttyentett az indulásnál. De ugy szuszogott, akár a mi kedves kis masinánk Pest-felé, meg aztán ugy fújta az orra lyukaiból a párát, akár a gőzmozdony. Igy hát csak mégis hasonlított a gőzmozdonyhoz. Oh a szerencsétlen! Épen arra tart, abban az irányban, hol előbb egy-két perccel a baleset történt. Mégis mozog a föld! Néhai való nagy Jókainknak egy mondása volt, melyből regényt is komponált. És valóban I Ahogy a járdára ért, olyan nagyszerűen utánozta az esést, hogy no! Hej ha ezt Darwin mester látta volna, tudom megörült volna neki. Miért? Nagyszerű! Hát azért, mert ismét bebizonyította volna, hogy mégis az ember a majomtól származott. No igen, mert olyan remekül utánzott. No ez már magyarul káromkodott. Volt benne annyi becsület, hogy nem nézte le a magyar voltát. Hatalmasat káromkodott s közben elő­sorolta rendre a szentek névlajstromát. Ugylátszik járatos volt ebben, mert ugy ment nála mint a víz­folyás. Meg se akadt, még csak lámpalázt se kapott. íme tehát bebizonyult, amit az emberek nem akarnak elismerni! Mégis van. egyenlőség! Előbb az a cilinderes uraság épen olyan szépen vágódott hanyatt, akár ez a rongyos, legutolsónak tartott ember. Egyenlőek vagyunk mégis! Szegény is, gazdag is egyformán esik. Mindakettőnek fáj az esés tárgya. Mindakettő káromkodik. Az már nem tesz semmit, hogy az egyik magyarul, másik meg németül. Haj de fájdalom! Ilyen a világ! Még sincs egyenlőség. Tagadom annak létezését. Nem igaz. Amikor javában simogatta piszkos, ronda kezeivel a fájó testrészét, jajgatott is káromkodott is fölváltva, jön egy öreg bácsi, egy őszes szakállú bácsi és zsebébe nyúl és ad neki egy hatost. Egy hatos a fájdalom díj. Ugye tehát még sincs egyenlőség ?! Az előbbi nem kapott fájdalomdijat, pedig annak is épp ugy fájt az esés. Talán jobban is, mert az úr nincs a sok eséshez hozzászokva, mig az a pálinkás boltok védangyala már meg­szokhatta az esést. Hányszor, de hányszor dobhatta ki a Mózsi zsidó öt, mikor nem fizetett! És ez a toprongyos alak fájdalomdijat kap. Igaz, hogy nem sokat, de neki elég. Kapni azon másfél deci pálinkát az olcsóbbikból. Abból többet kapni és az jobban kaparja a torkát. Attól lehet eredményeket várni. Igaz, az elöbi cilinderes alak is részesült nem ugyan fájdalomdíjban, hanem gunykacajban. Ez is valami. Ergó: még sincs egyenlőség. Az utolsó felvonás a pálinkásbolt meg­látogatásával kezdődött és másfél deci pálinka élvezésével végződött. Fidibusz. Krónika. — Esztergomban szénbányát nyitnak. — Nem búsulunk soha már most, Mert Esztergom szenes város. Szénnel fekszünk, szénnel kelünk És a szénről énekelünk. Szemes város: szenes város . . . Jó út ez a boldogsághoz. Fejlődésre, megnövésre Szükségünk volt már a szénre. Ha nőni akar a gyermek, Bővében kell lenni tejnek. Semmitől a város sem nő, Ide szén kell elegendő. És ha szén van, gyárak lesznek, Népek jönnek, adnak-vesznek S mi növekszünk duzzadt zsebbel S ebbez — álllamtitkár sem kell! (—.) * Zichy Nándor grófért január hó 24-én, azaz a most következő szerdán délelőtt 9 órakor gyászmise fog tartatni a fősszékesegyházban. A gyászmisét dr. Rajner Lajos püspök fogja celebrálni. Ugyanezen napon a budavári koronázó­templomban szintén gyászmise lesz az elhunyt vezérért. Vaszary Kolos bibornok, hercegprímás és Eszterházy Miklós Móric gróf, mint a Zichy Nándor emlékmű nagybizottság fövédöi erre orszá­gos meghívókat küldöttek szét azoknak az előkelő­ségeknek, akiket az emlékmű nagybizottságába is meghívtak. A nagybizotság első ülése ugyancsak 24-én lesz a Szent-István-Társulat dísztermében déli 12 órakor. * Simor-rekviem. Boldogult Simor János hercegprímás, esztergomi érsek lelkiüdvéért folyó hó 27-én, azaz szombaton d. e. 9 órakor ünne­pélyes gyászmise lesz a bazilikában, melyet Rajner Lajos dr. püspök, ált. érseki helytartó pontifikál. * Adomány. Ö Eminenciája a Bibornok hercegprímás 300 koronát küldött a szegények közt kiosztandó tüzelő anyagra. Zubcsek Mihályné 50 koronát adott a népkonyhára. A szegények hálája és imája áldja nemes cselekedetüket. * A központi papság uj tagjai. Dr. Tóth Kálmán theologiai tanár és dr. Drahos János érseki levéltáros már megjelentek városunkban és elfoglalták a főpásztor által részükre kijelölt működési körüket. Reméljük, hogy az egyleti életünk is uj erőket nyert bennük. * Változások a főkáptalani uradalomban. Fizáry Kornél III. osztályú intéző, aki a tapsonyi főintéző mellé volt beosztva mint a számadások vezetője, a mult napokban elhalálozott. Helyét Horváth Gál István miháldi intéző foglalja el. Miháldra Hayden Imre központi pénztáros került intézőnek, a központi pénztárosi állásra pedig Stiffmajer Lajost nevezte ki a főkáptalan III. osztályú intézői ranggal és fizetéssel. * Halálozás. Neményi Károly né, szül. Sta­niek Matild urnő, Neményi Károly Esztergom városi tanitó, ipartestületi titkár neje f. hó 14-én hajnalban 45 éves korában, hosszas szenvedés után, elhunyt. Temetése 15-én délután volt a bel­városi temető kápolnájából nagy részvét mellett. * Főegyházmegyei ügyész. Dr. Tölgyessy Ferenc ipolysági ügyvédet Hontvármegye terüle­tére főegyházmegyei ügyésszé nevezte ki a bi­bornok hercegprímás. * Zboray ós Rakovszky a bankok ellen. Nagyon uj az az álláspont, amelyre a fent ne­vezett két néppárti politikus helyezkedik, amidőn az újságokban és a képviselőházban azt hirdetik, hogy ha az egyházi birtokok akár az altruistabank, akár az úgynevezett „katholikus bank" által par­celláztatnak, el lesznek vonva az eredeti s az alapítók által célzott rendeltetésüktől. Épen azért meglepetéssel, de részben megütközéssel is vettek róla tudomást a vidéki körök. Ha azonban mé­lyebbre nézünk, van sok igazság a két neves po­litikus azon felogásában, hogy az egyházi birtokok ilynemű kezelése elébe vág az autonómiának s annak a kezéből már eleve kicsavarja a legfon­tosabb jogokat. Azonban teljesen tévednek a po­litikus urak, amidőn a káptalani birtokok bérle­téről, mint befejezett tényről beszélnek, mert ilyen bérbeadás még nem történt és nem is történhe­tik meg, miután a káptalanok statútumai teljesen eltiltják a birtokoknak a kézből való ily forma ki­eresztését. Különösen azt nem tudjuk, hogy mire való az úgynevezett „katholikus bank*-,pt végig­verni, miután ártatlan, mint a ma született gyer­mek? Nyilván való a fentiekből. * Adományok Zichy Nándor gróf emlék­művére dr. Blümelhuber Ferenc nagyprépost 1000 koronát, Graeífel János prelátus 1000 ko­ronát, Molnár János prelátus 1000 kor., Klinda Teofil és Brühl József prelátus-kanonokok 100—100 koronát adományoztak. Mint kisebb adományokat felemiitjük, hogy Pauer Károly 20 és a szent­györgymezői kath. Olvasókör 10 koronát adtak ugyanezen célra. Ily szép adományok láttára csak nőhet a lelkesedés­* 30 éves szolgálati jubileum. Bánfí Ká­roly m. kir. adóhiv. pénztárnok, mint azt már előre jeleztük, a mai nappal töltötte be állami szolgálatának 30-ik évét. Ez alkalomból ugy tisz­telői és barátai mint valamennyi megyebeli állami és közhivatal tisztviselői meleg ünneplésben óhaj­tották részesíteni, ő azonban minden ünneplés elől szerényen kitért. Ha azonban sikerült 'is ezzel barátai és tisztelői óriási táborának ünneplését elhárítani, nem akadályozhatta meg azt, hogy ama hivatal tisztikara, melynek már hosszabb ideje élén áll, szeretetének és ragaszkodásának szűk családi körben kifejezést ne adjon. Ünne­pelte benne a tisztikar a méltányos és igazságos főnököt, éppen ugy mint künn a társadalomban az atyai jóindulatú barátot és támogatót. Ma­gyarász Béla mint a hivatal legrégibb tisztvise­lője adott kifejezést a tisztikar szeretetének és igen szép és meleg szavakban emlékezett meg ama rendkívüli érdemekről is, melyeket az ünne­pelt harminc éves igen nehéz és felelőségteljes szolgálata alatt szerzett. Ez után átnyújtotta az ezen alkalomra készült remek kivitelű csoport­képet, mely az ünnepeltet, a tisztikar körében ábrázolja. Bánfi Károly válaszában rövid vázlat­ban átfutva a lefolyt harminc év történetén, a könnyekig meghatva mondott köszönetet a tiszti­kar szeretetének ezen közvetlen és legbensőbb családi jellegű megnyilatkozásáért. Este ugy a kir. adóhivatal, mint a számvevőségi kirendeltség tisztikara az ünnepelt tiszteletére közös vacsorára gyűltek össze a „Fürdő" szállodában. Amidőn mi is baráti szivünk teljes melegével üdvözöljük őt, szolgálati jubileuma alkalmából nem mulaszthat­juk el azon véleményünknek kifejezést adni, hogy a nagyobb körben való ünnepeltetés elől kitérni túlzott szerénység volt annál is inkább, mert hi­szen ezen harminc évet úgyszólván teljesen az esztergomi adóhivatalnál töltötte és igy a város éppen ugy mint a vármegye működését, a ma­gáénak mondhatja és joga lett volna ahhoz, hogy őt ünnepelje. * A pozsonyiak tisztelgése Frigyes főher­cegnél. Pozsony város lakossága vasárnap tisztel­gett Frigyes főhercegnél, hogy Izabella leányának György bajor herceggel történt eljegyzése alkal-

Next

/
Thumbnails
Contents