ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-07-21 / 30. szám

XVIL évfolyam. Esztergom, 1912. július 21. 30. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁKSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ara 16 fillér. Esztergom, 1912. július 20. — Szemfényvesztés, köpenyegforgatás. Már egészen fölösleges munka volna még több bizonyítékot szerezni annak a ténynek végleges megállapításához, hogy nálunk Magyarországon a közszereplő emberek komoly meggyőződés és szilárd elvek nélkül dolgoznak s csakis a hangulat, az érdek, no meg az ideig-óráig követett taktika vezeti őket azoknál a fontos alkotásoknál, amelyektől a nemzet millióinak békéje és boldogsága függ. Van valami megdöbbentő abban az elszánt fellépésben, amelyben Tisza István még mindig mutogatja magát az ország és a világ előtt. Valamint az is ijesztően különös, hogy a magyar parlamentnek egy oly nagy számú pártja, mint a munkapárt, mintegy megbűvölve hagyja magát árkon-bokron keresztül hurcoltatni. Azonban e megdöbbentő és ijesztő jelenségek a kellő értékre zsugorodnak össze, ha a dolgoknak teljesen a fenekére tekintünk. Mikor ugyanis a hazának az úgynevezett ,,legkurucabb

<í pártja kezet fog a hazátlanok csapatával, frigyre lép az utca vörös lobogójával, mikor ugy rémlik, mintha a radikálisan felforgató demokraták egy nagy lépést tettek volna előre a trónok és a jelenlegi alkotmányok ellen; fellép Tisza István gróf s mint a konzervativizmusnak lovagja, mint a királyhüségnek a példányképe s a jelenlegi társadalmi rendnek védő vára, kegyetlenül nagyot csavarint a politikai újszülött nyakán, amely a választói jog reformja útján magában a parlamentben óhajtotta rövid időn belül elfújni csecsemői dalát. Aki a szociáldemokratákkal barátkozik gyanús előttünk, hogy a létező jogrendnek ellensége és vallja a szekularizáció jogosságát. Ezen szempontból a Justh-párt gyanús a nemzet előtt, már csak azért is, mert a kegyetlen demokrata testvér képes felfalni a fegyvertársat is a győzelem esetén. Tisza mint konzervatív és szociáldemokrataellenes, a mi emberünknek látszik, bár porkoláb taktikájával még a főpapok huszárjai sem érthetnek AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Uti emlékeim. Közli: Pauer Károly. VI. Az északi tenger partján. A brüsseli állomáson sokan szálltunk fel az Ostende felé induló gyorsvonatra. Cook emberei már előre lefoglalták a fülkék nagy részét s a lefoglaltak ablakaira egy piros cédulát ragasztottak jeléül annak, hogy azokat már az utazók jól megfizették. Alig jutott már hely, két jól megtermett kövér dáma között foglaltam helyet. Nagyobbrészt franciául folyt a beszéd, amiből vajmi keveset értettem. Végre Gent-en. és Brügge-n. át Ostende-he, az északi tenger partjához értünk. Körülbelül 6 óra lehetett, mikor a pályaudvarra robogott be vonatunk. A hordárok sürögtek-forogtak körülöttünk, egyikük mindjárt felkapta podgyászomat és ki akarta vinni a hajóhoz. — Nem utazom ma Londonba — mondom — hanem csak holnap délelőtt. Most vigye el a táskámat a Hotel Cercle du Catholique-ba. Oda szállok. A hordár szépen engedelmeskedett s egyenesen a szállodába kalauzolt. Útközben megszólítom : Felelős szerkesztő: ROLKÓ BÉLA. egyet, de meg az is igen gyanús, hogy amint az irodalmi vállalatában a Magyar Figyelőben egy gyékényen árul a majdnem nihilista és anarchista írókkal, épúgy a politikában a legbizalmasabb emberei közé azok tartoznak, akik mint notórius szabadkőmivesek, radikális jogfelforgatók ismeretesek. S ha vesszük a választóközönséget, még sohasem láttam izraelita polgártársat, aki a szociáldemokratáknak ellensége lett volna s akinek nem tetszett volna a szekularizáció. Pedig ezek mind a munkapárt hűséges emberei, tehát Tiszának elvtársai és támogatói. Sok az ellentmondás, sok a szemfényvesztés. Kaján. A felszabadult söpredék. Mint egy állandó lidércnyomás ült a népnek lelkén az a nyugtalanító, de egyszersmind elrettentő tudat, hogy az erkölcsi félrelépésért járó büntetést a megszégyenítéseknek egy szörnyű láncolata előzi meg, amelynek fásult lélekkel való elviseléséhez még a legdurvább csendháboritó sem érzett magában kellő süllyedtséget. A müveit ember részére végleges erkölcsi kimúlást jelentett a megvasalás és a fegyveres bekisérés, a falvaknak népe pedig évekig elrágódott azon, ha a falu szülötte a fényes szuronyok közé fogva mérte végig az utcát. S ha a féktelenkedö kamasz valami csinytevésen jártatta az eszét, mindig ott kisértett mellette az a gondolat, hogy a törvényes erőszak végighurcolja a szégyen keserves útján. A közcsendnek és rendnek biztosítására s a vagyoni épségnek fentartására nem az — Mikor lesz itt Ostende-ban a képviselőválasztás ? Látom hogy a város fel van lobogózva és mindenütt csak a választásokról beszélnek. A hordár az felelte, hogy június 2-án, de nyomban hozzá is tette flammandul: — Melegünk lesz! — Hogy-hogy? — kérdem kíváncsian. — Hát erős küzdelem lesz a katholikusok és a szociáldemokraták között — mondja felemelt fővel a hordár. — Hát maga milyen párti? Van választói joga? — kérdem tovább. — Én szociáldemokrata vagyok kérem — folytatja a hordár —; de nem ám olyan istentelen, mint a többi. Én hiszem az Istent s megtartom vallásomat is. Nem bántok senkit, de elvemből nem engedek. Én egyedül a szociáldemokráciában látom Belgium boldogulását. — No ha tudtam volna — mondom a hordárnak — bogy maga szociáldemokrata, nem vitettem volna magával a podgyászomat. Tudja meg, barátom, hogy a szociáldemokraták mind egyformák. Sokan állítják, hogy a vallást, az egyházat, a hazát nem bántják, de mikor kenyértörésre kerül a dolog, mindnyájan odaállnak a kath. vallás és egyház ellenségei közé. A hordár egy ideig hallgatott, azután egy I kis gondolkodás után feleli: — Ugyan kérem, manapság nincs elv. Az győz, aki t többet fizet. — És ha a katholikus többet ád magának, akkor rá fog szavazni? — Rá hát — vágja vissza mosolyogva a Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Busárovits Gusztáv könj v kereskedésében. utolsó eszköz volt az emiitett félelem, különösen ha számba vesszük azt a ténylegesen létező körülményt is, hogy a notórius büntettek elkövetésétől a sok oldalról megtépett és tervszerüleg gyöngitett vallásos érzés nem igen tartotta vissza a rossz életre hajlandó egyéneket. Az ilyenek csak a fejük fölött suhogtatott korbácsra reagálnak s a nagy igazságból: „Az Isten nem ver bottal" — nem okulást, hanem ellenkezőleg vakmerő könnyelműséget merítenek. A néhány évtizeddel majdnem tűrhetetlenül garázdálkodó liberálisok számot vetettek a körülményekkel, amidőn az emberi szenvedélyeket megfékező vallás ellen kíméletlen harcot kezdettek, mert belátták, hogy valamitől félnie kell a népnek, hogy kell lenni oly ijesztő valaminek, ami a tanult és tanulatlan egyént egyaránt visszariasztja a törvények megszegésétől. Természetes, hogy az anyagra támaszkodó hatalom a fegyvereket hivta segítségül s a humánus érzések letiprása révén a szuronyoknak sikerült is oly nimbuszt szereznie, hogy valósággal már a feltűnésével is rendet teremtett a látóhatáron. Ekkor alakult ki az a felfogás, amelyet legtalálóbban „ szurony-vallás "-nak nevezhetünk. Ennek hivei nagy előszeretettel mondogatták: — Nem kell már pap és hit a népek fékentartására, elvégzi azt a csendörszuronyok ereje. Az idő azonban minden emberi felfogást a kellő megvilágításba hoz s megmutatja, hogy az elfogultság miben és mennyire rúgta oldalba az igazságot. hordár. — A szegény hordárnak mindig jól esik a garas. Akárcsak a mi esztergomi „nemzetünket" hallanám. Lám az elvtelenség ós jellemtelenség I szomorú gyümölcse! Az ostendei hordár bátran foghatna kezet azon esztergomi választópolgárokkal, akik ropogós bankók kedvéért készek voltak meggyőződésük ellen szavazni. Ostendeben két választásra készültek. Az I. kerületben egy liberális állt a kath. jelölttel szemben, a II-ikban pedig egy szociáldemokrata. Heves küzdelem után az előbbiben a katholikus, az utóbbbiban pedig a szociáldemokrata jelölt győzött, de csak 49 szótöbbséggel. Ez a városrész nagyobbrészt halászokból, munkásokból s hordárokból áll, nem csoda tehát, hogy legyőzték a katholikusokat. Az I. kerület hű marad a régi tradícióhoz, az intelligencia, az iparos és kereskedő-világ kevés kivétellel mind a katholikus jelöltre szavazott, úgy hogy a szociáldemokrata elvekkel spókelt liberális ellenjelölt mindössze csak 525 voksot kapott, míg ellenben a katholikus 1093-at. A Hotel Cercle du Catholique nagytermében épen egy kis konferenciát tartottak Ostende kath. vezórférfiai ós megbeszélték a választás egyes módozatait. Természetesen franciául folyt a tárgyalás s igy keveset értettem belőle. Első emeleti szobácskám igen csinosan volt bebútorozva. A falon ott függött a feszület is, jeléül annak, hogy a szálló katholikus. Az esti órákat a tenger partján töltöttem és pedig magában a fürdőben. Hatalmas paloták