ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912
1912-06-29 / 27. szám
XVII. évfolyam. Esztergom, 1912. június 29. 27. szám ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Felelős szerkesztő: ROLKÓ BÉLA. Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadóhivatal cimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Esztergom, 1912. június 28. — Az esztergomi népgyűlés. Vasárnap délelőtt 7211 órakor folyt le az esztergomi ellenzéknek és az ellenzéki érzelmű vidéki polgárságnak tiltakozó gyűlése a Széchényi-téren. A megjelent orsz. képviselők: Désy Zoltán, Kobek Kornél és Zlinszky István világos és talpraesett beszédekben vázolták a Lukács-kormány égbekiáltó törvénytelenségeit s kreatúrájuknak: Tisza István grófnak alkotmánytipró, gálád cselekedeteit. Szégyenfolt lesz ez hosszú időn át, amit mindenkor a szemünkbe vághatnak azok, akiknél ugy sem tapasztalhattunk jóindulatot eddig sem. Tiszának türelmetlensége nem tudott néhány napig, a parlamenti törvények figyelembe vételével várni, hanem a mi a külföldön méltán provokált nagy megütközést, statarialiter csinált rendet. Igen helyesen mondották a képviselők, hogy a törvények és házszabályok ilyetén való semmibevevésének, az alkotmány ilyen módon való letörésének meglesz lenn az a káros következménye, amit nem lehet majd oly könnyen elintézni, mint az ellenzéki képviselők eltávolitását, mert a lelkekben marad és örök időkig fogja éreztetni hatását. A törvénynek nem a szurony adja meg a kötelező erőt, hanem a belső értéke és a magasabban állók példája. Ha pedig a nép látja a jogoknak, törvényeknek tiprását fönt, a parlamentben, de főleg a gyászos főrendiházban, ahol „ünnepélyes asszisztenciával" temették el az ezeréves magyar alkotmányt, nem vehetjük tőle rossz néven, ha ő is hasonlóképen cselekszik. A parlamenti anarkia ellen küzdő szövetkezett ellenzék méreteiben impozáns, —• körülbelül 2000 főnyi hallgatóságot láttunk a téren — lefolyásában lelkes hangú népgyűlés sokaknak nyitotta ki a szemét. A lelkes szónokok méltó kritikában részesítették a fegyveres „törvényalkotókat", csak egy volt a baj, — hiányoztak a mungók, főleg azok, akik a két utóbbi választás alkalmaval ropogós bankókat vitted otthonukba. Nem mertek kibújni sötét odúikból, az igazság napjának világossága bántotta volna szemüket, nem jöttek a nyilvánosságra. Néhányan ugyan szomorú képpel hallgatták a vérző sebek és keblek fájdalmas jajjait, de mi haszna, — jön egy ujabb választás és a szavazó polgárok — tisztelet a kivételnek — ismét csak ahhoz a párthoz szegődnek, mely milliók árán jutott hatalomra és kormányra. Mindaddig, mig Esztergom népe teljesen át nem fogja érezni a választójog rendkívül fontos voltát, mig alaposan meg nem utálja a megvesztegetés undok bűnét, mely egyenlő a hazaárulással, addig hiába tartunk ellenzéki népgyüléseket, hiába buzdítjuk a polgárságot a haza önzetlen szeretetére, a független, szabad Magyarország kivivására. Tiszta erkölcs, igazi hazafías sziv s a Judás-pénznek megvetése, ezek azok az erények, amelyekkel minden magyar embernek kellene dicsekednie. Mig Esztergom választó népe ilyen hazafias erényekre nem tesz szert, addig ne álmodozzunk, szebb, jobb, boldogabb jövőről! P. Az eucharisztikus kultusz továbbfejlesztésének legjelesebb eszköze a kongresszusok tartása. Ezeken a kongresszusokon megjelennek a katholikus egyház vezérférfiai minden nép- és nemzetből, hogy e hitetlen világban az Ur Jézusnak az Oltáriszentségben való jelenlétének hitét hirdessék, hogy eszméik és gyakorlati gondolataik közlésekor fejlesszék az Eucharisztia külső és belső: a lelkekben élö tiszteletét, megjelennek a püspökök, hogy tekintélyükkel emeljék e kongresszusok értékét, azt súlyossá tegyék és határozataira rányomják az egyház pecsétjét, megjelennek a papok ezrei, hogy a hirdetett eszméket nagy szeretettel szivükbe véssék és azokat hiveik körében megvalósítsák, megjelennek a hivek százezrei, hogy dokumentálják azt a nagy szociális gondolatot: egyek vagyunk mindnyájan az Ur Jézusban! bár különböző nyelven magasztaljuk az Eucharisztiát, azért egyek vagyunk annak imádásában, kultuszának terjesztésében és a vele való szentségi egyesülésben ; érezzük itt a testvériséget s azt a közös öntudatot, hogy midőn az élö Isten a kenyér szine alatt az Eucharisztiában együtt lakik velünk: akkor annak az Istennek a dicsőségét terjesztenünk kell önlelkünkben s felebarátaink lelkében. A nemzetközi eucharisztikus kongreszszusok az egyháznak uj és legfényesebb manifesztációi az Ur Jézus istensége és azon kollektív szellem mellett, mely az evangéliumból kiárad. Ma a világegyházban Esztergom, 1912. június 28. — Az esztergomi népgyűlés. Vasárnap délelőtt 7211 órakor folyt le az esztergomi ellenzéknek és az ellenzéki érzelmű vidéki polgárságnak tiltakozó gyűlése a Széchényi-téren. A megjelent orsz. képviselők: Désy Zoltán, Kobek Kornél és Zlinszky István világos és talpraesett beszédekben vázolták a Lukács-kormány égbekiáltó törvénytelenségeit s kreatúrájuknak: Tisza István grófnak alkotmánytipró, gálád cselekedeteit. Szégyenfolt lesz ez hosszú időn át, amit mindenkor a szemünkbe vághatnak azok, akiknél ugy sem tapasztalhattunk jóindulatot eddig sem. Tiszának türelmetlensége nem tudott néhány napig, a parlamenti törvények figyelembe vételével várni, hanem a mi a külföldön méltán provokált nagy megütközést, statarialiter csinált rendet. Igen helyesen mondották a képviselők, hogy a törvények és házszabályok ilyetén való semmibevevésének, az alkotmány ilyen módon való letörésének meglesz lenn az a káros következménye, amit nem lehet majd oly könnyen elintézni, mint az ellenzéki képviselők eltávolitását, mert a lelkekben marad és örök időkig fogja éreztetni hatását. A törvénynek nem a szurony adja meg a kötelező erőt, hanem a belső értéke és a magasabban állók példája. Ha pedig a nép látja a jogoknak, törvényeknek tiprását fönt, a parlamentben, de főleg a gyászos főrendiházban, ahol „ünnepélyes asszisztenciával" temették el az ezeréves magyar alkotmányt, nem vehetjük tőle rossz néven, ha ő is hasonlóképen cselekszik. A parlamenti anarkia ellen küzdő szövetkezett ellenzék méreteiben impozáns, —• körülbelül 2000 főnyi hallgatóságot láttunk a téren — lefolyásában lelkes hangú népgyűlés sokaknak nyitotta ki a szemét. A lelkes szónokok méltó kritikában részesítették a fegyveres „törvényalkotókat", csak egy volt a baj, — hiányoztak a mungók, főleg azok, akik a két utóbbi választás alkalmaA XXIII. nemzetközi eucharisztikus kongresszus. Az Oltáriszentség vallásunk középpontja : kell, hogy az minden hivő lelki életének is középpontja legyen. Az Oltáriszentség az egyház lelke: kell, hogy a mi lelki életünknek is lelke legyen. Ezért fordit az egyház nagy gondot az Eucharisztia kultuszának intenzív terjesztésére és fejlesztésére, ezért fekteti bele ezen kultuszba összes energiáját és lelkesedését. Az eucharisztikus kultusz továbbfejlesztésének legjelesebb eszköze a kongresszusok tartása. Ezeken a kongresszusokon megjelennek a katholikus egyház vezérférfiai minden nép- és nemzetből, hogy e hitetlen világban az Ur Jézusnak az Oltáriszentségben való jelenlétének hitét hirdessék, hogy eszméik és gyakorlati gondolataik közlésekor fejlesszék az Eucharisztia külső és belső: a lelkekben élö tiszteletét, megjelennek a püspökök, hogy tekintélyükkel emeljék e kongresszusok értékét, azt súlyossá tegyék és határozataira rányomják az egyház pecsétjét, megjelennek a papok ezrei, hogy a hirdetett eszméket nagy szeretettel szivükbe véssék és azokat hiveik körében megvalósítsák, megjelennek a hivek százezrei, hogy dokumentálják azt a nagy szociális gondolatot: egyek vagyunk mindnyájan az Ur Jézusban! bár különböző nyelven magasztaljuk az Eucharisztiát, azért egyek vagyunk annak imádásában, kultuszának terjesztésében és a vele való szentségi egyesülésben ; érezzük itt a testvériséget s azt a közös öntudatot, hogy midőn az élö Isten a kenyér szine alatt az Eucharisztiában együtt lakik velünk: akkor annak az Istennek a dicsőségét terjesztenünk kell önlelkünkben s felebarátaink lelkében. A nemzetközi eucharisztikus kongreszszusok az egyháznak uj és legfényesebb manifesztációi az Ur Jézus istensége és azon kollektív szellem mellett, mely az evangéliumból kiárad. Ma a világegyházban AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. E vegyes kar gyönyörű énekét szintén hatalmas tapsviharral fogadták. 5. Solo für Trompete. (Egy fiatal városi tisztviselő remekelt e számmal. 6. Zwei Lieder für Männerchor : Azután szünet volt, mely alatt a plébánossal észrevétlenül eltávoztunk a kör helyiségéből, hogy részt vegyünk a legényegylet estélyen is, melyet a tagok elnökük (Kappertz Vilmos, a plébános első káplánja) névnapja alkalmából rendeztek. Az „Erholung" addig folytatta az estélynek a szünet utáni részét a következő műsorral: 7. Träumerei (Solo für Geige u. Klavier.) . Schumann. 8. Maientanz. (Reigen.) 9. Das Puppenmütterchen. (Kinderspiel.) . . Strube. 10. Rheinlied. (Männerchor.) 11. Solo für Trompete. 12. Eislein von Caub (Gemischter Chor). 13. Solo für Geige und Klavier : a) Mädel ruck, ruck, mit Variationen . . . Blériot. 11-től 2-ig tánc volt, azután kiki hazafelé tartott. A legényegyletben óriási közönséget láttunk. Már 7210 volt, mikor beléptünk a díszterembe. Ember ember hátán tolongott. A 13 pontból álló műsor tizenegyedik számát adták elő a tagok, mikor a számunkra fentartott elnöki asztal mellett foglaltunk helyet. A műsor különben a következő volt: 1. Kreuzbruder-Marsch von A. Marschall, Vereinsorchester. 2. Gemeinschaftliches Lied Nr. 1. 4. Der Tag des Herrn, von Kreutzer, QuartettVerein Loreley. 4. Festrede. 5. Rosen-Walzer von H. Heinrichs, Vereinsorchester. 6. Gemeinschaftliches Lied Nr. 2. 7. Abschied von Kirch' 1, Quartett-Verein Loreley. 8. Erinnerung an Rom, Ouvertüre von Fink, Vereinsorchester. 9. Gemeinschaftliches Lied Nr. 3. 10. Frühlingszeit von Schiebold. Quartett-Verein Loreley. 11. Mein Herz gehört nur Dir, Lied von Fink, Vereinsorchester. 12. O du sonnige, wonnige Welt, von Dauben, Quartett-Verein Loreley. 13. Lustiger Einakter : Abraham und Isaak auf der Jagd. (Két zsidó vadászkalandja.) Bámultam az egylet kitűnő ének- és zenekarát. Nem nagyítok, ha azt mon.dom, hogy bátran versenyezhettek volna a „Turul"-lal. A piano és forte remek változatait oly kiváló otthonossággal és ügyességgel, oly finom precizitással és színezéssel juttatták kifejezésre, hogy nem győztem eléggé csodálni művészetüket. A zenekar is kitűnő erőkből állott. Tagjainak száma 24. Az énekkarban 40-en vettek részt. Sokat kacagtunk az utolsó egy felvonásos vígjátékon, mely Ábrahám és Izsák kalandját állította szemünk elé igen sikerült módon. A vígjáték után felállt az egész közönség és elénekelte a „Kolping dalát". Közbe-közbe koccintottak is, ami a barátságos és kedélyes hangulatot még derültebbé tette. A Kolping-nóta után a plébános emelkedett szólásra s mint az egylet diszelnöke felköszöntötte a névnapját ünneplő elnököt. Azután maga Kappertz elnök köszönte meg az ünnepeltetést s többi között csekélységemet is üdvözölte, mint aki messze földről érkeztem hozzájuk, hogy tanulmányozzam társadalmi óletöket. TermeszeUti emlékeim. Közli: Pauer Károly. III. c) Remscheid kath. társadalmi élete. S most'még néhány szót Remscheid kath. társadalmi életéről. Aminő a hitélet, oly virágzó a kath. társadalmi élet is Remscheidben. Van férfi ós női Mária-kongregációjuk, kath. körük, az u. n. holung u , és kath. legényegyletük. Mindkettő igen magas színvonalon áll. Pünkösd hétfőjén alkalmam volt mind a két egyesület májusi estélyen részt venni. Először az „Erholung"-ba mentünk, melynek maga a plébános az elnöke. A terem gyönyörűen volt feldíszítve, csupa virág mindenütt. A közönség lelkesen fogadott s örült, hogy mai estélyen egy magyar pap is vesz részt. Javarészt már ismertek mindnyájan, mert láttak a mint gyóntattam a templomban és prédikáltam a munkásoknak. Az estély műsora a következő volt: 1. Maiglöckchen-Reigen. Táncolta 10, különböző virággal díszített fehérruhás nölgy. 2. Der Mai ist gekommen (gemeinschaftliches Lied.) Énekelte az egész közönség. 3. Sixiéme air varié par Blériot, Solo für Geige u. Klavier. (Kétszer ismételték meg, oly szép volt.) 4. Zwei Lieder für gemischten Chor : E vegyes kar gyönyörű énekét szintén hatalmas tapsviharral fogadták. 5. Solo für Trompete. (Egy fiatal városi tisztviselő remekelt e számmal. 6. Zwei Lieder für Männerchor : Azután szünet volt, mely alatt a plébánossal észrevétlenül eltávoztunk a kör helyiségéből, hogy részt vegyünk a legényegylet estélyen is, melyet a tagok elnökük (Kappertz Vilmos, a plébános első káplánja) névnapja alkalmából rendeztek. Az „Erholung" addig folytatta az estélynek a szünet utáni részét a következő műsorral: 7. Träumerei (Solo für Geige u. Klavier.) . Schumann. 8. Maientanz. (Reigen.) 9. Das Puppenmütterchen. (Kinderspiel.) . . Strube. 10. Rheinlied. (Männerchor.) 11. Solo für Trompete. 12. Eislein von Caub (Gemischter Chor). 13. Solo für Geige und Klavier : a) Mädel ruck, ruck, mit Variationen . . . Blériot. 11-től 2-ig tánc volt, azután kiki hazafelé tartott. A legényegyletben óriási közönséget láttunk. Már 7210 volt, mikor beléptünk a díszterembe. Ember ember hátán tolongott. A 13 pontból álló műsor tizenegyedik számát adták elő a tagok, mikor a számunkra fentartott elnöki asztal mellett foglaltunk helyet. A műsor különben a következő volt: 1. Kreuzbruder-Marsch von A. Marschall, Vereinsorchester. 2. Gemeinschaftliches Lied Nr. 1. 4. Der Tag des Herrn, von Kreutzer, QuartettVerein Loreley. 4. Festrede. 5. Rosen-Walzer von H. Heinrichs, Vereinsorchester. 6. Gemeinschaftliches Lied Nr. 2. 7. Abschied von Kirch' 1, Quartett-Verein Loreley. 8. Erinnerung an Rom, Ouvertüre von Fink, Vereinsorchester. 9. Gemeinschaftliches Lied Nr. 3. 10. Frühlingszeit von Schiebold. Quartett-Verein Loreley. 11. Mein Herz gehört nur Dir, Lied von Fink, Vereinsorchester. 12. O du sonnige, wonnige Welt, von Dauben, Quartett-Verein Loreley. 13. Lustiger Einakter : Abraham und Isaak auf der Jagd. (Két zsidó vadászkalandja.) Bámultam az egylet kitűnő ének- és zenekarát. Nem nagyítok, ha azt mon.dom, hogy bátran versenyezhettek volna a „Turul"-lal. A piano és forte remek változatait oly kiváló otthonossággal és ügyességgel, oly finom precizitással és színezéssel juttatták kifejezésre, hogy nem győztem eléggé csodálni művészetüket. A zenekar is kitűnő erőkből állott. Tagjainak száma 24. Az énekkarban 40-en vettek részt. Sokat kacagtunk az utolsó egy felvonásos vígjátékon, mely Ábrahám és Izsák kalandját állította szemünk elé igen sikerült módon. A vígjáték után felállt az egész közönség és elénekelte a „Kolping dalát". Közbe-közbe koccintottak is, ami a barátságos és kedélyes hangulatot még derültebbé tette. A Kolping-nóta után a plébános emelkedett szólásra s mint az egylet diszelnöke felköszöntötte a névnapját ünneplő elnököt. Azután maga Kappertz elnök köszönte meg az ünnepeltetést s többi között csekélységemet is üdvözölte, mint aki messze földről érkeztem hozzájuk, hogy tanulmányozzam társadalmi óletöket. Termesze-
