ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-06-23 / 26. szám

A mondottakból következik az is, hogy valamely politikai cselekedet derék vagy aljas voltáról akarván véleményt formálni, a cselekvő intenciójából nem indulhatunk ki, egyszerűen mert azt nem is imerjük. Maga a cselekedet és annak elemei kell, hogy a kritika alapjául szolgáljanak. Ezeken ép érzékkel, tiszta fővel elindulva nem jutunk bonyodalmakhoz s ritkán tévedhetünk. A vesztegetés, megvesztegethetőség, erőszakos jogtiprás, a hatalommal védtelenek rovására való visszaélés tényei magukban elegendőek véleményünk megalkotásához, nincs arra semmi szükség, hogy az intenciókat kutassuk. Ha pedig valakinek politikai cselekedetében gazságot látok, nincs arra semmi okom, hogy magánszemélyét tisztára mosogassam. Ellenben, ha magam is úgy találom, hogy igazságtalanul Ítélkeztem : visszavonhatok, enyhíthetek, bocsánatot kérhetek vagy makacskodhatom belátásom és tetszésem szerint, csak egyet nem tehetek — feltéve persze, hogy nyilatkozataimnak értelmességére súlyt vetek. Nem mondhatom: barátom te ugyan politikailag, vagy lóversenyileg, vagy bakkaratilag, vagy üzletileg, vagy köztisztviselői minőségedben gaz vagy, egyébként azonban nagyon derék, tisztességes ember vagy, akit nagyrabecsülök. Ahogy látjuk és a múltban is gyakran láttuk, ez mégis számtalanszor megesik, mert hát „parva sapientia regitur mundus." Dr. Vimmer Károly. — Mandátum-kobzás. A munkapárt maga is meghökkent a nagy elszántságra, mely Tisza sugalmára Lukácsot megszállta. A mandátumától megfosztani egy képviselőt akkor, ha engedetlenkedik, mi más, mint az ellenzéknek örök időkre való kizárása a parlamentből. No ilyet a dicső mungópárt ne merjen kockáztatni, mert ebbe ősszel az ellenzéknek is lesz ám beleszólása! Nem képzelhetjük oly elpuhultnak az ország lakóit, hogy némán tűrjék, mint kobozzák el az osztrákok engedelmes szolgái pontos fizetség okából azoknak a mandátumát, kik az osztrák körök érdekeivel szemben mégis csak a népet képviselik. A munkapárt mint többség nem hivatkozhatik a parlamenti rendre, s Lukács hiába argumentál a szuronyokkal és a rendörséggel, mert pártjának létezése a parlamentarizmus teljes negációja. A parlamenti rend érdekében a renitens kisebbséggel szemben nem alkalmazhat erőszakos rendszabályokat, hisz az ö megszületése az uralkodó erőszak a nép felett. zérükre, Bebelre szoktak hivatkozni, mondván, hogy kereszténység és szocializmus két össze nem egyeztethető fogalom: tűz és viz. Ha ez igaz is, akkor a viz és tűzből keletkezik a gőz, amely a mai nagy és fejlett iparnak hajtó ereje. A tűz és viz: a keresztény szocializmus teremti majd meg azt a nagy erőt, amely a társadalmi ellentéteket el fogja simítani. És mégis azt mondjuk, hogy a kereszténység és a szocializmus nem összeférhetlen fogalmak, mert a jó keresztény szocialista és a szocializmus rút önzéssé aljasodik, ha nem keresztény. A szocializmus diadalát csak ugy biztosithatjuk, ha tetejébe odatűzzük a keresztet, mert kereszténység nélkül nincs igazi szocializmus ! Száz torokból kiáltottak most a munkások:. — Igen, a szent kereszt, ez lesz a mi jelvényünk, a rajta függő Megváltó pedig a mi vezérünk! Fogadjuk, hogy a kereszthez soha hűtlenek nem leszünk! Remscheid derék, szociális érzésű plébánosa ott ült mellettem. Nagyon tetszett neki a munkások kitörése. Meglepetve kérdi: — Miért lelkesedtek most annyira a munkások ? — A keresztért — mondom nagy meghatottsággal. —• Ünnepélyesen fogadták ugyanis, hogy soha szociáldemokraták nem lesznek, hanem a kereszt lesz az ő jelvényük s az Ur Jézus az ő vezérük! — Bravó — mondotta a plébános — és rövid német beszédben buzdította a munkásokat további kitartásra és küzdelemre a keresztény szocializmus zászlaja alatt. Szó volt még a Krajnyák Ede ny. pozsonyi Meddig tűrjük még a hallatlan erőszakosságok hosszú sorát? Szerencsére a botnak két vége van ... A parlament körül. Nem szivesen veszem kezembe a tollat e tárgyról irni, mert fájó szívvel veszek kezembe minden lapot, amely újra meg újra kénytelen a világ előtt föltárni nemzeti létünk gyengülő pilléreit, azt a testvérharcot, azt a ki nem mondott polgárháborút, mely tényleg kezdi betölteni az országot. Hogy mégis megteszem, erre nem a vak szenvedély késztet, mely pártközi szempontot nem ismer, hanem annak óhajtása, hogy ezen vérlázító állapotból az ország mielőbb kijusson. Egyébként már a kormány részéről is szükségesnek látják ezen kibontakozási pontról gondoskodni. Eleve meg kell jegyeznem, hogy a kezdeményezés helyes forumtói ered, mert az csak egész természetes, hogy a sértett ellenzék nem fog ajánlkozni, hanem csak elfogadni. S ez az, amit tisztázni kell, mert nélküle vége igazán a parlamentarizmusnak és csak Bécs abszolutizmusa adhatná meg a kiutat, ha a szenvedélyek örvényébe került t. Házat az általa kezdett fegyveres akcióval teljesen kiürítené és uj vért hozna be abba, mely még obligó nélkül korrektül intézkedhetnék. Azt is meg kell jegyeznem, hogy a munkapárttól sem várhatjuk a kezdeményezést, miután annak 230 tagja inficiálva van azon bizonyos nyilatkozat aláirásával, mely előttük az erőszak irányába utat nyit, de egyébként az ajtót mögöttük betette. Értem ezalatt azon nyilatkozatot, mellyel Tisza intézkedéseit már törvényeseknek minősítette. Ezen nyilatkozatuk elvágta az utat. Tiszának azonban van egy utja. És ez az, amit az ország most pártkülönbség nélkül kénytelen neki megmutatni. Igaz, hogy a Házban az ellenzék részéről gazembernek, kapcabetyárnak, bitangnak, hazaárulónak stb. lett deklarálva, de egyéni integritásának sérelme nélkül. Most már Tiszának hazafiságát, egyéniségét, becsületét kell az elnöki asztalra helyezni és ezen az uton az ország igaz elismerésére sokat tehet. Az ország még mindig megértheti őt idején, de ne tévessze szem elől ö az országot megérteni mielőtt késő lesz. 30 év tapasztalatát és munkáját dobta bele Tisza a mérlegbe, de ezen nagy súly mellett ne tévessze el a mérleg másik oldalát, mely ha súlytalan, ha üres, az övé önsúlyánál fogva lerántja és összetöri a mérleget és önmagát. Az ellensúly az ellenzék. Ezt ne tegye súlytalanná, hanem ismerjen vele szemben is obligót, csak annyit, amennyit uri emberek egyébként is, de mint a nemzet szavazópolgárainak nagyobb részének képviselői feltétlenül, mint immúnis egyének a ház tekintélyének, morális alapjainak, a főgimn. tanár szerkesztésében megjelenő „Sväty Adalbert" cimű vallás-erkölcsős folyóirat buzgó olvasásáról, valamint a nagyszombati sz. Adalbert-egylet intenzív támogatásáról is, hogy az idegenben tartózkodó szegény munkásoknak is legyen kis szellemi táplálékuk. Megígérték, hogy támogatni fogják az egyletet és járatni fogják Krajnyák tanár lapját is, mely menten minden politikától és izgatástól, csak vallás-erkölcsös alapon iparkodik igen helyesen és üdvösen oktatni, tanítani a jó tót népet. Már fél 7 felé járt az idő, mikor a Legényegyletből eltávoztunk. A hátralevő időt felhasználtam a munkások meglátogatására. Felkerestem hajlékukat, mindenütt szivesen láttak és megvendégeltek. Másnap folytattam a missiót és szerdán reggel következett a búcsúzás megható pillanata. Vagy 50 tagu küldöttség keresett fel a plébániaépület udvarán. Szónokuk, ki egyúttal munkafelügyelő is volt, az összes munkások nevében megköszönte fáradságomat és emlékül egy arany Krisztus-gyürüt nyújtott át, mondván: — Hirdette nekünk a megfeszített Krisztust, mint szent Pál, viselje most állandóan az ujján a képét, melyet mindnyájunk szivébe vésett. A meghatottság könnyűi csillogtak a munkások szemében, mikor a munkavezető átnyújtotta a kedves emléket. Utolsó szavait hangos zokogásba fojtotta, megölelt és megcsókolt. En sem tudtam sokat mondani, sírtunk, könnyeztünk mindnyájan. Végre egy meleg kézszorítás után elváltunk egymástól. Ily felejthetetlen, kedves emlékeket hagyott szivemben a remscheidi missió ! . . . jogtiszteletnek megfelelően Tiszától egy nemzet becsülete erejénél fogva követelni jogosultak. A fő pont június 4-e. Az első kivezetés. Tisza ezt a mentelmi bizottság határozatának elébe vágva eszközölte, ezáltal a bizottságot fait accompli elé állította és ki nem zárt képviselőket vezettetett ki. Feltéve, hogy a mentelmi bizottsággal együtt a Házszabály szerint, a rendes és megkívánt 24 órai idő alatt beterjesztett javaslattal egyetértve kizárta volna már őket, a kivezetés ellen kifogás nem lehetne. De ez az elébevágás jellemzi Tisza erőszakosságát, amire nem vállalkozott sem Návay, sem Berzeviczy. A többi kivezetés is ily természetű, mert csak a kivezetés után Utasíttattak a mentelmi bizottsághoz, hová a megidézettek sem jelenhettek meg. Ezen intézkedéssel pedig Tisza önmagának lett a kontrája. Tehát 24 óra a kérdés. Ezen fordul meg minden! Tisza erre a sürgősségi véleményét fenn nem tarthatja, mert ha jó hazafi, akkor nevetséges 24 óra miatt nem tette volna ki a nemzetet ily gyalázatnak. Ez az ami a kivezetéseknek cirkuszi jelleget ad, melyen még neje is mosolyog. A sok sípolásnak pedig az okaira itt nem térek ki, mert hosszadalmas lenne, elég megjegyezni, hogy a rendreutasitások is az ellenzék szabályszerű kívánalmai közben történtek, munkapártit rendre nem utasított stb. Tisza ismerje be ezen tévedését. Az ellenzéknek, mely ezen elébevágás miatt lett szolidáris, melynek oly tagjai, mint Apponyi, Andrássy, Zichy stb. is kénytelenek voltak demonstrálni a jogtiprás ellen, férfias becsületének és hazaszeretetének latbavetésével felhevülése miatt fejezze ki nyilt ülésen sajnálkozását, mentse meg az országot a káros polgárháborútól! Ennek előmozdítására kérjük a főrendeket is! Ez az az in integrum restitució! Ezután egy nemzet, nemcsak az ellenzék sóhajt! Félre a szuronyokkal a szabadság, az alkotmányosság palládiuma elöl. K. Gy. S. HIREK. * Személyi hir. Metternich Sándor Paula bajnai hercegnő leányával, Klementina hercegnővel f. hó 20-án hosszabb tartózkodásra Trencsénteplicre érkeztek. Hőlak állomáson Oszvald fürdőigazgató és Gallia Rezső kir. tanácsos, fürdőorvos fogadta a magas vendégeket, kik évek óta leghűbb vendégei a fürdőnek. * Szent Péter és Pál ünnepén, azaz szombaton d. e. 9 órakor a bazilikában ünnepélyes szentmise lesz, melyet Graeffel János prelátuskanonok, nagyprépost-helyettes celebrál. * Walter Gyula v. püspök állapota. Walter Gyula dr. v. püspök állapotában, miként értesülünk, javulás állott be.^ A beteg főpapot Herczel tanár b) Remscheid kath. hitélete. Bár Remscheid 75.000 lakosa közül csak 14.000 a katholikus s a többi mind protestáns, mégis nagy a hitélete. Pünkösd vasárnapján és hétfőjén oly nagy volt a tolongás a templomban, hogy a portásnak ugyancsak sok dolga akadt a rendezéssel. Az a baj, hogy e nagy iparvárosnak csak egyetlen egy kath. temploma van. Igaz, hogy talán 3000 ember is elfér benne, de ez mind kevés a 14.000 katholikus részére. Egyelőre úgy segítettek az istentiszteletek sorrendjén, hogy a plébános a kölni bibornok-érsek engedélyével három káplánja részére az u. n. facultas binandi-t szerezte meg, vagyis mindegyik káplánja kétszer misézik vasár- és ünnepnapon, úgy, hogy a plébános miséjével együtt minden vasár- és ünnepnap hét szent mise van a remscheidi templomban. Igy azután mindenkinek van alkalma szentmisét hallgatni. Reggel 6 órakor van a munkás-mise szent beszéddel, 7-kor a diákmise (főgimnázium, polgári és elemi iskolák) ugyancsak szent beszéddel, 8 órakor kis mise, 9-kor ünnepélyes nagy mise a káplánok asszisztenciájával, tartja a plébános, utána szent beszéd. V2 11, 11 ós V2 12 órakor pedig kis misét mondanak a káplánok. IAz intelligencia főleg az utóbbi kettőn szokott résztvenni. Minden egyes alkalommal tömve volt a templom. Pünkösd vasárnapján körülbelül 600-an járultak a szent áldozáshoz, hétfőn valamivel kevesebben. A tabernákulumban két nagy áldoztató kehely van, az egyiket reggel egészen kiáldoztattam.