ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-01-14 / 3. szám

Ha a tanítói jólét előmozdítása, ami tagadhatatlan dicsérendő dolog, miért nem tartották szükségesnek azok is, akik intellektuális osztályokat és karokat képezvén, ellátásuk javítása érdekében nap-nap után gyűléseznek fennálló szervezetük keretében? És végső esetben, ha teszem kenyértörésre kerülne a sor, vájjon az úgynevezett kultursztrájk csak egyedül a szociális cimü szervezet keretében volna lehetséges? Vagy mivel nyújt biztosítékot arra nézve, hogy a bárki által izgatással arra a térre lépő kath. tanítóságot visszatartja? Vagy ha a tanítóságnak a népjóléti intézmények felállítása és vezetése körül kifejtendő szociális tevékenységre való felgerjesztésének, lelkesitésének, kioktatásának célzatából volt szükség a különleges szervezkedésre, miért nem adott ide vonatkozó tárgysorozatot, hisz erre nézve dús választékkal rendelkezünk? Ilyenek a különféle gazdasági-, hitel- és fogyasztási szövetkezetek, gazdakörök, dalkörök, népkönyvtárak, antialkoholista egyesületek felállítása, iskolaegyesületek, méhészetek, gyümölcsészetek létesítése, a néprétegek kioktatása a váltóisméről, a tőzsdéről, a bírósági eljárásokról, a leglényegesebb nemzetstatisztikáról, vonatkozással a helyi statisztikára, a véranyagvesztés bűneiről és veszedelmeiről, minők a magzatelhajtás, az egykerendszer, a kivándorlás stb. stb. Ezekben van ám az igazi szociális program, amiket már csak azért is fel kellett volna venni, hogy bebizonyítsák, hogy van eszméjük. Mi különbözteti meg azt a tanítót, aki a szociális szervezetbe nem lép be, attól a tanítótól, aki a szervezet tagja és vagy mindkettő szociális tevékenységű vagy egyik sem az ? És azt hiszi, hogy ha a magyar kath. tanítóság a szociáldemokrata elemek számára elveszett, az a szociális szakosztály munkásságának javára írandó ? Mikor, hol és mennyiben történt az? Azt annál is inkább tudni vélem, mert fiatalos ifjú hévvel tengelyt törtem és törettem velük, amiért azután el is neveztek csuhásnak, rágalmazónak és egyéb dísszel kvalifikált páriának. Azt azonban tisztelettel visszaszármaztatom, mintha én a régi világba belecsontosodott ember volnék és ostobaságnak tartanám azt. amit nem az én agyam termelt. Igen tisztelt elnök ur, ez jellemzi „Előre" cimü cikkében is, midőn az örökké avult keretek között csücsülő, fölmorduló öregnek minősít, aki zsémbelödik, lekicsinyel és másokat ostobáknak tart. Nos hát tartson annak, sőt ha jól esik, higyje továbbra is, hogy zsémbelődöm. Cikkéből kitetszik, hogy az úgynevezett rég mult állapotait nem ismeri t. i. azt, ami az 1903. évet megelőző volt. Azt én is akceptálom, hogy aki kimegy az ut porába és dolgozik, rászáll a por. Nos elnök ur, volt részem nemcsak a porban, amit felkavart, hanem a sárban is, amit hozzám vágott. Sebaj 1 Tetézze büszkeségét öntudata, aminttevő hatást nyert. A fehér mészkő-barlang aljába 13 lépcső vezet le. Kápolnává van berendezve, ezt a barlangnak szabályos kibővítése által az utóbbi évtizedben tetemesen megnagyobbították és a^betlehemi katholikusoknak mintegy^második templomává lett. Ettől a barlangtól mintegy 5 percnyire keletnek a községen kivül tisztelik József házát. Ez egy régi szent József tiszteletére épített templom alapján emelt kis kápolna. Igy áttekintettük a Betlehemhez fűződő emlékeket és az azokat tisztelő hagyománynak történetét és jelenét. Illesszük ezeket bele a vidék és a mostani Betlehem képébe. Betlehem jelenleg 10—15.000 lakost számlál. Jeruzsálemtől másfél órányira fekszik délnek; jó kövezett út vezet.feléje, újabban egy villanyost terveznek, mely az idegen forgalmat tekintve (évi 30—35.000) nagyon jól beválna. Utunk a jaffai kapuból vezet ki, elhalad a Hinnom völgye mellett és végig vonul a Refaim sikon, amelyen késői hagyomány után Dávid legyőzte Góliátot. Ennek végén a három királyok kútjához érünk, hol a hagyományok szerint Jeruzsálemből Betlehembe induló három királynak újra feltűnt a csillag. A kút vagy ciszterna utolsó emléke az V. században itt épült kolostornak, melynek Theodosius volt egy ideig főnöke. A kolostort régente Mária megpihenéséről (Kathisma tes Theotokon, innét a mai arab név bir [kút] kadismu) nevezték. (1. Kleophas u. Koikyliades, E . . . . laura Theodosion ton koinobiarchon, Jeruzsálem, 1901. 87. 1.) Pár perc múlva a görög Illés kolostorhoz érünk, mely utunk egy közép hogy megnyugtat engem is az a tudat, hogy én a mélyen tisztelt elnök urat személyében nem sértettem, mert e tekintetben nem vagyok különítményes szocialista tanitó. Bertalan Vince. HÍREK. Karcolat. Az öreg. székely góbé kimegy az erdőre fát döntögetni; hideg idő lévén, keményen meggémberedett markaiba hatalmasakat belefujt. Meglátja ezt a fia, megkérdi az apjától: — Id's apám, mért fujt a markába? — Mer' fázik, oszt meleget fújok bele. Eljött a dél. Az asszony forró puliszkát hozott ebédre, a góbé azt is megfújta. — Hát ezt mért fújta meg id's apám? Kérdé a fiu. — Mert forró, oszt hideget fújok bele. — Aunye a kutyafáját a kee pofájának, ha akar meleget, ha akar hideget fuj. Nos ez a székely adoma keményen ráillik a legutóbbi városi közgyűlésre. Tudniillik (igaz, hogy tudni mindig illik!) a gyűlésen egy-két olyan beszéd is hangzott el, amelynek szónokától más nótákat is hallottunk fütyülni. Amikor a városi honatya voksokért jár könyörögni házról-házra, hát Uram bocsa', még azt is megígéri, hogyha a választónak épenséggel élvezetére válik, hát még csörgős sipkát is vesz a fejére s ugy polkázik végig a korzón; ígér eget, földet, mennybeli üdvösséget. Többek közt ha már vallásügyről van szó, a katholikusoknak katholikus egyetemet, a reformátusoknak hercegprímást itt helyben, a zsidóknak akkora hasznot, mint a bazilika kupolája. És az a szegény izraelita polgár már előre nyel nagyokat a zsiros falatra. Még ha tetszik, egy pohár burgundi vöröset is a primási pincéből. És a szegény igéret biz csak igéret marad, feledve van a mult. A zöld asztalnál aztán veri a- mellét, szidja a zsidót, keresztényt, reformátust egyaránt. Még szép tőle, hogy nem felekezetieskedik. Az egyiket úgy végig korbácsolja, mint a másikat. Igaz is. Minek az a régi jelleg az iskolának? Felekezeti iskola? Hol a pokolban kell a felekezeti iskola? Ezután a legjobb lesz, ha a zsidó Kóbi gyereket a Samu papa a tisztelendő plébános úrhoz küldi előadásra. A László gyereket meg a mamuskája a rabbinus urnák ajánlja becses figyelmébe. Igy aztán egyenlőség lesz. Lesz aztán községi iskola. És ha községi lesz az iskola, akkor ledobjuk onnan a falairól a keresztet, mit csúfítja a falat! Elviszik a zsidó iskolába s ott fog ezután díszelegni. Igy fog lenni ezután a — Holdban . . . Ebből az a tanulság, hogy amikor a választás elkövetkezik, ne hagyjuk egy-két rongyos ötkrajcáros szivarra], meg pár félliter boros vizzel emelkedésen fekszik, honnét búcsút inthetünk az eltűnő Jeruzsálemnek és a különös szépen kiemelkedő Sión hegyének, mig a másik oldalon első pillantásunkkal üdvözölhetjük Betlehemet, egy délkeletnek kanyarodó hegysor végén emelkedik; mint egy óriási ölelésre hajló karnak kitárt tenyerén. A derült keleti levegőben élesen különválnak az apró keleti házak tömbkelegéből kimagasló templomok és kolostorok. Ott a francia iskolatestvérek iskoláj a, az olasz szalezianusok iskolája és temploma, a francia sz. Vince-apácák kórháza, a francia sz. József-apácák árvaháza, a karmelitaapácák és betharrami atyák (a lourdesi kongregáció) kolostora és temploma, a kevés számú mohamedán minaretje és a legutóbb behatolt német protestánsok temploma. A város délkeleti végén a sz. születési bazilika épületeinek tömege. Az emberek áhítata és a természet maga gyönyörű környéket készített az Üdvözítő sz. bölcsője számára. Nyugatról a hegy lejtőjét olajfa ligetek árnyalják. Az olajfát a szentírás a fák királyának mondja. (Bir. 9, 8.) Egyszerű lombjának ünnepélyes zöldjét, gondosan terraszozott szőlők váltják fel. Kelet felé a mélyen alant kanyargó völgyek felett tekintetünk a holttengeren és az azontúl fekvő moabita hegységeken pihen meg. Az emelkedésről aláereszkedve a hegy lejtőjén folytatjuk utunkat. A kedves Tanturi domb mellett elhaladva, hol Istenes sz. János fiai gondos szeretete veszi oltalmába a testben megfogyatkozott zarándokot. A hátralevő ut felén érjük Ráhel sírját, egy nyugodtan húzódó hegyhajláson. Nemsokára a város szük utcái és igénytelen házai és idegenmegvenni a lelki szabadságot s a jövőben olyan után menjünk az Ígéretek irányában, akinek jó lesz az is, ha a keresztény gyerek a keresztény s főleg elismert felekezeti iskolában tanulja az Istent imádni, és ha a zsidó gyerek a zsidóiskola falai között az ő Jehováját ismerhesse és szeresse. Nem kell nekünk a közös idea. Közös lónak túrós a háta, mondja a közmondás. Fidibusz. Krónika. Benn vagyunk a farsangban, Mint korom a csőben, Tizenhárom bál van már Eddig készülőben. Tizenhárom bál lesz már S még többet is várnak . . . És ha megvolt valamennyi, —' Elkoptak a lábak! Hiába jár felettünk Száz üstökös csillag, Ránk egy józanabb világ Már aligha virrad Táncolunk és táncolunk, Hisz van bálunk jó sok, Pukkadjanak a fösvények S a kopasz tudósok! Mért ne költhetnénk egypár Koronát a bálon ? Úgyis mindig fizetünk E cudar világon. Fizetünk a bankoknak Kölcsöntörlesztésre S mosolygunk a pótadókra, Mint kecske a késre! És ha már kiélveztük . Örömét a bálnak És ha végkép elvertük Néhány koronánkat, Nem is ijeszt meg a böjtnek Neeyven szeles napja, Hisz akkor a koplalást Kiki csak — folytatja. (—.) * A pozsonyi papság- Frigyes főhercegnél. A pozsonyi papság élén a társaskáptalannal ma délután 2 órakor jelenik meg testületileg Frigyes főherceg palotájában, hogy leányának György bajor herceggel történt eljegyzése alkalmából az egész családnak mély hódolatát kifejezze és szívélyes jókivánatait tolmácsolja. * A főszékesegyházi énekkar műsora 1912. jan. 15. Intr. Comm. choraliter, Fr. X. Witt: Grad. Salvos fac nos, 4 sz. v. kar. M. Haller: Off. Confitébor, 4 sz. v. kar. A. Weirich: Missa solemnis in B. 4 sz. v. kar org. és zenekar kísérettel. * Eszperantó előadás és tanfolyam Esztergomban. Ha a magyarországi eszperantó-mozgalomnak nem Giesswein Sándor dr. győri szerű, mégis oly ismerős népe fogadnak. A házak emeletesek, faragott kövekből épitve, ajtójuk, vasrácsos ablakuk egyszerű. De belül egyik-másik európai csínnal berendezve, többnyire Amerikában szerzett pénzen. A raktárakban és a műhelyekben csakhamar elénk tárul a népnek a szent helyhez kapcsolódó foglalkozása a különböző devotionálék, áj latossági tárgyak készítése, árusítása. Az utcán aláhullámzó tömeg csakhamar karácsonyi hangulatba ringat bennünket. Mintha az egyik csoportban a betlehemi pásztorokat ismernők fel, ugy bevésődött emlékünkbe a sok ábrázolás folytán e viselet; mintha egy másik tisztes férfiú sz. József képét tárná elénk. Hosszú ingszerű ruha ömlik végig alakjukon (mint a papi taláris), derekát széles öv tartja össze; egy bő, rendkívül egyszerű szabású köpeny fölötte. Az asszonyok — mintha a betlehemi anyák közelednének kicsi gyermekeikkel. Tovább mintha a sz. Szűz haladna el egy hosszú fehér kendővel árnyékolt, szelid arcú hajadon képében. Ily karácsonyi hangulatban a sz. születési barlanghoz érünk. Elvégezve ájtatosságunkat, a ferencesek terraszáról még egyszer végigtekintünk a városon és környékén. Felújul lelkünkben a látottak képe, melyet kiegészít a kelet felé húzódó völgy lejtőjén elterülő kedves község Betsahur, a betlehemi pásztorok falva, mint a hagyomány mondja. Ennek aljában Booz földje és a pásztorok mezeje. Érzelmeink a „Gloria in excelsis Deo" hangulatába olvadnak fel. Ez Betlehem örökös karácsonya. \