ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-04-21 / 17. szám

sége az igazi bölcseség; mert ez kedvet s erőt ád az élethez s ezáltal tényleg megoldja a lét értelmét. Ilyenformán Tolsztoj gyakorlati eszébe önkéntelenül is belekapcsolódot a kinyilatkoztatáshit s ennek a kettőnek az összeforrasztásából származó gyakorlati, praktikus életfilozófia vezette őt a lét problémájának a hit alapján való megoldásához a lét harmóniájának felértéséhez semmi egyéb. Nemsokára új alternativa elé került. A szociális kérdés megoldásának keretében el kellett döntenie azt, hogy micsoda előbbre való, micsoda értékesebb, a kultura-e, vagy pedig a természet ölén élő ember élete-e ? ! Itt már nem volt nehéz eligazodnia. Mint jelentékeny szerepkört betöltő arisztokrata ősök sarja teljes mértékben élvezte a kultúra áldásait s mindennek ellenére — mégis boldogtalan volt. S ezen boldogtalansága közepette kínosan tapasztalta, hogy az egyszerű nép, jóllehet fogalma sincs a kultúráról, jóllehet ismeretlenek előtte annak áldásai, mégis boldog, nagyon boldog. Hogy tehát megirigyelt életüknek részese lehessen, elfogadta életmódjukat, átvette ruházatukat és hitüket. Muzsikruhában járt, lábbelijét maga készítette, szántott-vetett, fát vágott, s távoltartotta magát a „gyűlöletes kultúrának raffinált élvezeteitől" s az orosz egyház hü gyermekeként igazi praktikus keresztény élethez kezd (1876), hogy igy nemcsak műveivel, de az életével is megbírálhassa a mai társadalmi világot. Ezen időtől kezdve, miként Rousseau Franciaországban, hasonlóképen ö is a természet evangéliumának mondhatni — fanatikus prédikátorává lett. Csak azt tartotta boldognak, aki paraszttá lett, illetőleg csak lesz, mert követökre nem igen tett szert. S épen ezért a nép iránt érzett „fizikai szeretetből" valóságos anarchista dühhel üldözi mindazt, ami valamiféleképen összefügg a kultúrával; nemcsak a kinövései ellen intézi támadásait, miként egyes méltatói gondolják s bizonyítani akarják, de az alapjait is döngeti. Fanatikus hévvel kel ki az állam ellen, mint amelynek egyedüli s tulajdonképeni célja a szegények kizsákmányolása. Miként Fichte, hasonlóképen ő is csak rendörállamot lát az államban (V. ö. „Grundlage des Naturrechts" 1796); az állam s a nemzet fogalma még nem olvadtak össze gondolataiban eleven összhangban. Az állam erkölcsi föladatairól még sejtelme sincsen. Arra még gondolni sem akar, hogy az állam esetleg társas organizmus is lehet. (Folyt, köv.) HIREK. Karcolat. — Vasárnap délutáni korzó. — Ha valakinek a vasárnapi délutánja nagyon unalmas, az jöjjön ki a korzóra és szemlélődjék és gyönyörködjék a sétáló publikumban, az, fogadom, nem fogja soha többé unalmasnak találni a csendes vasárnapi délutánt. Mert sokan vagyunk, akik se kávéházba, se mulatni nem járunk, akiknek semmi fajta édes ismerőse nincsen, hát azok bizony unalmukban azt se tudják, mivel töltsék el az időt, már annyit szundikáltak és annyiszor ásítoztak, hogy a sok szájtátogásba belefájdult az ember állkapcsa. Véletlenül ha ismerném Lux Terka őnagyságát, a hires irónőt, azt a szerény tanácsot adnám neki, hogyha kellenek a novelláiba borzasztóan beillő hősök és hősnők, ugy azokat Esztergomban, a korzón vasárnap délután fellelheti. Példának okáért milyen egy mese alak az a szörnyen rántásszagú delnő, aki velem szemben az ellenkező sarkon bámészkodik. Az a diónagyságú két szem, pisze orr, felborzolt haj, nedéges állás, ilyeneket nem láthat mindenki. Két kezét, amely a sok lúgos sikálástól és mosogatástól egészen olyan mint valami medvének a talpa, csípőjére teszi és ugy fikszirozza a sétáló férfi nemet. Amott odább egy másik hölgyike, valamiféle konyhatündér lehet, dudorász magában cikornyás éneket. Mellén nagy csokor szekfü díszeleg, valami „oda-álP'-ja vehette neki prezentbe, aki szegény azt hiszem egynéhány este kevesebbért vett magának szalonnát. Most a Lőrinc utcából két vitéz ember defeliroz. Nem affajta kutyamosók, hanem stráfosak ; egyik káplár ur, a másik fűrer ur. A fűrer ur szájában egy ménkű hosszú virzsinia szivar füstölködik. Ahogy e két vitéz ur a konyhacsősz őnagyságát észre veszi, mintha karót nyelt volna, mindegyik, olyan egyenes tartásban közeledik a szekfűs keblű delnő felé. A firer ur Hapták, meg a káplár ur erősen az álldogáló konyhatündér szemébe néznek, mialatt a vitéz firer ur a még majdnem egész égő virzsináját nagy hetykén eldobja; ezzel a tettével imponálni akart a gyönyörűségnek. Pár perc múlva amikor a gyönyörűség eltávozott az állomás helyéről, azt látom ám, hogy az előbbi hetyke firer ur Hapták visszasompolyog szépen és az előbb eldobott virzsináját felveszi a földről és ismét rágyújtva eltűnik a sétálók tömegében. Hangos nevetés kíséretében vagy négy iparoslegény törtet a korzó felé. Mindegyiknek gomblyukában nélkülözhetetlen a szagos virág. Látszik rajtuk s megmernék rá esküdni, hogy mindnyájan a férfiak szépitgetői, vagyis borbélyok, vagy ahogy ők szeretik magukat titulálni: „fodrászok." Hogy voltakép miért „fodrászok", azt bajos lenne kideríteni, de azt hiszem fodrokkal legkevésbé munkálkodnak. Miért biztosan borbélyok a négyek társasága? azt onnét következtetem, mert csak a borbélyok szoknak piros nyakkendőt viselni, azoknak van a hajuk kisütve és azok járnak nagyon hosszú sétapálcákkal. Valami Zerkovicsádot dúdolva, végig száguldják a népes korzót és mindenkit emberbaráti szeretettel oldalba löknek. Hátam megett nagy csámcsogás hallatszik. Egy polgártárs, aki foglalkozására nézve piaci magánzó és a köpködő kaszinó tiszteletbeli elnöke, nyálfakasztó gyönyörűséggel rágcsál egy megkívánni való szivarka véget, vagy magyarán mondva bagót, olykor-olykor nagyokat vakaródzik a fejetetején ; valószínűleg az adózó alattvalói gyűléseznek csókolnivaló hajfürtjei közt tán az általános titokzatos választgatási reformról. Hangos jókedvtől, nevetéstől és több miegymás hancurozástól forrong a korzó. Parasztlegények, katonák, mesterlegények, inasok, azután szakácsnők, dadák, szobacicák, mosogató lányok, parasztleányok rihegnek, röhögnek, meg-megállnak, egymást pajkosan meglökdösik. Sváb leányok , nyolcan-tizen, kézen fogva egymást lejtenek hegyesen a szürke aszfalton végig, miközben hangosan unalmas áriákat zengedeznek. Néha-néha kiviláglik a sok perkál szoknyás tündérek közül a kócsagtollas formájú naccsága, aki tovatűnik valamelyik utca fordulójánál. A nyugodni térő nap vérvörös sugarait végig terjengeti a hosszú Lőrinc-utca négyszögű kövein, majd az alkony szürkés homálya átkarolja lágy leplével a zsongó utcákat: kigyulladnak az izzó fényű nappali világosságot terjesztő villamos ívlámpák. Hét órára fordul az idő; a sétáló publikum elfáradt már, különben is a konyhák hűséges csőszének otthon már a helye, melegíteni kell a vacsorát, szépen hazaszéled a sétálgató tömeg. Fidibusz. Krónika a kormos üvegről. Eddig csak a szegény várost Néztük szüntelen, De a napot is nézzük már

f Kormos üvegen. És mit láttunk? — hogy a nap is Megfogyatkozott, Odahagyta régi fénye A dicső napot. Mikor a nap elsötétül, Sok szem ráfigyel S százhúsz percre a holdé lesz A teljes siker. De amikor a nap elől A hold elmegyen, A napra se nézünk többé Kormos üvegen. Ennélfogva szólni bizony Nem igen lehet, Hogyha gyakran veszünk elő Kormos üveget. És fényvesztett városunkat Vizsgáljuk vele S találgatjuk; régi fényét Visszanyeri-e ? (—•) Passiojáték 1912-ben. Az oberammergauiak hagyományos ragaszkodását a tizes évekhez, enyhíti a körülmény, hogy ujabban Oberammergautól nem messze több község kezd az oberammergauiak mintájára passiójátékot rendezni. Igy azok, kik az 1920-ik esztendőt megélni nem remélik, az idén is részesülhetnek a párját ritkitó lelki élvezetben, melyet egy jól rendezett passiójáték megtekintése nyújt. 1912-ben Eri Inn-völgyi tirol község (Oberammergautól nem messze) rendez passiójátékot, és pedig először nagyobb publikum számára épített színházban és modern közlekedési és elszállásolási konforttal. Nem az oberammergaui passiójáték egyszerű utánzásáról van szó, hanem eredetében ép oly régi és szövegében ép oly eredeti műről, minő a világhírű oberammergaui játék. Az újonnan épült színház 1500 embert képes befogadni (az oberammergaui 4000-et). Eri községe három vasúti állomásról közelíthető meg, u. m. Kufstein, Rosenheim, Oberandorf, mindahárom gyorsvonat megállóhely. A passiójáték az 1912. év következő napján lesz előadva: május 12., 16., 19.; június 2., 9., 16., 23., 24., 29., 30.; július 7., 14., 21., 25., 28.; augusztus 4., 11., 15., 18., 25.; szeptember 1., 8., 15., 22., 24., 29. Tömeges látogatottság esetén, mint Oberammergauban is, pótjátékokkal tesznek eleget a szükségletnek. Az előadási napokon a nevezett vasútállomásoktól bérkocsi, omnibus és automobil közlekedés közvetít. A helyárak 1 koronától 12 koronáig. Szállást helyben is kapható. Mindennemű felvilágosítással (8 nappal előbb történő jelentkezés esetén) szolgál az Eri-ben állandósított „Passionspiel Comité", úgyszintén Cook és Schénter menetjegyirodái (Wien, München). * Személyi hírek. Dr. Kohl Medárd püspök, Jedlicska Pál érseki helynök, Molnár János prelátus, országgyűlési képviselő, dr. Andor György prelátus, miniszteri tanácsos és dr. Rott Nándor prelátus kormányzó városunkba érkeztek, hogy a szent Adalbert-napi ünnepségen és a következő napon tartandó fökáptalani teljes ülésen részt vegyenek. * Szent Adalbert ünnepe. Szent Adalbert püspök s vértanú ünnepét nagy fénnyel üli meg ma a főkáptalan. A nagy püspök tudvalevőleg védőszentje az egész főegyházmegyének. Az ünnepségek a tegnapi délutáni vecsernyével vették kezdetöket, melyet dr. Rajner Lajos püspök s ált. érseki helytartó celebrált. Ma délelőtt 9 órakor ünnepélyes szent mise lesz a bazilikában, melyet ugyancsak Rajner Lajos püspök pontifikál, szent Adalbert oltáránál pedig kiteszik a püspök ereklyéjét. Az ünnepi szentbeszédet ez alkalommal Mátéffy Viktor belvárosi plébános mondja. Délulán 3 órakor ünnepélyes vecsernye lesz s a mai naptól kezdve mindennap délután 4 órakor ünnepélyes litánia ereklyecsókoltatással a fentemiitett oltárnál. Másnap a főkáptalan Rajner Lajos érseki helynök elnöklete alatt nagy tanácsülést tart, amelyen a városunktól távol levő prelátus-kanonokok is meg fognak jelenni. Ezen ülésen választják meg ujabb egy évre a jogi s gazdasági előadót, az egyes pénztárak kezelőit s a többi tisztséget viselő prelátusokat. * Üdvözölték a bibornok hercegprimási. Az esztergomi esperesi kerület papsága április hó 18-án tartotta a tavaszi kerületi gyűlését és ezen alkalmat arra használta fel az egybegyűlt papság, hogy a bibornok hercegprímást ért támadások miatt érzett botránkozását testületileg kifejezze. Egyben elhatározta a kerületi gyűlés, hogy a főpásztorhoz hódoló feliratot küld. Sajnáljuk, hogy a hírlapi tudósítás kellő szervezése hián bővebb adatok és a felirat hiteles kézirata nem állnak rendelkezésünkre s igy az ünnepélyes demonstratiónak épületes részleteit nem közölhetjük. * A főszékesegyházi énekkar műsora április hó 21-én. Intr. Grad. Com. choraliter. Ifj. Büchner Antal: Off. Confitebuntur 4 sz. vegyes kar, a cap. Max Filke Missa D-dur, 4 sz. v. kar vonós quintett és orgona-kisérettel. * Városi közgyűlés volt csütörtökön, melyen a következő főbb tárgyak kerültek sorrendre: Tudomásul vette a közgyűlés, hogy Nagy Antal főreáliskolai igazgató ebbeli tisztéről visszalépett s teendőivel Grusz Ede Raymund tanár bizatott meg. Welle Olivér főreáliskolai tanár nyugdíjaztatását kérte, a nyugdíjaztatásig szabadságoltatott. Az Esztergom-belvárosi róm. kath. olvasókör elnöke, Mátéffy Viktor plébános kérelmére a Simor-utcai u. n. tűzoltó-telket „Népház" létesítése céljaira a közgyűlés átengedte. Néhai Niedermann Károlyné által Esztergomban létesítendő „Művelt úri nők otthona" céljaira hagyományozott 100.000 korona alapítvány alapitóleveiét a közgyűlés jóváhagyta. Végül a részleges tisztújítás határidejéül f. évi május 2. napját tűzték ki.