ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-04-14 / 16. szám

a mezei munkabért kévéseivé, másutt keresnek az év legnagyobb részében munkát, azok az öröklött kis földet is kieresztik kezökből, aztán a nagyobb bér dacára még jó ruhájuk is alig van. A földet művelő ember a maga kis földjén függetlenebb, szabadabb, elégedettebb, mint a gyári munkás, aki a nagyobb bér mellett sincs előnyösebb helyzetben a napszámosnál. A gyáraktól a közügy érdekében nem sokat lehet várni. Az egyes gyárak, ahol építeni akarnak ujabb telepet, azok ingyen talajt, adómentességet, gyakran még építéshez anyagot is kérnek a várostól vagy községtől. A gyár, a nagy ipar kedvez a nagy vagyon gyarapodásának s ez által előmozdítja a középosztály gyengülését, amely úgy a szabadság, mint a műveltség és egyszerű életmód egy fontos biztositékát képezi. A gazdag gyárosok mellett van nagy tömeg vagyontalan munkás. Nem tudunk arra példát, hogy a gyárak mozditották elő nálunk a közvagyonosodást. Itt van megyénkben Lábatlanon a nagyforgalmu gyár, de a lábatlani nép ma is csak szegény nép, jobban táplálkozik talán mint az előtt, mig nem volt gyár, de sem vagyonban nem lett gazdagabb, sem szellemileg, sem erkölcsileg nem gyarapodott. Az óbudai gazdag szőlősgazdák a filokszéra pusztítása után nem karolván föl újra a szőlőművelést, szegény gyári munkásokká lettek legnagyobb részt. Nálunk is azt lehetne elérni a. gyárak által, hogy amit még el nem pusztított a filokszéra, az elpusztuljon a munkás kezek hiánya miatt, hogy a szőlősgazdák gyári munkásokká legyenek. Ez a változás nem a közvagyonosodást jelezné. Városunkban már annyira vagyunk a gyárak utáni vágyakozásban, hogy azt mint a jólét egyedüli föltételét halljuk emlegetni. Az összekötő vasúttól, a szénkutatástól, mint ezekkel járó előnyt várjuk a gyárakat. Pedig itt van előttünk a példa, hogy erre nem lehet számítani. Itt van Tata városában a vasút is, a szén is, de azért gyárak ott nem létesültek. A földmivelés fejlesztése által még sokat el lehet nálunk érni; létesüljenek gyárak is ott, ahol egyéb kedvező körülmények mellett frmnkás is van elég, nem szabad azonban ennek előnyeit túlbecsülni. Ami általánosságban helyes nézet, nem alkalmazható minden helyen. Vidékünkön a munkásviszonyokon kivül állók, a nép életét nem ismerők panaszkodnak keresethiányról; a munkaadók munkáshiányról beszélnek, bizonyára zavaros állapot. Ingatlanaiból szabadulni igyekszik munkáshiány miatt az, ki a gyárak fölállításáról, mint a népjólét föltételéről szónokol; ezt a gondolkozást nehéz megérteni. A magyar ipar nem fejlődhetett eddig oly mértékben, mintha önálló vámterületünk volna, az kétségtelen, a gyárakat, mint kívánatos dolgokat azok emlegetik mégis kik politikai elveik szerint az önálló vámterületnek nem hivei. Nyilvánvaló dolog, hogy ez idöszerint gyárakat emlegetni kormánypárti embernek, ily irányú beszédet sugalmazni a képviselőjelöltnek, ez csak olyan vaktöltéssel való lövöldözés, amelyre azok szorulnak, kik a maguk álláspontjának védelmére érvekkel nem rendelkeznek. Esztergomi. HÍREK. Karcolat. A pénz hatalnja. Még diák koromban ismertem egy fiút. Ez a fiú abban a kereskedő boltban volt inas, amely mellett én el szoktam ballagni az iskolába menésem közben. Se személyesen, se névleg nem ismertem őt, csupán látásból. Látásból is csak úgy ismertem, mert szokás szerint reggelenként a bolt előtti járdát öntözgette fel. És ekkor én mindig olyan tudományszomjasan néztem el, milyen művészettel rajzolta a széles járdakövezetre azokat a szabályos vizes nyolcasokat a kereskedőknél divatban levő tölcsérrel. És amint igy elmerengtem az ő művészies csinálmányán, neki néha kedve támadt arra, hogy az én fényesre vikszolt cipőmet jól összelocsolja vizzel. De én azért Isten tudja sohse haragudtam meg reá. Sőt inkább tán sajnáltam is. Hogy valójában miért sajnáltam, azt még most se tudom ; de az tény, ha olykor rám nézett azokkal a semmit mondó savószinű birkáéhoz hasonló szemeivel, úgy sajnáltam azt a fiút. Később már megismerkedtem személyesen is vele. A színházi kakasülőn szólított meg ő, ahová duetban szoktunk eljárogatni, merthogy előkelőbb helyen nekem se, meg nenki se tellett. Ilyenkor aztán elpanaszolta, hosy milyen rossz sorsa van. Az apja szegény vidéki zsidó szatócs, testvére van, illetve akkoriban volt nyolc. 0 volt a kilencedik gyerek. A színházba is legtöbbször úgy sikerült bejönni, hogy előbb valamelyik színész cókmókját hozta el annak lakásáról a színházba. A ruhája is olyan nagyon szegényes volt; úgy nézett ki, mintegy szőlőbe kiállított madárijesztő. Aztán hosszú ideig nem láttam a Kóbit. Egészen elfelejtettem ezt a művészies vizes nyolcasokat rajzoló kereskedőinast. Innen elment más vidékre. A mult nyáron aztán viszontláttam a Kóbi gyereket. Alig ismertem rá. A régi Kóbiból csupán a semmit mondó savószinű szemek maradtak meg; de egyébként egészen megváltozott. A korzón láttam meg öt a Szent István-napi ünnepségek alkalmával. Magas kürtös kalap, elegáns, testhez álló fekete szalonkabát, hófehér mellény, gyémánt melitűs nyakkendő, lakk cipő, ez volt a régi Kóbiból átvedlett Jakab úr ruházata. Aranykeretes cvikkerével fikszirozta a sétáló delnöinket, akik közül nem egy szerelmes pillantásokat lövellt a dandy felé. Nem egyedül sétált ő, hanem egy kacérkodó bohém pesti nő társaságában. Azt meg kell hagyni, nyomába se jöhetett a dandy úr az ő szeplős, vöröses arcával és sárgás cinóber színű bajuszával. Később aztán újból találkoztunk az egyik kávéházban. Az egyik sarokból gusztáltam öt, amint a pincérhad előtt olyan gerófos eleganciával adta a bankot. íme milyen nagy hatalma van a pénznek, gondolkoztam magamban. Lám milyen a világ sora. Hittem, gondolkodtam volna-e valamikor azt, hogy ezen szegény zsidógyerekből milyen úr lesz. De megjegyzem a gyengébbek kedvéért, hogy nem a zsidó voltát néztem nála; csupán csak azt, hogy némelyiknek milyen szerencséje is van. Valamikor, abban az időben, amidőn még a bolt padlóját, meg a járda köveit telerajzolta vizes nyolcasokkal, amikor a kakasülön együtt tapsoltuk a jól-rosszul játszó szinészeket, mondom ö rá se hederített az Ördög se. Egyedüli szórakozása vasárnap délután, abból állott főképen, hogy odatelepedett valamelyik kávéház ablakához és onnan az ablakon keresztül nézte gyönyörűséggel, hogy milyen boldogan szürcsölgeti egyik másik vendég a feketekávét. Néha engem is elhívott ezekre a földi gyönyörűségeket tartalmazó mulatságokra és aztán együtt lestük egész hosszú délután át a mulatqzókat. 0 szerencsés fickó lett, aki előtt alázatosan hajlong minden ember, merthogy ő nála éreznek szagtalan pénzt. Ugyanis a pénznek soha sincs szaga. Belőlem pedig szegény filiszter lett, akinél senki se érez se szagos, se szagtalan pénzt, A pénz hatalma nagy! Nem hét nagyhatalom van a világon. Hanem nyolc. A legfőbb hatalom, amely előtt a leggazdagabb ember is térdet-fejet hajt, a pénz. Montecuccoli is azt mondta, hogy a hadjárathoz három dolog szükséges. Először: pénz. Másodszor : pénz. És harmadszor is: pénz. A pénzzel mai világban mindent, de mindent lehet venni, még becsületet is. Igaz hogy ezt legolcsóbban lehet venni. Azt tartják az emberek, akiknek pénze van, az mind becsületes ember, ha mindjárt lopta, vagy sikkasztotta, avagy rabolta is. De mégis ebben a romlott világban csak egy legfőbb igazság van. Ezt nem lehet semmivel, még milliárddal se megvenni. Meghalni kell úgy a gazdagnak, mint a szegénynek egyaránt. A meghalás ellen a pénz hatalma is porszem. Egy olyan porszem, amely meg se látható. Fidibusz. Krónika. — Áprilisi idő. — Midőn elkezdem versemet, Az ég derült, nevet. Szikrázva száll A napsugár Karcsú tornyok felett. Verőfényes az utcasor, A házak, ablakok; Zsendül a fü, Pattan a bimbó És minden él, ragyog ! S amíg a versem írom csak tovább, Homály borítja el egész szobát. Az égre felhők mord gomollya gyül, S a napsugár mögéjük menekül. Mögéjük megy a tarka napsugár És gyászruhát ölt az egész határ, Az utcák hosszán nagy porköd vonul. Majd a szélvihar vad haragra gyul És ólmos, álmos, bágyadt felhőt vonszol, Alig van feljebb a templomtoronytól. A felhő lomha, rongyos, szaggatott. . . Ki tudja, eddig hol bolyonghatott ? És most egyszerre, nagyhirtelenébe Havat szór dühhel a tavasz szemébe. Egy pillanat — és minden hófehér, Egy pillanat — és újra itt a tél! És írom tovább, írom versemet, S az áprilisról elelmélkedek. Havas a bérc, mely ablakomba néz, Fehér a rét s megszokni oly nehéz. Elbújt a nap, mely imént nevetett S a levegőben fújnak vad szelek. De im, egyszerre . . . néhány pillanat. . . A felhő gyorsan kétfelé szakad, Körötte tiszta, kéklő ég mosolyg És szétveri a nagy felhőgomolyt. Újra előjön a szép napsugár, Az ablakomnál táncot-táncra jár. Az üvegen át pajkosan nevet — Hogy írom versemet . . . Az eresz csordul és a tiszta cseppek Lehullva újból a tavaszról zengnek. A virágok, fák rázzák a havat, A fű megint csak vidáman fakad. A verőfény a szomszéd házfalán A szemet szinte kápráztatja tán. Csak a szél fúj még folyton morgolódva, Beleakadva a telefondrótba, De játszva űzi fenn a felleget, Derüt-borút csinál ő össze-vissza . . . Mint én, — ha verselek ! (—.) * Húsvéti üdvözlő felirat. Vaszary Kolos bibornok-hercegprimást, az esztergomi székesegyházi főkáptalan minden kiválóbb alkalommal felkeresi mélységes hódolatát, jókivánatait és ragaszkodását kifejező soraival. Ez idén, amikor az érdemes főpásztort, a sötétben lappangó s Budapesten dolgozó összeesküvés emberei oly kíméletlenül, minden emberi érzésből kivetkőzve s az igazságot példátlanul letiporva támadják, a főkáptalan üdvözlő felirata sem egyedül az őszinte hódolatot tolmácsolta, hanem meleg szavakkal fejezte ki részvétét a hercegprímást ért bántalmak fölött és felháborodását az ellenségek részéről tanúsított példátlan kíméletlenség fölött. A bibornok-hercegprimás táviratilag jóleső hangon mondott köszönetet a ragaszkodó üdvözletért. * Tévedés. Egyik helyi laptársunk tévedés fotytán azt a hirt tette közzé, hogy gróf Zichy János kultuszminiszter Esztergomban, járt és a bibornok hercegprímást ért támadások ügyében dr. Rajner Lajos helytartóval értekezett. Egy Zichy gróf járt a napokban városunkban, de ez Zichy József gróf volt, aki a vedrödi plébánia betöltése ügyében járt el mint patrónus. * Főesperesi látogatás. Dr. Kohl Medárd püspök, föesperes a vágsellyei kerületben április második felében fogja végezni a főesperesi látogatásokat. * Adomány. Brühl József prel.-kanonok a kath. sajtó-egylet céljaira 200 koronát adományozott s ezzel belépett az egyesület alapitó-tagjainak sorába. * A főszékesegyházi énekkar műsora. Április 14-én, Fehérvasárnap: Introitus, Graduale, Communio koraliter. V. Goller: Offertorium Angelus Domini 4 számú vegyes kar orgona-kisérettel. Ifj. Büchner Antal: Missa VII in B. 4 sz. vegyes kar orgona- és zenekari kísérettel. D. u. Vesperae Falsobordoni. * Bizottsági ülés. A „Keresztény Szeretet Orsz. Gyermekvédő Müvé

a-nek központi bizottsági ülése e hó 18-án d. u. 5 órakor fog megtartatni. * Főegyházmegyei hir. Répás József budapesti hitoktató a budapesti szentszék tanácsosává neveztetett ki. * A vizivárosi leányiskola fejlesztése. Minden higgadtan gondolkodó és elfogulatlan egyénnek el kell ismernie, hogy az esztergomi vizivárosi zárda iskoláival s a benne virágzó egyesületekkel nemcsak Esztergom városnak, de a környéknek, és a megyének is számottevő kulturális középpontja. S ezt a nagy feladatot nem egy-néhány év óta tölti be ezen intézet, hanem egy félszázad óta végzi