ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-03-31 / 14. szám

gazdálkodó asszonyok zárták be a sort, mintha csak temetésre vagy feltámadásra mentek volna. S valóban nem tudták, hogy határukat gyászolják-e, vagy annak további életét ünnepeljék. A községháza előtt sorfalat álltak s szorongó érzelmek között várták a pillanatot, amidőn megtudják, hogy sorsuk jobbra vagy balra döl-e. Palkovits László, a járás főszolgabirája szintén a helyszínen várakozott, nemkülöben Luczenbacher Pál képviseletében Katinszky Lipót uradalmi ügyvéd is ott volt. Kevés várakozás után a küldöttség x

h 10 órakor megérkezett. A hivatalos fogadtatás után Stampay megkérte Darányi Béla miniszteri tanácsos, főigazgatót, hogy fogadná szivesen a gazdaközönség üdvözletét. Darányi, bár előre láthatólag tiltakozott az ünnepélyes fogadtatás ellen, mégis engedve az óhajnak, kegyesen fogadni méltóztatott. S ez volt a köbölkútiak szerencséje. Üdvözletükben leadták mindazt, ami fáj nekik. Igy midőn szószólójuk Stampay a küldöttség jövetelére hivatkozott, többek között rámutatott arra, hogy most szinről-szinre meggyőződhetnek arról, miszerint ők a tagosítást most sem akarják s kérte a küldöttséget, hogy azzal a szeretettel és mindnyájok megelégedésére vizsgálják meg ügyeiket, amint azt odafönt megígérték. Erős reményét fejezte ki az iránt, hogy t. i. ha a törvény betűje talán meg is engedné, de az ő bölcseségük és kegyes belátásuk nem fogja megengedni, hogy egyért, kettőért egy egész község érdemes gazdaközönsége pusztuljon, földönfutóvá legyen. Darányi Béla miniszteri tanácsos Stampay szavaira részletesen válaszolt, különösen hangoztatta, hogy őnagyméltósága csakis a nép javát kívánja munkálni s kiküldetésüknek is ez a főcélja, hogy meg tudják kell-e Köbölkúton a tagosítás, vagy sem. Erre Hortai Ferenc gazda a gazdaközönség nevében üdvözölte a méltóságos küldöttséget. Majd kiemelte, hogyha ez a bizonytalanság még sokáig tart, akkor tagosítás nélkül is kipusztulnak. Akik eddig kiestek földjeikből — úgymond — azok is csak a tagosítás veszedelme elöl menekültek. Végül bizalommal kérte a küldöttséget, hogy távolítsák el tőlük e veszedelmet, mert ők apáik földjén élni és dolgozni akarnak. Mire Darányi miniszteri tanácsos többször fölszólította a gazdákat, hogy csakugyan nem kivánják-e a tagosítást. A gazdák mindig emelkedettebb hangon adták meg a választ, hogy t. i. nem akarják. S most következett a fogadtatás poézise. Mig Hogenbuk Franciska szép virágkosárból ibolyát hintett a méltóságok lábai elé, addig Barta Mariska 8 éves kis gazda leányka szép virágcsokorral kezében, messze csengő, szívhez szóló s könnyekre indító hangon következőleg üdvözölte a Méltóságokat: „Méltóságos Uraink! Én még kis gyermek vagyok, de azért tudom, hogy községünk nagy fordulat előtt áll. Édes apám mondta, hogy földjeinkről, kenyerünkről van szó. És ez a kenyér most Méltóságtok kezébe van letéve, hogy ott maradjon-e földünk, ahol volt, vagy ki tudja hol. Szépen kérem Méltóságos urakat, hagyják meg édesapáinkat földjeikben, hogy ezentúl is megkereshessék mindennapi kenyerünket és hogy bennünket fölnevelhessenek. És mi imádkozni fogunk Méltóságos urunkért, hogy szintén boldogok és hosszú életűek legyenek. Ezzel a virágcsokorral üdvözlöm Önöket. Isten hozta! Isten éltesse a Méltóságos urakat!" És az asszonyok s a férfiak szemei könybelábadtak. De könybelábadt a méltóságos úr szeme is, fényes bizonyítékául annak, hogy neki is szerető emberi szive van. Megható jelenet volt látni, midőn a méltóságos úr megfeledkezve méltóságáról, a gyermekekhez leereszkedvén arcaikat becéző szeretettel simogatta s megvigasztalta őket. S e vigasztalás,ból a nagyok is sokat értettek. S bárha még a végleges döntő szó birtokában nincsenek, azóta vigan hozzáláttak munkájukhoz s mintha a pacsirta is vígabban szólna fejük fölött. Egy jelenvolt. HÍREK. Böjti igazságok. (Jóknak és gonoszoknak.) Az már csakugyan igaz, hogy nem igaz, aki hazudik. Lóról szamárra, tehénről kecskére, házról zsellérségre hanyatlik a folyton farsangoló gazda. * ' Délben gyertyát gyújtani annyi, mint oktalant okossá tenni. * Végtelen farsangi tékozlásnak böjti titkos siránkozás a vége. * A farsang nagyító üvegén az ugráló törpének is óriási árnyéka van. < * • Ha két rossz áll előtted, válaszd a kisebbiket. Ha a két farsangi hiteleződdel kerülsz össze, köszönj alázatosabban a nagyobbiknak. * • ,-f

: "V Ismeretlen emberre épen úgy ne légy kíváncsi, mint az ismeretlen bűnre. Valóban nehéz föladat a csúnya lelküekről szépen nyilatkozni. * Jegyezd meg, hogy soha sem az irás hazudik, hanem az iró. Ne keressünk drága gyöngyöt a szemét ^

ZÖtt

' Dr. Kőrősy László. Karcolat. Nemzet napszámosai. Valamikor régen olvastam egy kedves novellát. A cime ez volt: Jánoska pap lesz. Ennek a novellának az a csattanós vége, hogy teljesült az édesanya kívánsága; de csak félig. Jánoska csakugyan pap lett, de Thália papja. Vagyis egy „rongyos" színész, aki a magyar nyelv bűbájos oltárán áldoz a Hadúrnak, a magyarok Istenének. Voltak sokan ilyen hasonló Jánoskák, kiknek szemei előtt egy szent cél, egy áhítatos, zsolozsmás imádság lebegett. Vándorlók voltak, névtelen hősök voltak, kiknek sarjaiból egy hatalmas, megdönthetetlen fa nőtt ki: a magyar színészet. Haj de mi esztergomiak ilyen semmiségekkel keveset vagy épen semmit se törődünk. Mi végettünk ugyan ez a viharokkal dacoló fa ki is száradhat, meg is ehetik a férgek, kisebb gondunk is nagyobb annál, hogy eszünkbe jutna valamelyes érdeklődés irányában. Röstellem való dolog, hogy ez az ősrégi város közönsége olyan nagyfokú részvétlenséggel és nemtörődömséggel van a színészet iránt. Lám a túlsó rossz szomszéd kitett rajtunk. Ezerszerte jobban pártolta a színészet fenkölt apostolait, mint mi. Hogy miben rejlik ennek oka, azt bajos lenne kitalálni. (Talán a mindent tudó Krónikás már ki is találta.) De egyáltalában mi esztergomiak minden iránt annyi közönyösséggel, annyi részvétlenséggel viseltetünk, hogy ez már kevésbé válik városunk dicsőségére. Iszonyúan filléreskedünk minden olyanban, amelyből hasznot vagy érdeket nem sejtünk. De bezzeg, ha lumpolásról, meg holmi pénzdobálásról van szó, hohó akkor mi vagyunk a legények a gáton ! Persze, persze, ha ilyenre áldoznánk, akkor a delnöinknek a sokfajta uj ruháira nem maradna. Pedig hát elegáns kosztüm nélkül ki korzózna és adná a szépet? Tudnék egy módot, mellyel a zsugoriak zsebéből ki lehetne varázsolni a rozsdának indult rézgarasokat a színészet oltárára. Akik színházba mennek, azoknak külön e célra készített újságba ki kellene nevüket tétetni. No tudom akkor nem lenne olyan üres színtér! Mindenki azon lenne, hogy neve ott ékeskedjék az újságban és igy mindenki olvasná nevét nyomtatásban. No mert az esztergomi publikum csak úgy adakozik valamire, ha becses neve nagy, ragyogó betűkkel ott ragyog az újság elején. Azonban az esztergomi közönség ennyi nemtörődömsége és részvétlensége mellett nem csoda, ha az egész országban olyan rossz hirünk van. A kongó üresség nagyszerűségében önkéntelenül azon gondolat fogamzik meg agyunkban, vájjon a város vezetői és mindenhatói meghaltak-e ? Mert csak egynéhányat bírunk a kriptái magányban felfedezni. De sehol se látunk tudós bácsikat és tudatlan plebejusokat. Ha mozi lenne, oh akkor ők lennének az elsők. Se tanulóifjúságot nem láthatni. Pedig nagy kár, mert több tudományszerzési forrás találkozik itt, mint bármely mozi előadáson. Köztünk legyen mondva, nekünk nem színház, színészet kell, hanem cirkusz, meg csörgősipkás bohóc. Azokon lehet nagyokat röhögni. No de a véleményüket és utógondolatukat se szeretném hallani majd a távozó színészeknek.. Azt hiszem, nem sokkal lesz szelídebb stílusú jó kívánság annál a bizonyos suhaji malomnál. Ha majd a gőzmasinára felülnek, valószínűleg kórusba fogják dúdolni: Áldjon meg benneteket az Úristen úgy, mint a suhaji malmot! Mert abba egy nyáron hétszer ütött bele a ménkű. Pedig az nagy baj volna. Fidibusz. Krónika. — Tavaszi strófák. — Uj ruhák a korzón, Uj gallyak a fákon, Előjöhet ismét Tavaszi kabátom. Uj virág, uj élet, Uj Zerkovitz nóta, Hallgatom a verklin Immár reggel óta. Uj a napsugár is, Mely az arcom éri, Csak a szerteszálló Por ismét a régi. • Nem járok már a szigetben Árnyas gesztenyék alatt, Nem nézem el hosszan, mélán, Mint hanyatlik le a nap. Nem élvezem, pedig a vágy Utána sokszor hevít, A természet esztergomi Szigeti szépségeit. Hosszú esti sétáimnak Bús, szomorú vége lett, Amióta kotró jár a Kisduna vize felett. (Im Walde wandV ich und weine Az erdőn sírva járok, (Heinével mondom ezt,) És egy rigó a lombok Közt fütyörészni kezd. »Mi baj van jó barátom?" Kérdez engem vigan És könnyeim közt mondom: „Nagy baj van most fiam. A fecskéktől kérdezd meg, Ök tudják mi az ok; — (Lánykám most próbál fel egy Tavaszi kalapot.") (-•) * Személyi hipek. Schiffer Ferenc prelátuskanonok több napig Budapesten tartózkodott s a központi legényegylet évi közgyűlésén elnökölt. Dr. Rott Nándor prelátus, közp. szemináriumi kormányzó a zárdában az esztergomi hölgyeknek lelkigyakorlatot tartott s több napig városunkban tartózkodik. mr ELSŐ SZENT ÁLDOZÁSI EMLÉKKÉPEK, ~M valamint mindennemű szent képecskék legnagyobb választékban, különféle alakban és a legszebb kivitelben, magyar, német vagy tót szöveggel a legjutányosabb árban kaphatók BUZÁROVITS GUSZTÁV könyvkereskedésében Esztergom. Mutatvány-képek és árjegyzékek ingyen és bérmentve.