ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-03-20 / 12. szám

rázhatjuk. S azért a pénznek, az aranynak, az önzésnek, az élvezetvágynak átka újból csak reá nehezednek a társadalomra. Ettől az átoktól csak a krisztusi megváltás szabadithatja meg az emberiséget, amelynek erejében szüntelen meg­válthatjuk magunkat az eredeti bűn következmé­nyeinek szolgaságából és felszabadithatjuk a lel­künkben rejlő jó és nemes hajlamokat a rosszra való hajlandóság elnyomásától. Boldogitóbb társadalmi rendet csak úgy te­remthetünk, ha az állatias ösztönök kultúrája helyett a lélek kultúráját, a lélek üdvéről való gondosko­dást juttatjuk érvényre. Ezért minden szociális reform-tevékenység­nek a lélek gondozása és művelése, a lelkek re­formálása körül kell forognia. Meddő és elhibázott marad minden szociálpolitika, mely nem indul ki a lélek igényeinek és szükségleteinek kielégitésé­ből, amely figyelmen kivül hagyja a lelket. De ebben rejlik egyszersmind a valódi szociális mun­kának nehézsége. Mert könnyebb szocialisztikus módon beszélni, mint szocialisztikus módon csele­kedni. Kényelmesebb népgyűléseken a tőke ellen dörögni, mint a kapitalizmusra való hajlandóságot a saját lelkében, amelyben legmélyebb gyökerei vannak, kiirtani. Ezt a nehéz, de boldogulásra és tökéletesebb társadalmi rendre egyedül vezető szociális munkát inditutta meg Krisztus. Erre a szociális munkára hiv fel az Ő szelleme. Midőn a római birodalomban a szociális állapotok teljes feloszlásnak indultak és a legellen­tétesebb érdekek harca bontogatta a társadalom alapjait: akkor léptek fel Krisztus apostolai. És talán szociális programmok hirdetésével kezdték nagy reform-munkájukat? Talán szervezték a rab­szolgákat? Talán új intézményeket, új törvénye­ket követeltek? Nem. A keresztet emelték fel e társadalomban és Krisztus megváltó halálát hir­detve, a kereszt követésére, önmegtagadásra, lel­kük felszabadítására, nemesítésére, gondozására hívták fel az embereket. Ismerték a római társa­dalom minden nyomorát és borzalmát. De fülük­ben csengett Krisztus szava: „Keressétek először az Isten országát és az Ő igazságát és ezek mind hozzáadatnak nektek." Tudták, hogy először a lelkekben kell megteremteni a békeség, a megelé­gedettség, az összhangzatos élet országát s hogy csak ezen az alapon épülhet fel az új, a jobb társadalom. Tudták, hogy előbb az embereket kell a megváltás kegyelmében részesíteni, előbb a jellemeket kell erősíteni, előbb komoly, elszánt keresztényeket kell alkotni. Csak ilyen telkekből fakadhatnak ki ezután a szerves fejlődés erejénél fogva az egész­ségesebb, az igazságnak és szeretetnek megfele­lőbb szociális állapotok. De az emberek megvál­tásához, a jellemek erősítéséhez, igaz keresztények képzéséhez személyes érintkezés, a lelkekkel való foglalkozás, lelkipásztorkodás kell, nem pedig csak arra kérlek legalább, hogy te ne károsodj, akassz ki egy cédulát a kapura, hogy — hogy „ön­gyilkosság miatt egy báli ruha sürgősen eladó". S ezzel zokogva az éjjeli szekrényéhez rohantam, mintha a hatlövetű revolverre akarnám bizni a haláltól rettegő szivemet. A papa rémülten rohant utánam. — Te exaltált gyermek, te, ne sirj hát, vigye a kánya még azt a pár forintot, rendeljetek valami köntöst az anyádnak, ne mondják, hogy nélküle küldtelek a vásárra. E kijelentésre a nyakába ugrottam, mert hisz most újból ráismertem az én igazi papámra, kinek szivében mindketten egyforma nagyságú helyet okkupáltunk. * * * A nagy nap elérkezett. Az egész ház kaca­gott körülöttem a boldogságtól s még pajkos öcséim sem mertek bosszantani, nehogy redők veszélyeztessék mosolygó arcomat, melynek derűs­nek, vignak kell lennie, hogy a leányos csáb minden erejével kacérkodhassék a táncosok ér­dekében. Már kora délután a nagy álló tükör elé ül­tettek s a fodrásznő órákig babrált fejemen, mig a kellő fürtöket hatástkeltő helyeikre illeszthette s midőn habszerű ruhámba bújva a pipere kel­lékek s parfüm illatával vártam az indulás percét, szivem, mint a félénk nyúlé, mindinkább hevesebben dobogott s az izgatottság pírjában szemeim lázasan ragyogtak. De a mamuska is ugyancsak kicsipte magát, ősz hajszálait ügyesen eldekorálva s termetének szélességi fokát miderbe préselve, tiz esztendővel fiatalabbnak nézett ki s talán még a papa is képes lett volna újból beleszeretni, ha nem érezné szociálpolitika, szociális szervezkedés, szociális intézmény. Nem mintha kicsinylendők volnának a szociális szervezkedések és intézmények, hanem mivel ezek csak a lelkükben megváltott, a lelkükben megtisztult és kiművelt emberek társadalmában fejthetik ki üdvös hatásukat. Nagyjelentőségű, semmivel sem pótolható működést folytatunk tehát kath. legényegyesüle­tünkben, midőn itt az iparos ifjakat lelkűknél ragadjuk meg, midőn lelküket ápoljuk és gondoz­zuk. Ez az öntudat buzdítson és lelkesítsen min­ket a további kitartásra és további fokozott mun­kára, amelynek meg lesz méltó jutalma akkor is, ha csak egyetlen egy ifjú lelkének megmentéséhez is hozzá tudtunk járulni. — Minő házassági akadályok lesznek a kath. egyházban a kánonjog reformja után? Az uj kánonjog legnevezetesebb részét kétségkí­vül a házasságról szóló fejezet fogja képezni. A X. Pius pápa által kinevezett felülbíráló bizottság ugyanis nemsokára teljesen elkészül nehéz munká­jával s igy rövid idő múlva a hatalmas mű könyv­piacra is kerül. Az uj kánonjognak a házasságra vonatkozó főbb pontjairól érdekesen értekezik a milánói „Kath. Unio w római levelezője. Szerinte a követ­kező házassági akadályok maradnak ki az uj kánon­jogból : 1. A harmad és negyedfokú vérrokonság és sógorság, valamint a harmadik és negyedik fokot érintő másodfokú vérrokonság és sógorság is; 2. a keresztségnél és bérmálásnál fennálló szellemi rokonság; 3. a publica honestas akadálya, s 4. az örökbefogadás révén beállott u. n. polgári rokon­ság akadálya. Ami a kor kérdését illeti, a bizott­ság e pontban még nem döntött véglegesen. Hir szerint a fiuk eddigi 14-ik évét 18-ra, a leányok 12-ik évét pedig 15-re akarják felemelni. 2. A házasság felbontására vonatkozólag a következő változások eszközöltetnek. A katholi­kus felek által érvényesen kötött házasság termé­szetesen az eddigi elvhez híven felbonthatatlannak nyilvánittatik. Az egyház ezen nem változtathat. Ami az ágy- és az asztaltól való elválasztást illeti, a következő elválasztási okok jönnek tekintetbe: az eretnekség, a hithagyás, a házasságtörés, a súlyos sértés és az egyik vagy a másik fél ragá­lyos betegsége. Ami a házastársaknak eme szét­választását illeti, az természetesen nem a házas­társak akaratától függ, hanem az illető szentszéki döntéstől. 3. A polgári házasságra vonatkozólag azt írja elő az uj kánonjog, hogy oly államokban, ahol a polgári házasság áll fenn, a lelkész mind­addig nem esketheti a jegyeseket, mig azok a pol­gári házasság törvényes követelményeinek meg nem feleltek. Sürgős esetekben követelni kell a házaspártól az u. n. tanuk által aláirt Írásbeli igé­még most is a papucskormány leigázó hatalmát. Mindenki azt hitte e pillanatban, hogy bol­dogságunk csimbarasszójára jutva, most már nin­csenek semminemű vágyaink, de a mama bóra­szerű sóhajtásai, az ellenkező gyanút ébresztették s igy a papa sem hallgathatta el észrevételeit. — Most már igazán szeretném tudni, mit zihálsz olyan fájdalmasan, van ruha, virág, kocsi, mi a mennykő kellene még? — Semmi édes apuskám, csak arra gondol­tam, milyen árván is fogunk mi a terembe lépni, engem szentül valami elhagyatott özvegyasszony­nak néznek, aki egyedül kullog a leányával. — Hát aztán ? Tán még azt akarnád, hogy én is ott legyek? — Bizony, úgy volna rendjén ! Majd kiveszem a ládából a szalonkabátodat, igaz, hogy kissé megkopott a miniszteri előszobákban s néhány ételjelvény is van rajta a beigtatási bankettekről, de azokat jóvá teszi a benzin s végre is, mint jó családapa karonfogsz bennünket, legalább a hatás kedvéért. Nem volt könnyű kapacitálni s a mama pouderját már könycseppek veszélyeztették, midőn egy hadvezér elszántságával a papát borotválkozni láttuk s morfondírozó közbeszólásokkal a repre­zentáló öltözetbe bujt. Most már igazán büszke diadalérzettel görnyed­tünk a szűk konflisba s szürke gebénk tiltakozva a teher ellen, tótágast ráncigált bennünket a feljárat pazar vestibüljéig, a papa pedig jambuszokba szedte kifakadásait, miket nehéz volna reprodu­kálnom, de ha a Jézuska véletlenül ráhallgat, akkor megsemmisül az összes ifjúság s menten összedűl a redut épület. Gladiolus. retet, amelyben arra kötelezik magukat a felek, hogy a polgári törvények követelményeinek mielőbb eleget fognak tenni. Ha azonban a fennálló pol­gári törvények értelmében a felek házasságot nem köthetnének egymással, de egyházilag igen, aukor a döntés a püspök jogkörébe tartozik. 4. A jegyesek háromszori hirdetése is meg­változik, amennyiben a hirdetés csupán egyszer fog megtörténni, de még ezen egyszeri hirdetés alól is adhat a plébános felmentést, ha látja, hogy semminemű akadály nem forog fenn. Természete­sen a felelősség terhe teljesen ő reá háramlik. Azonkívül az egyes dispenzációk, valamint a házas­sági pörök terén is történnek majd egyes változások. 0 Szentsége ezen intézkedése csak dicséretre méltó. Egyrészt azért, mert egyszerűsiti az eljá­rást, másrészt viszont világosabb bepillantást en­ged a dolgok mélyébe és ügyesen szabályozza a házasságról szóló fontos tant. p Politikai apróságok. Folyó hó 6-án, vasárnap, három nagyszabású kortesbeszéd hangzott el az országban, melyeknek jellemzésében a napisajtó valóságos vitus-táncot lejtett. Azt mondotta, hogy Justh úr Debrecenben abszintet öntögetett a jámbor cívisek poharába, azt remélvén, hogy ezzel újabb detronizációt provokálhat. Nem rajta mult, hogy gyanúsításaival mégsem forralta fel a kedélyeket annyira, mennyire a „nemes" szándék meg volt. Hja! változtak az idők, változnak a temperamentumok, változnak az emberek! Józanság ez, vagy pedig megcsömörlés?! Bizony nehéz lenne egy szuszra kialakítani a magánvélekedést. Annyi kétségtelen, hogy az abszint kábit és kéjérzetre csiklándoztat. Just úr beszéde tehát jól át volt gondolva. * * % A másik beszéd Cegléden hangzott el és a jó tokaji bor zamatával és erejével hatott a hall­gatókra. Látszik ebből, hogy Kossuth jó 67-es, de 48-as gúnyában. A hegyaljai mindig kedélyt fokoz, de mámort is okoz. A katzenjammer ennek élvezete után sem maradhat el. A kijózanodás milyen lesz, ha a „nemzet" még egyszer ered­ménytelennek látja a 48-as függetlenségi politikát?! Ügy vélik a politikai fiziologusok, hogy könnyen idegessé teszi a nemzetet, mely aztán később se lát, se hall, hanem hanyatthomlok rohan a . . . falnak. * * * A harmadik beszéd jégbehütött pezsgő volt, mely, mert négy esztendeig tétlenül hevert, ex­plodált. A szegedi politikai kelnerek ügyesen szer­víroztak; egy dugasz sem ütötte ki a „Tisza Szálló" tükör ablakait. Durrogás volt bőven, de a dugaszok nem érintették a diszterem relif girlandjait; egy stucho minta sem hullott alá. Azt mondják, hogy a dugaszok a kelnerek markában maradtak, hogy ismét felhasználhatók legyenek. Mások azt beszé­lik, hogy a beszéd hatása alatt nyomban elhatá­rozták a záptojás-gyár felállítását, mert Bánffyt még Tisza grófnál is illőbben akarják Szegeden fogadni. Ilyen tarka-barka híradás után ember legyen a talpán az, aki el tud igazodni. E kortes beszédnek mégis volt egy jó hatása, mert remél­hetőleg kálvinista lesz a vallás- és közoktatásügyi minisztériumi államtitkár. Hol van a magyar Chateaubriand, ki ennek pendantját meg fogja csinálni s ki jutalmul nekünk biztosítja majd a kath. autonómiát ?! * * * A Gross-Wien megteremtője, a magyarfaló Lueger meghalt. Álma teljesült, mert Wient, a császárvárost, a Habsburgok előtt kedvessé, hatal­massá tette. Másik álma is volt ... a Gross­Österreich. Ez az álma azonban már nem teljesült, mert ehhez Lueger már elég nagy nem volt. Mi nem gyászolunk halála fölött; csupán elmélkedni tudunk. Látjuk, hogy egy ember ideális szeretete mily nagy alkotásokra képesít. Levonjuk, le kell vonnunk a következtetést, hogy a szeretet hatalma nagy; a gyűlölet még az erő birtokában is erőtlen. Gyűlölte a magyart, ez köztudomású dolog. Az is nyílt titok, hogy a második álma azért nem szüre­kedhetett le. A Gross-Österreich halála után is álom maradt. Szerette azonban a császárvárost és azért Wien minden zuga dicséri alkotásait. Végrendele­tében két kiemelkedő pont van : szeretet a császár­város és gyűlölet a magyar iránt. Béke azért poraira! Szelleme azonban már megbékélt, mert Széchényi István szelleme és Kossuth Lajos azóta már meggyőzték irányzata helytelen volta felől. Végrendeletének végrehajtói még egy ideig Lueger szellemében kösönködni fognak a magyarral, de

Next

/
Thumbnails
Contents