ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-03-06 / 10. szám

menetek, kántorképzés stb. miatt a növendékeknek is kell a várossal érintkezni s arról a helyről mindig- sok időt rabolna el. Jellemképzés szempontjából nagyon kívánatosak az olyan különböző jellegű intézeti ünnepélyek is, melyeken a közönség is részt vesz, a jelzett félreeső helyen azonban ezt sem lehetne remélni, még az érdekelteket is könnyen visszatartaná bármily jelentéktelen rossz időjárás. Azt felelheti minderre a cikkező B. V. úr, hogy hiszen ez Pápán is úgy van, ott a városon kivül a tanítóképző egész kis kolóniát képez. Ez igaz, ez egyetlen helyen olyan távol esik, hogy fogatot tart az igazgató is, de szívesen is beljebb tolnák, mert az ebből származó hibákat és hiányokat ők is nagyon erezik. Tévedésben van cikkező B. V. úr a jelenlegi képző területével is. Azt állitja ugyanis: „Az a terület még akkor is kicsiny volna egy modern beosztással biró intézet elhelyezésére, ha a vele egy irányban levő házsor is rendelkezésre állna !

u Ez nem úgy van! Eltekintve attól, hogy a mult nyáron közvetlen szomszédságában épült drága lakás miatt az oldalt való terjeszkedésre már nem is lehet gondolnunk, mégis a föltöltés által eltemetett, nedves, egészségtelen és igy értéktelen, kíméletre nem érdemes, régi épület teljes lerombolásával olyan nagy tér állna rendelkezésünkre, hogy ugyanott két emeletre vonva 130—150 bentlakó növendéknek lehetne teljesen modern, egészséges és imponáló épületet emelni minden más mellékhelyiségekkel együtt, sőt elég volna a telek három oldalát beépíteni s elegendő udvar is maradna a tornajátékokra nézve. Nem szabad ugyanis felednünk, hogy két udvara is van most ezen épületnek s négyszögben építvén, a simetria kedvéért be lehetne építeni azon pár négyszögméter üres területet is, mely a kishíd irányában most szabadon áll. Kijelentem, mindezt nem is magamtól állítom. Még a mult tavasszal nálunk időzött a Kis Duna kotrása és rakpartjának kiépítési tervével megbizottt m. kir. folyammérnökség hivatalfőnöke s a hajó indulására várakozva, unalomból lépéseivel körülmérte az egész épületet, nagyjából számadást is végzett s ennek alapjára állította a fentieket. Sőt még azt is mondotta: gyönyörűen lehetne a homlokzatot a primási palotával vonatkozásba hozni, mert a rakpart is — ha ugyan el nem marad — másképen fog kiképeztetni. Igaz ugyan, hogy az állam újabban nagyon helyesen a faiskolák, kertészet méhészet, tyúkászat stb. számára még öt hold belsőséget is követel saját intézetei mellé az érdekelt városoktól s ezt nekünk régi helyén emelve nem lehetne az új épülethez kapcsolni, de hisz elég közel van akár a most használt kert, akár az u. n. „prímássziget", mindezt külön, ott is lehetne létesíteni, mint pl. az egri képzőnél is van, nincs is olyan nagyon messze s a növendékek az előirt óraközi szünetek alatt kényelmesen odasétálhatnának. Valamennyi rendelkezésre álló terület között legcélszerűbb és legkönnyebb volna az új képzőt a hid mentén, a Lőrinc-utca irányában a „primáskertben" épiteni. Itt a központban lenne, költséges rombolás nélkül a fundamentis, célnak megfelelően lehetne elhelyezni s mindent ugyanazon területre lehetne csoportosítani. Az a hely most úgy sincs eléggé kihasználva, a híd töltése épen középen szelte s az idegenek kedvéért, szépészeti szempontból is kívánatos, hogy az a vonal minél előbb kiépíttessék. Hibája ugyan, hogy kissé alacsonyan fekszik, de hisz beljebb áll, mint a Dunaparton levő propellerállomási épület és „szuterén" helyiségekkel feltöltés nélkül is nagyszerűen lehetne beépíteni. Ott azután lenne hely a terjeszkedésre is! Akár pavillon-rendszerben lehetne építkezni, mint most épül a kolozsvári képző. Egyelőre elég lenne a törzsépületet felemelni, az internátus stb., habár sürgős is, várhatna még egypár évig. Előnyös lenne itt az építkezés azért is, mert anyagot a primási kőbányákból könnyű lenne a Dunán leúsztatni s a kézi napszámosok egyenesen rendeltetési helyére hordhatnák, nem is kellene fuvarozni. Ami pedig a képzőnek az árvaházzal való kombinálását illeti, a legnagyobb óvatossággal intem az intéző faktorokat. Nagyon kevés jót lehet e tekintetben a szintén nevelésre szoruló, agyoncsigázott képezdészektől remélleni, s könnyen mindkét intézmény alapját megrendíthetjük, ha szorosan egybekapcsoljuk őket. Tapasztalatokkal rendelkezem egyik állami képzőből, nagyon elégséges árvagyermekekkel a gyakorló iskolában érintkezni, a nevelés többi részét még okleveles fiatal tanítóknál is jobban tudják az apácák teljesíteni. Megszívlelésre ajánlom mindezeket a cikkező B. V. úrnak s érdekelt köreinknek! o A T? — Fúzió? Apponyi népe fúzión töri a fejét. E fúzió feje volna gróf Dessewffy Aurél, a főrendiház volt elnöke; vezérigazgató lenne Wekerle Sándor. A párttagok a volt alkotmánypárt kinrekedt tagjaiból, Andrássy Gyula grófból és a Kossuthpárt konzervatív tagjaiból alakulna ki. A fúzió elődeihez hasonlóan közjogi meddő vitákból élősködnék és a nemzeti függetlenséget és gazdasági fejlődést irná fel zászlajára. Boldogok lehetünk tehát, mert terem a párt, mint a gomba a nyirkos csipákós talajon. Boldog ország az, melynek egymást öklendező vallásfelekezetei, elnyomatásról panaszkodó nemzetiségei és különböző pártárnyalatai vannak, melyek mindenike az édes anya boldogságát törekszik előmozdítani. Félős, hogy a sok jóakaratú bába között elvész a gyermek, elsatnyul az anya és vérbajban gyökeredző kóros szimptómák megölik a családot. Tisztelt Urak! Lelkiismeretesen gyógyítsátok a legkisebb sömörszerű kiképzödést is a nemzet testén, nehogy megfertőztesse később a vért is, melynek aztán a magtalanság lehet a szomorú következménye. Vagy azt akarjátok, hogy ágaszakadt legyen az egykor harcias magyar nemzet? Ilyen hóhér munkára nem vállalkozhattok. Vagy talán még ma is a sértett ambíciók aljas motívumából kiinduló politikai frondörködés vezet soraitokban ? Ne ámítsátok akkor a nemzetet, hogy munkát akartok és nem üres, elcsépelt közjogi vitákat, mert a nemzet haragja feltámadhat utóvégre is az ilyen hazugságok miatt és az elkeseredés elszántságával foghat képzelt nagyságtokon keresztül gázolni. Ez bizton letipor benneteket, de fájdalom, ez pyrhusi győzelem lesz, mert a győzelemben a haza fog legtöbbet . . . veszteni. Ne provokáljátok a nemzet haragját, hanem, ha őrszemül állított ki az Űr, munkáljátok a haza javát. Vesszen a hatalomvágy és a személyes ambíció ! Éljen a haza!!! (***) Politikai apróságok. Eris almáján pettyek mutatkoznak, melyek rövid időn belül a belső romlás csiráivá képződhetnek. A pomologusok a félhivatalos hasábjain e jelenségeket dementi formájában, önkényes és rosszakaratú koholmányoknak nyilvánítják. A Justhpártkörben azt is beszélik már, hogy az alma a legrövidebb idő alatt meg fog rothadni. Az istentelen — mondja a józan bölcselet — tagadja az Isten létét, nem azért, mintha nem léteznék, hanem azért, mert azt szeretné, hogy ne létezzék. A Justh-párt mikróskopiuma Eris almáján foltokat vél föltalálhatni, nem azért, mintha azok tényleg léteznének, hanem azért, mert az új pártalakulásban szeretné, ha ilyen egyenetlenségek tényleg léteznének. Terjeszti azért a hirt, hogy az ó-liberálisok táborában nagy az elégedetlenség, mert Khuen nem az ő soraikból válogatja a vármegyei őrszemeket. Pletykázzák azért az ellenfelek, hogy Khuen beadta a derekát és a Lukács-féle gyurmányokat is figyelmére fogja méltatni. Terjesztik a hirt, hogy Lukács László kiválik a kormánypártból s hogy Serényi Béla gróf is követni fogja politikai kamerádját, mert a választójog dolgában felfogása homlokegyenest ellenkezik Tisza István gróf nézeteivel. Terjesztik a hirt, hogy Tisza ki akarja túrni Khuent, de Khuen nem félti pozícióját. Erősen dolgozik, főgondja a főispáni állások betöltése. Terjesztik a hirt, hogy Lukács és Tisza hivei itt mellőzést látnak, összesúgnak, szervezkednek, fenyegetődzenek. Terjesztik a hirt, hogy olyan vehemens a torlódás a kormánypártban, hogy a párttagok nem is ismerik egymást. Olyan a „Nemzeti munkapárt" „otthona", mint egy második osztályú vasúti váróterem, melyben egymással ismeretlen emberek tolongnak, kézitáskával a kezükben és várják, hogy mikor nyilik meg az ajtó, hogy aztán egymást megelőzve, szaladjanak helyet foglalni a túltömött vonaton. Terjesztenek minden lehetséges és képtelen dolgokat. A sok híresztelésre azt gondolja az ember, hogy még utóbb is igazunk lesz, mikor azt mondottuk e lap hasábjain, hogy a választójog lesz a romlás erjesztő anyaga. Majd elválik e hó 18-án! Ha nem csalódunk, egy újabb tapasztalattal gazdagabbak leszünk, hogy legfajibb ősi tulajdonságunkon nem tud változtatni az idő. Villongó vérmérsékletünk még ma is igazolja a hazafiasán kesergő rigmust: „Atok verte meg a magyart, mert az soha össze nem tart." * * * ~ Justh úr és pártja megemberelte magát. Kiadta „Szózatát", melyben minden meg van, ami a Khuen programmjában nincs meg és nincs benne semmi, ami a Khuen programmjában meg nem található. Khuen azt mondja: békésen akar kormányozni és azt óhajtja, hogy a nemzet jogos óhaja idővel teljesedhessék. Ehhez lépésről-lépésre előhaladva fogja munkaközben egyengetni az utat. A Justh-féle „Szózat" pedig azt mondja, hogy katonai téren, külügyi téren a magyar államiság jogainak érvényesítése lesz vezető elve. Nem a fölforgatás, nem az erőszakos eszközök használása, hanem „lépésről-lépésre" való előhaladás követése fogja a pártot a jövőben vezetni. Három kérdésben azonban intranzigens álláspontra helyezkedik : az önálló nemzeti bankot tényleg és azonnal föl fogja állítani; az önálló vámsorompót megcsinálja; az általános és egyenlő választói jogot megalkotja. E hármat azonnal s ha nem lehet, akkor hajlandó a terminust az önálló bank felállítására vonatkozólag meghosszabbítani; nem fog sietni az önálló vámsorompó elkészítésével, hanem várni fog, mig a politikai erkölcsök meg fognak fönt és alant javulni; az általános és egyenlő választójognál azonban már kifeledi a „titkos" jelzőt. Egyébként ö is ölbekapja a bőség szaruját és nincs az az osztály, melynek egy kis cukros-mézes kalácscsal ne kedveskednék. A ,,Szózat"-nak egy kis hibája van, hogy nem hisz annak senki és a kuruc sasok vinnyogása nem jó csalétek az áldozatra kiszemelt szelid galambra, mely a sasok hangja elől talán a világból kirepülne, mert nem akarhat martalékul esni. A komoly tudós óva intene mindenkit, mondván: Vigyázz! Time Donaos et dona ferentes !! * * * Egy garantirozatlan hir kelt szárnyra. Budapesten egyik neves kávéházban éjfél felé a „Sambreszeparé"-ban két neves politikus között összeszólalkozás történt, melynek lovagias uton folytatása lesz. Az összeszólalkozásra az adott alkalmat, hogy ellentétes felfogás fejlődött ki a kérdés fölött, ki szerkesztette meg a Justh-párt „Szózat"-át? Egyik azt állította, hogy maga a kuruc vezér, mert a gyakorlati politikának nyoma sincs a „Szózat"-ban. Szenvedély gyümölcse az egész és fenyegetődzéssel van telve. A másik azt mondotta, hogy Holló Lajos irta, mert írói véna ömlik el az egész munkán, mely körül a realitás sok esetben a képzeletnek áldozatul esik. Úgy halljuk, hogy a felek segédei békés uton intézték el az egész affért; jegyzőkönyvet vettek fel. Ebben kijelentették, mindegyik saját meghatalmaz ója nevében, hogy Justh Gyula igen lelkes gondolkozó és Holló Lajos igen rutinirozott fogalmazó. A „Szózat" pedig Holló lelkességére és a Justh irnitudására vall. Mi foglaltatik benne ? Az századrendű kérdés. Nem akartunk ezen affér leközlésével rossz viccet csinálni, de muszáj volt, mert a Justh-párt a „Szózat"-tal tényleg rossz viccet csinált. Nehogy nekünk is afférunk keletkezzék a magyaros kiszólás miatt, szórói-szóra leközöljük a „Pesti Hirlap" egyik vezetőcikkének egy kis részét, melyben mondatik, hogy az a köntös, melybe a Justh-párt „Szózat"-át öltöztette, kopott, szegényes; semmiképpen sem stilremek; véghetetlenül pongyola és szimpla munka; s nem annyira egyszerű, mint inkább közönséges. Azért mondottuk, hogy a „Szózat"-tal a Justh-párt rossz viccet csinált. Ennél rosszabb vicc csak az lehetne, ha ezért Holló Lajost a magy. tud. akadémia tiszteletbeli tagjának választaná meg. Ha Tisza István gróf, mert a „Nemzeti munkapárt" „Szózat"-át megírta — gondolják a kurucok — a magy. tud. akadémia tiszteletbeli tagjává lesz, miért ne lehetne az a függetlenségi és 48-as párt „Szózat"-ának édes apja?! Majd a tagfelavatás tény énéi fog igazán kitűnni, hog}^ mily elkeseredett hazafiúi kebelből fakadt fel a Justh-párt „Szózat"-a ?! Dificile est satyram, azaz pardon! kritikát nem irni a Justh-párt „Szózat"-áról. Tartalmát értjük. Homloktérben áll az önálló magyar nemzeti bank, melyet 1911. január l-re meg kell csinálni. S ha nem lehet?!? Akkor is meg kell csinálni. S ha 1910. december 31-én éjfélig nem lesz meg az önálló magyar nemzeti bank ?! Akkor is meg kell lenni. S ha 1911. január 2-ig technikai okok miatt sem lehet megcsinálni ? Akkor is megkell lenni 1911. január l-ig. Justh úr, mikor Bécsben volt, hallhatta, hogy nem lehet. Mindezek dacára meg kell lenni 1911. január l-ig Mi azt gondoljuk, hogy jobb lett volna bevárni a gazdasági szerződés lejártát s addig az önálló bankhoz készülni. Akkor a párt sem szakadt volna ketté; a koalíció is megmaradt volna; a függetlenségi elvek diadala legalább valószínű lett volna. Ma befellegzett; a politikai borulatot éppen Justh úr intranzigens álláspontja idézte elő. Nézetünk sze-