ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-02-27 / 9. szám

XV. évfolyam. Esztergom, 1910. február 27. 9. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Szerkesztők: ROLKÓ BÉLA és DVIHALLY GÉZA. Szerkesztőség: Ferencz József út 57. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könjvkereskedÓBében. — A vidék kívánsága. Mig Esztergom városának népe a politika tengerében az egyik parttól a másikhoz tévedez és révedez, nem is gondolja meg, hogy mily nagy figyelemmel lesi az országnak jó nagy része, kiválóképen pedig a közelebbi vidéke, hogy vájjon mi lesz a vége a sok habozásnak és melyik részén kötik ki a bizalom hajóját. Esztergomot szin katholikus városnak tudják, a kath. Magyarország fővárosát látják benne, mi volna hát természetesebb, minthogy a nyíltan bevallott keresztény pártok valamelyikében szeretnék látni. Ha komolyabban gondolkodunk, be is kell látnunk a jelenlegi politikai áramlatok visszásságát. Valamikor nevettek fölötte, jó viccnek tartották, hogy egy néppárti férfiú jelöltséget mert vállalni Esztergomban, pedig az volt igazán nevetséges és komikus, hogy a színtelen liberális felfogást szavazataikkal diadalra juttatták a polgárok, mig a keresztény pártot, amely nevezet alatt szépen elférhetnének katholikusok és protestánsok egyaránt, teljesen letüntették a szereplés teréről. A város szellemileg és anyagilag érvényesülni, haladni, emelkedni óhajtana, de nem választja meg az igazi, célhoz vezető utat. Ugyanis azon körülmény, hogy úgyszólván minden ciklusban más és más párti képviselőt küldenek föl az országházba, semmiesetre sem neveli és emeli a kerület becsét és értékét, miután az egyszer megválasztott képviselő kiismervén az ingadozó közbizalmat, nem számit komolyan a kerületre és igy nem gondol a várossal, amidőn előnyeiről volna szó. F. lentjárt harminctagu küldöttséget előre is biztositotta legmesszebbmenő jóindulatáról; s minthogy az ilyen ügy sorsa föbenjárólag a szakminiszter véleményétől függ, bizton remélhetjük, hogy az összekötő vasút építését már a jelen tavasszal megkezdik. Igaz, hogy országos érdekű összekötő vasutak épitésére a törvény betűje szerint a minisztérium becikkelyezés előtt előleges engedélyt nem adhat; de a miniszter a mi vasútunkat helyi érdekűnek tekinti, s a törvény intenciójának megfelelöleg ilyen intézmények létesítése kedvéért a minisztérium előlegezheti az amúgy is bizton várható törvényhozási szankciót. Tréfálkozni szerető, vagy ugrifüles politikusok „kortesvasút" és „behódolás" kifejezésekkel bosszantgatják a küldöttség tagjait; de összekötő vasútunk ügye sokkal fontosabb, semhogy ily kicsinyeskedéssel el lehetett volna játszani az utolsó alkalmat annak nyélbeütésére. Tudvalevő dolog, hogy az ügy már tizedik esztendeje húzódik, s az engedély az idén lejár. A vállalatot mozgató és finanszírozó felek már annyit költöttek a sok próbálkozásra, hogy ha az idén nem sikerül az építkezést megkezdeni, többé nem hajlandók egyáltalán az üggyel foglalkozni- Elérkezett tehát a tizenkettedik óra, hogy az építési engedélyt kieszközöljék. Hogy a deputáció nem a koaliciós kormánytól kérte az engedélyt, ez merő történelmi véletlen. December óta vártuk a koaliciós kormány újraalakulását és az országgyűlés újra összeülését, mely esetben előleges miniszteri engedélyre nem lett volna szükség: Viszont mindenféle pártállási! egyéneknek kell annyi politikai érettséggel és higgadtsággal rendelkezni, hogy ily közérdekű ügyből pártkérdést nem csinálnak. Mindkét félnek tehát tartózkodnia kell a tulhajtásoktól. A jelenlegi kormány nem zsákmányolhatja ki Esztergom szorult helyzetét, hogy a vasútért kormánypárti képviselőket liferáljon ; viszont Esztergom polgársága nem érezheti magát obiigóban a Khuen-párttal szemben, hogy a kormány ezen szolgálatáért politikai meggyőződésével feltétlenül behódoljon. S itt önkéntelenül is a közeli képviselőválasztás eshetőségeire lyukadunk ki. Dr. Kmety Károly, bármily lelkesedéssel és önzetlenül választották meg öt év előtt, Esztergomnak nem vált hasznára. Kétszeres pártváltoztatásával bizalmatlanságot keltett maga iránt, parlamenti elszólalásaival a szélsőségek emberének bizonyult, s főleg a pozsony-bécsi villamos makacs ellenzésével — a kereskedelmi kormány reakciójakép — a mi összekötő vasútunk kerékkötőjévé lett. Dr. Kmety Károly ki is jelentette már, hogy Esztergom mandátumára nem reflektál. A mint a jelenlegi hangulatot ismerjük: Esztergomban csak két egyén számithat mandátumra, ezek dr. Fehér Gyula és gróf Zichy János! Hangsúlyozzuk, hogy e két egyén számithat túlnyomó többségre. Esztergom választóinak többsége, sajnos, távol áll attól, hogy egyöntetűen az elvi szempontok magaslatáról döntsön a jelen pillanatban a fölött, kinek adja a mandátumot, Összekötő vasűtunk és a politika. Esztergom, 1910. február 26. A mai minisztertanács dönt az esztergom-nánai összekötő vasút ügyében. Hieronymi kereskedelmi miniszter a csütörtökön lentjárt harminctagu küldöttséget előre is biztositotta legmesszebbmenő jóindulatáról; s minthogy az ilyen ügy sorsa föbenjárólag a szakminiszter véleményétől függ, bizton remélhetjük, hogy az összekötő vasút építését már a jelen tavasszal megkezdik. Igaz, hogy országos érdekű összekötő vasutak épitésére a törvény betűje szerint a minisztérium becikkelyezés előtt előleges engedélyt nem adhat; de a miniszter a mi vasútunkat helyi érdekűnek tekinti, s a törvény intenciójának megfelelöleg ilyen intézmények létesítése kedvéért a minisztérium előlegezheti az amúgy is bizton várható törvényhozási szankciót. Tréfálkozni szerető, vagy ugrifüles politikusok „kortesvasút" és „behódolás" kifejezésekkel bosszantgatják a küldöttség tagjait; de összekötő vasútunk ügye sokkal fontosabb, semhogy ily kicsinyeskedéssel el lehetett volna játszani az utolsó alkalmat annak nyélbeütésére. Tudvalevő dolog, hogy az ügy már tizedik esztendeje húzódik, s az engedély az idén lejár. A vállalatot mozgató és finanszírozó felek már annyit költöttek a sok próbálkozásra, hogy ha az idén nem sikerül az építkezést megkezdeni, többé nem hajlandók egyáltalán az üggyel foglalkozni- Elérkezett tehát a tizenkettedik óra, hogy az építési engedélyt kieszközöljék. Hogy a deputáció nem a koaliciós kormánytól kérte az engedélyt, ez merő történelmi véletlen. December óta vártuk a koaliciós kormány újraalakulását és az országgyűlés újra összeülését, mely esetben előleges miniszteri engedélyre nem lett volna szükség: Viszont mindenféle pártállási! egyéneknek kell annyi politikai érettséggel és higgadtsággal rendelkezni, hogy ily közérdekű ügyből pártkérdést nem csinálnak. Mindkét félnek tehát tartózkodnia kell a tulhajtásoktól. A jelenlegi kormány nem zsákmányolhatja ki Esztergom szorult helyzetét, hogy a vasútért kormánypárti képviselőket liferáljon ; viszont Esztergom polgársága nem érezheti magát obiigóban a Khuen-párttal szemben, hogy a kormány ezen szolgálatáért politikai meggyőződésével feltétlenül behódoljon. S itt önkéntelenül is a közeli képviselőválasztás eshetőségeire lyukadunk ki. Dr. Kmety Károly, bármily lelkesedéssel és önzetlenül választották meg öt év előtt, Esztergomnak nem vált hasznára. Kétszeres pártváltoztatásával bizalmatlanságot keltett maga iránt, parlamenti elszólalásaival a szélsőségek emberének bizonyult, s főleg a pozsony-bécsi villamos makacs ellenzésével — a kereskedelmi kormány reakciójakép — a mi összekötő vasútunk kerékkötőjévé lett. Dr. Kmety Károly ki is jelentette már, hogy Esztergom mandátumára nem reflektál. A mint a jelenlegi hangulatot ismerjük: Esztergomban csak két egyén számithat mandátumra, ezek dr. Fehér Gyula és gróf Zichy János! Hangsúlyozzuk, hogy e két egyén számithat túlnyomó többségre. Esztergom választóinak többsége, sajnos, távol áll attól, hogy egyöntetűen az elvi szempontok magaslatáról döntsön a jelen pillanatban a fölött, kinek adja a mandátumot, AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. a füst, amely látszólag a mozdony után húzódik, a valóságban pedig az egyik végén újabb füstgomoly sorakozik melléje, a másik végén pedig szétfoszlik és láthatatlanná válik. A csillagászok tudják még azt is, hogy az üstököst a nap világítja meg, de saját magának is van fénye s az égő anyag a szén, mely hydrogénnal és oxygénnal alkot vegyületeket. De arra a kérdésre, miért füstölnek az égbolt e kóborló csillagai, mig sem a bolygók, sem a hulló csillagok nem bocsájtanak ki farkat magukból, arra a csillagászok nem adnak megnyugtató feleletet. Talán a jövő áprilisban és májusban végzendő megfigyelések ezt is kiderítik. Az üstökös fizikai szerkezeténél azonban sokkal érdekesebb az a kérdés, minő hatást idézhet elő. A régiek háború, döghalál, mindenféle természeti csapás okozójának tartották. Állítólag a csillagtól előidézett balsejtelmek indították III. Callixtus pápát arra, hogy a jó Istenhez folyamodjék, midőn a törökök Nándorfehérvár ellen indultak és intse a keresztény világot, hogy imádkozzék Magyarország megszabadulásáért. Hogy a csillag növelte-e a pápa félelmét, az nem bizonyos; a török haderő, melynek 3 évvel előbb, 1453-ban az erős Bizánc nem tudott ellenálni, egymagában is elég erős volt e félelem fölkeltésére és táplálására. Később, háromszáz év múlva, egy hires csillagász, Laplace, a pápa ijedelméről szóló mesét ugy adta tovább, hogy a pápa ráimádkozott az üstökösre (conjurer la cométe). A ráimádkozást egy másik, szintén nagyszerű természettudós, Arago, egyszerűen egyházi kiközösítéssé tette meg és úgy mesélte el a történetet, hogy III. Callixtus ijedtében egyházi átokkal sújtotta a kísérteties csillagot. Oh, mily szívesen otthagyják a tudományt még a komoly tudósok is, ha az egyház rovására kell nevetni! Jamin, szintén elsőrangú természettudós és Draper még tovább mennek és gúnyolják a pápát, hogy a kisértet elriasztására a világ minden harangját meghúzatta és sikerült is neki az üstököst úgy megijesztenie, hogy 75 évig bolygott a világűr járatlan utain. Bárha a rágalmat lehetne a Földről 75 évre száműzni! Az üstökös a naprendszerben nem igen okoz nagy kavarodást. Mert bár nagy helyet tölt be, a sűrűsége nagyon csekély, még a kis bolygókat sem tériti le pályájukról. Erre vonatkozólag az angol csillagászok társaságának ülésén Crommelin ekként nyilatkozott: „Az üstökös ugyan óriási sebességgel száguld tova, de sűrűsége oly csekély, hogy még akkor sem szenvednénk kárt, ha e

a Föld a magván menne keresztül." Egy alkalommal, 1861-ben a Föld már keresztültörte egy üstökösnek a farkát, de még a csillagászok is csak az összeütközés megtörténte után vették észre. E biztatással szemben más csillagászok, pl. Flammarion, elég szomorú jövőt jósolnak. Flammarion a The New-York Herald hasábjain ekként jövendöl: „Az összeütközés következményét nem lehet előre kiszámítani. Ha a levegő oxygénja az üstökös hydrogénjával egyesül, a földi lakók megfúlnak. Ha pedig a levegő nitrogén-tartalmából veszít, akkor nem sejthető fizikai tevékenységet fejt ki mindenki, és az emberi nem kéjes lázban és őrjöngésben fog elpusztulni." Flammarion azonban nagyon szereti a nagyotmondást és hogy meglepőt mondhasson, sokszor nem igen ügyel a bizonyítékokra. Ezt a tudóshoz épen nem illő hajlanA csillagok világából. — Az „Esztergom" eredeti tárcája. — Az ember érdeklődése egy pillanatra az égre irányul, mert a csillagos ég a Halley üstökös megjelenésével ritka látványt igér. A mostani nemzedék úgyis elég kevésszer szemlélhet ilyen tüneményt. Évenkint ugyan hat-nyolc idegen égitest is meglátogatja a naprendszert, de csak a csillagászok vesznek tudomást róluk, mert távolságuk miatt szabad szemmel vagy nem láthatók, vagy nem különböztethetők meg a közönséges csillagoktól. De a Halley üstökös közel lesz a földhöz, mert a csillagos ég roppant távolságaihoz képest 25 millió km. alig jön távolság számba. Halványvörös, 30 millió km.-nyi farka körülbelül az égboltozat harmadát fogja át, sőt a föld elég udvariatlan lesz, hogy rátipor a hosszú uszályára. A földi lakók természetesen megdöbbennek a szokatlan látványtól, mint minden természeti tüneménytől, aminek az okait még nem ismerik. Az üstökösről is édes-kevés, ami ismeretes. Látják, hogy elül sürübb, de nem szilárd magva van, melynek a mérete a kisebb bolygókét, a Földét, Vénusét, Marsét is eléri; látják, hogy a mag, vagy fej fényes felhőbe van burkolva, amit a rómaiak ,haj"-nak neveztek (innen a név: Stella crinata, coma); látják a hosszú uszályt is, amely úgy húzódik a csillag után, mint a gőzmozdony után a füst, amely látszólag a mozdony után húzódik, a valóságban pedig az egyik végén újabb füstgomoly sorakozik melléje, a másik végén pedig szétfoszlik és láthatatlanná válik. A csillagászok tudják még azt is, hogy az üstököst a nap világítja meg, de saját magának is van fénye s az égő anyag a szén, mely hydrogénnal és oxygénnal alkot vegyületeket. De arra a kérdésre, miért füstölnek az égbolt e kóborló csillagai, mig sem a bolygók, sem a hulló csillagok nem bocsájtanak ki farkat magukból, arra a csillagászok nem adnak megnyugtató feleletet. Talán a jövő áprilisban és májusban végzendő megfigyelések ezt is kiderítik. Az üstökös fizikai szerkezeténél azonban sokkal érdekesebb az a kérdés, minő hatást idézhet elő. A régiek háború, döghalál, mindenféle természeti csapás okozójának tartották. Állítólag a csillagtól előidézett balsejtelmek indították III. Callixtus pápát arra, hogy a jó Istenhez folyamodjék, midőn a törökök Nándorfehérvár ellen indultak és intse a keresztény világot, hogy imádkozzék Magyarország megszabadulásáért. Hogy a csillag növelte-e a pápa félelmét, az nem bizonyos; a török haderő, melynek 3 évvel előbb, 1453-ban az erős Bizánc nem tudott ellenálni, egymagában is elég erős volt e félelem fölkeltésére és táplálására. Később, háromszáz év múlva, egy hires csillagász, Laplace, a pápa ijedelméről szóló mesét ugy adta tovább, hogy a pápa ráimádkozott az üstökösre (conjurer la cométe). A ráimádkozást egy másik, szintén nagyszerű természettudós, Arago, egyszerűen egyházi kiközösítéssé tette meg és úgy mesélte el a történetet, hogy III. Callixtus ijedtében egyházi átokkal sújtotta a kísérteties csillagot. Oh, mily szívesen otthagyják a tudományt még a komoly tudósok is, ha az egyház rovására kell nevetni! Jamin, szintén elsőrangú természettudós és Draper még tovább mennek és gúnyolják a pápát, hogy a kisértet elriasztására a világ minden harangját meghúzatta és sikerült is neki az üstököst úgy megijesztenie, hogy 75 évig bolygott a világűr járatlan utain. Bárha a rágalmat lehetne a Földről 75 évre száműzni! Az üstökös a naprendszerben nem igen okoz nagy kavarodást. Mert bár nagy helyet tölt be, a sűrűsége nagyon csekély, még a kis bolygókat sem tériti le pályájukról. Erre vonatkozólag az angol csillagászok társaságának ülésén Crommelin ekként nyilatkozott: „Az üstökös ugyan óriási sebességgel száguld tova, de sűrűsége oly csekély, hogy még akkor sem szenvednénk kárt, ha e

a Föld a magván menne keresztül." Egy alkalommal, 1861-ben a Föld már keresztültörte egy üstökösnek a farkát, de még a csillagászok is csak az összeütközés megtörténte után vették észre. E biztatással szemben más csillagászok, pl. Flammarion, elég szomorú jövőt jósolnak. Flammarion a The New-York Herald hasábjain ekként jövendöl: „Az összeütközés következményét nem lehet előre kiszámítani. Ha a levegő oxygénja az üstökös hydrogénjával egyesül, a földi lakók megfúlnak. Ha pedig a levegő nitrogén-tartalmából veszít, akkor nem sejthető fizikai tevékenységet fejt ki mindenki, és az emberi nem kéjes lázban és őrjöngésben fog elpusztulni." Flammarion azonban nagyon szereti a nagyotmondást és hogy meglepőt mondhasson, sokszor nem igen ügyel a bizonyítékokra. Ezt a tudóshoz épen nem illő hajlan-