ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-02-20 / 8. szám

XV. évfolyam. Esztergom, 1910. február 20. 8. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. — „Ne sirj, ne sirj Kossuth Lajosi" (Zichy Nándor gróf szózatához.) Ami a függetlenségi politikában Kossuth Lajos, az a keresztény politikának Magyarországon gróf Zichy Nándor: a mi apánk és vezérünk! Méltán feltűnést kelt tehát, ha, bár ritkábban, de annál nemesebb meggyőződéssel szózatot intéz az ország katholikusaihoz. Mult heti szózatában fájdalmát fejezi ki az Ősz vezér a ker. magyar politikai életben történt különválás, vagyis a keresztény szocialista párt megalakulása felett s abbeli aggodalmának ad kifejezést, hogy ez a keresztény politika ügyének ártalmára fog szolgálni. Értjük az alapitó ösztönszerű szeretetét életműve, a néppárt iránt, de sokkal természetesebbnek találtuk volna, ha akkor, midőn a keresztény politikai élet uj hajtást hozott, midőn a néppárt megfiadzott, Zichy Nándor nagypapai örömének ad kifejezést, mintsem hogy a csemetét alapitójával együtt exkommunikálja. Senki a keresztény szocialista párt létjogosultságát kétségbe nem vonhatja, még ha a névnél, a jelszónál egyéb különbség se volna, közte és a néppárt közt, minthogy a politikailag éretlen Magyarországon oly nagy még a jelszónak vonzóereje. Annál inkább van létjogosultsága az uj pártnak, ha reális különbségekkel lép fel s ilyen van a két párt között, még pedig a közjogi kérdés, minden zűrzavarnak s a keresztény politika hátramaradásának átka Magyarországon. Ha a néppárt a hatvanhetes közjogi alapra lépett s azon kitart, jól teszi, minthogy e politikának is vannak hivei a keresztény táborban. De akkor ne vegye senki rossz néven, ha mások a keretet szűknek tartják s a negyvennyolcas közjogi politikának is tért kivannak a keresztény táborban. Felülről ugy se honorálták nagyon a néppárt hatvanhetes mivoltát. Legokosabban tett pedig a keresztényszocialista párt, mely egyik közjogi formához se kötötte magát, minthogy a praxisban ugy is egyre megy. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Panaszvers. Misztikus éjjelen, mikor a gyertyaláng Régen kialudt már az Űr szent oltárán És csak az örök-mécs vérnyelve világít S nesztelenül játszik a falon az árnyék: Hív a lelkem vágya: Menjünk el hozzája! . . . Ahogy megérintett szive tűzparázsa, Ereim a szent tűz heve általjárta. Rám lehelte csókját, a legszüziebbet . . . — Ki adhatna ennél tisztábbat, szentebbet? S szóla az Úr hozzám: Légy az én rabszolgám. Rabod vagyok Uram, rabja szerelmednek! Szerelmedről zengek nagynak és kicsinynek. Hintem tűzparázsod a hideg szivekre . .. Szived mégis tudom, azt sírja mindegyre: Nagy az én bánatom: Jégszivek közt lakom. Azért, ha máskor is. beköszönt az éjjel, S megrezdül a csillag a kékselymű égen, Kiérzem panaszát, zokogó sírását, Irgalomért esdő segélykiáltását. . . Övé lelkem álma: Elmegyek hozzája. Porubszky Géza. Szerkesztők: ROLKÓ BÉLA és DVIHALLY GÉZA. Nem a keresztény szocialista párt megalakulása tehát a baj, hanem a két keresztény párt összeveszése. S ebben mindkét párt hibás; a néppárt „elnöksége" idegességével s a keresztény szocialista napilap egyes mosdatlan szájú cikkeivel. (Egyébiránt dr. Giesswein Sándor a keresztény szocialisták f. hó 18-án tartott szövetség-tanácsi ülésén kijelentette, hogy a „Nép" eddig nem volt a párt hivatalos lapja, csak a napokban lesz azzá I) Furcsa dolog az, hogy egy párt, mely még semmit sem alkotott a politika terén, leszólja, gyalázza azt a keresztény pártot, mely 15 év alatt százados munkát végzett, szétszórta a liberalizmus Xerxesi táborát, ugy, hogy az most ujraalakulásánál nem meri a liberalizmusnak még csak nevét is említeni programmjában. Viszont a keresztény szocialistákat elkeseríti a körülmény, hogy a néppárt „elnöksége" még létjogosultságukat sem akarja elismerni s a felajánlott békés egyezkedést kereken visszautasítja, (melynek persze legelső pontja, hogy a pártvezér ellen ellenjelölt ne állittassék). Ha a két párt a választás előtt ki nem békül, ha egész akciójuk eutropikus, vagyis egymás ellen fordult lesz s csakugyan betartják a legkevésbé „keresztény" hadüzenetet, akkor csakugyan beteljesedhetik Zichy Nándor jóslata, hogy a keresztény politikai párt eddigi erejének csak felével jön vissza a parlamentbe. Ne búsuljon tehát a keresztény magyar politika pátriárkája a keresztény szocialista párt megalakulásán, az magában véve, mint minden természetes fejlődés, csak jót hozhat. A keresztény politikát, melyet Zichy Nándor gr. alapított Magyarországon, megfojtani, agyonütni már nem lehet. Lehet, hogy a jelen pillanatban, midőn a nagy zavarban szinte mindenki elveszti fejét, talán megcsappan kissé ereje, de aztán annál elementárisabb erővel fog kitörni. A keresztény szocialista párt közeli esetleges sikertelensége, még nem fogja életképtelenségét jelenteni (a néppárt is egy szál emberrel kezdte), mert e pártnak az általános titkos szavazás kora hozza meg virágzását. Dr. A. v. Ruvike visszatérése a katholikus egyházba. Az „Esztergom" kedves olvasóit talán érdekelni fogja egy rövid részlet Ruvike dr. könyvéből, mely félév leforgása alatt a 12. kiadást érte meg. Ruvike a hallei egyetemen a történelem tanára. Rendkívül érdekes egyéniség, másként alig magyarázható az óriás feltűnés, mit áttérésével s nyomban utána megjelent könyvével okozott. Ruvike a következőkben ad számot sajátos szellemi fejlődésének fázisairól. „Időközben néhány katholikus tankönyv akadt a kezemügyébe. Elővettem a katekizmust s egyik fejezetet a másik után vizsgáltam át, hogy lássam, vannak-e még tanok, melyek számomra nehézséget okoznak. Mindent megfelelőnek találtam. De egy mondat felkeltette különös érdeklődésemet: „Saját hibájából tévhitünek azt mondjuk, aki a katholikus egyházat ismeri, igazságáról meg van győződve és még sem lép bele." Ez az állítás föltétlenül igaznak tünt fel előttem; láttam, hogy az szükségszerű lényeges alkotórésze a katholikus hitnek. Az egyház nem emelhetne igényt Jézus Krisztus egyedül igaz egyházának nevére, ha ezt a tant nem vallaná. Urunk nem alapithatott egy egyházat, melybe kiki belép, vagy nem lép be, amint neki éppen jól esik. Az egyháznak minden hivöt magában kell foglalnia, tehát minden hívőnek kötelessége a tagok sorába lépni, még pedig halálos bűn terhe alatt. A katholikus anyaszentegyház igazságában való hitemhez Szerkesztőség: Ferencz József út 57. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők, Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Zichy Nándor gr. mult heti szózata legalább is fölösleges volt; a keresztény szocialista pártot meg nem szünteti, a néppártnak pedig nem használ. Zichy János gr. kilépésekor lett volna indokolt ilyen tartalmú szózat, ki öt év előtt kapitány (elnök) létére vihar idején hagyta ott a hajót. Az ő lépése igazi kilépés volt, Giessweiné nem az! Egyébiránt bármily nagy tisztelettel viseltetünk is a vezér iránt, távol állunk mi ama hyperduliától, mely a vezérrel azonosítja a magyar katholicizmust, vagy akár a magyar keresztény politikát. A vezér a demokratikus elvek szerint csak első ember s ha kell, tartozik alávetni magát a többség határozatának. Egyedeknek a politika terén nem tulajdonítunk csalhatatlanságot, mert véleményünk szerint e téren a felülről jövő bölcseség és inspiráció a józan többségben székel. S hogy mit kivan a keresztény közvélemény, azt a választások mutatják meg. Ne vonja tehát senki eleve kétségbe a ker. szocialista párt létjogosultságát, hanem bizza kiki az uj csemete sorsát a választásokra. Éljen a néppárt! De hagyják életre kelni a keresztény szocialista pártot is! Kívánunk szívből mindkettőnek mennél több kerületet és csatlakozunk a magyaróvári kerület tegnapelőtti határozatához : hogy a két testvérpár közt a kezdetleges torzsalkodást váltsa fel minél előbb az egyetértés és kölcsönös megegyezés! Censor Az uj kormány egyházpolitikája. Esztergom, 1910. február 19. (

#

*

#

) Az uj kormány elnöke idöközönkint meginterjúvol tatja magát s ilyenkor nem is fukar nyilatkozataiban. Azt kiáltja bele legújabban a politikai zenebonába, hogy az ö egyházpolitikája békés és igazságos, mely a felekezeteknek most már hozzátartozott, bele volt foglalva azon hit is, mellyel ezt a tant vallottam. A következtetés ellenállhatatlanul kényszerítő volt. Nem volt szabad tovább haboznom, az egyházba kellett lépnem. Hitem nagyon is erős, akaratom nagyon is határozott, függetlenségem nagyon is biztos volt, semhogy a halasztás esetére magam számára mentő okot találhattam volna. Némi habozás után, mely elhatározásom fontosságát és horderejét tekintve föltűnően rövid és csekély volt, a plébániai kerület lelkészéhez mentem, hogy helyzetem feltárásával felvilágosítást nyerjek, mi a teendőm továbbra. E lépéssel alárendeltem magamat az egyháznak, mely aztán megtette az intézkedéseket átlépésemet illetőleg. Kezdetben itt sem találtam sok indító okot, mely előhaladásra ösztökélt volna, sőt buzgalmamban fékezve, majdnem lehűtve éreztem magam. Még egyszer gondosan át kellett néznem és vizsgálnom, amit oly régóta átgondoltam és beláttam. Azonkívül katholikus hitvédelmi műveket kaptam, melyek mélyebben vezettek a kath. hit lényegébe és fegyvert adtak kezembe ellenségeivel szemben, bármily kritikus szemmel vizsgáltam is azokat. Mindinkább meggyőződtem, hogy az igazságot megtaláltam, hasonló mértékben fokozódott a szerénységem. Lelkem legmélyén a protestáns gondolat még nem volt kiirtva, hogy saját szellemileg szuverén álláspontomról kell a katholikus egyházat szemügyre vennem s hogy hivatva vagyok igazság és hamisság felett csalhatatlan ítéletet hozni, habár hajoltam is az igazság felé. Lassankint azonban észrevettem, hogy éppen ellenkezőleg az anyaszentegyház jogosítva volt, hogy felettem ítéletet