ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-11-27 / 48. szám

Csak azt tudom, hogy lehet Gyűlésekre menni, Milyen jó is Esztergomban Választónak lenni! Kétszer is van aratás . . . Nincs kifogás érte, Azt a, régi harcot e Jó hecc jól megérte. Most van újra alkalom ígéretet nyelni . . . Milyen jó is Esztergomban Választónak lenni! Kár, hogy decemberre jött Ez a kis mulatság, Belementünk volna, hogy Szeptemberben tartsák. Most — harmadszor lehetne A voksokat — venni. . . Milyen jó is Esztergomban Választónak lenni! Ismeretes, hogy a hon Dicső megmentése Nem az, melyért lelkesül Esztergomnak népe, Frázis kell, vagy vicc, melyen Jól lehet nevetni! . . . Milyen jó is Esztergomban Választónak lenni! Mégis hiszem, komoly is Lesz e nép majd egyszer, Hogyha akad követül Nekivaló ember! S hittel fogunk érette Az urnához menni ... ^ Mily dicső lesz Esztergomban Választónak lenni! (-•) Karcolat. A borravaló. Ez a modern kor egyik legzsarnokibb intézménye. Kötelesség, amely tulajdonképen nem létezik. Törvény, amelyet senki nem hozott, de amelynek mindenki fejet hajt. Vannak, akik semmiféle emberi jogot nem tisztelnek, de ezzel a „meghozatlan" törvénnyel nem mernek dacolni. Amikor mást meglopnak, nem erezik becstelenségüket, de ha valamikor elfelejtkeznének a borravalóról, szégyenpír futná be az arcukat. Éreznék, hogy most megtagadták a művelt, nemes emberi társadalommal való közösségüket. Innen van, hogy a borravaló osztogatásban kifejtett általános igyekezetünknél csak az érdekelteknek a kicsikarásban tanúsított leleményessége nagyobb. A télikabátod körül már akkor kezdenek ólálkodni, amikor eltávozni még nincs eszedben. Kezedbe nyomják a kalapodat, amelyet te a legkisebb fáradtság nélkül leemelhetnél a türelmes fogasról. Jogot formálnak ahhoz, hogy a sétapálcádat csak az ő kezeiken keresztül vehesd újra magadhoz. A szállodai szobád ajtaja előtt már kora reggel várakozó álláspontra helyezkednek. Te természetesen arra számitasz, hogy észrevétlenül fogsz kisurranni, amikor senki nem les rád. Hiú ábránd! Még ki is fogsz nézni a sötétes folyosóra és megelégedéssel veszed észre, hogy közeli veszélytől nem kell tartanod. Minden csendes. Kaján mosollyal fogod kezedbe az utazótáskádat és lábuj hegyen lépkedsz végig a szőnyeges, zajtalan folyosón Még öt lépés és eléred a lépcsőházat. Ámde az utóbbi pillanatban megnyílik egy titkos ajtó és a maga teljes valóságában áll előtted a szobaasszony, a szobaleány, a szobacsecsemő, a szobafűtő és kitudja még ki más, akik valamennyien jóakarattal működtek közre, hogy a poloskák szobádat számodra úgy, ahogy elviselhetővé tegyék. Ők nagyot köszönnek. Te meg fizetni fogsz. Mert azt a látszatot, hogy „úgy" mentél el, még csak elviselnéd, de ezt az öt pár várakozástól, reménytől sugárzó tekintetet nem tudod kiállni. Velem csak egyszer történt, hogy egy hétrét görnyedt borfiúnak aprópénz hiányában elfeledtem borravalót adni. Még mosfr- is hideg borzongás fut át a hátamon, ha szemrehányó tekintetére visszaemlékszem. Frugális vacsorák utáni álmaimban még mindig megjelenik előttem egy sápadtképű vézna borfiú, amint kiaszott sárga karjait felém tartja és a fájdalmas, elcsukló könyörgéssel követeli tőlem a le nem rótt sápot. Ettől az időtől kezdve szenvedélyes „borravalós" lettem. Sőt újabban már komoly kételyeim támadnak az iránt, hogy nem kellene-e megjutalmaznom az utcai rendőrt, mert az én utcámon járkál, vagy a sarki hordárt, mert minden reggel barátságosan köszönt. El kell azonban ismernünk, hogy ügyes emberek még ezt az áldatlan és káros kórtünetet, ezt a mondhatnám kulturnyavalyát is a maguk javára tudják kiaknázni. Ismertem egy szolid képű és még szolidabb tehetségű urat, aki éppen evvel a borravalóval szerezte meg magának azt a tekintélyt és nagyrabecsülést, amelyet közéleti szereplése és tuc.ománya révén semmiféle erőfeszítéssel nem tudott volna kiérdemelni. Csak „tekintetes" volt, de a jóakaratú pincérek a „nagyságos" címet olyan következetes hangos felkiáltásokkal, annyi pietással és meggyőződéses hanglejtéssel osztogatták neki, hogy rövid időn belül senki sem merte volna „letekintetesezni." E mellett, mig mi idült húskövületek szétforgácsolásán fáradoztunk, ő a világ legmegelégedettebb arckifejezésével ette meg előlünk a legszebb, legpuhább és legnagyobb vesepecsenyéket. És ebbe a gyümölcsöző vállalatba minden alkalommal csak két krajcárral fektetett többet, mint más magunkfajta halandó. El kell árulnom, hogy önzetlen nyomdokain ujabban magam is járkálok. És sikerrel. Ami ismét arra a gondolatra birt, hogy sürgősen megszervezzem a „borravalót nem adók helyi szakosztályát." Mert mi lenne velem és szolidképű urambátyámmal, ha a borravalók felemelésének pompás gondolatára még sokan reájönnének? No nem? P. J. * Személyi hirek. Bogisich Mihály v. püspök résztvett Szaudtner Budapest-belvárosi karnagy temetésén és ott a budai zeneakadémia nevében beszédet mondott. — Majer Ferenc központi segédtisztet a hercegprímás központi számvevővé nevezte ki. * Kálmán Gusztáv lemondott. Az esztergomi mandátumról mondott le Kálmán Gusztáv, az államtitkári állását és a kolozsvári mandátumát azonban megtartotta. Zsolna és Esztergom megüresedtek. Pályázat hirdettetik. Az állás nagyon jó, mert a polgárok a fizetést előlegesen utalják ki már a jelöltnek a „bizalom^-nak akkora adagjában, amekkora szívességgel viseltetik a jövendő úr egyeseknek az anyagi java s az úgynevezett „közjó"-nak fellendítése iránt. Már mozgolódik a budapesti munkapárt és valami Rényi nevű úriembert óhajtanak Esztergomba küldeni. Bár újabban egészen biztosnak mondják gróf Széchenyi Emil fellépését. Hencz Károly a markos politikus, gróf Keg/evic/mek diadalmas ellenfele nem szerencséltet minket, hanem Zsolnára utazik. Ilyen bátor ember a határra való, ott védheti a hazát. Nagy kár ugyan, hogy nem hozzánk jött, mert megalkothatta volna „a kereket oldott néppártiak klubbját". Zsolnára Petráss Károlyt is emlegetik, aki az 1898-iki választások idején híres választási elnök volt. — Kálmán Gusztáv távozását szívből sajnáljuk. Amennyire óhajtottuk, hogy ide ne jöjjön, annyira kívántuk, hogy el ne menjen. S ennek meg van a maga oka. Két párt fog verekedni s egy harmadik rész — a keselyük — amelyeknek fő üzlet a választás, örvendeznek a zsebük mián. Már csoportosulnak! * Megyei közgyűlés. Esztergom vármegye legközelebbi közgyűlése november 29-én, azaz kedden lesz a „Magyar Király" szálloda nagytermében. Ezen a gyűlésen tűzik ki a megyebizottsági tagok választásának a határidejét is. Azért talán korai egyeseknek azon állítása, hogy a megyei képviselők választásának a napja dec. 14-dike. A városi képviselőket bizonyosan december 7-én fogjuk választani. A központi választmány határozata szerint az országos képviselőválasztás december 14-én lesz Esztergomban. Kijut tehát a választásból. Kijut a jóból! * Newton-estély a Népakadémiában. Ma este 5 órakor dr. Pécsi Gusztáv theol. tanár a Népakadémia ez idei első előadásán a modern természettudomány alapját képező Newton-féle mozgási törvényeket fogja tárgyalni, mellyel műveinek különböző nyelveken megjelent fordításai alapján a külföld is élénken foglalkozik és melyről a szerző az idén is az ország több városában fog előadást tartani. A mai előadás menete a következő: 1. Newton törvényeinek cáfolata (szabad előadás). 2. A mondottak kísérleti igazolása Atwood ejtő gépén. 3. Eszmecsere. Erre az előadásra fölhívjuk különösen az intelligens elemek férfi osztályának és a középiskolák 2 felső osztályát látogató növendékek figyelmét!! * Adomány. Dr. Fehér Gyula prelátus-kanonok 200 koronát adományozott a szt. Erzsébet jótékony egyesületnek. Fogadja az egyesület mély köszönetét. * Földváry-emlékünnepély. Az „Esztergomi Kaszinó" hálából megfesttette dr. Földváry István arcképét, melynek leleplezési ünnepélyét előkelő színvonalú matiné keretében a legközelebbi napokban fogja megtartani. Az emlékünnepély magva az a melodráma lesz, melyet ez alkalomra Homor Imre városi tanitó és Nemesszeghy István tanitóképző-intézeti zenetanár szerzettek. A szövegrészt Homor, a zenei kíséretet Nemesszeghy irta. Alkalmunk volt a melodrámát hallanunk s csak újságírói tisztünknek teszünk eleget, midőn erre a kiváló becsű, igazán nagyhatású s mindkét részről nagy tudással megalkotott műre, a szövegre, a zenekölteményre pedig különösen is felhívjuk a szépért lelkesedni tudó közönség figyelmét. A szövegrészt Bleszl Erzsike fogja előadni, Bleszl Margit pedig a zenei részt fogja játszani. Sz. * A katholikus nagygyűlés szónokai között Esztergom nevezetesebb egyénei közül is többen szerepeltek. Utólagosan hozzuk a nevüket azon célból, hogy kitüntessük, miszerint városunk minden üdvös mozgalomból kiveszi a maga részét. Mattyasóvszky Lajos lovag, mint Széchenyi Emil grófnak, a nagygyűlés elnökének helyettese megnyitotta a második nyilvános ülést. A katholikus legényegyesületek országos szövetségének közgyűlésén az elnöki megnyitó beszédet Schiffer Ferenc prelátus-kanonok mondotta, mint a szövetségnek elnöke. A „Keresztény Szeretet Orsz. Gyermekvédő Művé"-nek gyűlésén dr. Rott Nándor prelátus-kanonok mondott beszédet. Ugyanitt szerepeltek Számord Ignác és dr. Breyer István. A hitbuzgalmi és karitativ szakosztályban „A kath. autonómia és az egyház" cimen Keményfy K. Dániel esztergom-vizivárosi h. plébános tartott alapos előadást. * A szt. Erzsébetről nevezett eszterg-omi jótékony nőegylet f. hó 19-én d. u. 3 órakor tartotta közgyűlését a kath. kör nagytermében. A nagyszámban megjelent tagokhoz szép gondolatokkal teljes, lendületes beszédet mondott Bogisich Mihály v. püspök. Sz. Erzsébet gyermekkorával foglalkozott beszédében s rámutatott azon erényekre, melyekből későbbi áldozatos, felebaráti szeretettől égő élete fakadt. Kegyeletes szavakkal emlékezett meg az egyesület halottjairól s főkép Frey Ferencről, kiben az egyesület egyik legelőkelőbb, legbuzgóbb és bőkezű oszlopát veszítette el. Majd felemlítette, hogy. részt vett az Erzsébet egyesületeknek a kath. nagygyűlés alkalmával tartott gyűlésén, ahol az esztergomi egyesület működéséről szóló jelentését a legnagyobb örömmel vették tudomásul. Azután Mátéffy Viktor egyesületi igazgató számolt be az elmúlt év működéséről. Az egyesület 1746 koronát adott készpénzben a szegényeknek, azok orvosságára 250 korona 10 fillért, szegény iskolások és óvodások felruházására 220 koronát s a népkonyhára 1757 kor. 94 fillért folyósított az elmúlt évben. — Az egyesület törzsvagyona, amely az idén Bogisich Mihály 100 kor. és dr. Fehér Gyula 200 koronás alapítványával szaporodott, 16.693 kor. 06 fillért tesz ki. A közgyűlés köszönettel vette tudomásul az igazgató jelentését. A közgyűlés elhatározta, hogy a segélyezésben az eddigi szokást követi a jövőben is. A farsang folyamán „fejdísz" bált, a nagyböjtben hangversenyt fog rendezni az egyesület'; az elsőnek rendezésére Berán Károly urat, az utóbbinak rendezésére Bogisich Mihály v. püspök urat kéri fel az egyesület. A választmány kiegészítése után a segélyezésre ajánlottak névsora olvastatott fel, majd kiki elvitte a szegényeinek jutott segély összeget. A közgyűlés az elnök éltetésével ért véget. * Szabadkőműves patronage-egyesület Pozsonyban. Pozsonyban nem rég egy patronageegyesület létesült, de nem a kath. nővédő-egyesülettel kapcsolatban, hanem amolyan színtelen alapon, mely hangoztatja ugyan a szerencsétlen bukott és züllött egyének védelmét, de megfeledkezik azok lelkéről, azok vallásos, erkölcsös neveléséről. Csodáljuk, hogy e színtelen, a humanitást