ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-11-27 / 48. szám

XV. évfolyam. Esztergom, 1910. november 27. 48. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér.Esztergom, 1910. november 26. — „Öröködbe, Uram, pogányok jöttének." Már nemcsak bejöttek, hanem kiméletlen módon be is telepedtek és csak kevés hiányzik hozzá, hogy „a gazdát kiverjék a házából". A szabadkőrnives szörnyeteg megcsattogtatta fogait, nagyra tátotta a száját és egyelőre életben hagyta az anyaszentegyházat — Ízelítőül csak egy csecsemőt nyelt el, de előbb megnézte, hogy megvan-e keresztelve. „Öröködbe, uram István király, pogányok jöttének !" A szent királynak, az evangéliumi magvetőnek nyomán a hitetlenség utálatos sárkánya tipródik : „a vallás ne is említtessék"', ezzel a jelszóval akarják, az 1000 éves keresztény kultúrát letaposva, a szabadkőművesek a magyarságot visszavezetni a régi pogányságba. Azaz dehogy is a régibe! A pogány magyarok legalább az ártatlan színű fehér lovat az Isten szabad ege alatt, üde berkekben, nyíltan áldozták fel. A szabadkőrnives „újmagyarok" pedig a Podmaniczky-utcai ablaktalan páholy helyiség ijesztő sötétjében vakolnak az alvilági szellemek tiszteletére, amihez a gyászindulót B. orgonaművész játsza a hét év előtt megrendelt Angster-féle orgonán. Az ó-kornak is voltak sárkányai, ha máshol nem, a mesében, de azoknak a szörnyeknek mindig megszülettek a Herkuleseik, akik levágták mind a hét tűzokádó fejet. A mi sárkányunk, a szabadkőrnives szörnyeteg azonban nem követi az ó-kori elődök példáját. Nem minden száján okád tüzet. Némelyiken mosolyog is! Sőt egyes jónevű fejeket is kölcsön kér, ha a szükség úgy kívánja. Nem tudjuk, hogy a megalakult munkapárt ölelte-e keblére a szabadkőrnives kis farkasokat, avagy a szabadkömivesek csinálták meg a munkapártot saját ízlésük szerint: annyi azonban bizonyos, hogy a saját rosszhirű ábrázatukat szegyeitek, azért beszerezték a katholikus hitvallót, Zichy AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Novemberi hangulatok. i. . Hull le a könnyem az őszi avarra, Zörg, zizzen a sárga levél, Zúg a halál dala fenn a magasba' S az ősznek bús szava beszól. Bús dalait kebelembe regéli És búsak a gondolatim, Sírva, zokogva csak egyre meséli, Mint bolygók a kert útain. Egyre dalolja a bús dalokat, Melyeknek az árja regél S árnyba bevonja a homlokomat ... Csitt! — zörren a sárga levél . . . II. Bús, sirva zörögnek a szürke faágak És zúgva süvölt szilaj őszi világ, Bepkednek a kétes homályban az árnyak A zordon enyészet elhagyta lakát. Nincs már a mezőnek egy réti virága, Már mind letarolta az őszi-halál És jó, ha a reménynek egy árva sugara A kínteli emberi szivbe talál. Halld! — sirva zörögnek a szürke faágak Bús őszi világnak az árnya repes, S az ősz köde vonja be bús koponyámat; A gyászos Halálnak a zord keze ez. Felelős szerkesztő: ROLKÓ BÉLA. János grófot, meg a kálvinista hitvallót, gróf Tisza Istvánt. A zsidóknak, nem tudom, van-e köztük hit vall ójuk ? 1 Ezért nem tudják megölni a szörnyet az új Herkulesek, mert alattomos a sárkány, nem az igazi fejét, hanem a cimül felvett fejet, a Zichy Jánosét nyújtja a katholikus közvélemény pallosa elé. A legújabb villámhárítója a munkapártnak — amint halljuk — gróf Széchenyi Emil lesz, a kath. nagygyűlés ezidei elnöke, ki által a magyar Rómát, Esztergomot akarják a nyereg alá puhítani. A sárkány nagyon csattogtatja a fogát! (r.. A setétfejü újságokról. Igaz, hogy ezekről akár mindennap lehetne irni, mert piszkolódásaiknak, üresfejű gögicséléseiknek se szeri, se száma. Néha azonban destruktiv irányzatuk oly szemenszedett ferdítésekkel dolgozik, hogy időközönként nem lehet a közbéke miatt szó nélkül hagyni. Legújabban szellemi bogáncs seréteikkel az iskolát bombázzák, a felekezeti iskolát. Nekirontanak a kántornak, tanítónak, a papnak. Miért? Mert „a tanítási idö nagy részét kántorkodással ütik agyon a tanitók." Mert „a tanitó hazugságokkal tele tömött fejű ember." Mert „a pap a hit- és erkölcstan lélekölő, agynyomoritó, tömegbutitó tanításaival" rombol. Söt még hallatlan gravamen előttük: „ezért tenyésztik a papokat, barátokat és apácákat az ország vagyonából." A szocialisták és szabadkömivesek hasonló tollú butitó nagymesterei valóban beválnának bohócoknak ni. Zord, ködös éjszaka sirva bolyongok, Szememre az álom nem nehezül, Sirnak a légben remegő akkordok, Valami bús dal halk szava zendül. Szomorú dal szava zendül a légben: — Mulandó ez a bús, szürke világ . . . S lila-ködfátyolos sejtelmes éjben lm' sorra meghal a fű, fa, virág. Bús kebelemben e méla halál-dal Síró rezgésü visszhangra talál S szomorún zokogó röpke dalával Úf* a vidéken a méla Halál. Endrey Zoltán. Az orvvadászok. Irta: Rolkó Béla. Förgeteges késő őszi éjszaka van. A szél szilaj táncban bokázik végig a végtelen síkságon, amelynek közepén istállók és öreg cselédlakások társaságában áll a fiatal gazdatiszti lak. Aludni próbálok, de a sötét éjnek légi lovagja nagyon pajzán kedvében van s olyanokat cselekszik, mintha minden békét és nyugalmat ki akarna űzni e világból. Recsegés . . . ropogás . . . ablakcsörrenés! „No mi az?! Fenn vagyok!" — kiáltom s félálomban öltözködni kezdek. Felhúzom a csizmámat. Ekkor észbe kapok. Félre rántom a függönyt s kinézek az ablakon. Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadóhivatal (Szeminárium) cimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. bármely cirkuszba, mert ily beteges köhögésekre csak nevetni lehet. Ott legalább nem kell aztán erkölcstan sem, hanem az egyik bohóc a porondon vigan pofozza, ütlegeli a másikat. Kuruzsló szer is van ezeknek a bohócoknak hegyes sipkája alatt és vigyorgó arccal nyújtja társának az üres palackot: húzz belőle, ez a legjobb orvosság. Más szóval úgy cincogják : államosítás! Mintha állami iskola és kántorság tüz és viz lenne. Dehogy is. A különbség csak az, hogy állami iskolánál nem keverhetik össze a kántorságot a tanítósággal, vagyis teljesen külön jövedelem jár érte. Meg aztán a tanítási időn kivül is elvégezhetők azok a kántori teendők, tehát csak le avval a bohóc sipkával. Meg aztán rágalomnak is lehetne minősíteni, ezt a bogáncs serétet. De nem tudják mit cselekesznek. Igy marad csak a népbutitás. Szegény tanitók meg mutassátok be fejeteket ezeknek a vizipuskásoknak, mert úgy látszik, még nem láttak tanitófejet. Ti „hazugságokkal teletömött fejű" emberek lennétek? De ne sértődjön meg ezen egy tanitó sem. Ha dicsérné a népbutitó szocialista és szabadkőrnives sajtó, akkor kellene méltatlankodni. De nézzük a lólábat. Nagyon otromba. Mintha állami iskolában a 2 X 2 nem négy lenne. Mert ha uraim az önök állítása igaz: „a magyar iskolákban az igazság visszáját tanították eddig," akkor az önök állami iskolájának igy kellene tanitani. De bizony higyjék ei, hogy az Nincs ott senki, csak a kopasz faágak bólingatnak sunyi hajlongással s a félképű hold kandikál ki a rohanó felhőrongyok mögül mosolyogva, mintha felsülésemen mulatna. Nézem az órát. Tizenkettő múlt pár perccel. „No persze, hogy nem a bakter zörgött, ily korán kelni még a gazdasági ellenőrnek is sok volna". „Hú—ú—ú" ! — zúdul meg irtózatos zúgással. Sejtelmes suhanások és koppanások hallatszanak kályhámból. Kissé összerezzenek, de hamarosan utolérem logikámmal a rejtelmes ijesztőt: „No lám I Először éberségre buzdit engem, azután meg felülvizsgálja az új kéményben a kömivesek munkáját. Ezt csakis a szél képes megtenni." Mialatt visszabúvok az ágyamba, elgondolom, hogy a földesuram köszönetet mondhatna a szélnek azért, hogy ily éberekké teszi a tisztjeit, no meg, hogy a kéményeibe is belekukkant. A szél ujabb pajkosságokat talál ki. Tilinkózik . . . Dobol . . . Dudál . . . Azonban nem vagyok hajlandó művészetét továbbra is figyelemre méltatni, mert rohan az éjszaka s pár óra múlva a csendes ágy helyett a ficánkoló paripa hátán kell megtelepednem. Lehunyom szemeimet, szenderegni kezdek ... rám száll az álom . . . A sötét éjben fekete drótokon ijesztő lovagok futkároznak. Lovaik mintha fából volnának... recsegnek, ropognak. A lovagok zihálva, fütyülve, krákogva lélekzenek, mintha tüdejük megveszekedett volna az éjjeli hajszában. „Bum, bum . . . bum" !