ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-10-30 / 44. szám

Hogy mire való az állami és a községi és felekezeti tanitók között különbséget tenni, azt nem értem. Annál kevésbé érthető, mivel oklevelük egyenrangú, működésük egykeretű, anyagi szükségletük egy és ugyanaz, azután egyik a másikánál sem produkál oly számbavehető eredményt, amely a megkülönböztetést teljesen megokolttá tenné. És mert az 1907. évi XXVI. és XXVII. t.-c. rendelkezései szerint mindnyájan köztisztviselők, rang és társadalmi különbség egyáltalán nincs köztük. S ha már nincs köztük különbség, nemcsak nem helyes, hanem sérelmes is köztük akár szellemi, akár anyagi ellátás tekintetéből különbséget tenni. Ezt a nézetet vallja a tanitók egyetemessége is, amely egyetemességből az állami tanitókat annyiban kell kivonnom, amennyiben ezek az egyetemességből való elvonást s ezzel a fizetési módozatokban teljesen azonosan az állami tisztviselők kategóriájába kívánják magukat beosztani. Bízvást remélem azonban, hogy Nagyméltóságod az állami tanitók ezen kívánságának teljesítését nem fogja javasolni, mert annak teljesítése egyrészt megtagadása az állami tanitók valódi tanítói mivoltának, másrészről oly megkülönböztetés a községi és felekezeti tanítókkal szemben, amely egyenesen megalázza emezeket. A felekezeti és községi tanitók jogos igényeinek kielégítése kapcsán Nagyméltóságod gondját fogja képezni a nyugdíjtörvény revíziója is, amelyben a lényeges változás nem lehet más, minthogy minden néven nevezendő jellegű tanitó — ha csak lehetséges, 30 évet véve alapul — szolgálati éveinek megfelelően, a törvényben megállapított fizetésének mérvéig biztosittassék végellátással, amelynek keretében a végellátásba vonulóknak a lakbér is biztosittassék, ha másként nem lehetséges, oly alapon és módozatokkal, mint az a közös hadsereg tisztjeire vonatkozólag a mult évben lett életbeléptetve. A tanitók anyagi helyzetének javítását elősegítendő, különös figyelmébe ajánlom Nagyméltóságodnak az Eötvös-alapot és a kath. tanítóság Segélyalapját. Az Eötvös-alap hatalmas intézménnyé fejlődött, sajnos azonban, hogy vezető közegei között és ellenük éles harcok folynak, amit Nagy méltóságodnak, hiszem, sikerülni fog megszüntetni. Azok a dolgok, amiket oly éles hangon tárgyalnak, egyáltalán nem érdemlik meg, hogy a tanitók között visszavonás gerjesztessék, akár az alappal, akár a vezető emberekkel szemben. Ami történt, az megtörtént, de egy eset sem az alap erkölcsi rovására, vagy anyagi megrövidítésére. Jóhiszemüleg történt minden. És el kell ismerni, hogy Józsa Mihály, mint gondnok, az ifjak nevelői vezetésében kifogástalan volt; valamint azt is, hogy Ujváry Béla odaadó buzgalma nagyot lendített az Eötvös-alapon. Hogy egyes ifjak a nemzetköziséggel vádoltattak meg, annak legkevésbé Józsa volt az oka. Hogy velük szemben az eljárás sérelmes lett volna, az nem nyert bebizonyitást. Annyi tény, hogy abban az időben a magyar tanítóság megdöbbent, hogy soraikban nemzetközi elveket valló s eljárásukat javasoló tanitók is ütötték fel fejüket, akikkel szemben a magyar tanítóság dicséretesen állást foglalt. Nem csoda tehát, ha a köztartásban részesülő egy két tanitó gyermeke gyanúba keveredett, azzal szemben a fellépés teljesen indokolt volt. És az is bizonyos, hogy a meggyanusitottaknak az elégtétel meg volt adva s csakis a túlérzékenykedés foghatta a vezető közegekre azt az állítást, hogy az ifjak kegyelemből vétettek volna vissza a köztartásba. Ami pedig az alapnál előforduló szabálytalanságokat illeti, ha meg is történt, de tagadhatatlan, csakis jóhiszeműségből s bizony mondom, elintézettnek kell tekintenem azokat, a további harcot pedig személyi torzsalkodásnak, amelynek egyszer s mindenkorra véget kell vetni. Ez pedig azáltal lesz lehetséges, ha az alap élére egy pártatlan miniszteri biztos fog kiküldetni, aki a választásokat vezeti s a számvizsgáló, ellenőrző bizottságban a kormány képviseletében jelen van. Ez korántsem azt célozná, hogy a tagsági jogok autonom alapon való gyakorlását korlátozná, hanem csak azt, hogy a további súrlódásokat egyszer s mindenkorra kiküszöbölné. Mert azok a személyeskedő állapótok egyszerűen tűrhetetlenek. Biztos kiküldésére a kormányhatalomnak annál is inkább joga van, mert az intézmény az állam által szubvencionálva nyerte felvirágoztatását. Azután kívánatos volna, ha az igazgatósági és választmányi tagok legalább is négy ötödrészben a vidéki tanítóságból választatnának, akiknek napi és utazási dijáról azután gondoskodás történnék. Az alapszabály pedig akként volna módosítandó, hogy az egyáltalán ne tűrjön meg bizonyos kétségeket, mint teszem azt, abszolút avagy szótöbbséggel történjék-e a választás? Hihető, a választás a biztossal élén nem olyan lármával, türelmetlenséggel fog lefolyni, mint aminő a legutóbbi tisztválasztás volt. Mert hát azokhoz az elemekhez, akiknek legfenségesebb hivatása a türelem gyakorlása, az egymás közti szeretet hirdetése, a fegyelem fentartása, épenséggel nem illik a lárma, a kiabálás, a tülekedés. Nem bizony. Hiszem és remélem. Nagyméltóságod személyes megjelenése és fellépése a további torzsalkodásnak véget fog vetni. Ami a kath. tanitók Segélyalapját illeti, az Walter Gyula dr. elnöklete alatt megizmosodott. Árvaház alapja a kettőszázezer (200.000) koronához közel jár ugyan, de még mindig nem elégséges arra, hogy az árvaház létesíttessék. Hogy ez megtörténjék, Nagyméltóságodhoz fog fordulni, hogy eszközölje ki hathatós közbenjárásával, hogy a vallás- és tanulmányi alapból évenként legalább tízezer korona folyósittassék. Ha az alap azt meg tudja nyerni, akkor lehetővé tétetett az árvaháznak a legközelebbi időben való létesítése. Ezek képeznék az iskolák és a tanitószemélyzet fentartásának és ellátásának Nagyméltóságodra háramló feladatokat. Másrészről Nagyméltóságodnak a tanitók kívánságára ki kell majd terjeszkednie a tankötelezettség kiterjesztésére. Ez fontos kérdés és megoldása behatóbb tanulmányt fog igérni. Az bizonyos, hogy az elsajátítandó tananyaghalmaz épenséggel nem áll arányban a gyermek értelmi fejlődésével; a mindinkább szélesebb tudást igénylő kor és a vele járó műveltség fokozatosan szaporítja a feldolgozandó anyagot, amelynek termelő anyagot és időt kell szolgáltatni, hogy a kivánt eredményeket elérhessük. Ezzel kapcsolatban meg kell oldani a gyermek nemzetgazdászati szempontból mérlegelt okszerű felhasználtatásának szociológiai oldalát, az erőgyűjtéssel a test és lélek fejlettségét is előmozdítja. Azután le kell rombolni azt az ostoba félórás rendszert a népiskolában, ami annyi hazugságnak és szemfényvesztésnek az okozója a végletekig menő naplózási rendszerrel 1 És helyébe a tanítótól olyan szociális tevékenységet követelni, ami a nép javát feltétlenül előmozdítja. Igen helyesen nemzetgazdaságiam tevékenységre nevelni, képezni és Őt, ha kell, feleiősségre is vonni! Ennek megfelelően a tanítóképzést reformálni s itt is minden sallangtól eltérni. Mert az az egy bizonyos, hogy a mai tanítóképzés épenséggel nem megfelelő azon kívánalmaknak, amelyeket a néptanítóktól feltétlenül elvárunk. Ha Nagyméltóságod a valódi állapotokat behatóan megfigyeli, észre fogja venni, hogy népoktatásunk tanulmányi része sok tekintetben sallangos, sok tekintetben hiányos és ami szomorú, legkevésbé sem fedi azon kivánatokat, amelyeknek teljesítését az alaptörvény életbelépte óta joggal megkövetelhetünk a tanítóktól, ha azoknak teljesítésére módot nyújtunk. Kétségtelen, hogy a magyar tanítóság munkásságával nagy érdemeket szerzett, de azt maga is elismerni kénytelen, hogy többet akart és tehetett' volna, ha arra megfelelő rendszer segítette volna elő. Mert azt be kell látni, hogy a tananyaghalmaz, a beiskoláztatás rendszere, a félórás előadás, a folytonos naplózás csak kerékkötője az általános népiskolai haladásnak. Ezt fel kell váltani egy egészségesebb rendszerrel, amelyben a tankötelezettséget meg kell hosszabbítani s lehetőleg módot nyújtani arra, hogy a gyermek munkára legyen szoktatva és segítsen szülőinek. Mert nem úgy van ám, mint sok pedagógus fő gondolja az asztal mellet. A papir türelmes, de a gyakorlati élet nem tűr meg éhezésre vezető ábrándokat, amiket a magyarországi tanitók szabad egyesülete hirdet. Ezt az egyesületet fel kell robbantani, mert illetéktelen dolgokba avatkozik s mint a nemzetközi szociáldemokrácia bevallott előharcosa, határozottan magyarfaj-ellenes. Ferrer és Havreféle elvekkel és eszmékkel telitett oly társadalmi ígéretekkel és követelésekkel lép fel, amely alapjában ellentétben van az ősi alkotmányossággal, annak szilárdító alapozatával és bástyáival anélkül, hogy a valódi életszükségletet anyagilag és szellemileg kielégíteni tudná. De egyébként is az adózók nemzettömegével szemben egy általa fizetett osztálynak, bármely osztály legyen is az, félválról való fellépése, követelése sem nem ildomos, sem meg nem engedhető. A magyarországi tanitók szabad egyesületének tudnia kell, hogy ők nem egyebek, mint a nemzet, az állam fizetett közegei. És az államnak, a nemzet összegének joga van, lesz és marad fellépésüket, követelésüket felülbírálni s ha azok a megengedett határokon kivül esnek, testületüket fel is oszlatni. Én magam is tanitó, tanár vagyok, de mint ilyen a legnagyobb tisztelettel respektálom a nemzet tömegében megnyilatkozó gondolatokat s ha még oly szabad, szabadon, avagy szabadosan gondolkodó vagyok, bizonyos tiszteletet feltétlenül megkívánó Hiedelemmel kell, hogy viseltessem azon töiíieg iránt, aki filléreivel az én munkásságomat díjazza. Elvégre a nemzet összességét képező gerinc nem arra való, hogy kizsaroljuk, parancsokat osztogassunk, követeljünk, hanem arra való, hogy teljesítsük azon kivánatokat, amelyekkel velünk szemben élnek, annak a követelésnek fentartásával, hogy a nemzetben is meg vannak azok a zsenialitások, akik a maguk hatáskörében nevelni és kenyeret nyújtani tudnak és pedig a hit, a hazaszeretet szentséges nevében. Erre megtaníthatná a java részét zsidó elemekből szövetkezett szabad tanítói társulat tagjait Arany János, aki nem úgy mint én a pápista, hanem ő a hithű kálvinista, egész teljében velem együtt fajmagyar volt! Nagyméltóságodnak jutott a feladat, a magyar nemzeti népoktatás elöbbrevitele érdekében a reformok terére lépni s keresztény, tehát valláserkölcsös benső életét megóvni, azt mélyíteni akként, hogy minél kevesebb legyen a sallang, de annál több a szociális eredmény. Isten segélje munkásságában! Bertalan Vince. HÍREK. A jószívű emberekhez! Itt van november elseje, a halottakra való emlékezés szomorú napja. É napon kigyúlnak a sírokon a kegyelet imbolygó fényei és kivirulnak az emlékezés bágyadt virágai. A halottakra való emlékezés az elmúlás hangulatával tölti el a lelket. E napon értékesebbnek, drágábbnak tűnik fel az élet. Oh pedig mennyien vannak az eltávozottak és mennyien a távozni készülők. Egy esztendő múlva ki tudja, hány új sírral fog több emelkedni? A földi élet határai meg vannak szabva s még ezt az illanó életet is megrövidíti a kegyetlen sors. Pusztító betegségek tizedelik meg az emberek sokaságát és e betegségek közt is a legrémesebben pusztít a tüdőbetegség. Az Auguszta főhercegnő védnöksége alatt álló József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület e pusztító rém ellen harcot indított. Nagy és magasztos harc ez, igazi nemzetmentő munka. Közel millió ember sínylődik Magyarországon tüdővészben és nyolcvan ezer ember pusztul el évente. Halottak napján forduljon kegyeletes részvétünk a halál e jegyesei felé. Hiszen ki tudja legkedvesebbjeink közül ki hordja már magában e rémes kór csiráját? Ki tudja, kit kell elvesztenünk közülök a jövőben, ha idejekorán nem segítünk rajtuk? Virágos lesz halottak napján minden sir. Csak egy szál virággal kössön mindenki kevesebbet a drága halottaknak szánt koszorúba és ennek a virágszálnak árát hullajtsa az irgalmasság tarsolyába. Az igy összegyűlt összegekből sok ezer és ezer tüdővészben sínylődő, halálnak eljegyzett ember egészségét adhatjuk vissza. A József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület a maga szanatóriumával, tüdőbeteggondozó intézeteivel már sok száz és száz embert rántott vissza a pusztulás örvényének széléről s minél több eredménye van jótékony munkálkodásának, annál boldogabb örömmel és lelkesedéssel küzd tovább. Kérjük a jószívű embereket, a temető szomorú zarándokait, akik halottak napján a maguk drága halottait siratják, fizessék le a szent vámot, amely az élet innenső partjára segíti vissza azokat, akik már közelednek a túlsó parthoz. Csak egy virágszálat! Csak egy virágszál árát az irgalmasság gyűjtőtarsolyaiba ! A megdicsőült szellemű Mikszáth irta egyszer a mi halottak napi gyűjtésünkről: „Fizessétek le ezt a szent vámot és úgy menjetek el a többi virágaitokkal a kedves halottatokhoz. Tudni fog ő arról. De ha anélkül mentek ki hozzá, tudni fog arról is." JÓSZÍVŰ emberek! Csak egy virágszálat! Egyetlen virágszál árát a szerencsétlen tüdőbetegek megmentésére! József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület Budapest, VII., Akácfa-utca 30. szám. A nemes emberbaráti cél érdekében az adományok gyűjtése az idén a temetőkben fog meg-