ESZTERGOM XV. évfolyam 1910
1910-01-30 / 5. szám
írókkal kikürtöltetnek és vérebeikkel behajszolnak. Tagadja még ezután is valaki, hogy a politika nem a szükségességek szövevényes csapdáinak örökmozgó gépezete ? _.. . Sajnálkozás és véginditvány. Felelet Bertalan Vincének és (/^-nak. Irta: Központi. Az „Esztergom" ezen évfolyamának második számában nagyon is életbe, sőt létbe vágó kérdést pendített meg Bertalan Vince, amidőn vázolta a népiskolai közigazgatásban való azon járatlanságot, amelyben épen azok közül leledzenek sokan, akikre az iskoláknak nemcsak vezetése, hanem a jelenlegi veszedelmes és aknamunkás világban azoknak hitvallásos formában való fentartása és megvédése mint legfőbb feladat és kötelesség hárul. Bár mindenki érzi az ezen irányban való legalaposabb tudás szükségességét, mégis legnagyobb sajnálattal kell látnunk, hogy (** + )-nak lelkiismeretes és alapos gondolkodáson alapuló cikkén kivül senki más részéről nem történt hozzászólás. Pedig — véleményünk szerint — még a keresztény világnézet nagy harcából semmiesetre sem vette ki az a részét, aki legfeljebb ideges kritikát mondott a kérdés fölött, még kevésbbé az, aki az egész ügyet egyszerű piszkálódásnak tekintve átsiklott a cim elolvasása után a kellemesebbek felé — ad dulciora. Az iskolai közigazgatásban való jártasság a lelkipásztor részéről elengedhetetlen feltétel minden olyan községben, amelynek még mindeddig sikerült hitvaliásos iskoláját megőriznie. A gyermekek szaporodása, de még inkább az államnak tagadhatatlanul kellemetlenkedő rendeletei sokszor egészen váratlanul hozzák szőnyegre az újabb tantermek építésének az ügyét. Tessék most elképzelni azt a lótást-futást, kapkodást és megrökönyödést, amelyben a derék iskolaszéki elnöknek része van, kivált, ha ellenséges indulatúak a nép, a falu jegyzője, a tanügyi és a közigazgatási közegek. Sőt az előadott érveken kivül hivatkozhatunk még az állam részéről kirendelt jóakaratú tanügyi hatóság jóakaratára is, amely szerint már e részről is történtek lépések, hogy az egyház a saját körében és tehetségeivel pótolja az iskolai közigazgatás körül felmerült hiányokat. A két előbbi úrnak, akik az ügyet már szőnyegre hozták, sőt meg is kaszabolták, örömmel jelenthetjük, hogy az esztergomi papneveldében az iskolai közigazgatásból bizonyos oktatásban máris részesülnek a növendékek. A (***) hozás";ólónak azon inditványa azonban, hogy külön szakközlöny adassék ki, egyszerűen kivihetetlen és céltalan. Mert először is hol a szükséges pén2, azután hol van a szerkesztőség, végre a csakis száraz rendeletekből álló nak egymással. Mig Esztergomban, Magyarfalván és Budapesten az emberek téli kabátban jártak az utcán, itt december 30-án reggel 7—8 óra között őszi felöltőkben sétáltak az urak a part mentén. Tízennégy fok meleg volt reggel és déli 12 órakor már 21-re szállt fel a hőmérő. A napocska aranysugaraiban sokan sütkéreztek a tengerparti sétányok padjain. Aki csak tehette, szívesen sietett a tengerparthoz, hogy belélegezhesse az üditő, sós tengeri levegőt. Valóságos tündérvilág! Amit a nagy, erős természet itt a révedező és szenvedő halandók számára összehalmozott — az isteni ajándék! Az ember állandóan érzi ajkán a sógőzzel telitett levegő finom parányait. Olyan természetes, nagy inhaláció ez, minőt semmiféle Reichenhall nem produkál. Nemcsak a légcsőre, meg a hangszálakra hat jótékonyan, de átjárja, elárasztja az egész szervezetet. Én legalább néhány órai barangolás után úgy éreztem itt magamat, mintha roppant változásokon mentem volna keresztül. Léptem könnyű volt, még Esztergomban szerzett hurutom lassan-lassan tünedezett, szemeim égtek, tüdőm kitágult s rózsásnak láttam magam körül az életet. Igazán nem győztem betelni ezzel a hatalmas, éltető téli és mégis nagyon meleg levegővel, melyben a földi porból nem volt egy atom sem — csak a tiszta ózon meg a só. Délután Fiúméba hajóztam, ahol néhány emléktárgyat vásároltam, majd a kikötő mellett sétáltam vagy egy óra hosszat és gyönyörködtem a sirályok röpködésében. Megtekintettem a Saxonia nevű kivándorlási hajót is 40 fill, beléptidij mellett. szakközlönyről hányan fognák még csak a cimszalagot is leszakítani ? ! A körlevelek keretében már ki lehetne terjeszkedni az iskola ügyeinek bővebb tárgyalására, miután az a körülmény, hogy egy-két oldallal több vagy kevesebb legyen, nem sokat számit, akár az anyagiakat, akár a szellemi munkát tekintjük. Legjobbnak tartanánk azonban, ha ezen kérdés megfejtésénél nem feledkeznénk meg az „Esztergom" cimű lapról sem, amely ezen irányban már eddig is sokat tett, sőt ezen ügyet nemcsak megpendítette, hanem az általános közönyösség dacára felszínen is tartja. Azt hisszük, hogy az „ Esztergom "-mal könnyen megállapodásra lehetne jutni azon irányban, hogy a „Szakkőzlönyre" szánt összeg egy részének fejében, helyet engedjen azon szak-irók közleményeinek és cikkeinek, akiket a főegyházmegyei hatóság ezen célra felszólít és kijelöl. Sőt bizonyos időközökben az „Esztergom" mellékletben is közzé tehetné a népiskolai közigazgatásra vonatkozó közleményeket. Ezen lap eddig is az egyházmegye és a papság ügyeit szolgálta kiválóképen, megérdemelné tehát azon támogatást, hogy ha másképen nem, az iskolai közigazgatásban való kioktatás révén oda kerüljön minden lelkipásztor asztalára. HÍREK. Krónika. Új üstökös hazánk egén .. . Rejtélyes fénye, farka, Hazánkra bámult nagy feje, Talán rendet kutatva ? Rendetlenség az égen is . . . Rendetlenség minálunk; De a csillagnak van feje, Mig itt anélkül állunk! Megnyilt végre a parlament Lármával, sippal-dobbal, És járja itt a közmondás, —Ha okkal nem, — botokkal. Ha van méltóság, tisztelet, Komolyság . . . s más ilyesmi, Azt ma bizony nem a Házban Lehet ám felkeresni! A tél is végre visszajött, Azt hittük, meg se látjuk, — Zavarban is vagyunk, hogy őt Miképen tituláljuk. Mert reggel fagy van, délbe nap Este locs-pocs meg sár van; Ily időt mutogathatnánk A párkányi vásárban. No aztán itt a téma is, Az aktuális téma, Amelyről szólni szinte kell, Ha nem vagyok még néma. Öt órakor ismét Abbáziába tértem vissza s kifizetve tartozásomat, elbúcsúztam ismerősömtől. A hét órai hajóhoz indultunk, hogy fél nyolckor már Fiúméban lehessek. Igen ám, csakhogy itt egy kis baj ért. Ismerősöm tévedett. Azt gondolta ugyanis, hogy a téli idényben is 7 órakor indul az utolsó hajó Abbáziából Fiumébe. Pedig nem úgy volt. Az utolsó menet 6 órára volt jelezve. Tyhű, a mindenét! ... Mi lesz most? Pedig az éjjeli gyorsvonattal okvetlenül el kell utaznom Fiúméból, mert szabadságom immár újév napján letelik. Nem marad tehát más hátra, mint fiakkert fogadni. Fogadtam is egyet s Voloscán keresztül egyenesen Fiúméba hajtattam 8 koronáért. Hm! Előre nem látott kiadás ! . . . Erre is el kell készülve lennie az utasnak. No de nem baj, volt még egy kis kis felesleg. A „Deák szálló" előtt álltunk meg. Megvacsoráltam s kiballagtam szépen az állomáshoz. Tiz óra negyven perckor indult a gyors s másnap délben 12*15 perckor már a fővárosban voltunk. Néhány kellemes órát töltve Mészáros Antal mérnök,, jó barátom családja körében, még az esti zsolnai gyorssal visszautaztam édes otthonomba, hogy a kedves Szilveszter-estét már jó principálisom vendégszerető asztalánál tölthessem. Úgy is történt. Fél kilenckor már itthon valék. Elbájolva a természet szépségétől, még most is legkedvesebb emlékeim közé sorozom az Abbáziában töltött kellemes órákat. „Ki lesz, ki lesz a főügyész?" De hát ugyan ki légyen ? Négy városrész szavaz le rá . . . És ők is vannak — négyen! Az üstökös izzó feje Halványan bámul erre, Hogyan, hát nem lehetne tán Mind a négy is egyszerre ?! S Esztergom népe nem felel. .. De beszél fűről-fáról, Midőn nézi az üstököst A nagy Duna partjáról! (—.) Kórelem a nagyérdemű közönséghez! — Ha átolvasod, add tovább! — Komoly megfontolás, alapos tárgyalás után végre valóra vált az, ami után Szentgyörgymező oly epedve vágyott. Az Esztergom-Szentgyőrgymezői Kath. Olvasókör ugyanis a közelmúltban elhatározta, hogy eddigi szűk helyisége helyett, ujat építtet. Elhatározásában különösen két szempont vezérelte: a kath. kör szükséges voltának a tudata és a kath. társadalmi életnek szélesebb mederben való fejlesztése. Hogy Szentgyörgymezőn szükség van a kath. körre, az iránt senkinek sem lehet kétsége. Hiszen Szentgyörgy mező kath. polgársága szinte el van szigetelve a vizivárosi és belvárosi kath. társadalmi élet tényezőitől, külön városrészt képez s igy rászorul oly egyesületre, oly intézményre, mely keresztény gondolkozását fejlessze, a polgárok kath. meggyőződését szilárdítsa, a keresztény Magyarország restaurációjában való munkájukat megkönnyítse. Érzi Szentgyörgymező minden kath. polgára, hogy azért kell tömörülnünk, mert szent a cél és akarat, mely mindnyájunkat lelkesít, hogy igy megértve egymást, vallásunk isteni fényénél buzdítsunk, lelkesítsünk, de főleg cselekedjünk, hogy a keresztény restauráció zászlaját győzelemre vigyük. A keresztény restauráció győzelme azonban a kétségkívül katholikus egyesületi élet felvirágoztatásában rejlik, melynek leghatalmasabb tényezői a kath. körök. A mult század utolsó évtizede már megtanított bennünket, hogy ami kezdetben lehetetlennek látszott, az buzgó hittel, ernyedetlen szorgalommal ^s kitartó bátorsággal nálunk is keresztülvihető! Az Esztergom-Szentgyörgymezői Kath. Olvasókör is tehát részt akar kérni e buzgó, ernyedetlen munkából s tagjai egyesülésük vezércsillagául a katholikus és hazafias szellem ápolását tűzték ki. Csakhogy — sajnos — az eddigi helyiség szűk volta megakadályozta a tagokat abban, hogy ezt a katholikus és hazafias szellemet szélesebb rétegekben fejlesszék. A kis termek elégteleneknek bizonyultak arra, hogy a 200 tagot számláló kör fontos és nemes hivatását kellőképen teljesítse. Ember ember hátán tolongott mindig az egyesületben, valahányszor oktató, vagy szórakoztató előadásokban, avagy a házalap javára rendezett táncmulatságokban, szinielőadásokban volt része. Szóval a legnagyobb bajt és kellemetlenséget mindig a helyiség kis méretei képezték, a sok kifogás és panasz mindig a szűk helyiségben találta alapját. Mindezeket tekintetbe véve, határozatba ment, hogy a kör ugy a saját, mint a várostól nagylelkűen átengedett telkén (szentgyörgymezői Templom-téren) egy tágas, modern épületet építtet, hogy az uj otthonnak Szentgyörgymező minden derék kath. polgára tagja lehessen s hogy a kath. társadalmi élet e kedves városrészben még nagyobb virágzásnak induljon. Csakhogy mint minden kezdeményezéshez, ugy ezen uj körhelyiség építéséhez is pénz szükséges. Pénz nélkül manapság egy egyesület, egy kör sem boldogulhat. Az Esztergom-Szentgyörgymezői Kath. Olvasókör eddigi fennállása óta mindössze a 800 koronát érő telkével együtt körülbelül 4200 koronára tett szert, mely összeg nagyon csekély ahhoz, hogy csupán saját erejében bízva építtesse fel uj hajlékát, melynek legalább is 20,000 korona lesz az ára. A hiányzó nagy összeget tehát kölcsön utján kell előteremtenie. S hogy e kölcsön minél kisebb összegű legyen, a kör minden tagja azon alázatos kérelemmel fordul az irgalmas szivekhez, hogy a nemesen gondolkodó és a kath. körök missióját felértő igen tisztelt közönség nyújtson anyagi segélyt e virágzó körnek és filléreivel támogassa az egyesületet céljának elérésében. Minden szives adományozó, aki legalább 10 koronát áldoz a házépítés céljaira, abban az
