ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-09-11 / 37. szám

a mindnyájunk által taposott ösvényen, elérkezett a sirig. Tudta ö, óh nagyon jól tudta, hogy akármilyen legyen a vándorlás ösvénye, legyen az akár a fájdalom töviseivel kitüzdelve, akár az öröm virágaival kihimezve, akár a szerencse aranyszekerében, akár a nyomorúság nyikorgó taligáján ülve, akár a jólét bövelkedéseiben, akár a szűkölködés szorongatásai közt is haladjanak rajta, a sirnál, a szomorú határdombnál egymásután kisebb-nagyobb időközökben mindnyájan megérkezünk. Igen. Itt lehull a királyok fejéről a korona, kiesik kezükből a hatalom jogara, a hősök kezéből a kard, a koldusok kezéből a bot. Minden elmarad tőlünk, amit bírtunk, amit szerettünk, amihez ragaszkodtunk, az is, amit büszkén, örömmel, az is, amit keservesen viseltünk. Csak egy marad meg örökké, ez nem.enyészik el, hanem visszamegy Istenéhez, a lélek, hogy elvegye jutalmát, avagy büntetését az örök Biró kezéből. A széles körökben ismert derék, jó Frey Ferenc lelke is elvette már jutalmát érdemeiért. Váratlanul jött a kegyetlen kaszás, nem is készülhetett jóformán az utolsó számadásra, mert rövid időn belül elvesztette eszméletét. De vigasztal az a jóleső tudat, hogy a kedves jóbarát egész életén át hűséges szolgája lévén az Úrnak, katholikus gondolkozásmődja, hithű élete biztosítékot nyújt arra nézve, hogy halhatatlan lelke a mennyország boldog lakója. Adja Isten! Frey Ferenc lovag életének utolsó évei már a betegség nyomát viselték magukon. Többszörös ájulási rohamai s a nem rég fájdalmasan bekövetkezett szélhűdés, mely főleg beszélőképességére volt káros hatással, már nagyon megviselték az aránylag még nem igen idős férfiút. Utóbbi bajára a Baden melletti Vöslauban keresett enyhülést, de előbbi egészségét teljesen helyreállítani nem tudta. Mig végre egy kedves, szép Mária-ünnepen, annak hajnalán, Kiasszony napján éjjel 1 órakor visszaadta lelkét Teremtőjének. Halála. Szerdán este bucsulakomát rendezett a Freycsalád Bécsbe menő leánya, gróf Sternberg Józsefné tiszteletére, ki több héten keresztül itt üdült édes szülei körében. A bucsulakomán részt vettek a rokonok és a család több jóbarátja is. Maga a családfő, Frey Ferenc, úgy 10 óráig szintén együtt társalgott a vendégekkel, de aztán rosszullétről panaszkodván, egy kissé lefeküdt. A társaság nem is sejtvén a közelálló katasztrófát, tovább szórakozott és kedélyesen elbeszélgetett. Egyszerre 1 óra tájban hirtelen köhögési roham lepte meg Frey Ferencet, kedves neje rögtön hozzásietett, de ö már fuldokolva visszahanyatlott párnáira. Nem segíthetett rajta a jólelkű feleség, kivel oly szívesen osztotta meg élete örömét, búját; hiába, az Isten szent akarata volt, mely előtt mindenkinek meg kell hódolnia. Sokszor szakítja Krisztus-előadó már a színházban volt, mert az előadás 8 órakor vette kezdetét, kedves neje azonban sorban kiszolgálta a vendégeket. Mert Lang háza egyúttal pensio is. Megszólítom feleségét, ki igen szívélyes, művelt asszony. — Kérem szépen X. Y. vagyok, vagy 8 nap előtt egy levelet irtam kedves férjének, hogy szíveskedjék a mai előadásra egy jegyet szerezni nekem. —• Igen, igen, a jegy meg van. Mindjárt hozom. Képzelheted, kedves olvasó, mily boldog voltam! Megvan a jegy, mindjárt hozom . . . Istenem, mily boldogság! Meglátom a világhírű passiójátékot még ma . . . néhány perc múlva . . . mig a többiek, szegények kénytelenek visszautazni, avagy három napot itt tölteni! . . . Kimondhatatlan boldogság! Az asszony elhozza a jegyet. Kérdem mi az ára? — Tiz márka és 80 pfennig. A hely maga 10 márka, mert I. hely, a 80 pfennig pedig a megszerzési ár fejében fizetendő. — Hála Istennek, mondom, szívesen fizettem volna 20 márkát is, mikor látom, hogy oly nehéz itt a jegyhez jutni. Megköszönve a család nagy szívességét, gyors léptekkel siettem a színházba. Óriási épület, 4500 személy számára készültl^Mig a nézőtér teljesen fedett, addig a szinpaa^egészen nyilt. Minden hely el van foglalva, az emberek arcán ott ül a kíváncsiság. Végre pont 8 órakor felmegy a függöny, jön a prológ, a játék részleteinek magyarázója s utána a 40 tagból álló férfi és női énekkar. *>f Pauer Károly. szét a szerető sziveket a bölcs Teremtő, hogy aztán annál inkább vágyódhassanak az örök haza, az örök élet után. Most is úgy volt. Az egyik sziv megszűnt dobogni, a másik pedig még jobban erősödött meg hitében. Hiszen ha alegkedvesebbünktől foszt meg a halál, erősödik a feltámadásban való hitünk. Agyszélhüdés érte a jó férjet, a szerető édes apát, a kedves nagyapát, ki halála előtt néhány órával még becézte leánya gyermekeit, s anélkül, hogy szenvedett volna, elköltözött családja köréből. A ravatalon. Péntek délelőtt helyezték díszes ravatalra Frey Ferencet. A gyászházhoz százával zarándokoltak az ismerősök, jóbarátok, hogy utolsó Istenhozzádot mondjanak annak, akit egész életében csak szeretni és tisztelni tanultak. A ravatal környezetét fekete drapériával vonták be, úgyszintén a kapualját is; a koporsó körül pedig ott pompázott és diszlett a sok szebbnél-szebb koszorú, a kegyelet, szeretet és hála jeléül. Koszorút helyeztek a koporsóra: a vármegye és a város tisztikara, a takarékpénztár, az iparbank, továbbá számos egyesület és a jóbarátok egész sora. Sokan testületileg, személyesen, mások viszont levélileg fejezték ki mély részvétüket a gyászoló családnak, főleg pedig a megtört, bánatos özvegynek. A gyászjelentés. A család szeretett halottjának váratlan halála alkalmából a következő gyászjelentést bocsátotta ki: Özv. késmárki Frey Ferencné szül. Majer Berta úgy a maga, mint gyermekei: késmárki Frey Berta férjezett gróf Sternberg Józsefné és késmárki Frey Vilmos dr.; valamint veje: gróf Sternberg József; unokái: gróf Sternberg Józsika és Rózsika; testvére: késmárki Frey Vilma férj. schwandaui Schwinner Ignácné és sógora: schwandaui Schwinner Ignác és az egész rokonság fájdalomtól megtört szívvel jelentik, hogy a legjobb és legszeretettebb férj, atya, após, nagy atya, testvér, sógor és rokon: késmárki Frey Ferenc a III. oszt. vaskoronarend lovagja, volt országgyűlési képviselő, az orsz. közlekedésügyi tanács tagja, a vaskereskedök orsz. egyesületének elnöke, Esztergom vármegye törvényhatósági bizottságának és közigazgatási bizottságának és Esztergom szab. kir. város képviselőtestületének tagja stb. stb. folyó évi szeptember hó 8-án éjjel 1 órakor, életének 60-ik évében, 33 evi boldog házasság után hirtelen elhunyt. A boldogultnak hült teteme f. hó 9-én d. u. 4 órakor lesz a gyászházban beszentelve s a sz. kir. városi temetőben levő családi sírboltban örök nyugalomra helyezve. Az engesztelő szentmise-áldozatot ugyanaznap d. e. 10 órakor fogják érte a belv. plébánia-templomban a Mindenhatónak bemutatni. Esztergom, 1910. szeptember hó 8-án. Áldás emlékére! Az örök világosság fényeskedjék néki! A temetés. Nem a hivatalos gyász formalitásaival, hanem a legőszintébb szeretet érzelmeivel kisérte Esztergom közönsége és az esztergomi papság Frey Ferencet sírjához, mint ki-ki saját családbelijét szokta. Háza, egyike a leglátogatottabb házaknak volt, ahol mindig a legszívélyesebb fogadtatásban részesítették a vendéget, nem csoda tehát, hogy a részvét, a gyász, általános volt. Négy óra tájban óriási közönség jelent meg a Kossuth Lajos utcai gyászház előtt. Ott volt Esztergom társadalmának szine-java. A főkáptalan tagjai közül megjelentek: Maszlaghy Ferenc, Roszival István dr., Pór Antal, Horváth Ferenc dr., Klinda Teofil dr., Andor György dr., Brühl József, Hübner János, Fehér Gyula dr., Koperniczky Ferenc dr., Rott Nándor dr. prelátuskanonokok, továbbá Kollányi Ferenc pápai prelátus, jaáki apát, a boldogult jó barátja, Meszleny Pál főispán, a megyei tisztikar Perényi Kálmán dr. alispánnal és a városi tisztikar Vimmer Imre polgármesterrel az élén. Igen szép számmal vett részt a temetésen a központi papság és a sz. Benedek-rend tagjai is, Molnár Szulpic igazgató vezetésével. Ott láttuk azonkívül a helybeli pénzintézetek tisztviselőit, az ügyvédi, orvosi, birói és tanári kart, a tisztikar küldöttségét, Gyapay Pál volt főispánt, az iparos osztályt majdnem teljes számban, a szentgyörgymezői kath". kör küldöttségét az elnök vezetésével, (diszelnöke volt a körnek a boldogult) és nagyszámú hölgyközönséget. A temetési szertartást Bogisich Mihály v. püspök, prelátus-kanonok, a család régi jó barátja tartotta, Nádler István, dr. Fekete Vince belvárosi káplánok és a növendékpap^k segédkezése mellett. A szép érckoporsót körülállották a bánatos özvegy Vilmos fiával, továbbá a gróf Sternberg család és a rokonság. A koporsó mellett gyertyát vittek: a főispán, az alispán, a polgármester és a helybeli pénzintézetek tisztviselői. A megyei és városi hajdúk pedig kivont karddal állottak a holttest mellett. A szertartás végeztével a helybeli Önálló Iparosok Dalköre búcsúztatta a nagy halottat. A belvárosi templom harangjainak mélabús, szomorú hangja mellett vonult fel az óriási gyászmenet a temetőbe, hogy sötét családi sírboltjába helyezzék örök nyugalomra földi maradványait. Ott nyugszik már a sötét sírboltban Frey Ferenc, jó barátunk, szive nem dobog már értünk, tagjai meg vannak merevedve, pihen gondtalanul a temető csendes birodalmában s várja a boldog feltámadást! Nyugodjék békében! Emlékét sokáig fogjuk őrizni sziveinkben! Életrajza. Késmárki Frey Ferenc 1851 február 11-én született Esztergomban. Édesatyja szorgalmas s tekintélyes vaskereskedő volt. Puritán jellemű, aranykedélyű férfiú hírében állott. Fiát 21 éves korában már az üzletben látjuk, később pedig már a közügyek terén is nagy szerepet visz. Esztergomnak több éven át orsz. képviselője volt s a nemzeti párt elveit vallota. Legutóbb elszakadt ugyan Apponyitól s Tisza táborába maradt, ami annak idején kisebbségben maradását is okozta, de tévedését csakhamar helyrehozta s mikor ö Felsége a király 1906-ban a fővárosban rendezett országos vasipari kiállítás sikeres rendezéseért és egyéb polgári érdemeiért a III. oszt. vaskoronarendet adományozta neki, a tiszteletére rendezett banketten kijelentette: hogy ha a kard talán meg is csorbult, még mindig ki lehet azt köszörülni. Ki is köszörülte. Esztergom város közönsége ismét a legnagyobb szeretettel vette őt körül. Jólelkű, gondos családapa volt; nyájas, közlékeny, szelid modoráért igen sokan kedvelték. Mint képviselő rendkívül sokat tett választó polgáraiért. Amire felkérték, azt mindenkor erejéhez és tehetségéhez képest keresztül is vitte. Szülővárosáért rajongott, fejlődését, virágzását mindenkor szivén viselte. Testestül-lelkestül pártolt minden jó ügyet nemcsak a társadalmi téren, de a közigazgatás terén is, mint a vármegye törvényhatóságának tagja és mint városi képviselő. A kath. kör választmányi tagja, több egyesületnek pedig diszelnöke vagy disztagja volt. Katholikus érzületéért s egyháza iránti szereteteért megválasztották őt egyúttal autonómiai képviselőnek is. S Frey Ferenc ezen tisztjét is méltóképen töltötte be. Mint kath. férfiú egyenesen visszautasította a szabadkőművesek által felajánlott mandátumot, amikor t. i. annak idején Kmetyvel szemben kisebbségben maradt. „Egyházam ellenségeivel -— úgymond — soha sem fogok szövetkezni. Hagyjatok békét, én nem vállalok sehol semmiféle mandátumot." Szép karakter, erős elhatározás, követésre méltó kath. érzület! Lapunknak is mindvégig hűséges olvasója volt. Isten veled, te kedves jó barát, imáink kisérni fognak téged a boldogság hónába. Nem feledkezünk meg rólad, hiszen te felejthetetlen vagy. Legyen könnyű neked a föld, a melyből alkottattál ! _ „, . Pauer Karoly. A párbér megváltása. i. Az apostoli király Ö Felsége még 1906-ban a kath. központi kongrua-bizottságnak feladatává tette, hogy a szorosan vett kongrua-kérdésre vonatkozó tárgyalásainak befejeztével elsősorban a párbér természetű szolgáltatások rendezésének kérdését tárgyalja. A kongrua-bizottság még 1907-ben hozzáfogott e munkájához és kebeléből egy szakbizottságot küldött ki azzal a feladattal, hogy a szóban levő nagyfontosságú kérdést sürgősen előkészítse és javaslatait előterjessze. Most pedig úgy halljuk, hogy a vallásés közoktatásügyi miniszter is megtette már a szükséges intézkedéseket arra nézve, hogy az elvi kérdések tisztázása céljából a szükséges adatok az egész ország területéről egybegyűjtessenek, hogy ezekből a szakbizottság a tényleges párbér helyzetnek valódi képét látva és megismerve: ennek alapján javaslatát elkészíthesse. A párbér szolgáltatásokat jelenlegi alakjukban talán senki sem óhajtja fenntartani, hanem ellenkezőleg, mindenki a kor igényeinek megfelelő