ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-09-04 / 36. szám

pesten, alapszabályt készített, azt miniszterileg is jóváhagyatta, egyszer azután megalakult és a megalakulás után tudtára adta az összes hazai egyesületeknek, hogy most már a megállapított tagsági dijak beszedésének kötelezettségével jelentsék be tagjaiknak számát, nevezzék meg képviselőiket, akikkel azután „korszerű" és „nagy eszméket" fog alkotni a szövetség. Ily eszmegyártásra gyűltek össze azok a különben jóhiszemű vidéki tanítók, akik a fent vázolt módon létrejött szövetségbe, •— talán a magyar tanítók egységének lelkesítő szép gondolatától vezettetve — előzetes tájékozódás nélkül beléptek. Ez az eszmegyártó gyűlés, amely a Ä

Magyar Tanítók Országos Szövetsége" szép nevének tartalmánál fogva meg nem felelő, bizony igen gyér gyűlés volt (58-an hoztak határozatot az államosításról) és a hangadók benne az „alapítók" voltak. Közönyösségünk folytán a katholikus sajtó még nem hódított meg kellő tért s igy a valóigazságot sokan nem fogják megismerni. S igy készül nálunk mindenről a közvélemény. Herosztráteszek, akik soha semmit nem alkottak, gyújtogatnak s a kárörvendő kenyeres pajtások ütik a rézdobot. Szétszórtan tizenkétmilliónyi létünkre sem fogunk győzni. Ringy-rongy irka-firka folytonos piszka ráragad a nép lelkére is. A konkolyhintők gonosz munkája ellen minden téren védekezni kell. Közel állunk egy eljövendő kultúrharchoz. Azért szervezkednünk kell, mig nem késő. A zászló ki van bontva, csak sorakozni kell alája. Az Országos Katholikus Magyar Iskolaegyesület csak úgy és akkor fog tudni hivatásának megfelelni iskoláink védelmében, fejlesztésében és fenntartásában, ha az egész katholikus társadalom siet támogatására. Meg kell ismernünk és szeretnünk egymást és össze kell tartanunk a cselekvésben. Ez pedig csak egyesülés révén lehetséges. Ha látni fogják ellenségeink a szervezettségünkben rejtő erőt, akkor majd hamar belátják, hogy vélt stentori hangjuk, csak kakaskukorékolás. Nekünk pedig eszünkbe jut az egyházrablók lármájára: a kutya ugat, a karaván halad. Az országos politikából. A földszínen lézengő, tolongó, hadakozó és marakodó emberiségnek sokféle ellensége van, amelyek részint a szellemi, részint az anyagi világból kerülnek ki, de megfelelő körülmények egész idényért mindössze 2000 M. honoráriumot kapott csupán. Miben rejlik Oberammergau nagy sikereinek titka? Több körülmény predestinálta a „Bayerisches Hochland" e kis pontját a kitüntető hivatásra, melyet az újkorban betölt. Természetes fekvése Isten ihletét viseli magán, vidéke a legszebb panoráma. Népe romlatlan, hithű katholikus nép; és a mi azt illeti: külső alkatra nézve is festői, termetes, dus hajú és szakállú, markáns vonású emberek. A passiójátékok évszázados hatása, valamint a templomi szoborművek faragásának lélektani hatása alatt meglepő hűen alakulnak ki a község egyes lakóinak vonásaiban az evangéliumi típusok. Lang A.-nál festők sem tudnának szebb Krisztus-típust pingálni! Valaki azt kérdezte: hogyan adhatnak egyszerű falusi emberek elő jól ily nehéz darabot?! Hát először is az 1500—2000 lakosú bajor „falvak" inkább városok, mint falvak, a nép polgári ruhában jár, villamos világitásnál dolgozik, s vasárnap zenésmisét hallgat. Azután az oberammergaui nép inkább iparos, mint földművelő nép • fafaragványokat és szobrokat készítő műipart („Hergottschnitzler"-eknek nevezi a bajor köznyelv) űznek, melyre külön szakiskolájuk van. Szakképzett színészek talán nem is tudnák ugy átélni a darabot, s oly természetesen és nemes egyszerűséggel előadni, mint ez egyszerű „falusiak." Az evangéliumi „intelligencia" többet ér a klasszikus műveltség suvixánál és minden modern kultúra glazurjánál. Az oberammergaui passziójátékoknál a paróka és a pathos egyaránt száműzve vannak. Egyébiránt a játék rendezésében és begyakorlásában a helybeli plébános, a szobrásziskola igazgatója és a helybeli között a testet és a lelket is képesek egy csapásra tönkretenni. Nem a kolerára, nem is a tífuszra, de még a pestisre sem gondolunk, amidőn a veszedelmeket imigyen osztályozzuk, hanem a közgazdasági, az osztályharcokra, nemzetiségi torzsalkodásokra, vallási, felekezeti gyűlölködésekre, amelyek a politika éktelen nagy boszorkányüstjében keverégnek-kavarognak „a modern, szent állameszme" nevében. A felekezeti béke. Ez az emberi agynak a legismeretlenebb szüleménye, amely a valóságban még sohasem létezett a világon s amely két ember szivében — ha még hitvestársak is — épúgy nem virágzik, mint az országok millióinak lelkében. A felekezeti béke olyas valami, amelynek nevében a legnagyobb gorombaságokat, otrombaságokat, rendetlenkedéseket és gonoszságokat éppen azok követik el, akik azt, mint túlbuzgók a maguk vallásában, avagy renegátok a saját vallásukkal szemben, az előttük gyűlöletes egyénektől tűzzel-vassal megkövetelik. Véres hadjáratok, kultúrharcok zajlottak le az egyes vallások követői között, de sem a vérmezők vértócsáiból, sem a kultúrharcok gyűlöletéből nem nőtt ki az a csodás virág, amelynek árnyékában az oroszlán és a szarvas, a bárány és a farkas csendes testvériségben tanyázhatnának. A lélektani akadályokat nem is tárgyaljuk, mert hiszen azokban a jóbarátokkal egyetértünk, az ellenségnek pedig hiába magyarázzuk, hanem igenis rámutatunk arra a szégyenletes körülményre, hogy a hazánkban élő felekezetek szabadkőrnives tagjai csúf támadásokat kísérelnek meg a katholikus egyház ellen, majd a „Ne temere" köpenyegében, majd a szekularizáció bundájában és egyéb változatos subákban s mindezt a saját felekezetük nevében, hivatalos színezetben cselekszik meg — Tisza István, Zsilinszky, Balthazar Dezső stb. — anélkül, hogy hittársaik tiltakoznának ezen jelenség ellen. A szabadkőmivesség a vallásokból habarcsot akar keverni s ebből akarja felmalterozni a hitetlenség templomát. A vörösök gyülekezete. A mai társadalom keretébe beilleszkedni nem tudó, vagyis jobban mondva a komoly munkát végezni nem akaró, hanem henyélésre és uralomra vágyó elemek a közgazdasági és osztályharc hangzatos cimei alatt hadat üzennek a békeségnek és a közbiztonságnak. Az igazi nevük: „a nemzetközi szociáldemokrataság" sohasem lesz biztató és kedveskedő fogalom, miután az erőszakosság és a bűnök-jegyében született. A szociáldemokrácia legnagyobb bűne, hogy a fejlődés törvényeit nem akarja figyelembe venni: nem akart lassan előrehaladni, hanem romokon és véren keresztül óhajtott a földi boldogság jászolához jutni. tanitók állandóan vezető szerepet visznek. Rendkívül emeli az előadás komolyságát, hogy a tetszésnyilvánítás minden jele előadás közben vagy a végén — mint külön felírások figyelmeztetik a közönséget — tiltva van. Minden tetszésnyilvánításnál különben szebben honorálja a szereplők művészetét a nagy látogatottság. A színházi jegyekkel való minden üzérkedés is lehetetlenné van téve; fix áruk 2—10 M. Aki egyenesen a játékot rendező Komité-hez fordul (Oberammergau), igen olcsón juthat a szerencséhez, hogy a passiót láthassa. Ezen egyenes uton kivül a község még három utazási irodának adott engedélyt jegyek közvetítésére. Ezek közül hozzánk legközelebb esik Schenker et Comp. (Wien, Schottenring 3.) Ez irodák első osztályú jegyet másfélnapi szállással és ellátással 62 koronáért, másod osztályút 52 koronáért szereznek. A siker főtitka persze a mesteri szöveg és a zenében rejlik, mely Oberammergau elidegenithetlen tulajdonába ment át. Az evangéliumi eseményt hűbben és psychologikusabban visszaadni alig lehet, mint azt Daisenberger több régi szöveg nyomán tette. Csak a feltámadás eseménye van — a darab hosszúságára való tekintetből — túlságosan megrövidítve, s hatásosságtól megfosztva ; annál hatásosabb azután a mennybemenetel jelenete. A szöveghez méltóbb s kifejezőbb zenét se kívánunk, mint azt 100 év előtt Dedler, Haydn és Mozart tanítványa, megkomponálta. Az előadás sikerét nagyban előmozdítja a 3000 négyszögméter területet felölelő nagyarányú passió-színház. A nézőtér felülről fedve van, de elöl nyitva áll s igy az óriási nézőközönség állandóan friss levegőt szi, mit semmiféle ventiláEzért halványult el az a régi, utcákat és sziveket remegtető hatalom és dicsőség, amely a tömegeket a „vezérek" karjai közé csábította. A társadalom belelépett a szociális fejlődés medrébe s ezzel kivette a fegyvert a vörösek kezéből, akik se nálunk, se más országban nem tudnak e fordulatba belenyugodni, hanem gyűléseznek, felvonulnak, ijesztgetnek, veszekednek és összeveszítenek, sőt még a „csuhás" jelszó varázserejét is kipróbálják. Ez a gondolat hozta össze a koppenhágai nyolcadik nemzetközi szociáldemokrata kongreszszust is, amelyen hazánkat Bokányi és társai képviselik, akik majd hazajőve a szabadkőmivesekkel együtt irányítják a hazai politikát és termelik a felekezeti és másféle békességet. Találkozás. A mi külügyminiszterünk: Aerenthal és az olaszok külügyminisztere San Giuliano találkoztak Salzburgban. A lapok mind a két részről azt írják, hogy a két állam a legnagyobb barátságban van egymással, csak a jövendő hármas-szövetségnek az alapjait rakosgatja a két államférfiú. Hát igen, port lehet hinteni a közönség szemébe, de aki gondolkozik, az mégis furcsának találja azt a nagy barátságot, amely folytonos határsértésekben nyilatkozik meg. Aerenthal a balkáni kérdésekben már becsapta a nagyhatalmakat, de azért nincs bebiztosítva afelől, hogy az olasz az ajtó közé ne csukja az ujját, amellyel a más dolgában kotorászik. Bosznia is sokba került, egy olasz kavarodás semmivel sem volna olcsóbb. F. Lurdi zarándoklat. Dr. Kohl Medárd püspök fővédnöksége, Gaibl Sándor pozsonyi kanonok lelki vezetése és Hlatky Kálmán technikai vezető alatt, édes hazánkból 28 tagból álló csapat zarándokolt július 26-tól aug. 10-ig Lourdesba. Részt vettek: dr. Bartosik Antal nyitrai kanonok, szemináriumi rektor, dr. Nemes Antal prelátus, Bélák József nyitrai szemináriumi vicerektor, t. esperes, Német István nyitrai kisszemináriumi rektor, assessor, Sarmaságh Géza szatmári ny. tanár, szentszéki ülnök, Ronchetty Antal ny. rohói adminisztrátor, Foltin János bajóti plébános, Spanyár István csaczai káplán, özv. Nahvalszky Józsefné Budapestről, Hofbauer Andorné Kis-Zomborból, Széles Kunigunda Bajótról, Iványi Vilmos és neje Érsekújvárról, özv. Siposs Istvánné Somorjáról, Tóth Károly Tárkányból, Pongrácz József és neje, Marocsek Mihályné, Bucsek Julianna, Lisiczky János és neje, Klinon Julianna és Bisiczky Anna Nyitramegyeiek. Julius 26-án reggel 4 órakor indult a zarándoklat Pozsonyból. 28-án érkeztünk Genfbe, hol Erzsébet királynénkat leszúrta az istentelen anartorral ily tökéletesen el nem lehetne érni. A tulajdonképeni színpad előtt nagy térség van, két oldalt Pilátus és Kaifás palotájával, a térségbe két tágas utca nyílik: az utcai jeleneteknél (pl. Krisztus bevonulása Jeruzsálembe) tehát nemcsak 1—2 tucat statiszta szerepel „nép és katonák" gyanánt, hanem 500-on felüli valódi néptömeg. Tizennégy nagy bejáraton keresztül bonyolítja le 60 jegyszedő a közönség be- és kibocsátását, ugy hogy veszély idején 3 perc alatt ki lehet üríteni az egész színházat. Minden társadalmi réteg, minden nemzet képviselve van a passiójátékok nézőközönségében. Házigazdám Aloys Guggenmoos, Júdás kisértője, 13 személynek nyújtott szállást. Ezek között volt egy osztrák őrnagy, egy romániai misszionárius, egy amerikai anabaptista, egy cseh grófi, és egy nemet bárói család, továbbá egy angol methodista pap. Két szerecsent is láttam a nézőközönség között. Az előadás alatt alig marad szem szárazon. Tekintve a mai közlekedési viszonyok könynyedségét és gyorsaságát, bátran előadhatnák minden öt esztendőben a derék oberammergauiak a passiót. (Adnak ugyan az 5-el jelölt esztendőkben egy „Kreutzschule"-nek nevezett miniatűr passiót, de az igazit csak minden tíz esztendőben). Ez idén még csak szept. 25-ig lesznek előadások ; addig e sorok olvasói közül kevésnek lesz alkalma elmenni Oberammergauba; tiz év múlva pedig nem mind lesz már életben, aki talán most felteszi magában, hogy elmegy a passió-játékra. Kívánatos volna azért, ha minden országnak volna Oberammergau-ja, hogy mennél többen részesülnének a szerencsében, mely nem egy másvallásunak is meghozta már a megtérés kegyelmét. Dr. P. G.