ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-07-24 / 30. szám

a legszebb eredményeket érik el vele. Minő eredményeket lehetne itt elérni, ahol oly tekintélyes tőke van képviselve alapítványokban, letétekben, forgalomban levő készpénzben. Bertalan Vince. Esztergom jövője. Az ősi primási székhely fejlődésének egyik alapja, hogy ezt a határozottan jobb sorsra érdemes várost bekapcsoljuk a világ országútját képező fővonalba. Nem akarunk sokat mondani, de azt hisszük, nem kevesebb, mint 12 esztendeje merült fel az a terv, hogy a budapest—esztergomi vasútvonalat össze kell kötni a bécs—budapesti vonallal. Nagyon természetes, hogy minden esztergomi polgár lelkesedett ezért, mert hisz ki ne fogná fel észszel, hogy a városok fejlődésének egyik föfeltétele, miszerint minél több úton és vonalon szívhassa és kösse magához a környéket. Sajnos azonban, hol egyéni félreértések, hol óriási anyagi különbözetek, hol pedig egyenesen politikai ellentétek folyton hátráltatták az üdvös terv megvalósulását. Török Emil vállalkozó-mérnök, a vasút előmunkálatainak első engedményese, igen elismert szaktekintély, több' vasutat épitett már sok milliónyi költséggel, úgy Magyarországon, mint külföldön s igy bizva reméltük, hogy a mienket is megépíti. Sajnos, ebbeli reményünk az utóbbi időben megfogyott, bizalmunk beváltása elől pedig ő maga tért ki azzal, hogy legutóbb az egész vasút-ügy vezetését dr. Frank Mihály mérnökre bizta, ki, mint nyugalmazott államvasuti mérnök azt magára is vállalhatta, s az egész vasút-ügyet — hogy szakszerű kifejezéssel éljünk — a rendes vágányban viszi most már a várva-várt megvalósulás felé. Nem vonunk ezzel le semmit Török Emil mérnök, a vasút kezdeményezőjének érdemeiből s elismeréssel is kell lennünk azért a SZÍVÓS kitartásért, melylyel ezt a ránk nézve fontos kérdést kezelte, de meg kell vallanunk, hogy Frank dr. keze, az eddigi eredményekből Ítélve, szerencsésebb. A vasút létesítése ugyanis, mikor a jelenlegi kereskedelmi miniszter az előzetes építési engedélyt is megadta már, újabb kátyúba jutott, mert a létesítéshez szükséges anyagiak nem voltak a maga egészében garantálva, sem a vármegye által, mint amely testületre időközben dr. Török Emil az engedményt átruházta, sem pedig a város által, mely pedig már addig is anyagi erejét — lehet mondani — kimerítő áldozatra szánta magát. változatosságban a jelent mindig intenzive használja ki. Teljes egyéniségét veti bele érzelmeiben, cselekedeteiben, életében, vallásosságában. Itt minden intenzivebb. A fák zöldje, a gyümölcs nagysága, a zanzaro szúnyog csipése, — az emberek lelkülete, akaratereje, egyénisége is. De mivel amazok a napsugártól, emezek pedig a hatásoktól függenek, s mivel a hatások oly változatosak : azért oly kiszámíthatatlan az olasz. És itt eljöttem arra a pontra, mely oly nagyon kényes: vájjon mi lesz az olasz nép hires, hagyományos vallásosságával ? Az a benyomásom, hogy a krízis felé megy és az egyik szélsőségből a másikba vetődik. Mig az a művelt, szép, jó firenzei nép is benne van. Azt mondta egy monsignore: ugy-e bár, csak is olyanok, mint a napsugár? Hol süt, hol meg elborul. — De hát az Isten tudja a maga dolgait. Azért a nap süt, a város fürdik fényében és Firenze szép, s marad az olasznak is: Firenze la bella! S mindig büszke lesz rá. A szerkesztő ur pedig türelmetlenkedik, hogy oly hosszan adom benyomásaimat. Hát engesztelésül Olaszország szivéből, illatos levegőjéből, derengő napsugarából fogadja szép üdvözletemet! Török Mihály dr. Az épités költségeihez hiányzó összeget garantálta most a város hétfőn tartott közgyűlésében. A városi képviselőtestület megfelelő ellenértéknek vehető jövedelmek biztosítása ellenében meghozta a végső áldozatot is, hogy a város jövő fejlődését biztosítsa. Nem kevesebb, mint 50 évig üzetendő 33000 korona évi hozzájárulást szavazott meg a város. Horribilis összeg ez Esztergom város anyagi viszonyai között, de meg kellett tenni ezt is, ha a város nem akart egyszer és mindenkorra lemondani arról, hogy ez a szerencsétlen város valaha még virágzóbbá tétessék. A vasút létesítését biztosító városi határozat főbb pontját, melyben a város által fizetendő öszszeg és az ennek ellenértékeképpen kikötött jövedelmek mind a két felöl biztosítva vannak, szószerint a következők : A belügyminiszter rendelete szerint a kereskedelemügyi miniszternek nincs észrevétele ' az ellen, hogy mindazon küldemények után, melyek a tervezett helyiérdekű vasút állomásain fel, vagy leadatnak, négy fillérnél nem nagyobb pótilleték szedessék, a kereskedelemügyi miniszter pedig az összes árúosztályokra kitérjedöleg az átmenő forgalomra helyezte kilátásba pótilleték szedhetésének engedélyezését. Ez alapon tehát abban az esetben és azon világos kikötés mellett, ha és amennyiben minden, az ezen helyiérdekű vasút állomásain, tehát a már most létező Esztergomés Párkánypána vasúti állomások kivételével Esztergom sz. kir. város és Párkány község egész területén, illetve ezen helyiérdekű vasúton bárhol, most, vagy a jövőben létesítendő összes állomásokon fel, vagy leadásra kerülő, bármely árúosztályba sorozott összes árúk minden métermázsája után 4, azaz négy fíllér pótilletékek szedése, ugyancsak az ezen létesítendő helyiérdekű vasúton csupán átfutó (transitó) bármely árúosztályba sorozott összes árúk minden métermázsája után 3, azaz három fíllér pótilleték szedése engedélyeztetik és a vasút azt szabályszerűen a város részére beszedi és .e beszedetteket a város által a leszámítoló pénzintézetnek kötelezendő járadékfizetés határnapján mindenkor levonás nélkül a városnak át is szolgáltatja és az ezen határozatban részletezett összes egyéb feltételek is teljes egészükben betartatnak, fizet a város egymásután következő 50, azaz ötven éven át, illetve mig a jelzett pótilletékek szedésének joga meg nem vonatik, illetve ezen hozzájárulási célra felveendő kölcsön előbb bekövetkezhető végtörlesztéséig évi 33.000, azaz harmincháromezer korona támogatási összeget, illetve évi járadékot a vasút megnyíltát követő év végétől számítva a járadékot leszámítoló pénzintézet által meghatározandó határidőben a saját házi pénztáránál. A város érdekeinek biztosítása és kockázatának teljes kizárása érdekében az EsztergomPárkánynánai helyiérdekű vasút megépítésére és üzletére alakítandó részvénytársaság készfizető kezességet vállal azért, hogy amennyiben valamely évben az előbbi pontban emiitett mindkét rendbeli pótilleték összege kevesebb volna, mint a város által fizetendő 33.000 korona évjáradék, a mindenkori hiányt a megállapított fizetési határidőkben a helyiérdekű vasút részvénytársasága saját bevételeiből fogja a város javára feltétlenül pótolni. Ezen kötelezettség megelőzi az elsőbbségi részvényesek jogosultságát is. Köteles ehhez képest az engedélyes, illetve jogutóda az alakítandó helyiérdekű vasútrészvénytársaságnak alakulási tervezetébe és alapszabályaiba ezen, a város javára vállalandó készfizető kezességre vonatkozó feltétlen kötelezettségét, valamint azt, hogy ezen kötelezettség az elsőbbségi részvényesek jogosultságát is megelőzi, — kifejezetten bevenni, abban a részvénytársaság fennállásának egész tartamára benntartani és mint közgyűlési határozattal meg nem változtatható rendelkezést világosan kitüntetni. Mindkét pótilleték összege együttesen szolgál a város által biztosított évjáradék fedezésére, amennyiben pedig valamely évben a pótilletékek ezen összege az évi járadéknál nagyobb volna, a fennmaradó többlet elsősorban az előző időben a részvénytársaság által netán teljesített pótfizetések és azok 5°/o-os kamatai visszatérítésére, ezen pótfizetések és kamatok fedezése után pedig a vasút céljaira leszámítolás útján biztosított kölcsönnek gyorsabb törlesztésére fordítandó. Hogy ezen 50 éven át fizetendő évjáradék leszámítolható legyen és az érte nyerhető ellenérték már az építkezés céljaira rendelkezésére álljon, felhatalmazza a képviselőtestület a város tanácsát, hogy a leszámitolásrfak az engedélyes, va

gy jogutóda által kijelelendő pénzintézetnél való foganatosithatására megfelelő okiratot kiállítsa. Mindebből a városra semmiféle költség nem hárulhat és teljesen engedélyes dolga a leszámítolás. Föltétlenül kiköti azonban a város képviselőtestülete, hogy az elért leszámitolási érték nagysága igazolandó és hogy a város részére az építési tőke kiegészítéséhez szükséges 660.000 koronányi tőkénél legfeljebb 10 %-al kevesebb, tehát 594.000 koronánál nem kissebb összegű névértéknek megfelelő törzsrészvénytöke adandó ki egyidejűleg. A város részére az alakítandó vasútrészvénytársaság igazgatóságában legalább három igazgatósági hely biztosítandó úgy, hogy a város tanácsa által kijelelendő igazgatósági tagokat a helyiérdekű vasútrészvénytársaság közgyűlése megválasztani tartozik. Párbér-megváltás. Kegyelmes főpásztorunknak 4004/1910. szám alatt szétküldött kegyes leirata ujabb előrelépés az odiozus és sokszor felpanaszolt párbér-mizériák megszüntetésében. Az a kérdés, mikép volna nyélbeüthető a párbér-megváltás ? Ugy megszoktuk minden országos ügynél az államra való appellálást, hogy valahányszor szó esik egyes érdekügyünkről, mindenkor azt a feleletet adjuk: tegyen az állam valamit. Úgy tettünk a múltban is minden anyagi vonatkozású ügyeinkben. Iskoláink agyon vannak államsegélyezve, kongruánk szintén állami kegy. S igy mindjobban belemerülünk az állami potencia ingatag hullámai közé. Hogy azután mikor csapnak össze a fejünk felett, ki tudná megmondani. Hiszen ha tovább nézünk országunk határainál, láthatnók, hogy korunk az állam és az egyház elválasztása felé evez. Ez a végcélja a szabadkömüvesi titkos, de mindjobban ki-ki hallatszó kalapácskoppanásoknak. Nehogy újra e párbér-megváltás még jobban odaláncoljon bennünket az állam pórázára, gondolkodjunk. Talán lehet ezt a kérdést megoldani anélkül, hogy csorbát szenvedne az egyházi állás függetlensége. Valamikor a párbéren kivül egyéb járandóságok is léteztek, amelyek a néptől szedettek. Ilyenek a dézsma és tized vagy tizenhatod. Ma már senki sem tud ezekről a terhekről, senkinek sincs velők baja. A javadalmasok tisztán egy nyugta megírásával vannak terhelve, és megkapják dézsmájukat vagy tizenhatodukat. S mikép történt e megváltás ? Azt mondhatnók, hogy államilag, de azt is, hogy nem államilag. Igen, az állam rendezte az ügyet, de nem olyan módon, mint pl. iskolaügyeink vagy a kongruánk. Tulaj donképen az egy pénzművelet volt. Létesíttetett egy pénzalap : a földtehermentesitési alap. Ezen alap javára íródtak a tized és dézsmaváltsági összegek, s terhére pedig a birtokosok megfelelő járadékpapirt kaptak. De azért ma senki sem érzi, hogy a dézsma vagy sedecima miatt állami függésbe jutna. A járadékpapir birtokosa csak olyan viszonyban van az államhoz, mint mikor valaki állami értékpapírt vásárol. Ott nem jön szóba az állami kormányzat részéről, csupán ez: fizess. Az állami kormányzat azt sem meg nem tagadhatja, sem el nem vonhatja, sem feltételekhez nem kötheti. Mig ellenben az a módszer, amelylyel iskolaügyeink és kongruánk vannak rendezve, sok állami beavatkozást — semmit ingyen alapján — statuált, s azon felül labilis, mert csak addig áll fenn, amig esetleg egy ujabb törvény meg nem szünteti. Vegyünk példát a protestánsoktól. A törvény biztosit nekik évi 3 millió korona államsegélyt. S ők azzal nincsenek megelégedve, nemcsak azért, mert nem érzik magukat kielégítve, hanem más okból is. Ők nagyon jól tudják, hogy a törvény csak addig ér valamit, amig törvény. Azért az ő követelésük oda irányul, hogy a 3 millió korona vagy esetleg több, nekik alapitványszerűleg, vagyis állami adósságot képező járadékkötvény által biztosittassék. Miért nem fordulnánk mi is e módszerhez ?! Most pedig nézzük a kapott kérdő-ivet. Az a legfontosabb kérdés, vájjon a párbér országosan, vagy egyházközségilegváltassék-emeg? Ha mi gyökeres párbér-megváltást óhajtunk, úgy azt csak úgy érhetjük el, ha az országosan, országos intézkedéssel vagy más szóval törvényes rendelkezéssel történik. De mikor ezt kimondjuk,