ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-07-24 / 30. szám

XV. évfolyam. Esztergom, 1910. július 24. 30. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Esztergom, 1910. július 16. — A parlamenti többség. Már-már az egeket kezdte verni az a nagy lárma, mellyel az úgynevezett parlamenti többség hirdette számbeli fölényét a szellemi fölényben levő ellenzéki tábor fölött. „Mi vagyunk a nemzet akarata!" Ezzel verte horpadt mellét nem egy munkapárti zöld politikus. „Mi képviseljük a nemzet többségét" — kiáltotta az ellenzék felé egy sipitó hangú, tönkre­ment grófocska s az öreg Khuen bólintgatott nekik, mint az eperfa lombja, a zümmögő éjjeli bogárkáknak. „Nagyot koppan akkor, azután elhallgat." Ez jutott eszébe talán az eszmetársitás révén Haller Istvánnak, a néppárt fiatal követének és tényleg jó nagyot koppantott a zümmögő mungócs­kák fejére. Kimutatta nekik megdönthetlen szám­adatok alapján, hogy éppen nekik nem szabad kérkedniök, hogy az ország közvéleményének kép­viselői, mert ők a választók kisebbségének bizal­mából s a nemzet többségének akaratát kijátszó választási raffinériáknak révén kapaszkodtak be a t. Házba. Haller István nem jött zavarba, mikor a mungófiak közbeszólásokkal iparkodtak őt hall­gatásra birni. Ebben a tekintetben is könnyű dolga volt Haller Istvánnak. Ő t. i. régen hires szónoka a keresztény szocialista és népszövetségi gyűlések­nek, hol már sokkal szellemesebb közbeszólások­kal találkozott, mint most a mungó-rekruták részéről. De a közbeszólásokra válaszként kiosztott fricskáknál is jobban fájt a számszerű leleplezés, melyet Haller István a következőkben adott elő: Beadatott összesesen 633.932 szavazat. Eb­ből a munkapártra 288.507; az ellenzékre pedig 345.425 szavazat esett. Vagyis tényleg 56.000 ÁZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Firenze. — 1910. július 14. Itt ülök egy lej tön a régi városfalak árnyé­kában. A nap búcsúzni készül, de még egyszer gyönyörködő szemmel végignézi ezt a régi virágzó és viruló olasz várost. S.-Niccoló tornya kandi­kál alattam legközelebb kecsesen. Michel Angiolo rejtőzött benne egy időben. Hátam mögött a S. Miniato néz lefelé, a falakra és a városra. Régen néz le, a XII. századtól, sőt már korábban. Mi­chel Angiolo szerelmes volt bele és hadmérnöki zsenijét körülötte érvényesitette. Magaslatát sán­caival hónapokon keresztül védte V. Károly csa­patai ellen. Oda át alattam az Arnón túl csikorog a villamos, most fordul a Ponte alle Grazie-ra; a Palazzo Vecchio tornya pedig fürödve a napsu­gárban ugy hallgatja, mintha az mindig ugy lett volna. Pedig 600 évvel azelőtt, és azelőtt pán­célok villantak, nyilak és dárdák zörögtek körü­lötte, — s folyt a vér. Mintha nem is volna igaz, megtörve nem s megfogyva sem — mert szépen van helyrehozva — hézi a völgyet és körül a hegyoldalakat,, hogy meddig fog az a város ki­Felelős szerkesztő: DVIHALLY GÉZA. szavazóval van több az ellenzéken, mint a mun­kapárton. Összesen 97 egyhangú választás volt, ebből munkapárti volt 59 és ellenzéki 38. Ha ezeknél az egyhangú választásoknál feltesszük, hogy kerü­letenként 2000 ember szavazott volna le a győz­tesre, pedig ennyi nagyon kevés helyen szavazott le, még akkor is marad 14.900 főnyi többsége. Ennek a magyarázata: hogy a munkapárt sorai­ban vannak azon mandátumok tulajdonosai, kik 109 szavazattal kerültek a házba, mint pl. báró Inczédy Samu, ott vannak azok, kik 142 szava­zattal jöttek be, mint pl. Issekutz Győző és talá­lunk 300, 400, 500 szavazatu mandátumokat, melyek az ellenzékben nem igen fognak találkozni. Ellenben az 1000, 2000 és 3000 szavazatokat itt fogják találni. Ha leszámítjuk még — mert le kell számí­tani — az inficiált szavazatokat, melyeknek szá­mára jellemző példa lehet az, hogy van olyan petíció, mely 700 munkapárti választót jelent ki olyannak, kik szavazatukat pénzért adták oda. Ha leszámítjuk még ezen szavazatokból az államhatalomtól függőknek szavazatait és akiket presszionáltak a szavazatra, akkor még legalább 50.000 szavazatról ki kell mondani, hogy nem illeti joggal a kormánypártot és igy az ellenzék sza­vazatainak többsége a 100.000-et üti meg. Befejezték a csatát. (d) A felirati vitát, melyben az országgyű­lés pártjai rendszerint először mérik össze fegyvereiket, e héten befejezték s igy már végigtekinthetünk a sik csatamezőn. terjedni, kirepült szárnyai alól és nem szorul vé­delmére. A távlatban csak 30 méternyire van tőle a Campanile, a firenzeiek büszkesége. V. Károly is üveg alá szerette volna tenni, oly szép. Nem ra­gyognak szinei, á nap nem világítja ezt az olda­lát, a Duomá márvány-mozaikja is csak halavány vonalokban látható. Csupán a kupola egyik ablak­szeme néz a napba. A S. Croce oldalfalát látom még. Ott fekszenek ök a nagyok, a város nagyjai benne eltemetve. Vörös háztetők, zörgés, az Appe­ninek északi oldalnyúlványaira kapaszkodó házak egészítik ki panorámámat. Az ezernyi zöld-válto­zat az oldalokon elmosódik a fák és növények szürkés olajzöldjébe. Élet, virulás, jókedv moso­lyog mindenfelől. Velem szemben fent a hegyen Fiesole (Fjé­zole, mondja a ílorenci). Tetején a ferenciek zár­dája. Onnan nézte szienei sz. Bernardin Firenzét és az Appeninek vonulását, az Arnót és az üde zöld tájat, mely lelkeket táplál és szenteket nevelt. De minek mindezt leírni még egyszer, mi­kor ez minden „Reisebuch"-ban benne van. Nem is ezt akartam, csak személyes benyomásaimat szándékoztam papírra vetni. Mikor a vonat lezakatol az Appeninek ma­gasaiból és Pistoia felett megnyílik a völgy, a hegykoszorúzta, Dante-énekelte völgy, az ember Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadó­hivatal (Szeminárium) cimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyv­kereskedésében. A harcban mindegyik párt felvonul­tatta legfélelmetesebb erőit. Nagy parlamenti nevek, ezek az öreg ágyúk, dörögtek itt is ott is, azzal a különbséggel, hogy mig az ellenzéki oldalról súlyos érvekkel, nagy igazságokkal támadtak; a kormánypárti öreg ágyúk csak amolyan üres, puskaporral töl­tött hasznavehetetlen rozsdás viharágyúk voltak. Puffogtak a levegőben. És ha már annyira benne vagyunk a képletes beszédben, úgy mondjuk, hogy a néppárt, mint a parlament legharcosabb pártja, teljesen uj gyorstüzelőkkel, mozgé­kony és mindenütt halálos csapást mérő harcosokkal vonult fel erre a küzdelemre, biztos tartalékát pedig a keresztény ügyek régi, sokat tapasztalt, sok parlamenti győ­zelmet aratott bajnokai alkották. A néppárt volt ebben a hadviselésben a mozgékony, gyözelemröl-gyözelemre járó jappán, a munkapárt pedig a választásokon patakokban folyt vutkitól ellustult muszka sereg. A néppártnak első fellépése az uj parlamentben rendkivül bizalomkeltő hatás­sal van a népre is, de feltétlenül megbecsül­hetlen az a tekintély, melyet magának a harcos keresztény csapat a parlament tö^bi pártjainál is szerzett. Az első fellépés, hogy mennyit ér egy társaságban, mindenki tudja. Annál inkább áll tehát, hogy a politikai ugy érzi, hogy a világ egyik legszebb panorámá­ját látja maga előtt. A természet adta, az ember szépítette és az Isten pazarul szórta rá szépsége kincseit. Mikor az ember leér ugy látja, hogy ez a nép, mely itt tapodja a földet, régi, százados műveltség tején táplálkozik. Kivirágzott benne az, testén, lelkén, életén, alkotásain, aminek gyökerei mélyen nyúlnak vissza a múltba. Szép, delikát, Ízléses, művelt akar lenni itt minden. Nincs oka szidni Itáliának a multat; a sok részleges küzde­lemben, a tartományok versengésében és erőfe­szítéseiben minden ereje kifejlett, minden izma megfeszült. S most — mi tagadás — a nemzeti­ségi eszme hatása alatt élvezni és kihasználni igyekszik az egység erejét. Hogy a múltnak áldá­saiból éppen Firenzének jutott a legtöbb, azt az Isten intézkedésén kivül helyzetének és szerencsés fejlődésének köszönheti. Mi megszoktuk Chamberlain-nal az olaszo­kat és általában a román népeket ugy nézni, mint amelyek megfutották pályájukat és csendes ha­lálra vannak Ítélve. Akárcsak valamikor a fjézolai római színház pódiumán a tragikus hős. Pedig a ki végig megy ennek az országnak a városain, annak nem ugy fest a dolog. Az a törtetés, eről­ködés, néha talán naiv akarás és a tagadhatatlan haladás, minden inkább, csak nem haldoklás. Vagy ha az, akkor igazán szép és nemes meghalás egy

Next

/
Thumbnails
Contents