ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-07-24 / 30. szám

XV. évfolyam. Esztergom, 1910. július 24. 30. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Esztergom, 1910. július 16. — A parlamenti többség. Már-már az egeket kezdte verni az a nagy lárma, mellyel az úgynevezett parlamenti többség hirdette számbeli fölényét a szellemi fölényben levő ellenzéki tábor fölött. „Mi vagyunk a nemzet akarata!" Ezzel verte horpadt mellét nem egy munkapárti zöld politikus. „Mi képviseljük a nemzet többségét" — kiáltotta az ellenzék felé egy sipitó hangú, tönkrement grófocska s az öreg Khuen bólintgatott nekik, mint az eperfa lombja, a zümmögő éjjeli bogárkáknak. „Nagyot koppan akkor, azután elhallgat." Ez jutott eszébe talán az eszmetársitás révén Haller Istvánnak, a néppárt fiatal követének és tényleg jó nagyot koppantott a zümmögő mungócskák fejére. Kimutatta nekik megdönthetlen számadatok alapján, hogy éppen nekik nem szabad kérkedniök, hogy az ország közvéleményének képviselői, mert ők a választók kisebbségének bizalmából s a nemzet többségének akaratát kijátszó választási raffinériáknak révén kapaszkodtak be a t. Házba. Haller István nem jött zavarba, mikor a mungófiak közbeszólásokkal iparkodtak őt hallgatásra birni. Ebben a tekintetben is könnyű dolga volt Haller Istvánnak. Ő t. i. régen hires szónoka a keresztény szocialista és népszövetségi gyűléseknek, hol már sokkal szellemesebb közbeszólásokkal találkozott, mint most a mungó-rekruták részéről. De a közbeszólásokra válaszként kiosztott fricskáknál is jobban fájt a számszerű leleplezés, melyet Haller István a következőkben adott elő: Beadatott összesesen 633.932 szavazat. Ebből a munkapártra 288.507; az ellenzékre pedig 345.425 szavazat esett. Vagyis tényleg 56.000 ÁZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Firenze. — 1910. július 14. Itt ülök egy lej tön a régi városfalak árnyékában. A nap búcsúzni készül, de még egyszer gyönyörködő szemmel végignézi ezt a régi virágzó és viruló olasz várost. S.-Niccoló tornya kandikál alattam legközelebb kecsesen. Michel Angiolo rejtőzött benne egy időben. Hátam mögött a S. Miniato néz lefelé, a falakra és a városra. Régen néz le, a XII. századtól, sőt már korábban. Michel Angiolo szerelmes volt bele és hadmérnöki zsenijét körülötte érvényesitette. Magaslatát sáncaival hónapokon keresztül védte V. Károly csapatai ellen. Oda át alattam az Arnón túl csikorog a villamos, most fordul a Ponte alle Grazie-ra; a Palazzo Vecchio tornya pedig fürödve a napsugárban ugy hallgatja, mintha az mindig ugy lett volna. Pedig 600 évvel azelőtt, és azelőtt páncélok villantak, nyilak és dárdák zörögtek körülötte, — s folyt a vér. Mintha nem is volna igaz, megtörve nem s megfogyva sem — mert szépen van helyrehozva — hézi a völgyet és körül a hegyoldalakat,, hogy meddig fog az a város kiFelelős szerkesztő: DVIHALLY GÉZA. szavazóval van több az ellenzéken, mint a munkapárton. Összesen 97 egyhangú választás volt, ebből munkapárti volt 59 és ellenzéki 38. Ha ezeknél az egyhangú választásoknál feltesszük, hogy kerületenként 2000 ember szavazott volna le a győztesre, pedig ennyi nagyon kevés helyen szavazott le, még akkor is marad 14.900 főnyi többsége. Ennek a magyarázata: hogy a munkapárt soraiban vannak azon mandátumok tulajdonosai, kik 109 szavazattal kerültek a házba, mint pl. báró Inczédy Samu, ott vannak azok, kik 142 szavazattal jöttek be, mint pl. Issekutz Győző és találunk 300, 400, 500 szavazatu mandátumokat, melyek az ellenzékben nem igen fognak találkozni. Ellenben az 1000, 2000 és 3000 szavazatokat itt fogják találni. Ha leszámítjuk még — mert le kell számítani — az inficiált szavazatokat, melyeknek számára jellemző példa lehet az, hogy van olyan petíció, mely 700 munkapárti választót jelent ki olyannak, kik szavazatukat pénzért adták oda. Ha leszámítjuk még ezen szavazatokból az államhatalomtól függőknek szavazatait és akiket presszionáltak a szavazatra, akkor még legalább 50.000 szavazatról ki kell mondani, hogy nem illeti joggal a kormánypártot és igy az ellenzék szavazatainak többsége a 100.000-et üti meg. Befejezték a csatát. (d) A felirati vitát, melyben az országgyűlés pártjai rendszerint először mérik össze fegyvereiket, e héten befejezték s igy már végigtekinthetünk a sik csatamezőn. terjedni, kirepült szárnyai alól és nem szorul védelmére. A távlatban csak 30 méternyire van tőle a Campanile, a firenzeiek büszkesége. V. Károly is üveg alá szerette volna tenni, oly szép. Nem ragyognak szinei, á nap nem világítja ezt az oldalát, a Duomá márvány-mozaikja is csak halavány vonalokban látható. Csupán a kupola egyik ablakszeme néz a napba. A S. Croce oldalfalát látom még. Ott fekszenek ök a nagyok, a város nagyjai benne eltemetve. Vörös háztetők, zörgés, az Appeninek északi oldalnyúlványaira kapaszkodó házak egészítik ki panorámámat. Az ezernyi zöld-változat az oldalokon elmosódik a fák és növények szürkés olajzöldjébe. Élet, virulás, jókedv mosolyog mindenfelől. Velem szemben fent a hegyen Fiesole (Fjézole, mondja a ílorenci). Tetején a ferenciek zárdája. Onnan nézte szienei sz. Bernardin Firenzét és az Appeninek vonulását, az Arnót és az üde zöld tájat, mely lelkeket táplál és szenteket nevelt. De minek mindezt leírni még egyszer, mikor ez minden „Reisebuch"-ban benne van. Nem is ezt akartam, csak személyes benyomásaimat szándékoztam papírra vetni. Mikor a vonat lezakatol az Appeninek magasaiból és Pistoia felett megnyílik a völgy, a hegykoszorúzta, Dante-énekelte völgy, az ember Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadóhivatal (Szeminárium) cimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. A harcban mindegyik párt felvonultatta legfélelmetesebb erőit. Nagy parlamenti nevek, ezek az öreg ágyúk, dörögtek itt is ott is, azzal a különbséggel, hogy mig az ellenzéki oldalról súlyos érvekkel, nagy igazságokkal támadtak; a kormánypárti öreg ágyúk csak amolyan üres, puskaporral töltött hasznavehetetlen rozsdás viharágyúk voltak. Puffogtak a levegőben. És ha már annyira benne vagyunk a képletes beszédben, úgy mondjuk, hogy a néppárt, mint a parlament legharcosabb pártja, teljesen uj gyorstüzelőkkel, mozgékony és mindenütt halálos csapást mérő harcosokkal vonult fel erre a küzdelemre, biztos tartalékát pedig a keresztény ügyek régi, sokat tapasztalt, sok parlamenti győzelmet aratott bajnokai alkották. A néppárt volt ebben a hadviselésben a mozgékony, gyözelemröl-gyözelemre járó jappán, a munkapárt pedig a választásokon patakokban folyt vutkitól ellustult muszka sereg. A néppártnak első fellépése az uj parlamentben rendkivül bizalomkeltő hatással van a népre is, de feltétlenül megbecsülhetlen az a tekintély, melyet magának a harcos keresztény csapat a parlament tö^bi pártjainál is szerzett. Az első fellépés, hogy mennyit ér egy társaságban, mindenki tudja. Annál inkább áll tehát, hogy a politikai ugy érzi, hogy a világ egyik legszebb panorámáját látja maga előtt. A természet adta, az ember szépítette és az Isten pazarul szórta rá szépsége kincseit. Mikor az ember leér ugy látja, hogy ez a nép, mely itt tapodja a földet, régi, százados műveltség tején táplálkozik. Kivirágzott benne az, testén, lelkén, életén, alkotásain, aminek gyökerei mélyen nyúlnak vissza a múltba. Szép, delikát, Ízléses, művelt akar lenni itt minden. Nincs oka szidni Itáliának a multat; a sok részleges küzdelemben, a tartományok versengésében és erőfeszítéseiben minden ereje kifejlett, minden izma megfeszült. S most — mi tagadás — a nemzetiségi eszme hatása alatt élvezni és kihasználni igyekszik az egység erejét. Hogy a múltnak áldásaiból éppen Firenzének jutott a legtöbb, azt az Isten intézkedésén kivül helyzetének és szerencsés fejlődésének köszönheti. Mi megszoktuk Chamberlain-nal az olaszokat és általában a román népeket ugy nézni, mint amelyek megfutották pályájukat és csendes halálra vannak Ítélve. Akárcsak valamikor a fjézolai római színház pódiumán a tragikus hős. Pedig a ki végig megy ennek az országnak a városain, annak nem ugy fest a dolog. Az a törtetés, erőlködés, néha talán naiv akarás és a tagadhatatlan haladás, minden inkább, csak nem haldoklás. Vagy ha az, akkor igazán szép és nemes meghalás egy