ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-07-17 / 29. szám

verhessék, támadnak még akkor is ellenünk, mikor egyházunk híveinek hitéleti ügyére akar befolyást gyakorolni. Ök a békerontók s minket vádolnak békerontással. Reméljük, hogy ezen esetben bárhogyan interpelláljon is Zsilinszky úr, ami azonban most az egyszer alighanem elmarad, még KhuenHéderváry miniszterelnök is igazat fog adni a megtámadott érseknek. És ha nem, ez csak ujabb buzdítás lesz szervezkedésünk hathatós folytatására, hogy hasonló esztelen kirohanásoknak egyszer és mindenkorra véget vethessünk. * A vármegye mulatsága. A helybeli sajtónak eddig megjelent számai hidegen végig gombolkozva, agyonhallgatják a vármegyének nyári mulatságát, aminek oka valószínűleg abban rejlik, hogy a rendezőség gondokkal lévén telve, a sajtó meghívásáról teljesen elfeledkezett. Mindez azonban cseppet sem gátol minket abban, hogy kijelentsük, miszerint a mulatság minden izében kitűnően sikerült. Bár sajnálattal kellett megállapítanunk, hogy a mulatság semmiképen sem volt a vármegye mulatsága, hanem a helybeli intelligenciáé, amely — dicséretére legyen mondva — nem ijedve vissza az áldozatoktól, mindenütt ott van, ahol azt a jó ügy kívánja, követeli. Városunk polgári osztálya csak nagyon csekély mennyiségben volt képviselve, Hontvármegye pedig, amelynek területén vendégeskedtünk, teljes távollétével tündöklött, pedig legalább egy községi birót delegálhatott volna. Már a délutáni első hajójáratkor kezdtek kifelé szállingózni az emberek, a disz kivonulás azonban a fél öt után induló menetnél volt. A csavargőzöshöz a dereglyét is hozzá kellett csatolni, amelyben —• később érkezvén meg —épen a legelegánsabb közönség foglalt helyet élén a főispánnal. De hát nem is vizre való a fesz és válogatás. A kis gőzös a katonazene taktusára bukdácsolt keresztül a bécsi hajó által vert hullámokon s szerencsésen kirakta az utasokat az igéret partján, ahol először italokból és ételekből erőt szerzett fiatalja-vénje. azután megkezdődött a tánc, amely a friss levegőben nagyon jól esett a halavány arcú hölgyeknek. Tizenegy órakor a mulatózok zöme hazajött, egy rész azonban még ott maradt tovább élvezni a jóizű mulatságot. Az összes bevétel, amint hallatszik, 700 korona volt. * Új koalieió hire. A munkapárti lapok az utolsó napokban tele voltak azzal, hogy a Kossuthpárt, Justh-párt, a pártonkívüli 67-es és a néppárt koalícióba készül. Mindez természetesen azért, hogy a néppárt fölfelé meggyanúsítható, lefelé pedig megvádolható legyen, s mint elvtelen politikai párt diszkvalifikáltassék. A egész kacsa úgy tömődött ki, hogy az elnök és alelnökök választásánál a néppárt kooperálni hajlandónak mutatkozott s hogy egyik illusztris tagját az ellenzék tényleg az alelnöki állásra kandidálta. Illetékes helyen nyomban tiltakoztak is az inszinuáció ellen. Tiltakoztak a józan okosság nevében, mert teljesen lehetetlen a legközelebb történtek után, hogy a néppárt és a Justh-párt egymás között koalícióban álljon. Az olaj és a viz, akárhogyan keverje az ember, mégis különváltan mutatkozik az edényben. Természetük az egyesülést teljesen kizárja. Jól tudja a néppárt, hogy semmiféle ragály nem ártalmasabb, mint a barátságos ellenség. * Domborművek Esztergomról. Nem egyszerű reklám, hanem valóságos esemény az, a midőn nyilvánosan megállapítjuk, hogy egy kiváló szaktudós ember életének úgyszólván felét arra szenteli, hogy Esztergom várának és a régi városnak a képét történelmi hűséggel és meglepő pontossággal előállítsa. Eddig csak a hercegprimási múzeumban lehetett látni az Esztergomot ábrázoló domborművet, amely oly megkapó újságokat, oly váratlan részleteket fedett fel előttünk a középkori vár regényes múltjából, hogy szinte az idegeket teljesen hatalmába kerítő lázas érdeklődés szállta meg az embert a dombormű szemlélete közben. Most e képet kisebb, de még mindig elég tekintélyes alakban és méretben sokszorosítják és mindenki abban a helyzetben lesz, hogy szobáját az értékes művel feldíszítheti. A főkáptalannak csaknem mindegyik tagja megrendelte Stephanie kapitánytól a domborművet. A kapitány jelenleg Esztergomban tartózkodik és mig a régi várról eddig szerzett ismereteit bővíti szorgos kutatásaival, addig szorgalmasan rajzolja a jelenlegi várost, amelyről szintén az előbbihez hasonló szabású domborművet fog készíteni a városban látható összes épületek élethű kis figuráiból. Stephanie kapitány a történettudósoknak tehát valóságos unikuma, aki nem csak beszél a múltról és a jelenről, hanem kézzelfoghatólag elénk is állítja. A kapitány mindenfelé nagy kedveltségnek örvend, leginkább a főuraknál, akik családjuk múltja és ősi fészke iránt élénken érdeklődnek. Stephanie kapitány mostanában csinálta meg gróf Csáky püspök családi várának, Szepesvárnak a képét is. * Az első puskaropogás a néppárt sáncaiból a munkapárti jogfosztó rendszer ellen hangzott el. A „casus belli"-t Markovics nagytapolesányi főbíró merénylete szolgáltatta, mellyel a gyülekezési jog szabadságát korlátozta olyan formában, hogy Pozsgay Miklós az országházban ilyen közbeszólást eresztett meg: „És még nincs a Lipótmezőn?" Mi ezt a kiszólást kissé élesnek tartjuk, habár látni kényszerülünk, hogy Tencsénben, Nyitrában, Sárosban, Bácskában, Vasban, Temesben, Csíkban, Zólyomban, Pozsonyban, Bánátban és Túróéban, no és még? . . . „olyan pressziót fejtettek ki a köztisztviselők a nemzeti akarat szabad megnyilvánulása ellen és a nép közszabadságait olyan frivol és kegyetlen módon rabolták el, hogy a Bánffy-éra szinte eltörpül ezen visszaélések mellett." Mi leszögezzük a miniszterelnök úr nyilatkozatát, melyet az interpellációra adott, mondván: „Az ő tudomása szerint több helyen visszaéltek a főbirák hivatalos hatalmukkal". A munkapárti beismerést köszönettel vesszük. Igazolást látunk ezen beismerésben arra, amit a napi sajtóorgánumok konstatálnak, hogy „a főbíró, a szolgabíró, a jegyző mellékfoglalkozásnak tekinti sokszor a hivatalát és a vármegyei dinasztiák kegyei kedvéért kortessé válik." Másutt azt olvasom, hogy némely helyeken „tűrhetetlenné kezd válni ez az abszolutisztikus jellegű közigazgatás". Nagy szerencse, hogy ezen vád bennünket, Esztergomiakat egyáltalán nem érdekel. * Halálozás. Újfalvi Oláh Miklós gajari plébános, Pozsonyvármegye törvényhatóságának volt tagja stb. f. évi július hó 9-én, esti 10 órakor, Balatonalmádiba enyhe gyógyulásra menet, Veszprémben rövid szenvedés s a szentségek ájtatos felvétele után, 62 éves korában, áldozó papságának 41-ik, gajari buzgó plébánosi működésének 26-ik évében, Istenben való jámbor megadással elhunyt. A halott földi maradványai f. évi július hó 10-én délután beszenteltettek és komárommegyei Koltára a családi sírkertbe szállíttattak s ott f. évi július hó 12-én, délután 4 órakor ujabb beszentelés volt. Az engesztelő szentmise-áldozatot Koltán és Gajaron a plébániatemplomokban mutatták be. * Thuránszky visszahelyezése. A vármegyék életében előfordulnak olyas események, amelyeknek a tulajdonképeni rugóit nem a törvény paragrafusai között kell keresni, hanem inkább azok lelkében és viselt dolgaiban, akik az élő, mozgó és szereplő vármegyét képviselik — magát az esetleg szenvedő szerepet vivő egyéneket sem véve ki. Sőt ha még tovább akarunk menni az okok és okozatok fűzésében, talán az életben gyakran előforduló úgynevezett véletlenre is sokat rá lehetne kenni. Mindezeket azért bocsátottuk előre, mert közszereplő egyénekről, egyéni érvényesülések és érdekek harcáról lévén szó, a multat az egész gyűlöletes — vagy néha praktikus irányú — csatáival együtt szeretnénk eltemetni mélyen, érvényesen — feláshatatlanul. A régesrégtől húzódó fegyelmi ügynek az alapja az volt, hogy dr. Thuránszkynak a neje a levéltár hiánya folytán a kocsiszínben heverő esőverte, porlepte ősrégi aktákat eladta akkor, amikor a főszolgabírói hivatalt Muzsláról Párkányba áthelyezték, vélvén, hogy azoknak már semmi értékük nincs, és hogy arra senki sem reflektál. Azonban a Thuránszky „jó barátai"' — ő tudja kik — megtették a feljelentést ellene, a mit bizony a világon mindenki ellen és mindenütt megtesznek, ha valakit, akár cibilt, akár papot, akár katonát valamiképen ki lehet kezdeni. Tehát semmi csodálatos sincs abban, ha ezen tekintetben megyénk sem maradt hátra. A fegyelmi tanács pénteken délelőtt 9 órától délután 3 óráig tárgyalta az ügyet és dr. Hulényi hatalmas vádiratát a kellő értékre leszállítva, Thuránszkyt hivatalába visszahelyezte és 500 korona pénzbüntetésre Ítélte. * Akinek Pikier tetszik. Ismeretes tény, hogy Pikier egyetemi tanár a genfi egyetemre távozik. Mig Magyarországon mindenki valláskülömbség nélkül örül annak, hogy a magyar egyetem végre valahára egy áltudóstól megszabadul, addig a tót Slovensky Denník, amely pedig a hit és a vallás pártfogójának szereti magát feltolni, a nagy veszteség felett kesereg. Bár csak minél több ilyen veszteség érné egyetemünket, legalább a levegő hamarosan megtisztulna benne. * A fogyasztási adók bérlete. Both János pénzügyi tanácsos a héten Esztergomban járt a fogyasztási adók bérletére vonatkozó szerződés tárgyában. A kir. pénzügyi tanácsos a polgármesterrel, pénzügyi tanácsossal és számvevővel hosszasan tárgyalt, de végleges megállapodás nem történt, mert a város a bérleti tárgyalás elhalasztását kérte addigra, mig a város kérelme magasabb államsegély iránt vagy jobbra, vagy balra dől. A fogyasztási adók kezelése ellenében kijárultatni szokott államsegély felemelését most kérte a város egyik utóbbi közgyűlésében. Úgy értesülünk, hogy Both János tanácsos a város által fizetett bérlet felemelését tűzte ki céljául. No akkor igazán kíváncsiak volnánk, hogy mi haszon marad a városnak ebből a bérletből. * Feltűnő arányú gombamérgezés. Városunk piacának mindig meg van a maga szomorú szenzációja. A tápszerek hamisítása jelenleg vagy szünetel, vagy pedig olyan ügyesen csinálják, hogy még a hatóság sem tud rájönni, legfeljebb a fogyasztó közönség kapkod a gyomrához és sorvad lassan, észrevétlenül a titokzatos kotyvalékoktól. A gomba azonban őszinte árucikk, amely az élvezés után hamarosan kimutatja romboló hatását s bemutatja a gombaárusitók lelkiismeretlenségét is. A jelenlegi esős gombatermő világban tele van a piac gombával. A vidékről is nagy mennyiségben szállítják be a házaló asszonyok, a közönség pedig örömmel veszi az ízletes táplálékot, nem is sejtve, hogy a halál kaszáját viszi kosarában, hogy mérget tesz a fazékba és szed a tányérjába. A mult hét szombatján és a többi napokon is sokan betegedtek meg gombamérgezés tünetei között és csak a hirtelen igénybe vett orvosi segély akadályozta meg a nagyobb szerencsétlenséget. A július 9-ki hetivásár alkalmával a városba jött idegenek közül is sokan ettek a mérges gombából a vendéglőkben, s ezek amint halljuk, az uton, kocsin és vonaton lettek rosszul. A rendőrség kijelentése szerint a piacot szigorúan ellenőrzik és csak a három legismertebb gombafajt hagyják árusítani. Ebben meg is lehetne nyugodni, ha az egyik helyi lapban valaki nem jelentené, hogy az árusítók a gyanús gombákat csak a vizsgálat után veszik elő és hogy a kissé állott vargánya — tehát a legismertebb jó gomba — is lehet mérgező hatású. Jó lesz tehát nagyon gyanakvónak lenni a gombatáplálék irányában, mert a tudatlanság, párosulva a rosszakaratú kapzsisággal, végzetes szerencsétlenségeket okozhat. Igmándi Up« ApjíiMy az elrontott gyomrot 2—3 óra RtJöOlUYlA alatt teljesen rendbe hozza. Reggelizés előtt fél pohár Schmidthauer-féle radio-activ Hathatós óvszer a belső betegségek elterjedésének meggátlasára, úgyszintén kiváló gyógyhatású gyomor-, bél- és vérbajokban, továbbá elkövéredés. szivelhájasodás és az azzal járó fulladásnál, sárgaság, máj- és lépdaganai cukorbetegség, aranyér, csúz és köszvénynél, vérbőségnél s egyéb belszervezeti bajokban. — Föszétküidés a forrástulajdonos: Schmidthauer Lajos gyógyszerésznél Komáromban. Kapható minden jobb gyógyszertár és füszerüzletben kis üveg 30 fillér, nagy üveg 50 fillér.— Össze nem tévesztendő más fajta keserűvizekkel. Vásárlásnál figyeljünk Schmidthauer névre!