ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-07-17 / 29. szám

ha még oly önfeláldozó munkás is különben, de a vezér s az apostol szerepére méltatlan, ezt talán mindenki be fogja látni és ezt a lelki rothadást talán senkinek sem tudja a nagyvilág elnézni. De nagy hiba az, hogy a másik két lelki szépség-hiba, jellem-folt már általában nem esik ilyen súlyos beszámitás alá. Hát lehet valaki apostol, hitbajnok, vezér, ha életcéljául egész működésének azt tűzi ki, hogy ezreket rakhasson magának össze ?! Lehet-e az apostol, vezér, aki egész élet-ambiciójául, minden működése céljául kitűzi, hogy pl. addig nem nyugszik, mig egyetemi tanár, püspök stb. nem lesz?! Joggal kérdezhetjük itt: mennyivel kevésbbé bálványozó az, kinek a testiség a bálványa, mint akié a pénz vagy a nagyravágyás ?! Nagy csalódásaink legnagyobb oka, hogy e pontban bűnösen elnézők vagyunk. Egyes tettekért égig magasztalunk olyanokat, akikben könnyen észrevehetnök e hibák bármelyikét, ha óvatosabbak és körültekintőbbek volnánk. Midőn azután fent a magaslaton, ahová az ilyen jellem-foltos „apostolt" felemeltük, idővel kibújik az elrejtett szeg a zsákból, az egész katholicizmus szégyenkezzék miatta és az ellenségek gúnyolják az egész vallást érette. Egy világi embert a fővárosban mint az egyesületi, szövetkezeti eszme önfeláldozó munkását magasztalták, mint a kath. újraébredés apostolát; néhány év múlva a pénzvágy, a hűtlen kezelés stb. miatt börtönbe került. Nem jobb lett volna helyére olyan alakot állitani, kiben e hiba nem volt meg? Vagy nem lehet ezt a lelki szépségfoltot idejében észrevenni? Dehogy nem, csak gondosnak kell lenni és súlyt kell rá fektetni! Akkor az ellenségnek nem lenne alkalma ily esetből kifolyólag az egész katholicizmust vádolni, gyalázni. Egy mostani agilis fővárosi férfiúról, ki sok kath. mozgalomban tevékenykedik, azt mondják, hogy mindent elkövet azért, hogy lakása valóságos földi paradicsom legyen! Ugy-e ez nem jó ajánló levél a vezér, az apostol cimre ?! Ismétlem, ebben van gyökere és forrása legtöbb csalódásunknak. A vértanuságig agyondolgozhatja magát valaki a közjóért, de ha nem igazán önzetlen, tiszta szándék vezeti, nem becsülhetjük sokra működését. Először azért, mert Isten segitsége nem működik közre munkájuknál és igy nem lesz sikere, mert Isten csak az önzetlen, tiszta szándékot segiti és támogatja. Másodszor azért, mert ez az eleinte talán lappangó-szunnyadó lelki betegség előbb-utóbb ki fog törni és az illetőt bukásba fogja sodorni és kész a rettenetes csalódás. Júdás is igy járt. A pénzvágy szenvedélye az apostolból árulót csinált. Tiszta jellemek, egészen önzetlenül, kizárólag tiszta szándékból dolgozó munkások állithatók csak fel a katholicizmus vezéreiül, akikben semmi lényeges lelki szépség-hiba, jellem-folt nincs. Az ilyenekben sohasem fogunk csalódni. Harmadik kellékül állithatjuk fel az apostolra, a vezérre nézve: legyen át meg áthatva egészen vérig a kath. hittől, azt élje át minél magát s tovább nem is tartotta méltónak a velem való társalgást, mert leereszkedő kedvessége csak a zárt ajtókra szorítkozott s itt a nyilvánosság előtt inkább magasabb rangú összeköttetéseit fitogtatta. — Ismerem jól a társaságot —• talán bizony a tanácsnokné az a magasrangú? Leánykorában bort mért az apjának a „Három potykához" címzett korcsmájában, leeresztett hajjal fickándozott a vendégek között s a legkisebb irnok is megcirógathatta az orcáját, kalapot Csak akkor kapott a fejére, mikor az osztályjegyzőnek megakadt a szeme rajta — de ott hagyta volna már az is szivesen — hanem az öreg azt ígérte neki, hogy leüti a fokossal, ha szégyent hoz a halászléről hires korcsma nimbusára. — No lássa — és most szenátorné — de még milyen fenn hordja az orrát! — Pedig ugyan nincs mire, hisz úgy élnek mint a kutya meg a macska — az ura reggel jár haza — ö meg délig is a korzón csatangol, a cselédek damaszt szalvétákba törülgetik a kormos lábosokat, a gimnazista fiának fél évig nem volt latin nyelvtana, az én Tiborkám könyvéből tanult — de azért a premieren ott kell lennie, ha még ugy fel vannak is emelve a helyárak! — Azt hiszi, hogy a biróné különb? — Mintha nem flancolna annyira! — Nem ám, mert nem telik — le van foglalva a fizetésük — s annyi a váltójuk mint a hajam szála! — Pedig azt mondják, hogy a biró nagyon jó családból származik! dennapi életében. Akiben ez nincs meg, az nem lehet apostola, vezére a kath. hitnek! Gondoljunk csak az első, krisztusi apostolokra! Pedig az „apostol" fogalmát azokról alakítottuk ki! Ez a pont először azt kívánja, hogy az illető soha és semmi szin alatt hite ellen ne cselekedjék. Nem tehetek róla, de én kath. vezérnek soha sem fogom elismerni azt, ki párbajozni képes, mikor az az Egyházból való kiközösítést vonja maga után. Ez az ember már igen erős lelki szépség-hibában szenved ahhoz, hogy vezér legyen. Egy másik nagy harcosát is kihívták párbajra a magy. katholicizmusnak és azt visszautasította, birói úton szerzett magának elégtételt. És a kettő közül melyik nagyobb a katholikusok szemében ?! Aki a vasárnapi sz. misét könnyelműen elmulasztja, aki böjti napokon húst eszik, az egyházi tiltott időben bálozik: nem lehet vezér, sem apostol! Ellenben az a tiszteletreméltó ősz aggastyán, aki mindennap hallgat sz. misét, hetenkint gyónik, főúr létére szive alázatosságában gyakran áldozik a legszegényebb cselédek közé térdelve: ez a vezér, az apostol ideája! Aki vallása ellen nem cselekednék még élete árán sem, aki szivelelke mélyéig át van hatva hitünk igazságától és vallását minden pontján hiven, buzgón, állandóan gyakorolja. Ilyen vezérekben soha sem csalódunk, etsi totus fractus illabatur orbis. Előbb összeomlik a világmindenség, mint hogy csalódnánk oly vezérekben és apostolokban, kikben e három felsorolt kellék megvan. Ellenben akiben a három közül egy bármelyik hiányzik, ezen a hiányzó ponton úgy megsebezhető, hogy a legmélyebbre bukhatik és bukásával az egész katholicizmusra szégyent hozhat és az ellenség gyalázkodását reá uszíthatja. Azért nem kellene soha megtisztelni oly hamar az apostol, a vezér címével, amíg az idő próbája valakit e három pontra nézve kifogástalannak nem bizonyít. De azt mondhatná erre valaki, ily eszményi tökéletességű ember kevés van; a kath. emberek is csak emberek, terhelve emberi hibákkal, gyarlóságokkal. Mi lenne a kath. közügyekből, ha csak azon kevés, teljesen tökéletes emberre támaszkodnánk ?! — Erre azt feleljük, hogy igaza van az ellenvetőnek. Kevés a teljesen tökéletes ember, csupán ezekre támaszkodnunk nem szabad. De hiszen nem is erről van most szó ! Nagyon jól beválik hasznos munkásnak olyan ember is, kiben az említett hibák egyikmásika talán megvan. Sok jót és hasznosat tehetnek a kath. közügyek terén ezek is, égető szükség van reájok, mint szorgalmas munkásokra. Mi azonban a vezérekről, az apostolokról szóltunk ! Ezekben kívánjuk meg a felsorolt tulajdonságokat ! Vezér pedig nem kell sok, minden hadseregben elég egy-kettő. De ezeknek azután úgy kell tündökölniük, mint a napnak az égen, ezekben lényeges lelki szépségfoltnak nem szabad lennie. Mert ha hiba van a munkásban, a — Jó — jó amennyiben még ma* is savanyitott káposztát árul az anyja a piacon, az apja pedig a kotrón dolgozott — onnan is esett bele a Tiszába, — no de ez nem baj, azért mégis főhadnagy udvarol a lányuknak — csinált már vagy 40 korona ára virágkontót a kertésznél — pedig hiába, nem lesz kaució, akár mint szereti is a kisasszony az uniformist! — Nem is csúnya fiú! — Kicsoda? Az Árpád? No tisztelem a gusztusát, hisz az egész ember egy ormány, s azok a keskeny hektikás vállak, a lábait meg össze lehetne téveszteni a kardja hüvelyével, ha csak az a bíborvörös vágás nem tetszik az arcán, amit a lókupec fia hasított rajta a párbajban! — És lássa mégis, hogy bele van bolondulva az a fiatal leány! — Fiatal! Már mint a Manci, tudja-e, hogy meg van már vagy huszonnégy esztendős! — Ugyan, ne mondja! — Mondom biz én! Az én húgommal járt a polgáriba, mikor onnan kicsapták, elment az ipariskolába, ott járt két évig, de minthogy semmire sem lehetett használni, beiratkozott a kereskedelmibe, oda járt másfél évig s mikor a kettős könyvvitelből megbuktatták, az anyja befogta a háztartásra s éppen az unokanővéremmel kezdtek egyszerre bálozni, aki már azóta három pufók gyermeknek az anyja, hát számítsa ki édesem, nincs-e nekem igazam! ? Igy végződik, hogy a legközelebbi alkalommal újra kezdődhessék fokozott erővel és kiméletességgel! Gladiolus. közkatonában, még ha nagyobb is, az sohasem oly feltűnő, mint a vezér hibája, gyengesége. Száz csillagot is homályba borit a felhő és észre sem vesszük, a napot, ha legkisebb homály fedi, mindenki megérzi. A közkatonára nincsenek nagyfontosságú ügyek bizva, mint a vezérre, neki tehát nincs is oly kiváló lelki tulajdonságokra szüksége, mint emennek; a közkatona ha vét, épen ezért kevesebbet árthat, mert kisebb dolgok vannak rábízva, ellenben a vezér ha hibáz, iszonyú rombolást vihet végbe a reá bizott nagyfontosságú ügyekben. A közkatona bukását kevesen veszik észre, de a vezér, kire nagy tömegek éber figyelemmel tekintenek, ha bukik, rossz példájával ezreket von magával az örvénybe. A közkatona bukását az ellenség alig veszi figyelembe, ellenben a vezér eleste az egész ellenséges tábor ujjongását, gyalázkodását eredményezi. Ezért közmunkásnak, közkatonának jó a gyengébb lélek is, de a vezér, az apostol szerepére kevés is elég, de az legyen önfeláldozó munkásságú, tiszta, szeplőtelen jellemű, a hittől izig-vérig áthatott férfiú. Ha óvatosabb lesz a katholicizmus, ha csak ilyeneket kiált ki vezéréül és apostolaiul, akkor mindig kevesbednek, sőt egészen elmaradnak csalódásaink, melyekből pedig a múltban kijutott. Bányász Endre. — Demokrácia. Az olasz politikai életben az őrület egy bizonyos neme mutatkozik, melyet nem lehet szó nélkül hagyni. A hires szocialista képviselőtől, Ferritől, zokon vették, hogy a királyt nem „Ür"-nak, hanem „Felségének szólította. Kíváncsian várjuk az időt, mikor a magyar képviselőházban a kormos sans culotte-ok a grófokat nem fogják „gróf úr"-nak, a minisztereket „excellenciás "-nak s a királyt — ha közel juthatnak hozzá — „felség^-nek szólítani. Milyen felséges demokrácia lesz ez. Úgy tetszik nekünk, hogy az a hűvös érdeklődés, mely a mindig királyhű Pestvármegye törvényhatóságának ülésén a király közelgő 80 éves születésének évfordulója alkalmából a legelső magyar ember iránt megnyilvánult, az olasz probléma magyar megoldásának előre vetett árnyéka. Itt is dúl a demokrácia, szocializmus, tehát meg kell fagyni egy rövid időre, hogy melegség áradhasson ki az elvtársakra. Maróti. Politikai apróságok. Azt olvasom egy helyen, hogy Spreckel amerikai milliomos élete feladatául a politikai korrupció ellen való küzdelmet tűzte ki. Ez a milliomos, mint hirlik, útban van Európa felé, hogy itt tanulmányozza az eszközöket, melyekkel az emberiség életéből a politikai korrupciót ki lehetne irtani. Szóval az amerikai milliomos Európában közéleti tisztaságot keres. No szép dolgokat fog itt találni! Németországban majd Posadowszkyról beszélnek neki, ki holmi gyarmati liferálások miatt bukott meg; Franciaországban a likvidátorok történetét beszélik el neki; Olaszországban megnézheti Messinát, amelyet előbb a földrengés döntött romba, másodszor pedig derék közéleti férfiak lopták el, mielőtt fölépült volna; Magyarországon . . . erről ne beszéljünk. Oroszország, Szerbia, Törökország és a többi államok és államocskák szintén megfigyelésre méltók. Mi azt hisszük, hogy a kíváncsi amerikai milliomos letörten fog visszavitorlázni Amerikába, és az olimpusi közömbösségen, mely a tenger hullámharmóniáján tovasikló hajója fölött mosolyog, elmélázva gondolkozni fog afölött, hogy Ciceróként az emberek szivében sok rejtekhely és zug vagyon. # * * Egy célzatos közleményt iktatunk ide. A kormány félhivatalosai napokig hasábszámra öntötték a hirt, hogy „Hunyadban, Szilágyban, Csikben, Székesfehérvárott, Szentesen, Szarvason, Lengyeltótiban és mindenütt a választási elnökök, az állami és megyei tisztviselők, a csendőrség és katonaság elnyomta a munkapártot, terrorizálta és megvesztegette a választókat." Mi ez? Mosakodás a jogos vádakkal szemben? Mi azt hisszük, hogy sok a petíció s a diadalmas világnézet fél a nyilvánosságtól. Lopásról vádolja tehát azt, ki őt idegen javak eltulajdonítása miatt akarja a törvény elé állitani. Apponyi Székelyhidon Molnár Ákos támogatására beszédet tartott, amelyben kijelentette, hogy a függetlenségi párt hibája az, hogy ismét fölülkerekedett az a rendszer, melyet ezelőtt váll-