ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-06-26 / 26. szám

XV. évfolyam. Esztergom, 1910. június 26. 26. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Szerkesztők i ROLKÓ BÉLA és DVÍHALLY GÉZA. Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadóhivatal (Szeminárium) eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Esztergom, 1910. június 18. — Keresztény szocialista néppárt. A keresztény szocialista politikai párt — mint már a vezetők is belátják — újévkor elsiette a dolgot. Akkor még bizonyosra vette az ország, hogy a koalició, letörvén Justh makacsságát, törvénybe iktatja az általános titkos választójogot. Ezen reményben bontott zászlót a ker. szocialista párt; ezért vált ki Giesswein a néppártból, hogy a mozgalom élére álljon s azt jó irányba terelje. De a koalició a választójog megoldása előtt megbukott; közben még a ker. szocialista párt a remélt kormánytámogatástól is elesett (mert a néppárt elleni testvérgyilkos manőverre nem vállalkozott). Igy tehát csaknem azt kellene mondanunk, hogy a párt halva született, ha legalább egyetlen mandátumával le nem főzte volna a szociáldemokrata pártot, mely szintén létezik — jelenleg egy szál képviselő nélkül! De ki tudja, mire jó a dolgok ilyetén alakulása ! Talán meghozza a sokak által annyira hangoztatott pártegységet & keresztény politikában. Elvileg mi is e mellett voltunk, csak a magyar nép politikai éretlensége miatt nem tartottuk okvetlen forszirozandó dolognak. Dr. Giesswein Sándor a „D. H."-ban irt cikkével megtette ez irányban a konkrét javaslatot : olvassza be a néppárt a vele névrokon ker. szocialista pártot, a „keresztény szocialista" jelző puszta felvételével. Uj programmra nincs szükség, minthogy a néppárt tavalyi programmja teljesen azonos a ker. szocialista politikai programmal. Mindkét párt nyerne az egyesülés által. A néppárt magához ölelné a már létező ker. szocialista szakszervezeteket s a politikai képviselet öntudatában a ker. szocialista szakszervezeti mozgalom óriási lendületet vernie. Ennek következtében általános választójog esetére a néppárt óriási szavazó-contingens-t nyerne: a keresztény munkásosztályt, mely különben talán apatikus marad a néppárt iránt. És hogy micsoda pártfegyelem van a szakszervezetekben, azt mindenki tudja; ezek, ha kell, szavaznak mint a katonák. A ker. szocialista párt természetesen szintén nyer elsősorban parlamenti képviseletet, azután a földműves munkásokra nagyobb varázserőt. Az egyesülés problémájának legfontosabb kérdése a közjogi kérdés volna. A ker. szocialista párt tudvalevőleg közjogi szempontból semleges : se negyvennyolcas, sé hatvanhetes, mig a néppárt mindeddig hatvanhfetes alapon állt. Az egyesüléssel azonban a néppárt szerencsésen átesnék a közjogi krízisen, mely kezdet óta megbénította s a negyvennyolcas érzelmű, vagy közjogi szempontból indifferens érzelmű elemekre nézve hozzáférhetlenné tette. Régóta hangoztatják ihnen is, onnan is: vesse el magától a néppárt >a hatvanhetes jelleget, mely csak nyűg volt reá nézve eddig is, s melyet odafönn sohasem honoráltak. Különös, de való, hogy a trónörökös nagyabb szimpátiával fogadta a ker. szocialista párt közjogi semlegességét, mint a néppárt hűséges hatvanhetességét. És jöhet idő, hogy a munkapárt osztrák politikája annyira felkelti a nemzeti öntudatot, hogy az ország zöme elsöpri a hatvanhetes alapot. Tanácsos volna tehát biztosabb fedélzetre hozni a keresztény politikát. Dr. Giesswein Sándor ajánlata tehát igen értékes, bölcs ajánlat. Éljen a közjogilag szabadkezű keresztény szocialista néppárt! Egy a szükséges: a keresztény politikai jelleg, mely az üdvös és megvalósitható közjogi politikát úgy is magában foglalja. „Intellectualizmus" és „életpsychologia", a mely öl. Nem rég az Akadémia csarnokában pendült meg erős húron a Misston: „intellectualizmus, a mely öl." Nem sokkal utána az euch, kongreszszuson egy kisebb hangvilla visszhangozta ugyanazt a fülsértő hangot: az intellectualizmus vagyis a skolaszticizmus akadálya az Eucharistia intenzivebb kultuszának; s e hang legközelebb megismétlődik a Regnum M. közgyűlésén, de a második olvasásnál előreláthatólag még kevésbé fog reuzálni mint első olvasásra. „Intellectualizmus" névvel gúnyolják 1 t. i. a modernisták a szolid keresztény tudományt; első sorban keresztény (skolasztikus) filozófiát, azután az apologetikát, mely nem egyéb a ker. filozófiának azon részénél, mely Isten létére, a lélek értelmiségére, szabadságára és halhatatlanságára vonatkozik, s végül a kath. hittudományt is, mely szintén a dogmáknak filozófiai

2 illusztrációja és dialektikai védelme az ellenvetések ellen. Szóval intellectualizmus a modernisták nyelvén jelenti az egész keresztény tudomány rendszerét, mely syllogistiee van felépítve, tételes definiciókba foglalva, mert hisz e nélkül igazi tudomány nem is képzelhető, legfeljebb zagyva áltudomány. Tekintve azt, hogy nálunk e nyugateurópai fogalmak tekintetében bizonyos boldog tudatlanság uralkodik, s a legtöbben azt se tudják, mi 1 „Nevetséges és kihalt intellectualizmus." Ugyan e név képtelen az ironikus jelentésre, mert hisz Istennek legszebb ajándékát az ember természetes értelmét fejezi ki, melynek legprimitívebb jogait — sajnos — X. Pius pápa volt kénytelen megvédeni a modernisták agnosztikus tévelyei ellen. 2 Filozófia nélkül a dogmatika merő katekizmus. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Az ördög famulusa. Irta: Sonkoly László. Urunk 1607. esztendejében a fogarasi nagykalendárium óriási izgatottságot keltett Brassó város derék polgárai között. Nem volt elég, hogy Báthory Gábor fejedelem csapatai a városhoz tartozó falvakat pusztították, hanem tudós Tofeus Mátyás uram is, ki igen jól ismerte a csillagok járását, olyan jövendölést tett a kalendáriumba, mi kétségen kivül Brassó pusztulását jelenti. Irta pedig a következőket: Beállt már országa vészes Jupiternek. Rettentő csudáknak nagy jelei lesznek. Az égen, a földön hosszú háborgások, Sok bajnak, csapásnak lészen bő járások. Sáskák, égzengések, várospusztulása: Óvjon minden bajtól Istennek áldása. Brassó lakosai azonban nyugodtan alhattak volna Tofeus Mátyás verse miatt, ha Gotzmeister uram, a tímárok atyamestere föl nem fedezi, hogy a rigmusok kezdő betűi Brassó nevét adják. Az ijesztő hír végigszaladt az utcákon; mivel pedig a jövendölésben város pusztulásáról is van szó, ez minden bizonnyal Brassó lesz. S mintha .minden a székelyek által zaklatott város ellen esküdött volna, vízkereszt napján irtózatos orkán zúdult le a hegyekről. A keskeny völgy torkán besüvöltő fergeteg felszaggatta a Köszörű patak jégburkát, a szakadó esőtől megáradt patak vizét visszahajtotta, úgy hogy a város környéke tengerré változott. Délután tojásnyi jégdarabok zuhogtak félelmes kopogással; az emberek nem mertek kilépni házukból; igy a biró és szenátoroknak •másnap megtartandó esküje is elmaradt. S mindez télvíz idején. Mig a völgyekben minden olvadásnak indult, a havasok csúcsait fagyasztó szél paskolta. Keskenyebb szorosaikban toronymagasságúvá halmozódott össze a hó, fényes villámok cikkázlak a sötét, lomha felhőkkel borított égen, pusztító lavinák vágtattak iszonyú ropogással a síkságra, törtek, romboltak, mi eléjük akadt. Hatodnapra eloszlottak a sötét fellegek s a tiszta égen fénylő gömb kezdett kibontakozni a lenyugvó nap sugaraiból, lassanként hosszú csóvát bocsájtott magából s pár nap múlva a Raupenberg fölött borzalmas pallos alakú üstökös fogta át az eget. A városban is csodás dolgok kezdtek történni. Csukás kántor feleségének féltve őrzött pulykatojásaiból apró libák keltek ki. Rossz nyelvek ugyan azt beszélték, hogy kántor uram cserélte ki lúdtojásokkal a pókatojásokat, miután fehér héjukra ráfestette a szeplöket s igy a ki sem kelt pulykák elvándoroltak a tikászokkal, áruk pedig lecsúszott Csukás uram torkán. De ha mindjárt ilyen furcsaságot rebesgettek is kántor uramról, azt már senki sem tagadhatta el, hogy Gotzmeister tehene kétfejű borjút hozott a világra. Fuchs Márkus tiszteletes kenetes prédikációkkal vigasztalta megrémült hiveit. A nagytemplom mindig telve volt ájtatoskodókkal s hallgatták a bűnbánatra indító igéket: csak a városbíró Weisz Mihály és Forgách János, a vándorlásából négy éve visszatért ötvösmester viselkedtek pogányul, semmivel sem törődve, mi hivatalukon vagy mesterségükön kivül esett. János mester ugyanis a százak tanácsának tagja is volt s ennek tanácskozásaiban hadi dolgokban való jártassága révén szava nagy súlylyal esett a mérlegbe, sőt sokszor döntött a vitákban. Az ötvös céh büszke is volt reá, hogy a hozzájuk tartozó alig harmincegy éves mesternek olyan nagy tekintélye van. Mivel pedig a hollandusok országában mindenféle ismeretlen praktikát tanult, a székelyek, kiknek apróbb portyázó csapatait gyakran szétugrasztotta, elnevezték az ördög famulusának. Az üstökös lassanként elhalványodott, nyár elejére pedig teljesen eltűnt s a félelem is kezdett elmúlni, mikor éjjelenként olyan dolgok történtek, hogy a polgárok biztonságára ügyelő darabontok reggelenként fogvacogva beszélték el a piacon a kísérteties jelenségeket. Mikor a pásztor csillag meghaladja a Bertalan templom keresztjét, a város fölött tüzes gömb jelenik meg. Egy ideig mozdulatlanul áll, rögtön rá erős roppanással szakad szét, ezer s ezer tüznyelv, szikra omlik a fényes magból. Alig tűnik el, hosszú fénysáv fut az égnek, s mintha szél lengetné, ide-oda hajlik, végéből vörös tűzkigyók ugranak ki és sziszegve vonaglanak a házak fölött... itt is, ott is izzó pontok gyúlnak ki aranyesőt szórva a házak fölé. A völgy csendjében apró roppanások hangját verik vissza a hegyek. A szenátorok jót nevettek a nép rémülésén;