ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-06-12 / 24. szám

és szivének minden megnyilatkozásában. A tökéletes krisztusi eszményképet kell önmagában kialakítania, ha tökéletes ember kivan lenni. Ezen Krisztus szellemében való megújulás nélkül sem az egyed, sem a társadalom boldogulni nem fog. De ha valahol szükséges és pedig égetően szükséges ezen megújulás, akkor a gyermekvédelem terén feltétlenül elengedhetetlen. Nélküle ez a társadalmi intézmény megoldhatatlan. Mert a szellemi és erkölcsi motívumoknak, az értelem végzetes eltévelyedésének és a szívnek mindenre kiható romlottságának itt döntő szerepe van. Az instaurácio, a megújulás munkáját e téren már ott kell kezdenünk, ahol a dekrisztianizálás a zsenge gyermekkorban üzi romboló munkáját. Az elhagyott, szegény és züllésnek indult gyermekeket kell megmentenünk! És pedig nemcsak azok testét, de egyúttal — s ez .a fő — a lelkét is! Ezt a fenséges célt tűzte maga elé „A Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő Müve" c. egyesület, szemben az „Országos Gyermekvédő Ligá"-val, mely a gyermekek vallása, erkölcse iránt teljesen indifferens, arra' semmi súlyt nem fektet, sőt azt egészen mellőzi. Másszóval, csak a gyermek testét gondozza, lelkével nem törődik. A keresztény gyermekvédő egyesületnek tehát sokkal magasztosabb, sokkal fenségesebb a célja. Hallottuk az elnöklő alapító : Rajner Lajos dr. püspök, ált. érseki helytartó ajkáról: „Célunk — úgymond — nemcsak életmentés, hanem egyszersmind lélekmentés is . . . A zsenge kortól fogva keresztény nevelés, erkölcs és jámborság . . . Mert más alapot senki sem vethet, azonkívül mely vettetett, mely a Krisztus Jézus (I. 3, 11.). A gyermekvédelem intézésében programmunk: Krisztus Jézus. A gyermekek életének megmentésével lelkeket akarunk menteni Krisztus Jézus számára." Ezen áldásthozó, rendkívül fontos életcélt szolgáló egyesület tartotta csütörtökön délelőtt 11 órakor II. közgyűlését a kath. kör dísztermében. Csendes volt eddigi munkája, de eredményes. Felkarolta az intelligencia s a sze• Ötödik napon teremte a csúszó mászó állatokat és madarakat . . . s ezek ott dalolnak fenn a magasban. Milyen szép is ez a világ! Minde»ki mást lát benne, de mindenki lát. A földműves a termést mérlegeli; a botanikus fajtát, részt, szint, kutat; a költő a szépséget, összhangot látja és érzelem kél szivében: Isten lábanyomát élvezi... Mi lenne mindebből, ha nem lenne gondozója, művelője, élvezője? — Felszáll a pacsirta a szántóföldről, kél a fecske az eresz alól, illatoz a rózsa a kertből, muskátli, rezeda az ablakból, mert van ember: gondozója virágnak, madárnak. És ez az ember áíl oda a kelő nap elé is és érez, hevül... boldog . . . talán, mint a Teremtő. Hogy is volt? De jó, hogy úgy volt! A hatodik napon monda: teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra ... és teremte az embert. * * Világosodik. Jön a nap. Tudja már az utat. Előbb rózsás fénynyalábot lövel, de nem oly bájosát, mint a hajnal. Akik későn kelnek, azt hiszik ez a pirkadás. A hajnal gyengéd, a nap erőtől duzzadó. Erőszakos is, jó is, mert nem tudna feljönni az égre. Az alvilág gyűlöli, mert szereti a sötétséget s ezért akadályt ^ördit útjába. Itt hát munkája lesz. Szeretettel búcsúzik a hajnaltól a • viszontlátásra. Még egyszer összecsókolóznak. Vőlegény, menyasszony belepirul e csókba. Ez piroslik most ott a keleti égen. Azután hozzáfog a küzdelemhez. Tömérdek az ellensége, de azért nyomul előre ellenállhatlanul. Még nem látom, csak érzem, hogy jön. gényebb néposztály is. Rövid harmadfél évi fennállása óta szép sikert ért el, bár céljának teljes megvalósításától természetesen még messze van, amin nem is csodálkozunk. Hiszen, ily rövid idö alatt célt érni ugy sem lehet. Reméljük azonban, hogy ha az egész kath. társadalom összefog, ha az egész kath. társadalom közeledik majd az elhagyott, züllésnek indult, szegény gyermekekhez és szivesen felajánlja nekik megmentésük céljából filléreit; ha éreztetni fogja velük a krisztusi szeretetet, a kath. hit és erkölcs szükségességét, a munka eredményes lesz. Rott Nándor dr. prelátus-kanonok, az egyesület agilis központi igazgatójának tartalmas előadásából kivettük, hogy az egyesületnek tavaly 94 alapító tagja volt csak, most pedig 164. Tavaly 16.055 kor. 82 fill, tökével rendelkezett, ezidén már 29.850 kor. 74 fillérre szökött fel a tökéje, ugy hogy 6200 koronát fordíthat az elhagyott gyermekek segélyezésére. Az esztergomi föegyházmegyében 12 gyermeket gondoz, a kalocsai egyházmegyében 10-et, a pécsiben 14-et, a veszprémiben 3-at, a Csanádiban 2-t, a győriben 1-et s a székesfehérváriban 2-t. Összesen 44-et. Tekintve az egyesület rövid fennállását, mindenesetre igen szép eredmény. Adja Isten, hogy a Rajner püspök által életre kelt nemes eszme mielőbb testté váljék! Most pedig hadd álljon itt röviden a közgyűlés lefolyása: Kik voltak jelen ? A kath. kör dísztermében már 11 óra felé élénken társalogtak a megjelent érdeklődő tagok. A jelenvoltak közül a következők neveit kikerült feljegyeznünk: özv. Zubcsek Mihályné, özv. Büttner Róbertné, Mattyasóvszky Marianna úrnők, a főkáptalan tagjai közül: Graeffel János, Roszival István dr., Klinda Teofil dr., Andor György dr., Brühl József, Fehér Gyula dr., Koperniczky Ferenc dr. és Rott Nándor dr. prelátus-kanonokok. Az alsó papság tagjai közül: Czajkovszky Evariszt pápai kamarás (Pozsony), Beck Lajos egyesületi igazgató, plébános (Bicsérd, pécsi egyházm.), Csárszky István dr. érseki titkár, Számord Ignác igazgató, Braun Ferenc Adalbertinista, Krammer György dr., Török Mihály dr., Kiss Károly dr. theol. tanárok, FJitner Elemér Ákos föszékesegyh. igazgató, Haliczky Z. Béla főszentszéki jegyző, Breyer István dr. érseki levéltáros, egyesületi pénztáros, Keményfy K. Dániel vízivárosi, PerVégre feltűnik. A csók pírja még ott ég az arcán, de lassan elmúlik és haragos lesz. A vér arcába fut, remeg minden porcikája. A szellemek, mint a pára lebegnek előtte. Még küzdenek fényes sugara ellen, de ime már menekülnek is! A nap sem remeg már, haragja enyhül; narancs — majd citromsárgán mosolyog a Földre. Megnyúlt ábrázatját elsimítja és mikor az utolsó démon is elpárolgott előle, már embermagasságnyira áll az égen. Ragyogó, kerek ábrázattal néz a szemem közé: nem birom el pillantását, behunyom a szemem. Ez sem használ. Tudomásul kell vennem felsőbbségét — és jóságát. A reggeli levegő lehű' tötte hajnal szerelmétől izzó arcomat. Fáztam. A nap nem féltékeny! Ő is szereti a hajnalt, de nem áll rajtam bosszút, mint tennék az emberek, hanem jóságosan, fehéren tündöklő arcával rám néz, körülsimogat meleg sugaraival, mintha mondaná: „Örülj a természetnek és szeresd a hajnalt, mert aki nem ismeri őt, nem kap harmatot, kiszárad, felperzselem. Te talán kiszáradsz estig melegemtől, de nem perzsellek fel, mert szereted a hajnalt." Felnéztem. Melegem volt. A rózsa szirmán a harmat gyöngye csillogott s a nap sugara ragyogtatta a szivárvány színeiben. Noénak azt jelentette a szivárvány, hogy nem lesz többé vízözön, nekem azt súgta a hajnal szivárványos harmatcseppje : szeresd a hajnalt, mert aki nem szereti, nem kap harmatözönt . . . kiszárad . . . elég . . . ... És én szeretem a hajnalt. . . ger Lajos szentgyörgymezöi és Mátéffy Viktor belvárosi plébánosok, Kudora János (Nagyölved), Majer Imre dr. (Párkány), Pelczer Lipót (Kernend), Foltin János (Bajót), Breyer Róbert (Zsitvabessenyö), Jeszenszky Kálmán (Balassagyarmat), Epölyi Ferenc (Nagykálna), Portelki Tivadar (Nagymaros), Rózsa Vitái bencés tanár, Siposs Antal hittanár, Pauer Károly karkáplán, dr. Károlyi Károly bpest-tabáni káplán, Nádler István, Fekete Vince belvárosi káplánok, Csiba Ferenc dr. vízivárosi káplán stb. A világi intelligencia közül: Mattyasóvszky Lajos lovag, Magos Sándor kir. ítélőtáblai biró, Magurányi József, Prokopp Gyula dr. és Gróh József dr. ügyvédek, Nemesszeghy István érseki tanitóképző-intézeti tanár, Szoleczky János, Math Gyula, Ilomor Imre tanítók, Klinda József végzett VIII. oszt. tanuló (Temesvár) stb. Midőn már mindenki helyet foglalt, Rajner Lajos dr. püspök-elnök, az egyesület alapitója megkezdte szépen stilizált, az egyesület célját világosan feltüntető s a tagokat lelkesítő beszédét, melyet szószerint itt közlünk. Rajner Lajos dr. püspök-elnök beszéde. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Isten segitő kegyelmével egyesületünk olyan kedvező helyzetben van, hogy megtarthatja második rendes közgyűlését. Nagy eredményekről, fényes sikerekről még ez alkalommal sem számolhatunk be. Szerény kezdetnek azonban elég annyi, amennyit az adott mostoha viszonyok között tényleg elérnünk sikerült. Midőn mostoha viszonyokat emlegetek, nem az áldozatkészség hiányát érzem. A keresztény szeretet dacára annak, hogy az életre ébredt társadalmi tevékenység sokfelé igénybe veszi a- jóságos szivek adományait, a keresztény gyermekvédelem céljairól sem feledkezett meg. Szegény és gazdag egyaránt kivevék részöket. Á szegények és kicsinyek fillérei egybefolytak a gazdagok koronáival, a nagyok fejedelmi adományaival. Istennek hála és dicsőség minden cselekedetért, mely ügyünk szolgálatában végbevitetett; mert a szeretet tüzét Ö szította, Ö gyullasztotta azt lángra a gyermeki nyomor és elhagyatottság iránt fogékony szivekben. Az isteni Gyermekbarát, kinek szivéből pattant ki a szikra, hogy lángba borítsa a keresztény gyermekvédelem barátai szivében a szeretet tüzét, legyen aminthogy ő kezdete és éltető forrása minden igaz, az emberi nyomor enyhítésére irányuló szeretetnek, egyszersmind bére, koródája, jutalmazója barátaink, jótevőink, pártfogóink tevékeny jóságának, áldásos szeretetének! A mostoha viszonyok más irányban keresendők. Egyesületünk a keresztény tevékenységet jellemző szerénységgel kezdette működését. Főpásztori körleveleken alig történt ajánlására valamelyes mozgalom. Még kath. lapokban is csak alkalomadtán volt róla említés. Ez az oka, hogy a kath. közönség előtt jóformán ismeretlen. Ha tért akarunk foglalni, ha a kath. közönséget a keresztény gyermekvédelem körébe be akarjuk vonni, ezen tartózkodó álláspontunkból ki kell lépnünk legalább is oly mérvben, hogy létezésünkről szélesebb körökben is tudomást vegyenek, egyesületünk céljaival, szervezetével, működésével s azon irányelvekkel, melyek szerint a ker. gyermekvédelmet szolgálni kívánjuk, megismerkedjenek. Talán nem ismerem félre az emberi szivet és különösen a keresztény ember szivét, ha azt mondom, hogy annak mélyébe szinte kipusztithatlanul be van oltva a könyörület, a rokonszenv érzete minden emberi nyomor iránt, különösen pedig a magokkal tehetetlen, ápolás, nevelés irányítás nélkül az anyagi és erkölcsi züllés veszedelmének kitett gyermekek nyomora és a szintén magával tehetetlenné vált, kenyérkeresésre alkalmatlan, ezernyi gyarlósággal terhelt aggkor keserves sinylődése iránt. Látni az ártatlan gyermekarcot kiaszva, tétovázó tekintettel; aranysugaras mosoly helyett vad kifejezéssel, hosszúkás mozdulatlan vonásokkal, melyekből dac, elszántság, gyűlölet rí felénk, a fájdalmas rokonszenv érzetét váltja ki lelkünkben. Olyan mint a gyökérhajtás a szomjúhozó földből, mondván virágos költői nyelvén Izaiás próféta, nincs neki színe, sem ékessége (Iz. 53, 2.) Nem ö a hibás, ez a gyökeretlen romlatlan, ártatlan lélek, hanem környezete, a szomjúhozó föld, mely nem engedi fejlődni a fiatal gyökérhajtást, nem nyújt neki elegendő táplálékot, sem testének, sem lelkének, elalszik, elvénül, elcsenevész a gyönge csemete, mielőtt fejlődésnek indult volna. Ki ne volna szánalommal irántuk, ki ne akarna