ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-05-15 / 20. szám

egyház közötti viszonyokban a teljes szétválasztásra vezet. Ha Magyarországon a politikai radikalizmus túlsúlyra jut, attól lehet tartani, hogy az 1848. XX. t.-c.-nek állami segélyre vonatkozó Ígéretei sohasem fognak beváltatni. Sőt attól is lehet tartani, hogy a politikai radikalizmus, mely rendszerint vallásellenes irányt követ, a római kath. egyház vagyonának szekularizációját is fogja követni, ami a protestánsoknak nemcsak nem nyereség, de kész veszedelem, mert ürügyül szolgálhat arra, hogy az államsegélyeket tőlünk megvonják." Ide iktattuk ezeket. Nagyon szeretnénk, ha a dorogi választókerületben azok a protestánsok ezeket olvasnák, kik az általános, egyenlő és titkos választójog elöharcosát, a hivatalos jelölt urat szolgálják. Rajongásuk ára protestáns szempontokból is drága lehet. * * * A dorogi kerület „hivatalos" ? jelöltjének sok keserű pilulát kell lenyelnie egy esztergomi zsidó fiskális miatt, ki jelenleg a munkapártnak legújabb „Spiritus rector"-&, mert nap-nap után ujabb bombákat taszigál Szacelláry úr választói közé. Rosszul állhat a „munkapárti magyarok ügye", ha arra van szükség, hogy az esztergomi izraelita fiskális úr verbuválja a voksokat. Oda ész és tapintat kell; az ugrálás elriasztja még azokat is, kik a Kossuth-féle polgárok közé valók. Mi, habár politikailag nem is egyezünk meg, tisztelettel honoráljuk Szacelláry úr nemes törekvéseit, azért saját érdekében kérjük, hogy a „Spiritus rector" cimet adja vissza annak, ki előbb birta s minden téren bemutatta már ma, hogy életrevaló ember a gáton. Ennek haut financeája inkább biztosítja a jövőt. E fiskális kezében mint a görög mythológia hős alakjának a kezében, minden aranynyá fog változni. Igazán sajnálni fogjuk Szaczelláry urat, ha rövid időn belül kérnie kell Bachust, hogy szabadítsa meg ezen ajándéktól. * # * Egyik banketten elázott egy kortes és a földön hevert. Oda megy hozzá egy kutya és nyalni kezdi a száját. Ki vagy te gaz hízelgő? Hiába csókolod és nyalod a számat, mert úgy sem te leszesz a vicispán. Anekdottás könyvből plagizáltam e mesét. Sztanczi néni birodalmában a zsúrokon azt mondogatják, hogy ennek fele sem tréfa, mert ilyen valami egyik párkányi banketten tényleg megtörtént. Mi ezt nem hisszük. Ez egyszer igaz, valamint az is igaz, hogy közülünk még sokan vannak, kik velünk egy nézeten nincsenek. Skiz. — Tisza István gróf 1905-ben bele kiáltotta a politikai világba: Ítéljen a nemzet! A „nemzet" ítélt. Most pedig, miután a verdikt meg volt, oktalanságról vádol bennünket minden ingatag politikai jellem: öreg és még számot sem tevő fiatal egyaránt. Megérdemeljük a vádat, mert az ördög sem kívánta komolyan, hogy Ítéljen a „nemzet". Már akkor az volt a politikai erőművészek produkciójának a fő-fő értelme, célzata és óhaja, hogy Kassanderrel csinálják meg a lemondás kényelmes politikáját, mert a Mátyás király féle egyenes igazság lejárta magát, egyedül a pipogya Dobzse László szelleme vezet a kivánt cél felé. Fehérváryt, Kristóffyt, kiket a „nemzet" Ítélete kényszeritett a nyakunkra, 1906-ban elsöpörte a fórumról a nemzeti felbuzdulás. Nemzeti színű lett minden. Most megint azt vetik szemünkre, hogy ismét oktalanul cselekedtünk, mert felhívtuk a koalíciót, melynek Justh Gyula is tagja volt. Nagy oktalansággal vádoltatunk, mert Justh Gyulát a képviselőházi elnöki székbe emeltük szavazatunkkal; mert valóságos belső titkos tanácsos s igy excellenciás úr lett a legnagyobb demokrata; s mert alkalmat adtunk ezzel arra, hogy a magyar parlamentben hónapokon át horvát beszédekkel nehezítsék meg a komoly munkát. Sőt maga Justh Gyula is oktalannak mondott bennünket, hogy a Wekerle-kormányt életre keltettük. Most ismét „félrevezetettek" vagyunk, mert a koalíciót támogattuk és hittünk neki. Igazán nem tudja az ember, mikor nem vagyunk oktalanok és balgák. Tisza gróf harsány hangon kiáltja: Az egyedül igaz meggyőződés a munkapárt meggyőződése. Ezt kövessétek, akkor oktalanok nem lesztek, mert mi senkit sem fogunk félrevezetni. — Ciceró azt állítja, hogy sok szineskedéssel, mint leplekkel van eltakarva az emberek természete. A homlok, szemek és az arc igen gyakran hazudnak. A nyelv soha? A politikus sem? Választási mozgalmak. Dömösön szépen alakulnak a néppárt ügyei. A Sacelláry-plakátok leáztak, a zászlók megfakultak és éppen jókor jön Vaszary Mihály, kinek tiszteletére pünkösd-hétfőn szép fogadtatást rendeznek és egy fehérruhás hajadon fogja elszavalni a következő kedves kis verset: Dömösi üdvözlet. Nagys. Vaszary Mihály képviselőjelöltünk tiszteletére. Isten hozta drága Urunk Dömösre ! Hol rég várták már hivei örvendve. Fölvirradt most érkezése nagy napja, Szálljon ma ránk a Szentlélek galambja! Istápolja elhagyatott szép falunk, Édesítse verítékes falatunk, Nehéz munkánk jutalmazza jósággal, Segítsen meg minket áldott jobbjával! Isten hozta pünkösd napján körünkbe, Áldás szálljon nagy nevével Dömösre! Azt esengi a mi tiszta jó szivünk: Hogy Vaszary Mihály legyen követünk! Megemlítés nélkül nem hagyhatjuk, hogy a kedves kis üdvözletet, a rendezők felkérésére, Kőrösy László dr. kedves munkatársunk irta. Ipolyszalkán május 9-én d. u. igen népes értekezletet tartott a néppárt, amelyen a környékből is sokan vettek részt. A központot Rakovszky Béla és dr. Landauer Béla képviselték. Lelkes szavakban ismertették a párt elveit, majd Gálfy István kemencéi föerdész és Ferenczy György szálkai esperes-plébános intéztek buzdító szavakat a hallgatósághoz. Határozatba ment, hogy a néppárt látva a rokonszenvező közhangulatot, komoly jelöltet állit. Ami csakhamar meg is történt; újra nagy sokaság gyűlt össze közel- és távolból is és közlelkesedéssel Huber János györ-egyházmegyei áldozár, a néppárti iroda titkára kiáltatott ki a szálkai kerület néppárti jelöltjéül. Az új jelölt azonnal hatalmas szónoklatával mutatkozott be s egy csapásra megnyerte a hallgatóság rokonszenvét. A legjobb reményekkel indulunk a harcba. Jövő héten Huber meg is kezdi körútját. Szemere diadalútja. Csupa öröm és lelkesedés a köbölkuti kerület, amerre csak Szemere Miklós elhalad díszes kíséretével. Valósággal el lehet mondani, hogy még sohasem volt ennyire népszerű a kerületében, aminek okát sok máson kivül abban is kell keresnünk, hogy az ő programmja, sohasem avulhat el, sohasem mehet ki a divatból. Mig ugyanis mások a 48 és 67 hintalován nyargalásznak, addig Szem erének az a programmja hogy neveljünk egészséges, izmos nemzedéket a haza védelmére, hozzuk be a tisztességet, a becsületes igazmondást az elkorcsosult sajtóba és a közéletbe, legyünk jó keresztények és az álnok cselfogások helyett őszinte törekvéssel iparkodjunk kivívni a nemzet igazát s egyetértésre hozni a nemzetet a királylyal. Eddig már Ebeden, Muzslán és Búcson tartotta meg a programmbeszédet a népszerű politikus és bár kezdetben néhányan legénykedtek a legutóbbi helyen, a beszédek hatása alatt ellenségből jóbarátokká váltak. Tehát Szemere kedvező jelek mellett indul a győzelem felé, amelyet a higgadt és egészséges felfogású politikusnak mi is kívánunk. Különben komoly ellenfél még mindeddig nincs, mert Kobek Kornél még mindig habozik. Kár is volna költenie és fáradnia. Pered. Május hó 8-án a galántai kerület Justh-pártja népes gyűlést tartott Pereden, igaz, hogy az ott megjelentek nagyobb fele néppárti volt. A gyűlés fényét emelte s hatásához nagyban hozzájárult három kath. papnak a gyűlésen való szégyenletes szereplése. Névszerint: Ribányi peredi, Psenkó zsigárdi, Boda felső-szeli plébánosok. A néppárt gyalázásában különösen a felsőszelii tűnt ki, aki jobb ügyhöz méltó lelkesedéssel ütötte egyetlen, nyíltan bevallott keresztény pártunkat, nem tudom mit véthetett neki. (Mi tudjuk, jól megmondta egykor Prohászka, hogy csak ki lehet néppárti. Szerk.) A két világi szónok, igazán tisztességesen, uri emberhez illő módon kezelte a néppárt elleni támadásait. De egy kath. pap, kinek kötelessége volna ezt a „Keresztény Magyarországért Küzdő Párt"-ot támogatni, a színtiszta kath. nép előtt, virtuskodott azzal, hogy mint kath. pap is, mer legalább olyan módon rúgni egyet a néppárton, mint az a kétballábú tintakazár. A perediek azonban csakhamar megunták gyalázkodásait s beszédének többi részét bele szorították s kénytelen volt csúfosan leszállni az asztalról. De legszebb volt s legtanulságosabb, a peredi plébános vergődése az asztal tetején. Azt gondolva, hogy talán csak saját hivei nem húzzák ki alóla az asztalt. Ezt nem is tették. Hanem Justh-pártiak, néppártik mind, szinte egyhangúlag nem engedték neki, hogy egyetlen szót is elmondhasson, íme mennyire rajong ez a jóravaló nép az ő Justh-párti papjáért. A jóérzésű vallásos nép, habár tudatlan is, megbotránkozik azon, hogy papja elkeseredetten harcol a néppárt ellen. Bárcsak egy kis Pünkösdi Lélek szállna rajok, hogy megismernék a helyes utat! (Ha csak azok közé nem tartoznak, kikről írva van, hogy nem képesek befogadni a Szentlelket.) Peredi tudósító. HIREK. Krónika. Aktuális most nagyon Vége a világnak, Valóban ám, a jelek Nem sokat hibáznak. „Jelek lesznek a földön És jelek az égen ..." lm, a földi s égi jelek Sorakoznak régen. Legelőször ott a brit, Aki immár gyászol, Rá a Halley-üstökös Nagyszerűen pászol. Európát, Afrikát járt Jó Roosevelt bátya, Mindkettő már elpusztulhat, Ha Roosevelt látta. Az osztrák császár is végre Odahagyta Bécset És mint magyar király, hozzánk, Magyar földre lépett. Ha a történelmet nézzük Négyszáz évre vissza, Mindig baj volt, ha a király Buda vizét itta! Máris Bécsben a föld rengett, Elálltak az órák, Jelenti már ez is, világ, Az utolsó órát! Hát még nálunk az ember Hány új csodát láthat, Háromszor is öntözik Egy nap az utcákat.*) Ettől az öreg nap is Sütni kapott kedvet S még a fagyos szentek is Nekimelegedtek. ... Hát hogy nincs egy táborunk, Mint az írás mondja, Most is két pártra vagyunk Szerteszéjjel szórva, Ez csak bizony ne aggassza Az üstököst mégse, Igy élt mindig a magyar, Igy éri el vége! (-.) Pünkösd ünnepe. Várjuk, kívánjuk, óhajtjuk mindnyájan a szivet felgyújtó tüzet, a lelkek világosságát — a Szentlelket, aki már annyi tüzet, annyi vigasztalást öntött ki az anyaszentegyházra a századok folyamán. Megcsendül az ének: „Jöjj el Szentlélek Úristen" s vágyódva nézünk a magasba, várva a szelíd galambot, akitől egyedül várjuk és reméljük a békét, a megnyugvást a mai szeretetlen, tülekedő világban, amikor a falat kenyérért, de még inkább a dicsőségért testvér testvér ellen támad, amikor nemzetek kavarognak s törik-zúzzák egymást az önzés bálványszobra körül. Szeretnénk már, ha nem csak a lelketlen természet kelne uj életre a tavaszi szellők ébresztő hatása alatt, hanem a lélek is kibontakoznék abból a zord takaróból, amelybe a csalódások, a csapások, a hányattatások goromba érintése folytán belehúzódott, beleburkolódzott. Megjelenik a püspök a várakozó hivek között az Űr hajlékában és sokan lesznek, akik őszinte vágyakozással néznek az apostolok utódjára s a hitük világában látni fogják áldó kezei fölött az Isten lelkét, aki hajlékot, szántóföldet *) T. i. egyszer az öntözőkocsi, kétszer az eső!