ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-05-08 / 19. szám

t. i. az iskola falain kivül az életben. De hát ha az úgy van, akkor minek hallottam ismét más oldalról a kath. iskolák pótolhatlanságát hirdetni ? Hirdetni, hogy az iskola a templom leánya! S mire való a francia állapotOKnak elitélése, hol azok laicizálásával tovább mentek, hogy mód és alkalom nyujtassék az evangélium szerint való igehirdetésre és bűnösök megtéritésére ! Nem hiszem, hogy ezek, akik a kath. népiskola birhatásának valami nagy fontosságot nem tulajdonítanak, a francia állapotokat kívánnák, hol a kath. szellem felgerjesztése, megrögzítése, ápolása minden egyes iskolából kiűzetett és pedig oly radikálisan, hogy azokban az Isten nevét sem szabad felemlíteni, hol a tanitói kar pörbe száll a püspöki karral; hol az Egyház vagyonilag koldus lett, mely megfosztatott mindenétől. Évekig folyik előttünk az Egyház és elleneinek harca és okulunk-e rajta? Dehogy okulunk; el vagyunk bizakodva s ha valamelyest teszünk is, arra későn ébredünk. Hol van ma a magyar iskolaegyesület s mily részvétlenség között halad a magyar kath. iskolaegyesület, amely céljánál fogva megérdemelné, hogy alegdédelgetettebb gyermeke legyen a magyar katholikusoknak és intéző köreinek?! Évekig folyt a munka, a tervezgetés a gyermekmenhelyek felállítása iránt s mikor már államilag szervezve lön, jutottak reá, hogy kath. jellegű is felállítható volna. És bármily tisztelet illesse az ügy élén álló főpapot, őszintén szólva, az ország kath. lakosságához képest elkésettnek s kevésnek tartom az eredményt arra, hogy amazzal vetélkedjen, mert nekünk nem egyeseknek, hanem tömegeknek megmentése lehet életcélunk. A mikor a kath. népiskolák érdekében vezetődik tollam, a tömegek kath. szellemű nevelése érdekében teszem azt, mert a modern eszmeáramlatok révén kialakulásban levő tan szerint a tömeg a súlypont valaminek birhatására vagy elvesztésére. Innen van, hogy a hitvallásos emberek, testületek, községek, gyülekezetek ellenségei a tömegre irányítják figyelmüket s ha megnyerték ügyüknek, prédájává tették egy ujabb pogány kornak, hol bibortógát fog ölteni a hatalom s a szabadság, egyenlőség és testvériség gúnyjára örökös félelemben tartva egyike a másikát, tőrrel-bombával fegyverzetten, ökölcsapásra készen fog dulakodni a hitetlen, a vallástalan miserere plebs, mint mindenütt, hol a vezető hatalom diadalának tudatában orgiákat ül. És mennyivel könnyebb lesz ezt elérni Magyarországban, hol nem csak az egyfajú magyarok, hanem a különféle nemzetiségek között más tényezők is csak az alkalmat várják, hogy elkülönítetté, vagyontalanná, függővé, szegénnyé tegyék a magyar katholikusokat. Érezzük már metsző szelét, szervezkedünk is ellenében, vajha eredményesen, de ha nem akként tesszük s nem ott tesszük, hol a szükség égető: veszve vagyunk. Azt mondják, túlsötéten látom a jelent és a közeledő jövőt, ám lássa valaki rózsásabbnak, de én a jelenségek között éppenséggel nem tudok optimista lenni, hacsak azt nem látom, hogy minden egyes mozgalom nem a kath. népoktatásügy érdekében történik s történik olyképpen, amint én azt tervezve és szervezve óhajtanám látni. Vegyük csak pl. a főegyházmegye népoktatásügyét. Ugyan mondják kérem, annak a rengeteg összegnek, a mely mint tőke tényleg tulajdonát képezi, hány százalékkal járul a kath. iskolák felsegélyezésére ? Vajmi kevéssel. Pedig ha az összes alapítványok bevonatnának és a központban kezeltetnének s alapszabályszerűleg kimondatnék, hogy a jövedelem egy százaléka a népiskolákra fog fordíttatni, amint tudom legalább is évi egyszázezer korona jutna azokra. — S miben állna ezt megtenni ? Mi egyébben mint jóakaratban. Mert ha lehetséges az Vácott, Pécsett és Veszprémben, miért ne volna lehetséges Esztergomban az összes alapítványokat központilag kezelni s kimondatni, hogy a kamat ötödik, hatodik vagy hetedik része, amint a tőkét értékesíteni lehet, a kath. iskolák segélyezésére fordítandó. És e mellett még mennyi haszonnal járna az egyház ezen vagyonának központi kezelése! Mert igy, ahogy van, nem maradhat, mert elvégre is be kell látni, hogy a vagyon kezelése és biztosítása a maga valójában csakis modern alapon lehetséges s ezen modern alap a vagyonnak központi kezelése. íme egy azok közül, amit én a kath. iskolák érdekében megvalósítva szeretnék látni, mely bizonyítaná, hogy a népiskola vagyoni szempontból is még érdekkörünkben áll s kell állnia. Azután a többi ... a többi, de mindenben a kath. iskolák érdekében. Mert erős a meggyőződésem, mihelyt iskoláinkat elveszítettük, elveszítettünk mindent s legfeljebb egy koncot kapunk s ez: koldus tarisznyával ellátott autonómiát, amelyet egész könnyen követhet a francia állapot. Nono! Igen nono! Bertalan Vince. Választási mozgalmak. Pilismarót. A dorogi kerület munkapárti jelöltje vasárnap Pilismaróton programmbeszédét megtartotta. A lakosság fényes fogadtatásban részesítette. Nem csoda, volt pénz bőven s a kortesek túllicitálhatták egymást abban, hogy uruk bőkezűségét kellőleg megköszönjék. A falu végén fehérbe öltözött leánykák üdvözölték, kik közül a szónok a bőkezű úrtól ropogós bankót kapott. A menetet a helyhatóság kirendeltjei, a központi hatóság és a párkányi kísérők garnírozták. A községházán a helyhatóság másik része és a központi főszolgabíró fogadta. Az udvarban Fáy József fiatal deákember diszmagyarba öltözködve üdvözlő beszédet intézett hozzá, melyben a közismert utakon haladt, leszólta a „tehetetlen" koalíciót és nagy szólamokban üdvözölte a liberális munka felkelő napját. Itt Rétki András földmives gazda leánya mondotta el beszédét. A szónoklat után Szacelláry György lépett az asztalra és kifejtette programmját, melyről adandó alkalommal más helyen szintén meg fogunk emlékezni. Itt az igazság nevében kijelentjük, hogy a munkapárt jelöltje kifogástalanul honettül beszélt. Nem mocskolta be vetélytársát s nem szólott lealázóan a néppártról sem. Annál inkább epéskedett egy esztergomi fiskális. Ez a szenvedélyes uracska faji jellegének egész szenvedélyével szórta a sarat a keresztény pártra. A tapintatlan és az alakilag és eszmemenetében mód fölött szegény kirohanás még Szacelláry szűkebb és bizalmasabb körében is élénk visszatetszést keltett. A katholikus részt mód fölött fölháboritotta a rugdalás, már-már bomladozni kezdett az öszhang, mikor a fiskális úr jónak látta behúzni törékeny vitorláit. Egész beszéde abban csúcsosodott ki, hogy a keresztény néppárt a felekezeti türelmetlenséget szitja és nemzetrontó politikát csinál. Sőt vakmerően tudva valótlant is.állított, azt akarván elhitetni a hallgatósággal, hogy a koalíció felbomlása után a néppárt a munkapártnak is felajánlkozott, de a munkapárt az ajánlatot visszautasította. A fiskális úr ömlengéseire még szintén visszatérünk. Most csak azt említjük föl, hogy valaki gratulált is Szacelláry úrnak e kirohanás miatt, azt kívánván, hogy adjon az Isten neki sok olyan tapintatlan kortest, mint a Pilismaróton heveskedő fiskális úr, akkor a bukása több, mint bizonyos. Ügy hallatszik, hogy e tapintatlan kirohanás erőforrása lett a pilismarón' néppártnak. Dömösön Szaczelláry György munkapárti jelöltet a piljsmarótihoz hasonlóan békében és ünnepséggel fogadták. A községházán a jegyző kakaskodott, mint fő-fő kortes. Rendezgette az embereket. Kimutatta ezzel, hogy ügyes szertartásmester lett volna belőle. Sokaknak feltűnt és a katholikus választók között nagy megbotránkozást keltett az a ténykörülmény, hogy a méltóságos Főkáptalan uradalmi lovait az erdőgondnok a bandérium részére mind átengedte, sőt azt is beszélik, hogy a lovakon káptalani cselédek feszitettek. Azt is rebesgetik, hogy a bandérium tagjai fejenként 3 koronát kaptak. Ez nem volna nagy esemény, de arra igazán kíváncsiak vagyunk, hogy ha e híresztelés igaz, vájjon a káptalani lovak után mit fizettek a dömösi kortesek? Dömösön Szacelláry úgy, mint Pilismaróton igen tisztességes formában, piszkolódás nélkül beszélt, mi jó hatást tett a népre. Az esztergomi zsidó fiskális azonban itt is okvetetlenkedett és annyira felizgatta a katholikusokat, hogy már abcugoltak is, sőt mint értesülünk, már egy felháborodott iparos le is piszkálta volna a fiskális urat, ha ideje korán nem figyelmeztetik, hogy talán mégsem jutott Magyarország odáig, hogy egy izraelita ilyen 'módon visszaélhessen a keresztények türelmével. A látogatás egyébként minden incidens nélkül végződött. Az esztergomi fiskális kirohanása itt is fordított egyet a politikai helyzeten. Horthy Béla Kürtön. Május 1-én mondott Horthy Béla Kossuth-párti képviselőjelölt programmbeszédét Kürtön. A községbeliek még várják a keresztényszocialista jelöltet, de Horthy Bélát sokkal szivesebben fogadták, mint a nemrég ott járt Kürthy István munkapárti jelöltet. Horthy Bélát elkísérte és beszédet is mondott támogatására Zichy Miklós gróf, a kerület volt orszgy. képviselője, valamint Kálmán Rudolf, Komárom város és vármegye volt főispánja is. Tokod. Május 5-én délután V2I órakor jött Tokod községbe Szacelláry munkapárti jelölt. A szükséges előkészületek 6 hordó sörrel leöntve 4-én este két korcsmában megtétettek és 5 korona jutalomdijért egy-két kocsi és ló legényekkel felfogadtatott a fogadásra. A jelölt úr ezekután négy csendőrt előre menesztvén, 5-én bepöfögött automobilon a községbe abcug záporral vegyitett csepegő esőtől áztatva. A főtéren nyomban meg is kezdette „programmbeszédét", melyet „nyílt level"-ére való tekintettel és folytonos hivatkozással hamarosan be is fejezett. Ügyesen megkerült egykét szóval minden fontosabb dolgot. Utána valami — állítólag Halász nevű — vicces ember állott az asztalra s csodálkozva fejezte ki ámulatát afölött, hogy a szavazó polgárok helyett csak a gyerekek és asszonyok hallgatják, akiknek pedig szerinte csak a konyhában lenne a helyük (szegény nagyon éhes lehetett). Azután szanaszét kertelt egy-két szót. Végre az üres viccekből is hamarosan kifogyván, leszállott a kényelmetlen pódiumról, mely szónoki talentumának csak cáfolata volt. Általános nevetés, sajnálat és abcug kisérte. A kimerült „szónokokat" ezután a bíróhoz vezették ebédre. Az egész utca tömve volt néppel, kik viharosan abcugoltak Szacelláryt és nótákkal éltették a kedvelt jelöltet, Vaszary Mihályt. Eszterg-om. A készülődések nagyban folynak Kossuth Ferenc fogadtatására. Nem csak a választópolgárok, hanem az asszonyok, lányok, ifjak, öregek szándékoznak kiállani az utak mentében. Kossuth Ferenc, Ugrón Gábor, Szebeny Antal és más politikusok társaságában ma, vasárnap reggel 8 V2 órakor érkezik meg az esztergomi állomáson. A párt különben falragaszokon is felhívja Esztergom polgárságát Kossuth Ferenc fogadására. Az előkészületekből ítélve, Kossuth fogadása impozáns lesz. A függetlenségiek mindent elkövetnek, hogy a bevonulás és a Széchenyitéren lefolyó gyűlés a legnagyobb rendben menjen végbe. A vezetőség e részben személyesen fog felügyelni. A menet élén bandérium lesz s utána a párt nemzetiszínű selyem lobogóját viszik, melyen arany számokkal van felírva: 1848. Ezután jön a primási négyesfogat Kossuth Ferenccel s utána a kiséret. A vendégek mellett egy-egy helybeli pártvezető fog ülni a kocsikban. Igy vonul a menet a primási palotába, honnan rövid pihenés után a Széchenyi-térre vonul, hol a beszédek elhangzanak. Az ellenpárt, amint a csütörtök esti jelek mutatják, alattomos támadásra készült, de a felbérelt legények, vasárnap helyett már csütörtökön kezdettek tüntetni a Széchenyi-téren, amely alkalomból kifolyólag a különböző érzelmű legények között életveszélyes zavargás tört ki revolverlövésekkel fűszerezve. Amint széltében beszélik, az ellentüntetésnek rendezése a munkapártnak vezetőségétől indul ki, pedig nem szabad elfeledni, hogy a munkapárt jelöltjét Esztergom tistességesen meghallgatta s az ilyen okvetetlenkedés nagyon elüt az általános higgadt viselkedéstől. A helyi választási mozgamak közé tartozik az az esemény is, hogy a szociáldemokrata párt Nyisztor György személyében nálunk jelöltet állított. Béke poraira! Csolnok. E község a kormánypárt bevehetetlen vára volt mindig, agyonveréssel fenyegették az ellenzéki jelöltet, ha határát átlépni meri, pláne keresztény politikáról a községben évtizedek óta uralkodó mostoha viszonyok miatt még csak hallani sem akart a falu népe. Vaszary nevének prestigére azonban megnyílt Csolnok is az ellenzéki és néppárti politikának, legalább annyira, hogy meghallgatták tisztességgel a néppárti jelöltet, sőt a zuhogó eső dacára ünnepélyesen fogadták. Szálka. A szálkai kerület ellenzéke még nem döntött végleg állásfoglalása dolgában. A függetlenségi párt már felléptette Kádárt, a néppárt is szándékozik felléptetni Vilczek Vilmos grófot. Annyi bizonyos, hogy a két ellenzéki párt csak egyesülve győzheti le Nyáry báró munkapártit. Jó volna tehát a két helyi ellenzéknek közös megállapodásra jutni s a szerint, amint a függetlenségi vagy néppárti eszmék vannak a kerület hangulatában előtérben, döntsenek az egyik, vagy másik jelölt javára. HIREK. Krónika. Rajtunk van ma szeme egész Magyarhonnak, Izzanak a lelkek, szívek megdobognak. Városunknak régi szép történetében Ehhez hasonló nap bizony nem volt régen.