ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-04-17 / 16. szám

Esterházy Mihály pártja a fütyülőket, de ki tehet róla, hogy a néppárti szónokok beszéde alatt oly jókedvük lett a hallgatóknak, hogy amikor az Eszterházy Mihály szónoka emelkedett szólásra, előkerültek a Justh-párti fütyülök és a szónok —­legnagyobb sajnálatunkra — nem mondhatta el saját stilusu beszédét. Kérjük a Justh-párti veze­tőséget, hogy minden néppárti gyűlésre küldjenek fütyülőket, minél többet, mert mi csak igy szol­gáltathatunk ingyen zenét! * Berzeviczy Albert, az akadémiának elnöke letette lantját és ismét a tegezhez nyúlt hogy megvádolja a kimúlt koaliciót. A politikai kabaretben, mint a bpesti II. kerület képviselő­jelöltje jelenik meg, hol el fogja mondani, hogy a „félrevezetett nemzet"-et békésebb legelőre óhajtja terelni. Ki fogja jelenteni, hogy a pártok, mikor a 67-es törvényben biztosított önálló magyar hadsereget követelik, félrevezetik a nemzetet. Ki fogja mutatni, hogy mikor a nemzet nagyjai a fennebb érintett kiegyezésben gyökeredző, gazda­sági önállóságról beszélnek a népnek, azt félreveze­tik. Félrevezetik a népet azok a politikusok is, kik a paritásról említést mernek tenni. Ő azonban nem vezeti félre a nemzetet, mikor Kassander politikát követ, mert ő mindenről lemond, nem igér semmit és ebben körömszakadtáig elvhűen és következe­tesen ki is tart. * Adományok az uj szentgyörgymezői kath. körre. Legújabban a következők adakoztak az uj szentgyörgymezői kath. körre: Báró Förster Gyula, mint Szentgyörgymezö szülöttje 100 kor., Névtelen jótevő 60 kor. (első részlet), Névtelen jótevő (második részlet), Rolkó Béla karkáplán és pénztárnok 50—50 kor., Hegedűs Sándor (máso­dik részlet), ifj. Oltósy Ferenc (második részlet), 10—10 kor. ifj. Erős András (József fia), Petrik Ferenc plébános (Szárazpatak), Zachár András (első részlet) 5—5 kor., Brukács János 4 kor. Az eddig beérkezett összeg kitesz összesen 5811 koronát, mely szives adományokért ez uton mond hálás köszönetet a kör nevében az elnökség. A további adományokat kérjük Pauer Károly kar­káplánnak (Várplebánia), avagy Mitter János alelnöknek (szentgyörgymezői templom-tér) küldeni, ki azokat az elnöknek fogja átadni. Itt emiitjük meg, hogy az uj kör koszorúünnepélye tegnap d. u. 5 órakor ment végbe nagy ünnepélyességgel. Az építőmunkások vezetője ugyanis szép beszéd kíséretében bejelentette az elnöknek, hogy a kör falai már egyenlő magasságban állanak s csak a tető hiányzik még.* Majd éltette Ö Szentségét X. Pius pápát, a királyt, a hercegprímást, a főkáp­talant s a papságot, továbbá az elnököt, az építő­bizottságot, a kör tagjait, jótevőit, s végül az építő­mestert és a munkásokat. A jókivánatokat Pauer elnök köszönte meg s Isten áldását kívánta a további munkára. Azután Mitter János alelnök udvarán megvendégelték a munkásokat. * Korai halál. Borbély János a budapesti polgári iskolai tanárképző intézet II. éves tanár­jelöltje, a helybeli érseki tanítóképzőnek egykori volt jeles növendéke, életének 22 ik évében tüdő­vészben f. hó 12-én Várpalotán szüleinél az Úr­ban elhunyt. Szüleinek egyetlen reménye, pálya­társainak s tanárainak büszkesége volt. * Mit tesz a esendőrhiány ? Nem régen itt a szomszédos Szálkán fordult elő az az eset, hogy a falut katonaságnak kellett megszállnia és ki kellett hirdetni az ostromállapotot, miután a falunak csaknem valamennyi kamasza forgópisz­tolyt szerzett be s az esti sötétségben valóságos golyózáporokat bocsátottak a levegőbe. Kimenni az utcára nem igen volt tanácsos. A gyöngébb idegzetű emberek folytonos remegésben töltötték napjaikat, de még inkább éjszakáikat. Végre is a föntebb említett erős rendszabályhoz kellett folya­modni és esti hat óra után senki sem kukkant­hatott ki az utcára. Itt történt mellettünk és fogalmunk sem volt e veszedelmes históriáról, amit annak lehet betudni, hogy idegen megye területén történt, attól pedig nem a mi fejünk fájt. Mostanában azonban hasonló, sőt talán vala­mennyire még veszedelmesebb zsiványvilág van a vármegyénk területén : Kernenden, ahol a vagy on­es személybiztonság a lehető legcsekélyebb fokra ereszkedett le, mióta a bölcs feljebb­valóság a csendőrörsöt három faluval tovább telepitette. Mihelyt leszáll az est homálya, meg­kezdődik a „kis puskák és nagy puskák" szűnni nem akaró ropogása. A rakoncátlan fiatal­ság úgyszólván a gazda láttára kiemeli az utcaajtót a sarkából és kiviszi a falu végén levő „várhegyre" és amikor már jó csomó van együtt, összerakják, alágyújtanak és gyönyörködnek a máglyatűz fel­csapó lángjaiban. A tyúk, csirke, liba és más apró jószág csak akkor biztos valamennyire, ha a gazda egy ágyban alszik velük. Az ablakos tótoknak felvir­radt Kernenden, miután az ablakok kor és rang­különbség nélkül csörömpölve zuhognak szanaszét az éj sötétjében a legények furkóinak súlya alatt. Egyszóval fura világ van arra felfelé a Garamvölgyén s mindez csakis azért, mert a három, négy szál kakastollas legényt más vidékre telepitették épen olyan községből, ahol még a csendőrörs ellen is követtek el kihágást: a sötétség leple alatt megdobálván őket kövekkel. Az ifjúság egy része Budapestre jár dolgozni, ahol bizony csak holmi csavargó tanyákon jut nekik éjjeli szállás. Ott azután megtanulják az összes fogásokat, amelyekkel rendőröket bosszantani és kijátszani lehet és hazatérvén e tudományokat a csendőrökön is kipróbálják, amit bátran meg is tehetnek, miután a saját bőrüket féltő szabadkőmives és emberbarát törvényhozók annyira megszorították a csendőrök hatalmát, hogy azoknak gyöngédebben kell bánniok a gézengúzokkal, mint a bábának az újszülött kisbabával! Ha csendőr kell vala­melyik faluba, tessék a csendőrörsöket szaporítani, nem pedig az egyik faluból a másikba telepíteni. Felhívjuk ez ügyre a vármegye figyelmét. * Elillant a rab. A lakatos mesterember, ha bajban van sem felejti el az ő mesterségét, sőt praktikus hasznát veszi neki, kivált ha arról van szó, hogy olyan lakatot nyisson ki, amely szabad cselekvésében akadályozza. Berényi József géplakatos az esztergomi szolgabírói hivatalnak volt a vendége, egy őrizetlen pillanatban azonban feltörte az ajtót és ügyesen elillant a veszedelmes vendéglátó hely közeléből. -— Hasonló eset tör­tént a párkányi járás szolgabírói börtönnél is, amennyiben onnan is kiosont egy rab és éppúgy nem találják a szorgos kutatás dacára sem, mint a másikat. Mindkét börtönnél magukban az ajtók­ban és a semmiképpen sem praktikus építésben van a hiba, amely hibákat már az épület átvéte­lénél látni kellett volna a hivatalos átvevőknek. Amint halljuk, a börtön ajtaja fölött ablak szolgál ki a folyosóra, amelynek zára belülről kezelhető, tehát a rab akkor nyitja ki, amikor akarja és vasrács nem lévén, akkor mászik ki, amikor éppen kedve tartja. Aki betörők és tolvajok eszén tál akar járni, korábban keljen fel. Vagyis magyarul: Ügyesebben építsen és a felépített börtönt szor­galmasabban vizsgálja át, hogy vájjon megfelel-e rendeltetésének?! * Szivattyús közkútak a községekben. A különféle ragályos betegségeknek faluhelyen főképp a nyitott közkútak az okozói, hová edényekkel az egész falu népe eljár és amelyekbe a szél minden port, szemetet besodor, a gyer­mekek pedig még elhullott állatokat is bele dobálnak. Egészségügyi érdekekből Pisuth Kálmán főszolgabíró elrendelte tehát, hogy az esztergomi járás községeiben a nyitott közkútak mindenütt szivattyús kútakká alakíttassanak át. * Dühöngés. Nem ám úgy, ahogy az Arany János költeményében le vagyon irva: „Sűrű sötét az éj, Dühöng a déli szél. Jó Budavár magas Tornyán az érckakas Csikorog élesen." Nálunk a politikai szelek fújnak, amelyek jön­nek jobbról-balról, arcon törülik, majd hátba vág­ják az embert a körülményekhez képest. Az éfc­kakasért nem kell se „Budavár" sem pedig az ,,Esztergom-vár" tetejébe mászni, van itt „politikai szélkakas'' annyi, hogy no! Csikorgásuk, nyikor­gásuk az éjféli időkben behallatszik az utcákról és felriasztja a jámbor alvó polgárokat. Némely urak úgy beledühödtek a „munká"-ba, hogy bár egész napon át hivatalban vannak, nem röstel­lik 20—25 szentgyörgymezői polgárral sorbajárni a csárdákat. No persze azt senkitől sem lehet rossz néven venni, ha mint a munkapártnak újdon­sült tagja, új seprőnek érzi magát és jól akar seperni. Valóban álmos és unalmas dolog az, folyton egy párton lenni, folyton ugyanazokat az elveket hangoztatni, legalább is a négy évszak szerint kellene politikai subát cse­rélni?! * Díszoklevelek. Az „Esztergom-Szentta­mási és Vízivárosi Katholikus Polgári Kör" meg akarván hálálni azok jóindulatát, akik az egyesület iránt erkölcsi, vagy anyagi támogatást tanúsítottak, mint már jeleztük, még január hó 16-án tartott népes közgyűlésén, dr Kohl Medárd püspököt, dr Andor György prelátus-kanonok irodaigazgatót, Magurányi Ferenc káptalani fő­ügyészt és dr Horváth Ferenc prelátus kanonok, papneveidei kormányzót, osztatlan lelkesüléssel örökös tiszteletbeli tagjává választotta. Az erről szóló művészi kiállítású díszoklevelek már elkészültek s dr Kohl Medárd püspöknek s dr Andor György prelátusnak egy küldöttség élén a múlt vasárnap, f. hó 10-én, délelőtt adta át dr Csárszky István a kör kedvelt buzgó elnöke. Nevezett fő­papok kedvesen fogadták a kör figyelmét s kilá­tásba helyezték annak, mint a keresztény szellem és katholikus meggyőződés terjesztőjének, támo­gatását a jövőben is. Magurányi Ferenc s dr Horváth Ferenc uraknak ma, vasárnap d. e. fogják átadni. * A Szent-István Társulat folyó évi április hó 26-án, kedden délelőtt 10 órakor Budapesten, a társulat dísztermében LVI. rendes közgyűlését tartja, melyre a társulat összes tagjait tisztelettel meghívja a Szent-István-Társulat Elnöksége. Tárgy: 1. Szentmise a diszterem oltáránál. — 2. Elnöki megnyitó beszéd. Tartja: Nagym. és Ftdő dr. Firczák Gyula, munkácsi gör. szert, püspök. — 3. Alelnöki jelentés. — 4. Igazgatói jelentés. — 5. Az 1909. évi zárószámadások és vagyonmérleg megvizsgálása s a fölmentvény megadása. — 6. Az 1910. évi költségvetés megállapítása. — 7. Az igazgató-választmány kiegészítése. — 8. A szám­vizsgáló-bizottság kiküldése. — 9. A Tud. és írod. Osztály új tagjainak kihirdetése. — 10. Esetleges indítványok. * Oltósy Lajos levele. A helybeli 48-as kör legutóbbi közgyűlése alkalmából Oltósy Lajos al­elnök Brutsy Jánoshoz, a kör elnökéhez levelet intézett, melyben bejelenti az alelnöki tisztségről való lemondását. A levelet a közgyűlésen nem olvasták fel s igy Oltósy most e levelet publikál­tatja. Az alelnökségről való lemondása megoko­lása a következő: „Én a magam részéről az ős függetlenségi és 48-as pártnak nemcsak rendithe­tetlen hive voltam, hanem maradok is, mint a mely pártnak ezidőszerint Justh Gyula mint vezér áll az élén... Miután a helybeli függetlenségi 48-as kör a legutóbbi értekezleten a Kossuth­párthoz csatlakozott . . . ezen párt kötelékében to­vább nem maradhatok, mert ezen párt politikai taktikája s vezérének közös ellenségünkkel szem­ben gyakran tapasztalt engedékenysége saját el­veimmel és meggyőződésemmel ellenkezik." Tehát nem igaz a híresztelés, hogy a munkapárt ked­véért lépett ki. * Az Esztergomi Önálló Iparorosok Dal­köre a zászló-alap javára, május hó 1-én a ,,Fürdő"-vendéglő nagytermében hangversennyel és szinielőadással egybekötött táncmulatságot ren­dez. Kezdete este 8 órakor. Belépő-dij: Személy­jegy 1 kor., családjegy (3 személy) 2 kor. Jegyek előre válthatók Jakobek Jenő úr fodrász-üzletében. Műsor: 1. Dalárélet. Induló. Ziegler Bélától. Elő­adja a Dalkör. 2. A modern leány. Monológ. Előadja: Mihók Vilma 3. Étlap. Zöllner Károlytól. Előadja a Dalkör. 4. Hegyi patak. Székely Imré­től. Zongorán előadja: Kaksa Margit. 5. Erdé­szünk ünnepére . . . (Részlet az „Erdészleány" c. operettből). Vegyeskar. 6. Kuplék. Énekli: *% 7. Tréfás polka. Schönwälder Kálmántól. Előadja a Dalkör zenekara. 8. Kit gyászol a fecskemadár... Dóczy Józseftől. Énekli a Dalkör. 9. Fuzsitus mu­zsikus. Monológ. Előadja: 10. Nyárfás úr villája. Bohózat 1 felvonásban. Irta: Ney K. Személyek: Nyárfás úr Fazekas Dezső, Sebes­tyén Pál Székely Imre, színészek: Cápa Böhm István, Korondiné Szűts Rózsika, Sigray Szöl­gyémy József, Clermont Vörös Antal, Cseperke *** Nyalkafi Stefanidesz Ferenc, Lilafi és Kolnay Glúth Ferenc, Vastag Schweitzer János, Pista, Karcsi Vastag gyermekei *** Gáspár, Nyárfás úr szolgája Mészáros Béla. * Nekik minden szabad — nekünk semmi I A felmerült munkapárti korteskedések révén fel­merülnek egyes politikai alakok, akik felveszik a kormány hámját és húznak „becsület szakadásig". Ezek még csak hagyján, de vannak olyanok is, akik húzás helyett rugdalódznak a hámban, még pedig a katholikus pártok orra felé: cikkekben gyalázzák a néppártot, ijesztően sekélyes modor­ban tárgyalják a jelenkor veszélyes kórtüneteit, annyira, hogy sokakat valójában megtévesztenek. S ezen urak idegesek •— kíméletet várnak. Nyil­vánosan szerepelnek és a bírálatért dühösködnek,

Next

/
Thumbnails
Contents