ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-04-10 / 15. szám

Ami elsősorban a beszéd közzétételét illeti, van egy szerény kérdésünk: ugyan mi tette szükségessé Kraffszky beszédjének nyomtatásban való megjelenését? Talán a beszédnek különös belső értéke ? Avagy kortescélokat kivan szolgálni Kraffszky ezúton is és ezáltal a figyelmet magára vonni ? Vagy azt akarta igazolni talán Kraffszky, hogy a néppárt ellen nem agitált beszédjében, mint azt Verebély és vidékének kétszárnyú szerény híradója a „Felvidék" hamisítatlan keleti gorombaságokkal fűszerezve állítgatja? Akár Kraffszky maga, akár elvbarátai tették közzé a beszédet, első sorban azt kell konstatálnunk, hogy a nyomtatott igen sok tekintetben eltérő az elmondott beszédtől; egyébként pedig arról is értesültünk, hogy Kraffszky nemcsak magyarul, hanem tótul is beszélt a munkapárt alakuló gyűlésén és a marótvidéki köznép nyelvén kelt ki leginkább a koalíció és a néppárt munkátlansága ellen és fölhívta a jelenvoltakat, hogy a néppárttól elszakadva, a most alakuló igazi (!) nemzeti néppárt, a munkapárt táborába sorakozzanak. Ami a koalíciónak munkátlansággal való megvádolását illeti, elégséges lesz talán gr. Apponyi Albertnek jászberényi választóihoz intézett nyilt leveléből a következőket idéznünk: „A koalíciós kormány elnézésre számithatna, ha nem sikerült neki nevezetesebb alkotásokat létrehozni. Ámde mi mentségekre nem szorultunk reá, mert teljes önérzettel mutathatunk arra a tényre, hogy az 1867. kiegyezést közvetlenül követő első két-három esztendőn kivül, nem volt az országnak még három olyan esztendeje, mely jelentős alkotásokban gazdagabb lett volna, mint a koalíciós minisztérium három évi kormányzata." Ezen önérzetes állítását Apponyi gróf levelében részletesen bizonyítja is. Igaz, hogy Apponyi mint a koalíciós kormány minisztere pro domo beszél, de ez szavának súlyából mindenféle politikai epigonnal szemben nagyon keveset von le. :-t^lpÉM Ha Kraffszky beszédjében a katholikus klérus tagjainak akart útbaigazítással és politikai útmutatással szolgálni, arra csak egy lehet feleletünk : A katholikus papság rendelkezik annyi áttekintéssel és politikai éleslátással, hogy Kraffszky politikai bölcsességéből és moráljából nem kér. Állítólag Kraffszky személyesen is próbált egyeseket kapacitálni, de siker nélkül. Nem venné senki sem annyira zokon Kraffszkytól, ha egyszerűen odaállna a „nemzeti munka" porondjára ; jól van hát „dolgozzék" és „munkálkodjék" a többivel, ha ugyan munkálkodni fognak. De kortesnek felcsapni oly kerületben, ahol a néppárt már annyi küzdelmen ment keresztül és annyi áldozatot hozott és ahol többen úgy a lelkészek közül, mint a világiak közül becsukva is voltak Bánffy idejében igazán tiszta és önzetlen hazafiságból, amely kerületnek nagy többsége mindenkor néppárti volt; ahol más ellenzéknek talaja, vagy legalább győzelemre kilátása nincs : itt elhagyni a néppárti ellenzéki zászlót egy katholikus esperesplébánosnak politikai immoralitás. Kérdezze meg Kraffszky liberális elvtársain kivül bármely igazmondó barátját, mindenki csak ezt fogja neki mondani. A szomszéd lévai kerületben állítólag Báthy prépost a munkapárt jelöltje; bár Báthy lépését sokan teljesen elitélik, ott talán mégis vannak mentő és magyarázó körülmények. Igaz, hogy akik Báthyt igazán becsülik, azok semmiféle híresztelésnek sem akarnak hitelt adni, mert Báthy mindenkor oly ideális irányzatú férfiú volt, aki véleményük szerint a mai kormánypolitika piszkos hullámaiba belekivánkozni nem fog. A maró ti kerületet illetőleg tanácsos volna, ha a központ és a vezetőség mielőbb teljes tájékozódást szerezne a kerület hangulatát illetőleg, hogy ahhoz mérten az akció mielőbb megkezdhető legyen. Munkapárti programmal állítólag dr. Belicza Pál maróti ügyvéd lép föl, akit nemrégiben Bándy bizottsági tag a megyegyűlésen azzal torkolt le egy közbeszólásáért: „Hallgasson az úr, mert Ön mindig ott volt azoknál a bizonyos húsos fazekaknál, én pedig sohasem!" De jó is volna már egyszer összetörni végleg ezeket a fazekakat! Az ipolysági kerület képviselőjelöltje Zombori Rónai Mihály most járja be a kerületet és mindenütt lelkes ünnepléssel fogadják. Vasárnap, április 3-án a megye székhelyén, Ipolyságon mondotta el programmbeszédét (vagy 1000 hallgatóság előtt, a vidékről is zászlókkal és lelkes hangulatban jöttek be sokan). Komoly, életre való programmja és szeretettől tüzes szavai egy csapásra megnyerték a választók szivét. Kíséretében voltak és szavukkal támogatták Vilczek Vilmos gróf, Viszolajszky Károly, Gálfi István, Schreiber Aladár, dr. Plechló Jenő és a kerület papsága. Április 4-én Ipolynyéken tartotta meg programmbeszédét. Útjába ejtette Drégelypalánkot, ahol szintén nagy lelkesedéssel fogadták a népszerű jelöltet. Az ipolysági kerület néppártja győzelemre viszi jelöltjének zászlaját. Eddig ellenjelöltje nincs. Aranyosmarót. Hirlik, hogy a „többszörös" dr. Hermann József is (kit ismernek Verebélyen, Besztercebányán, Esztergomban és Korponán) készül „fellépni" a kerületben agrárprogrammal és a választásig itt akar tartózkodni. Ide ugyan hiába jön, hacsak a Horákok sorsára nem akar jutni. — Versengések. Szerény megjegyzést kell fűznöm Jurik Jakab úrnak az „Esztergom" folyó évi április 3-iki számában közölt soraihoz. Annak két éve, hogy a nagytapolcsányi néppárt szervezkedett. Elnöke lett: dr. Vragassy; alelnökei: dr. Janda és Markovics esperesek; titkára : Gramantik. F. é. március 11-én Brestyenszkj^ képviselő, mint központi kiküldött elnöklete alatt, hosszabb eszmecsere után abban állapodtunk meg, hogy a központból kérünk jelöltet; Vragassy leköszönt az elnökségről, Gramantik meg távozófélben volt. Ekkor Jurik Jakab véleményével szemben csekélységemet választották meg társelnöknek, dacára az én tiltakozásomnak és arra való hivatkozásomnak, hogy eléggé elfoglal kettős hivatalom. Jurik ellenkezése után a központnak rendelkezésére bocsátottam az elnöki tisztet; de mint közkatonája a néppártnak, a munkában és küzdelemben iparkodni fogok ezentúl is a vezetőkkel versenyezni. Jelöltség és tisztség után nem vágyódom. Főleg most a választás előtt rajta kellene lennünk, hogy nem tekintve a személyi differenciákat, hanem küzdve a néppárt javáért, egy elszánt csatasort alkossunk az ellenfél bosszúságára és a keresztény néppárt győzelmére. Dr. Janda Napóleon. * * * Dr. Janda tanúbizonyságul a következő nyilatkozatot mellékelte : Nyilatkozat. Az „Esztergoménak ápr. 3-iki számában Jurik Jakab tollából megjelent tudósításra nézve megjegyezzük a következőket: Nagytapolcsányban 1910. márc. 11-én úgy Perényi bankigazgató, mint Pirchala gazdatiszt, meg Sasváry fötanitó erélyesen óhajtották, hogy vállaljon Janda dr. jelöltséget a kerületben. Janda nem volt erre rávehető és ő maga hangoztatta, hogy lehetőleg civil jelöltre kell szert tenni. Erre az értekezlet megbízta az elnöklő Brestyenszky képviselőt, járjon el ez ügyben a központban. Utána sajnálattal vették tudomásul a jelenvoltak Vragassy pártelnök leköszönését és megbízták az előadó Gramantik Ágostont, iparkodjék rávenni Vragassyt a leköszönés visszavonására ; ha ez nem sikerülne, ez esetre dr. Jandát választotta meg elnöknek az értekezlet, aki azelőtt is alelnöke volt a nagytapolcsányi kerület néppártjának és igy felesleges és célnélkül való dolog volt volna őt alelnöknek megválasztani. Nyitrapereszlényben, 1910. április 5-én. Sasváry Béla, Konyakovszky Ferenc, főtanitó. suránkai plébános. Pirchala Imre, fkpt. intéző. Mindezek után csak az a megjegyzésünk, hogy jobban szeretjük a békés, együtt való munkálkodást, mint a különváló versengést és éppen azért lezárjuk a vitát, eleget tevén mind a két félnek, akiknek jóhiszeműségéről meg vagyunk győződve. (Szerk.) HIREK. Krónika. Az alább közölt mélyértelmű XVJ1I. századbeli kuruc éneket csekély változtatással közlöm. Meglepő, hogy mennyire talál a jelenlegi esztergomi viszonyokra. Oh gyönyörű tavaszidő, Szerencsétlen egy esztendő. Az kit akarsz megújitasz, Sokat penig szomoritasz. Gyerünk alá jó katonák Dunántúlra, Esztergomba, Ott próbáljunk jó szerencsét, Talám Isten jobban adja. Mennek vala Dunántúlra, Dunántúlra Esztergomba, Nagy hangra ott akadának, Jobban győzi tám, mint Zsolna. „Ülj fel hát, ne félj Töröktől, Én is hízom pogány vértől; Terjeszd tovább nagy híredet Keményítsd meg fegyveredet." Pórteleki hazánk fénye, Mungó Jakab nagy reménye, Jászberényi is népestől Majd hozzánk jön seregestől. „Minden vitéz józan légyen, Híjában zsoldot ne végyen; Szerezzen jó hirt népünknek — E volt tárgya fegyverünknek." (—.) A munkapárt kialakul, megalakul és megjelenik a szinen. Az érdekes fejlődésnek három szakasza szerint az egész eseményt három felvonásban lehetne előadni, de mi szigorúan egy rövid levonásban akarunk végezni az egésszel. Ugy tudjuk, hogy a jelenlegi kormány a hatvanhetes alap támogatására — mondjuk — megmentésére és a tisztességes kormányzás megpróbálására alakult meg, miután erre kapott legfelsőbb megbízatást. Nem tudjuk tehát mire vélni, hogy a kormány vidéki alantasai különbséget tesznek 67 és 67 között és hogy a megye közönségének bizalmából élő tisztviselők fenyegető hévvel állanak egyik jelölt szolgálatába. Ha önzetlen emberek és semmit sem várnak — amit jóakaratúlag feltételezünk — hagyják a maguk sorsára Vaszaryt és Szaczelláryt is, hogy vívják meg a harcot úgy és olyan fegyverekkel, a milyent egyéni Ízlésük ajánl. Ez volna a dicséretre méltó eljárás!! Ha Szekér Gyula párkányi gazda és Hollósi ev. ref. lelkész a dorogi kerület munkapártjának elnökei és mint ilyenek agitálnak és szónokolnak Szaczelláry érdekében : az az ő privát passziójuk — ők igy mentik a hazát, A megyei alkalmazottak eljárásának azonban, akár a kormány, akár a közbizalom jelöli ki őket, más a mértéke a nemzetiségi vidékeken és más Esztergommegyében. Kár egyeseknek holmi kitüntetések ellenértékeképen az „újonnan érkezettek" nek a közhangulatról hamis képet nyújtani. A mult vasárnap feltálalt banket zajosan sikerült a „Fürdő" szállodában. Szónokoltak: Hollósi, dr. Aldori Viktor, Meszleny Pál, Füredy, Szaczelláry és még sokan, akik a bő lakomán részt vettek. Itt tehát megalakultak, kialakultak és megjelentek, sőt egy időre el is tűntek. A másik kialakulás, megalakulás és megjelenés a „Magyar Király"-ban volt 3 án, amely dolog onnan keletkezett, hogy dr. Janits Imre közjegyző, Pór Antal kanonok, Bleszl Ferenc és még mások, akik minden recept szerint tudnak hazafiak lenni, akár „koalíciós", akár „munkás" kormány irja azt elő. meggyülölvén a 48-askodást, sőt talán dr. Fehér Gyulát se nagyon kedvelvén, valami hatalmas férfiú, egy munkapárti nagyság után áhítoztak. Kálmán Gusztáv államtitkárt nézték ki áldozatnak, akinek nevével és a tőle várható jókkal már régóta lelkesítette egy kortes a belvárosi gazdákat. Az esztergomi munkapárt meg is alakult és magától értetődik, hogy az „urak" lettek az elnökök stb., a szegényebb, egyszerűbb embereket, akik pedig buzgólkodtak, meghagyták egyszerű harcosoknak, szavazóknak. Kálmán Gusztáv, aki már egy sereg kerületben fellépett, „hagyta magát jelölni", de amint táviratozta, pénzt nem ád! Igaza van ! Derék ember! Igy kell küzdeni. A választók vegyenek zászlót a saját pénzükön, igyanak a saját rovásukra és szavazzanak önzetlenül a haza javára. Különben, amint halljuk, furcsa incidens is történt, mert az egyik szónok a munkapárt dicsérete és a koalíció gyalázása közben „a nemzeti zászlót eafrangnak nevezte". Furcsa fogalmai lehettek az illetőnek a munkapárti hazafiságról! Ennyi zavar, kavarodás, kialakulás, megalakulás, megjelenés és letűnés után csak jól állhatnak dr. Fehér ügyei, aki még programmbeszédét sem tart, hanem bizik az önzetlen kitartásban. N. * Személyi hirek. Brühl József prelátuskanonok csütörtökön Budapesten volt, ahol mint a grófi családnak volt lelkésze és barátja megjelent az elhunyt Hunyady Henriette grófnő, gróf Zichy Aladárné beszentelésén. Ugyanott jelen volt dr. Andor György prelátus-kanonok is, aki a beszentelést végző Majláth Gusztáv gróf püspöknek segédkezett. — Dr. Kohl Medárd püspök, Jedlicska Pál nagyszombati vikárius, dr. Walter Gyula c. püspök és Molnár János prelátus-kanonok mint az esztergomi főkáptalannak tagjai városunkba érkeztek, hogy a ma tartandó szent Adalbert-napi ünnepségeken részt vegyenek.