ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-01-12 / 2. szám

Titkári jelentés. A feszült figyelemmel hallgatott szép beszéd után titkár hiányában az elnök maga fogalmazta meg s olvasta fel a titkári jelentést. Szól pedig ez ilyeténképen : A felvett tárgysorozat 2-ik pontjához érve, engedje meg a m. t. közgyűlés, hogy mivel kedves körünkben a titkári állás dr. Bárdos Rémig szeretett, fáradhatlan titkárunk távozása után eddig betöltve nem lett, az ő terére lépve, működési tarlóján felszedett kalászokat — habár röviden •— nem a nála megszokott ékes szavakkal, hanem egyszerű számadatokkal én mutathassam be. (Halljuk, halljuk !) A mindennapi tapasztalás bizonyítja, hogy az öröm és bánat, a vigalom és fájdalom, a boldogság és bú, váltakozva teszik derültté vagy borússá földi életünk egén az éltető nap sugarait, hogy gyorsan röppenő perceink közben megtanuljuk becsülni a vett jókat és megnyugvást találjunk Isten akaratában, a ránk bocsájtott megpróbáltatások alatt. Kedves körünknél is igy volt ez az elmúlt évben. Vigadtunk táncoltunk négy izben, élveztünk lélekemelő felolvasásokat, szabad előadásokat, zene, ének és szavalatokat nyolc alkalommal. Lelki táplálékot nyertünk a nagyböjt utolsó hetében három estén. Szivem legmélyebb és legmelegebb hálájával köszönöm ez úttal is a m. t. közreműködők szives készségét, a nyújtott remek előadásokért. Közvacsoráinkon, a testvéri egyetértés, szeretet fokozta jó kedvünket. Tagjaink közül királyi és főpásztori kegyben részesült négy egyén, egyik kétizben. (Felkiáltások : Éljen Fehér Gyula !) Társaink közül eltávoztak ugyanannyian, mint a mennyien közénk jönni óhajtottak. A tagságdij befizetések elég jól folytak és noha vannak hátralékosaink, mégis képesek voltunk a méltóságos főkáptalannál levő kölcsön-adósságunkból ismét 1000 koronát törleszteni. (Helyes!) Végre a kíméletlen halálról is meg kell emlékeznem, mert közülünk kilenc tagot ragadott ki, azokat is jórészt a legrégiebbekből, (Tónay Pál, dr. Feichtinger Sándor, Walter Mihály, Ellinger Ödön, Herceg Lajos, Schlick István, Reviczky Gábor, Szilányi Ferenc, Büttner Róbert) Nyugodjanak Isten irgalmában! Az összeböngészett kalászokat ezekben bemutatva, kérem azokat szívesen fogadni, azon édes reményben, hogy jövő közgyűlésünkön hivatottabb kézzel, ékesebb csokrot fog nyújtani, a ma megválasztott titkárunk. Egyéb jelentések. A titkári jelentés után következtek a többi tisztviselők jelentései. Elsősorban Perényi Árpád pénztáros számolt be a kör pénzügyi viszonyairól. Jelentéséből kitűnt, hogy a kör mult évi bevétele 6727 koronát tett ki, mig kiadása 5979 korona volt. A jövő évi költségvetést 5699 koronában állapították meg. Perényi pénztáros fáradságát, szorgalmát Csernoch János dr. prelátus-kanonok, a kör diszelnöke köszönte meg a kör nevében. Következett a könyvtárnoki jelentés, mely után a közgyűlés a kör valamennyi tisztviselőjének fáradságáért és a kör javáért -való buzgólkodásáért meleg köszönetet szavazott. Az elnök és a tisztikar választása. A jelentések elhangzása után Mattyasovszky Lajos elnök és vele az egész tisztikar lemondott mandátumáról, mire Csernoch János dr. diszelnöksége alatt újból megválasztották elnökké Mattyasovszky Lajos lovagot. Mattyasovszky köszönetet mondott egyhangú megválasztásáért s egyúttal megígérte, hogy a jövőben is az eddigi uton fog haladni és mindenkor a kör érdekeit fogja szem előtt tartani. Kéri a tagok szives támogatását, mert anélkül legjobb szándékú működésének sem lesz sikere. Alelnökké a közgyűlés egyhangúlag Aitdor György dr. prelátus-kanonokot választotta meg, aki a beléje helyezett nagy bizalomért őszinte köszönetet mondva, határozott Ígéretet tett arra nézve, hogy egész erejét a kör felvirágzására fogja fordítani, hadd legyen — úgymond — az esztergomi kath. kör a kath. gondolkozás otthona, a felebaráti szeretet ébresztője, terjesztője és fentartója. Walter Gyula dr. eddigi alelnök ugyanis elfoglaltsága miatt nem jelenhetett meg a közgyűlésen. Távolmaradását az elnöknek küldött levelében okolta rreg, melyet az elnök fel is olvasott. A közgyűlés Walter dr.-nak — kit hivatalos állása és méltósága Budapestre szólított — mint a kör volt titkárának, majd ügybuzgó alelnökének köszönetet szavazott és nagy érdemeinek elismeréséül a kör tiszteletbeli tagjai közé sorozta. Bárdos Rémig, a kör volt titkára helyébe az elnök előterjesztésére egyhangúlag, nagy lelkesedéssel Dombay Nárcisz tanárt, a sz. Benedekrend egyik kiváló tagját választották meg titkárnak. Dombay őszinte, hálás köszönetet mondva a nagy kitüntetésért, megfogadja, hogy lelkesedéssel, szeretettel fogja szolgálni a kath. kör. ügyét. A tisztikar többi tagjainak megmaradtak a régiek, vagyis pénztáros lett: Perényi Árpád, jegyző: Vitái István, ügyész : Magurányi József, háznagy : Óberth Ágoston, könyvtárnok: Klinda Károly. A választmányi tagok választása. A tisztikar megválasztása után az elnök felfüggesztette az ülést és megkezdődött a választmányi tagok választása. Nagy lelkesedéssel, meleg ügyszeretettel láttak hozzá a jelenlevők a nevek aláhúzásához. Major, Goszleth, Zemplényi hangzott végig a termeken ! Ez volt a jelszó és csakugyan győzelemre is vitték. Mind a hármat sikerült a választmányi tagok sorába beiktatni. Major Ödön dr. és Goszleth főmérnök rendes tagok lettek, Zemplényi Gyula pedig póttagnak került be. A választmányi tagok névsora ezek után a következő. Rendes tagok : Bogisich Mihály, Brutsy Gyula, Brutsy János, Brühl József, dr. Csárszky István, dr- Csernoch János, dr. Fehér Gyula, Fekete Árpád, Frey Ferenc, Goszleth Lajos, Grósz Ferenc, Guzsvenitz Vilmos, Hollósi Rupert, dr. Horváth Ferenc, dr. Janits Imre, Kersch Ferenc, Koksa Kálmán, Magos Sándor, dr. Major Ödön, Marosi József, Maszlaghy Ferenc, Mattyasovszky Kálmán, Miklóssy József, dr. Perényi Kálmán, Rózsa Vitái, Sinka Ferenc, Schwetz Vilmos, Számord Ignác, Szecskay Kornél, Vimmer Imre. Póttagok: dr. Gedeon Kálmán, Kollár Károly, Kovács József, Zemplényi Gyula. A megválasztott választmányi tagokat — különösen az ujakat — lelkes éljen kiáltásokkal üdvözölték, mire az elnök a közgyűlést bezárta. Kik voltak jelen? Esztergom kath. társadalmi életének gócpontja, a kath. kör valóban nagy látogatottságnak örvend. Szívesen időzik falai közt mindenki, hiszen elszórakozni, társalogni, lelkesülni és buzdulni legjobban e körben lehet. A mostani közgyűlésen is igen sokan vettek részt városunk kath. társadalmának vezető férfiai közül. A főkáptalan tagjainak sorából jelen voltak : Bogisich Mihály v. püspök, Csernoch János dr., Maszlaghy Ferenc, Roszivál István, Vezinger Károly, Andor György dr. és Fehér Gyula dr. prelátus-kanonokok, továbbá majdnem az összes esztergomi kath. papság, a világi előkelőségek közül: Perényi Kálmán dr. aíispán, Magos Sándor kir. ítélőtáblai biró, Hulényi Győző dr. megyei főügyész, Janits Imre dr. közjegyző, Goszleth Lajos kir. főmérnök, Magurányi'József, Szecskay Kornél, Fiedler Gyula, Katona Sándor dr. ügyvédek, Vimmer Imre polgármester, Major Ödön dr. árvaszéki elnök, Thuránszky Lajos főbiró, sok megyei, járásbirósági és városi tisztviselő, számos adótiszt stb. kik mindnyájan a kör igen buzgó látogatói. A társasvaesora. Este 8 órakor a jelenvolt tagok nagy része — számszerint vagy 60-an — társasvacsorához ült, ahol kedélyes társalgás mellett sokan csak a késő esti órákban búcsúztak el egymástól. A vacsora alatt természetesen pohárköszöntőkben sem volt hiány. Mattyasovszky Lajos lovag, elnök a kör tagjaira, majd tisztikarára és a két kitüntetett egyházférfiúra Brühl Józsefre és dr. Fehér Gyulára mondott pohárköszöntőt; Andor György dr. Mattyasovszky elnök egészségére ürítette poharát, Dombay Nárcisz tanár, az uj titkár pedig lelkes beszédében főleg a kör tagjait összekötő kapocsra, a szeretetre utalt, s kívánta, hogy a kath. kör valóban az igazi keresztény felebaráti szeretet hajléka legyen. Asztalbontás után következett az egyes lapok elárverezése s ezzel a kitűnően sikerült XVI. r. közgyűlés véget ért. A jelenlevők mindegyike azzal a meggyőződéssel távozott otthonába, hogy ezentúl még buzgóbban, még odaadóbban kell szolgálnia azt a fontos ügyet, melyet az esztergomi kath. kör magáévá tett. Katholikus módon élni, katholikus módon érezni, katholikusan cselekedni ! Ez a fő! Adja Isten, hogy az esztergomi kath. kör minden egyes tagja ezt a hármas elvet kövesse életében s akkor a győzelem a mienk lesz! P—r. HÍREK. Krónika. Ma kezdődtek meg a bálok — No meg aztán tegnap Ez már sokat nem határoz, — A különbség egy nap. A különbség csak egy éjjel, Az is fényes éjjel, Tele virág, tele édes Boldog, szép emlékkel. Szól a zene, a hegedű Búg a bőgő, brácsa, Szinte hínak, csalogatnak Deli magyar táncra. És frakkban és szűk derékban Ropjuk, amint illik, Hol a lassút, hol a frisset, >Világos virradtig.* De világos virradatig Nemcsak »magyar« járja . . . Különösen a bosztonnak Nincs mostanság párja ! És a »kreuz« is népszerű még, Meg a valcer, polka, — Hát még a francia négyes ! . . . Hogyha ez nem volna, Ugyan hogy is volna? ^ Én a magam részéről, ha Karneválnak volnék Be sok táncos párt úgy összeÖsszeboronálnék! Azután a párok hogyha Igy kötélnek állnak, Legalább vón' valamicske Értelme a bálnak I (—.) Az esztergomi elemi iskolák ügye. — Beküldetett. — Ujabb időben sűrűn emlegetik a városi elemi iskolák állapotát, a fejlesztés szükségét, de különösen sürgősnek mondják egy uj és a modern követelményeknek megfelelő épületnek a felállítását. Hivatalos tárgyalások, külön bizottságok, szükebbkörű értekezletek, hirlapi közlemények foglalkoznak e kérdéssel és ugy állítják az ügyet a közönség elé, mint egy elodázhatatlan, halasztást nem tűrő sürgős feladatot, amelynek megoldása elől nemcsak kitérni lehetetlen, de amelylyel még csak várni sem lehet, mert igy meg amúgy. A közönség pedig, amely eddig zúgolódás nélkül, sőt szívesen meghozta a gyermekei nevelésére szükséges áldozatot, meglepetve hallja, hogy iskolái, amelyek a legutóbbi időkig megfeleltek a nevelés és oktatás követelményeinek, a helyiségeknek eddig is ismert szűkebb és kevésbbé célszerű volta miatt egyszerre sötét odúkká, egészségtelen lyukakká lettek, amelyekben a jövő nemzedék testi és lelki veszedelem nélkül egy percig sem maradhat tovább. Uj épületet tehát, drága palotát az iskolának, még pedig azonnal, haladék nélkül és minden áron, még a szabadság, az önrendelkezés felajánlásának az árán is. Ezt az utóbbi gondolatot bizonyos oldalról kiszámított tervszerűséggel hangoztatják az adózó közönség előtt, számítva arra a tapasztalati igazságra, hogy a fáradt ember nem szokta nézni a pihenő helyet, hanem megnyugszik a legkisebb bokorban is. Esztergomban rémitő nagy a pótadó, nincs semmi kilátás, hogy a terhek kevesbednek, sokféle kísérletezés történt a jövedelmek szaporítására, de megfelelő eredmény nélkül és most egyszerre előáll egy új iskola-épület haladéktalan felállításának — állítólag — sürgős szüksége is, mely az amúgy is roskadozó várost agyonnyomással fenyegeti. Világos tehát, hogy idegen segítség után kell nézni. Legalább is a helyzet ugy van feltüntetve és a tények ugy vannak csoportositva, hogy egyrészt a város teljes képtelensége, másrészt a bárhonnan jövő és a bármi áron elfogadandó segítség igénybevételének a szüksége nyilvánvalónak lássék. Nekünk azonban ugy tűnik fel a dolog, hogy a jelzett tények csoportosítása csak arra való, hogy más téren és más irányban elkövetett hibák és mulasztások eltakarására szolgáljon. Emlékszünk ugyanis arra a közgyűlési határozatra, mely megbízta a város tanácsát, hogy a fejlődő