ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-03-15 / 11. szám

Nem annyira kortünet ez, mint inkább szomorú kórtünet. De még ez sem elég. Az egyik pártalakulást követte a másik. Az öreg Szappanos bácsi elnöklete alatt megalakult a »48-as balpart.« Csábtáncot járnak e balpárti vezérek, verbuválják Polónyit is. (Lengyel Zoltánnal egy pártban ! brrr . . .) az ifjakat is, kiket a héten egy csúfos kudarccal végződött gyűlésen maguk melJé akartak sorakoztatni. Még az utcákat sem hagyják békében, hanem a Bokányiékkal való trafikálással akarják azokat mozgósítani, nem gondolván meg azt, hogy nemzeti törekvéseinket voltaképen Supiloék, Lukácsiék, Bokányiék és a magyarság ezer más ellensége elé dobják martalékul. Hogy is mondja az irás? Margaritas ante porcos. No de sebaj. Erősebb ellenséggel szemben is győzött már a koalíció. Ezt is megbírja. A nemzet zöme nem tántorodik el egy Apponyi, egy Kossuth, egy Andrássy tói. Zúgjatok csak ti éji bogarak, mig nem mentek neki a falnak . . . A kath. legényegylet és a keresztény szocializmus.* Tisztelt Közgyűlés! Tizenötödször van szerencsém ma e helyről, elnöki minőségemben Önökhöz szólni és egyúttal utoljára is. Az isteni Gondviselés ugyanis, más, felelősségteljes működési kört jelölt ki számomra, minek folytán el kell hagynom e helyet, a melyen hosszú időn át iparkodtam szerény tehetségeimet a köz javára értékesíteni s mindenekelőtt a helybeli katholikus legényegylet ügyét tőlem telhetőleg hűségesen szolgálni. De ha el is hagyom e helyet, magát a legényegyletet el nem hagyom. Mert a katholikus legényegylet egy nagy családot alkot, melyet nem korlátoznak az országok határai, annál kevésbbé az egy hazának egymástól távolabb fekvő vidékei, hanem a legényegyletnek tagja, minden egyes egyletben otthon van. Mindenütt ugyanazon elvek, ugyanazon eszmék lelkesítik a legényegylet tagjait, a cél ugyanazonosságát kifejezésre juttatják az alapszabályok. Azt a bámulatos egységet, amely a katholikus egyházat jellemzi ugy, hogy az hitében, isteni tiszteletében az egész világban egyforma, megtaláljuk bizonyos tekintetben a katholikus legényegyletben is. A katholikus legényegylet az ő szervezetében visszfénye az egyháznak, melynek eredetét köszönheti. Hisz Kolping, az egyháznak egyszerű, buzgó szolgája és papja volt az alapitója. Mehetünk tehát bárhová, bejárhatjuk hazánk büszke bérceit, az aranykalászt rengető alföldnek gazdag rónáit, a legényegylet itt és ott is ugyanaz. Sőt elmehetünk külföldre, oda is vivén magunkkal a hazaszeretetnek lángoló tüzét, a katholikus legényegyletben megtaláljuk mindenütt a közös célt, melynek megvalósításáért oly hosszú ideig e helyen együtt működtünk. Hosszú együttműködésünk ideje alatt sok viszontagságon ment keresztül egyesületünk. Az anyagi gondok sokszor annyira nehezedtek vállainkra, hogy azok súlya alatt majd összeroskadtunk; mindannyiszor azonban segítségünkre volt az, kinek áldását szoktuk leesdeni a tisztes iparra s legényegyletünk, hála legyen neki érte, ma is fennáll és virágzik. Hontalanok voltunk hosszú ideig. Majdnem évről évre kellett lakást változtatnunk s midőn igy állandó lakhely nélkül mint a vándormadarak ide-oda bolyongtunk, annak a veszélynek voltunk kitéve, hogy ily viszonyok között maga az eszme is, amely nem tud testet ölteni, veszíteni fog hódító és föntartó erejéből és ha lehanyatlik, magával együtt sirba viszi a legényegyletet is. Otthonról kellett tehát gondoskodnunk, a mely szembetűnő, látható képe legyen a mi törekvéseinknek ; otthonról, amely az állandóság jellegével birván, egyik biztositéka legyen egyszersmind az esztergomi katholikus legényegylet fönnállásának és jövőjének. Ép ez okból bár nehéz, de miként az eredmény mutatja, nem kivihetetlen feladatra vállalkoztunk. Városunk egyik legszebb helyén, nagylelkű jóakaróink segítségével házat és telket is vásároltunk és magunkénak vallhatjuk e helyiséget, amelyhez hasonló kevés van az országban. Igaz ugyan, hogy ter* Beszéd, melyet a helybeli kath. legényegylet márc. 8-án tartott évi rendes közgyűlésén mondott dr. Csernoch János csanádi püspök, elnök. heink megsokasodtak és ma is nagyrészt fönnállanak, az is igaz, hogy az ujabban is szükségessé vált építkezés ismét nagy áldozatokat követelt és régi terheink apasztásában visszavetett, de célunkat elértük, mert otthonunkkal a legényegyletnek fönnállását biztosítottuk. Tapasztalati tény ugyanis az, hogy a legényegyletnek működését és fennállását legjobban biztosítja az, ha saját helyiségével rendelkezik, mert a folytonos költözködés, eltekintve a sok kiadástól, megfosztja az állandóság jellegétől az egyletet és magukat a tagokat is annak fönállása iránt bizalmatlanná teszi. Áldozatok nélkül semmit sem lehet alkotni. A ki megijed az áldozattól, lemondott alkotásairól is. Készséggel elismerjük azonban, hogy mind erre egymagunk képtelenek lettünk volna. Igaz, hogy lelkes pártfogóink adományai között sokszor találkoztunk az evangéliumi szegény özvegy garasával is, mégis, ha a bíboros hercegprimás O Eminenciája, ha a főkáptalan mint testület és annak egyes tagjai, bőkezű adományaikkal nem támogatnak, mi ma is hontalanok volnánk, mint a legtöbb legényegylet hazánkban. Hogy azonban félre ne értessünk, azt is ki kell jelentenünk, hogy Eztergom társadalma szintén részt vett a nemes versenyben, amely lehetővé tette, hogy e költséges vállalatba belemehettünk és jelenleg saját otthonunkban találkozhatunk. Mindezekről ez alkalommal azért is tartottam szükségesnek megemlékezni, hogy az egylet tagjai tudják és lássák, mily nehézségekkel kellett megküzdenünk akkor, mikor az egylet számára állandó lakhelyet akartunk biztosítani és hogy ezt tudván, a hála köteles érzelmeiről soha se feledkezzenek meg azok iránt, kiknek nagylelkűsége ezt nekünk lehetővé tette. Ne csak az a márvány tábla, amely nagytermünk falát díszíti, hanem még inkább szivünk örökítse meg nagy jótevőink neveit, főleg azonban a legényegyletnek az alapszabályoknak mindenben megfelelő működése által mutassuk meg jótevőink iránti hálánkat. És itt egy pontra térek át, a melyről szükségképen meg kell emlékeznem. Sokan azt mondják, hogy a katholikus legényegyletek már lejárták magukat, fontosságuk és hivatásuk megszűnt. Állításaikat pedig azzal vélik igazolhatni, hogy a jelenkor összes mozgalmai többé-kevésbbé a szocializmus jegyében állanak, hogy a keresztény szociális mozgalom leszorítja a legényegyleteket és fölöslegessé teszi azokat. Ez az okoskodás azonban csakis a legényegylet céljainak nem ismerésén vagy félreismerésén alapszik. Mert mi is a keresztény szociális mozgalomnak a célja? Nem más, mint a keresztény szociális gondolkodásnak és érzésnek fölkeltése, terjesztése és az a törekvés, hogy a mind inkább égetőbbé vált társadalmi kérdések, a kereszténység szellemében nyerjenek megoldást. Azt akarja a keresztény szocializmus, hogy az a bizonyos szociális olajcsöpp a társadalmat mozgató gépezetek egyikéről se hiányozzék, hanem mindenütt ott találjuk, a hol a fennálló társadalmi helyzet javításáról, az ellentétek kiegyenlítéséről van szó. De kérem váljon a legényegylet nem akarja e ugyanazt ? Hiszen már több mint ötven éve azon fáradozik, hogy a munkaadó és munkás közti jó viszonyt föntartsa, kölcsönös érdekeiket a kereszténység tanai alapján megvédelmezze, az ellentéteket kiegyenlítse, a fennálló társadalmi rendben mutatkozó bajokat és hiányokat, miként ez egyedül lehetséges, a kereszténység szellemében megszüntesse, illetőleg orvosolja. Igaz, hogy a legényegylet más eszközökkel törekszik célja felé, mint a szakszervezetekbe csoportosult szocializmus és főkép minden erőszaktól tartózkodik; de azért nem lehet állítani, hogy munkálkodása eredmény nélkül való volna. Már magában véve az, hogy a legényegylet nagy súlyt helyez a vallásos érzületnek ápolására, fontos szolgálatot tesz ugy tagjaínak, mint az egész társadalomnak. Mert hiába való minden ellenkező állítás, tényeken alapuló igazság az, hogy a társadalom vallás nélkül fönn nem állhat. Nem következik ebből az, hogy a vallásos embernek rabszolgának kell lennie, mint azt a szociáldemokraták állítják. Elég e tekintetben ráutalnunk az írekre, akiknél vallásosabb nép alig létezik a világon s mégis azt látjuk, hogy százados harcaikban mindig jobban közelednek a teljes szabadság felé és semmi kétség sincs benne, hogy azt el is fogják érni. A jól szervezett legényegylet továbbá azon van, hogy tagjaival ugy a munkaadó, mint a munkás érdekeit érintő társadalmi mozgalmakat megismertesse, kezökbe adja a világító szövétneket, melynek világosságánál azokon eligazodjanak és a fölmerülő bajok olyatén megoldására törekedjenek, mely az érdekelt felek egyikét se tegye tönkre. Mert az nem megoldása a szociális kérdésnek, ha erőszakos fellépés következtében, akár a munkaadó, akár pedig a munkás alkalmazza azt, ezek valamelyike tönkremegy. Az ily megoldás mindig magán a társadalmon üt sebet, melynek gyógyítása sok áldozatot követel és többnyire olyanokat, a kik ártatlanul szenvednek. De hát végre is, semmi sem állja útját annak, hogy a legényegylet tagjai a keresztény szociális mozgalomban tevékeny részt ne vegyenek. Mindketten amugyis egy eszmének harcosai. Mindketten a társadalmi helyzet javításán fáradoznak ; mindkettőjüket lelkesítik a kereszténység magasztos tanai, egymáshoz fűzik a találékony keresztény felebaráti szeretetnek gyöngéd szálai, mindkettőjüknek gondolkodását áthatják a keresztény társadalmi igazságosságnak egyedül helyes elvei, a melyeknek egyik legelseje: a mit nem kívánsz magadnak, azt te se tedd másnak. íme a kölcsönös támogatásnak, a közös cselekvésnek tág mezeje. Ezek is, azok is iparosok, munkások. Az, hogy az egyiknek keze talán kérgesebb, mint a másiknak, az egyiknek arca kormosabb a másiknál, emez kék munkás zubbonyban, amaz pedig vastag bőrkötényben végzi munkáját, elválasztó falat a munkások között nem képezhet. Szép demokrácia volna az, amely midőn a társadalmi ellentétek kiegyenlítésén és elsimításán fáradozik, önmaga állítana föl egymás között uj válaszfalakat, uj társadalmi osztályokat -és létet adna egy uj arisztokráciának. Minden munka nemesit. Egyik sem gyalázza meg az embert, mert természetes folyománya az Istentől az emberre reá rótt kötelességnek, mely szerint arcának verítékével kell kenyerét keresnie. Ezeket tartottam szükségesnek egyletünknek hűségesen ápolt hagyományaihoz képest búcsúzóul elmondani. De van még egy kérésem is az egylet tagjaihoz. Ne tekintsék kérem az egyletet csupán mulató és szórakoztató helynek. Alapszabályaink és jelszavaink igaz a szórakozásról és vidámságról is megemlékeznek. Ezeknek is van helye a katholikus legényegyletben, A munkában kifáradt testnek és léleknek szüksége van tisztességes szórakozásra s ezt nem is találja föl seholsem ugy, mint a legényegyletben. De ne ezekre fektessük a fősúlyt. Ezek csak másodrangú eszközök a legényegylet céljainak megvalósításában s ennélfogva csak másodrangú szerep illeti meg őket a legényegyletben. Fő legyen a tanulás és tanítás, az előadások szorgalmas látogatása, a vallási érzület ápolása és föntartása, a jó példa ez egylet tagjai részéről, amely egyúttal a legjobb ajánló levele a legényegyletnek a nagy közönség előtt. Mindezek biztosították eddig is legényegyletünknek fönnállását és biztosítani fogják a jövőre is. Isten áldása legyen a legényegylet tisztikarán, annak minden egyes tagján, azoknak családjain, hogy működése mindnyájunk hasznára, városunk díszére, anyaszentegyházunk javára váljék. Ezek után a legényegyletnek tizenötödik rendes közgyűlését megnyitottnak nyilvánítom. Népszövetségi értekezlet Esztergomban. Rendkívül nagy érdeklődés mellett foly le a »Fürdo« szálló nagytermében tartott keddi népszövetségi értekezlet. Esztergom vármegye papsága amúgy is mélységesen meg volt győződve a kath. Népszövetség fontos és szükséges voltáról, hát még mikor azt olvasta a meghívón, hogy a f. hó 10-én Esztergomban tartandó népszövetségi értekezleten maga a püspök, O Eminenciája általános érseki helytartója: Rajner Lajos dr. fog elnökölni, ez a körülmény még nagyobb bátorságot öntött lelkébe. Azzal a tudattal jött a papság az értekezletre, hogy a Népszövetség ügyében okvetlenül kell tennie valamit és pedig most, mig nem késő; mikor pedig meghallotta az irányító eszméket és útmutatásokat — egy szívvel, egy lélekkel oda nyilatkozott, hogy igenis a kath. Népszövetséget meg fogja csinálni. És ez igen helyesen van igy. Ha mi katholikusok meg akarjuk tartani, illetve vissza akarjuk szerezni a minket jogosan megillető társadalmi pozíciót, szervezkednünk kell.