ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-11-08 / 45. szám

anyagi kárunkra alapitványainknál vagy az állami közvagyonból részesülnek. Bizton reméljük, hogy az igy megkészített tükör nem azt fogja mutatni, hogy a reformátusok »serelmekröl« és »elnyomasokrol« beszélhetnek, hanem azt, hogy a mi birkatürelmünk miatt a kisebbség szerfelett sok jóban és előjogokban részesül még ott is az országban, hol tulajdonképen, miután kath. javakról van szó, csak katholikusoknak volna helye és joga. Az eldobott keztyüt fel kell venni, ha gyávák lenni nem akarunk, és vissza kell forditani az érmet, melynek csak egyik oldalát mutogatják odaát, azt, mely nekik tetszetősebb ; mely kielégíthetetlen vágyaiknak inkább megfelel. Fel tehát tisztelendő lelkészkedő papság a nagy munkára. Ellenségeink harcélbe állították a gyűlölet jegyében feltüzelt soraikat, mi tovább tétlenek nem maradhatunk. Fel a munkára' Tiltakozzunk! — Politikai viszonyok Nyitravármegyében. Nytiravármegye politikai testén még mindig van egy hatalmasan tátongó, nyitott seb. A hivatalnokok összesen nem kockáztattak annyit és nem hoztak a nemzeti ügynek akkora áldozatot a nemzeti ellenállás idejében, mint dr. Steiner Gyula, akkori vármegyei főjegyző egymaga; de a Szulyovszkyak, Tarnóczyak, Latkóczyak, Csillaghyak vármegyéje nem tudott ezért hálás lenni; és igy történt, hogy a szomorúan levitézlett Markóth Gyula főispán utasítására a munkabírás javakorában tétlenségre kárhoztatták, nyugalomba küldték a »haza igaz barátai« SteinertJ a ki jellem, ész és lelkiismeretes kötelességteljesítés terén utolérhetlen volt a vármegyeházán. A vármegye törvényhatósági bizottsága f. évi október 28-án tartotta rendes őszi közgyűlését. A függetlenségi és néppárti jeles emberekből alakult pártszövetségnek néhány agilis és dicséretes tevékenységű tagja bonckés alá vette Turcsányi Ödön alispánnak a jelentését és nem egyszer annyira sarokba szorították éles elmére valló kérdéseikkel, hogy siralmas vergődésében sokakban jobb ügyhöz méltó szánalmat keltett. Annál fényesebben ragyogtatta ékesszólási talentumát dr. Steiner Gyula, a ki bámulatot keltő tudásával és a vármegye összes viszonyait gyökeresen ismerő tapasztalatainak naprafényrehozásával még ellenszenveseit is ámulatba ejtette, nem egy volt darabontot pedig valósággal konsternált. Azon benyomással távoztak a tagok a közgyűlésről, hogy Turcsányi Ödön nem tarthatja magát az alispáni székben és hogy egyelyen a katholicizmus szeretetének folyton égő tüze' Kimenetkor a nagyszerű szenteltviz-medence pedig emlékeztetett arra a lelki tisztulásra, melyen átmegyünk, ha a pápa előtt megjelenünk ... A bazilikából a Vatikánba vonultunk át, ahol a bejáratnál az alabárdos svájci gárda fogadta a zarándoklatot. A gárdisták festői középkori stílű, Rafaeltől mintázott vörös-sárga-fekete ruhát viseltek. A loggiákon áthaladva a sala dúcaiéban a III. osztályos, a sala regiába az I—II. osztályos zarándokok helyezkedtek el. A sala regia körülbelül akkora mint a mi szemináriumunk aulája, de jóval magasabb, viszont azonban valamivel keskenyebb. Vasarinak két falfestménye a pápaság történetének korszakot alkotó két reminiszcenciáját juttatta eszembe. Az egyik XI. Gergelynek, az utolsó avignoni pápának bevonulását ábrázolja Rómába. A másik azt a jelenetet örökíti meg, midőn III. Sándor pápa a velencei sz. Márk-bazilika lépcsőin ül s lábát Frigyes császár nyakába teszi. A hagyomány azon jelenettel kapcsolatban azt is feljegyzi, hogy mikor a megalázott császár a hódolati eskünél igy kiáltott fel: non tibi, sed Petro, a pápa energiával igy válaszolt: et mihi, et Petro. A sala regiában a pápai trón egyik oldalán az uri hölgyeket, a másik oldalon a zarándoklat előkelőségét s a Pázmányegylet választmányát állították. Apátjaink s prépostjaink szépen letették keresztjüket, mert cimeik Róma előtt ugy se érvényesek. A terem többi részén sorfalat állottak a zarándokok. Msg. Bisletti majordomus élénken sürög-forog, rendezget s parancsokat osztogat. Alacsony, katonás tartású, dül Steiner dr. volna hivatva és képesítve ezen állás nagy igényeknek kitett nívóját újra felvirágoztatni. A pártszövetség pedig elhatározta, hogy ez ügyet minél előbb fogja dűlőre vinni s e célból óriási deputációt fog meneszteni a minisztériumhoz Budapestre, hogy a vármegyeháza esze és jellemgyöngye újra kerüljön az aktiv szolgálat terére. November dereka táján fog ez történni. Addig pedig óriási kíváncsiság kísér megyeszerte minden mozdulatot és mozgást, mely ez üggyel némileg is összefügg. Dr. Censor. Alaptalan vád. — Esztergom sz. kir. város vezető köreinek figyelmébe. — Egy esztergomi kanonok kezéből vettük az alább következő sorokat, melyek világosan megmutatják, hogy mily tekintélyes összegeket adományoztak már eddig is az esztergomi kanonokok Esztergom sz. kir. városnak. Városunkban ugyanis többen nem rég egy alaptalan váddal illették az esztergomi főkáptalani, mondván: az esztergomi kanonokok semmit sem adnak a városnak, pedig itt élnek városunk falai között. A vádaskodó urak nem gondolják meg azt, hogy ha egy kanonok pl. városunk templomainak, kulturális intézményeinek, kórházainak, szegényeinek stb. hagyományoz bizonyos összeget, azt igenis magának a városnak adja. S minél több segélyben részesitik a kanonokok ezeket az intézményeket, annál kevesebb összeget kell természetesen rájuk forditani a városnak. A vagy, ha valamely iskolának juttat egy kanonok segélyt vagy ösztöndijat, kérdjük : nem esztergomi ifjak és leányok élvezik azt ? vagy ha a kórházat támogatja, nem jut e az esztergomiaknak is belőle? Szilányi kanonok egyenesen az esztergomi szegényeknek hagyta 70,000 koronás szegény-harmadát, ime tehát a város e 70,000 koronának megfelelő kamatot bátran törülheti a szegények fentartási alapjából és fordíthatja más célokra. Ne kívánja senki sem azt, hogy az egyes kanonokok közvetlenül a várost pénztárba fizessék be az esztergomi célokra szánt hagyományaikat. Ok egyházi férfiak, egyházi vagyon birtokosai. Az egyházi férfiak pedig rendesen egyházi és kulturális célokra szokták hagyományozni vagyonukat. Ha tehát egyik-másik kanonok az esztergomi templomoknak, iskoláknak, aggápoldáknak, szegényeknek stb. testál bizonyos összeget, az éppen annyit számit, mintha egyenesen magának a városnak juttatta volna adományát, természetesen nem közvetlenül, hanem közvetve, amennyiben ezen intézmények áldásos voltát Esztergom város polgárai, illetve polgárainak gyermekei is élvezik. Különben hadd beszéljen maga a kézirat. elég szigorú tekintetű mozgékony alak, a ki egészen otthonosnak látszik az ilyen udvari ceremóniák reprezentálásában. Még csak rövid idő s életünk egyik kétségtelenül legszebb és legemlékezetesebb aktusát ^fogjuk átélni. Elmúlt 11 óra, amikor jelezték Ö Szentsége jövetelét. A sala dukálén keresztül jön Prohászka és Csernoch püspökök, Bisletti majordomus, Saphiea herceg szolgálattevő pápai kamarás, két világi kamarás s a nemes testőrség főhadnagyának kíséretében. Mikor a sala regiába belépett, hatalmas háromszoros éljenzés hangzott fel, mit Ö Szentsége mosolyogva fogadott. Körüljárt a teremben, kézcsókra nyújtva a halászgyürűt s megáldva a térdeplőket. Ime előttünk állott a pápa, eme szentséges aggastyán. Lélekemelő volt e pillanat. A continuatus Krisztus megjelenése. Hófehér talárban volt. Vállait bíborszínű prémes köpeny fedte, amelyet beléptekor a szolgálattevő kamarás levett róla. Arca elég telt, elég halvány is. Képe amolyan jóságos atyai tekintetű és bizalomkeltő. Bizonyos rezignátio, fájdalommal vegyes érzület ömlik el rajta. Ha lelkébe láthatnánk . . . Mennyi aggodalmat és gondot látnánk. Hányszor feszitik őt meg lelkében az egyházat ért küzdelmek . . . Leírhatatlan az a varázs, amelyet a lélekben a pápa látása hátrahagy. Első megpillantása mély meghatottságban nyilvánul. Legalább láttam, hogy sokan könnyeztek. Még a marcona Rakovszky István ház-alelnök szemeiben is ragyogott a könnycsepp. A meghatottságot csakhamar felváltja a pillanat hatásától elra»Jegyzeke azon alapítványoknak s adományoknak, melyeket az esztergomi kanonokok Esztergom városának s tan- vagy egyházi, emberbaráti intézeteinek adtak. Megjegyeztetik, hogy ez adományok nem kezeltetvén alapitványszerüen, azok kimutatása csak hézagos lehet. De az élet könyvében fel vannak azért jegyezve. Mérey Mihály kanonok esztergomi templomokra 1500 forintot hagyott. Ghülányi György esztergomi szent István templomra tetemes hagyományt tett. Rauscher Jakab az esztergomi templomra 1600 forintot adományozott. Keltő Miklós felépítette saját költségén a szentgyörgymezei templomot. Rlchvaldszky György a szentgyörgymezei templom felépítéséhez tekintélyes összeggel járult. Koleda Györgynek az esztergomi székesegyházra való hagyatéka 1460 forintot tesz ki. Görgei Márton az esztergomi sz. kir. városi plébános és káplánok, valamint négy szegény fiu számára 10,000 forintot hagyott. Benyovszky János építette a szenttamási kápolnát. Jordánszky Elek az esztergomi főszékesegyház alapjára 5500 forintot adott. Láng János az esztergomi székesegyházra 1500, az esztergomi belvárosi templomra 1000 forintot hagyott. Fekete Mihály a főszékesegyház épitésére 1250 forintot, az Esztergomban letelepedő apácák javára 3750 forintot adott. Durguth József szegény papok és elaggott nyomorgó özvegyek javára, amely összegből kijut bőven az esztergomi szegényeknek is, 80,000 forintot hagyott. Bucsegh János az esztergomi szent Ferencrendi zárdának 100 forintot, a szent Anna-templomnak 800 forintot hagyott. Szabó József püspök, ki Kollányi szerint éltében jótékony célokra 89,641 forintot áldozott, az esztergomi érseki tanitó-képezdészeknek, az esztergomi egyleti óvodának, az esztergomi kórháznak, a szent Annái apáca-intézetnek évenként 30—100 forintnyi segélyt nyújtott. A koldulást megszüntető esztergomi egyletnek 3500 forintot adott. Csáky, Iványi, Pongrácz, Schneider stb. esztergomi kanonokok teremtették meg 164,119 forinttal, az úgynevezett szegény alapot, melyből az esztergomi szegények kaptak és kapnak számtalanszor segélyt. Draveczky, Galgóczl, Molnár, Thurányl stb. esztergomi kanonokok hozták létre 20,345 forinttal az esztergomi sz. tamási aggok intézetét. Midőn b. e. Scitovszky érsek az esztergomvizivárosi apácákat behozta, minden esztergomi kanonok 1000 forinttal járult ezek alapítványi tőkéjéhez. Az esztergomi tanitóképeszdészeket alapításától fogva csaknem minden kanonok kisebb-nagyobb összeggel évenkint segélyezte. Bakay kanonok 3255 forinttal három ösztöndíjat alapított, gadott kitörő lelkesedés. Ha az alabárdos svájciak nem állanának kordont, odarohantunk volna a pápához s ki ruháját, ki kezét, ki lábát csókolta volna meg, ami különben nem egyszer igy is megtörtént. De azért amikor a trónra ült, szeretettel s mosolyogva engedte, hogy a testőrök kissé a trón felé bocsássanak bennünket. Kiss János és Sziklai János munkáikat térdelve dedikálják. Majd Prohászka püspök a trón harmadik lépcsőjén állva, valami 40-et a zarándoklat tagjaiból személyen kint bemutatott Ő Szentségének, aki előtt letérdelve szépen megcsókoltuk gyűrűjét, mire ő megáldott s ha valamit kértünk tőle, pl. én hiveim megáldását, pár szót atyai kegyességgel válaszolt. Többen alig tudtak a meghatottságtól felkelni, ugy hogy a kamarások segítették fel. Nagy pillanata is az az életnek, midőn olyan embert látunk, a ki bár halandó ember, de isteni elem van méltóságában. Azon hatalom birtokosa, melyet Krisztus Urunk Péter apostol kezeibe tett le. A bemutatások után Prohászka püspök lement a trónról s azzal szembe pár lépéssel megállva, elmondotta a lapokból már ismert hatásos és eszmékben gazdag szép beszédét fiúi bizalommal s lelkes bátorsággal. Mikor a pápaság támogatásáról, a magyarság pápahűségéről, a modernizmus nyugati berohanásáról szólt, frenetikus hatás, taps, éljenzés követte szavait. A pápának szemmelláthatólag jól esett a püspök beszéde s válasza ki is fejezte megelégedését. Olaszul, közvetlen hangon, n nyugodtan, nyomatékos hanglejtéssel beszélt Ö Szentsége körülbelül 15 percig. A Pázmány-egylet Íróinak