ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-11-01 / 44. szám

IQO8. november i. béke magasztos erdeke« kockáztatva van. Ezután nem lesz semmiféle vallás, csak a katholicizmus. Ez mégsem járja. Mi vagyunk a »mao-yar vallás,* mit akar itt hatalmaskodni egy »elf 3 idegen« által járszalagon vezetett római v ~!ás ? Nem tűrhetjük azt, hogy egy, itt kilencszáz év óta illetőséget nyert idegen magáról életjelt merjen adni akkor, mikor mi háromszáz év óta kibéreltük az ő ősi otthonukat. Fegyverre honfiak!! a tizenkét óra már ütött; eddig csak tért foglaltunk, most hatalmat szerezzünk. Osztozkodjunk a katholikus javak fölött, mert királyaink azon kikötéssel irták alá a dotációs leveleket, hogy mikor a nemzeti egységet megbontó protestantizmus négy vagy öt századdal később a látóhatáron meg fog jelenni, egyenlően osztozkodhasson a dotációs javadalmakon. Azt azonban az osztozkodásból gondosan ki kell előlegesen kapcsolni, hogy a katholikusok a protestáns alapokon is osztozkodhassanak. A reciprocitás elvét úgy kell eleve koncipiálni, hogy ami a katholikusoké az a mienk is, de ami a mienk, ahhoz a katholikusoknak semmi közük se legyen. Ezen alapelv diadalra juttathatása érdekében szövetkezni kell akár az ördöggel is. Fegyvertársul el kell fogadni a nemzetközi szociáldemokráciát, a szabadkőműveseket, a zsidókat. Egyszóval baráti jobbot kell nyújtani mindenkinek, ki gyűlölködni tud a pápaságra és általában a katholícizmusra, mert a vallási és társadalmi béke magasztos érdekében árulók nem lehetünk. Eskünk az,'hogy gyűlölni kell mindent, ami katholikus. Ezt nem szeghetjük meg. Eddig összetett kezekkel néztünk és hallgattunk ; a protestáns érdekek árulói és eskünk megszegői voltunk. Már ez tovább igy nem folyhatik: a katholikusok szervezkedését a szociáldemokraták zavargásaival meg kell bénítani; intézményeiket egyházi gyűléseinken ki kell pellengérezni. Micsoda vakmerőség az, hogy a katholikusok vezérszónokai sérelmekről, mellőztetésről, inferioritásról mernek panaszkodni; micsoda dolog az, hogy az egyházias, tehát keresztény felfogást be merészkednek vinni a politikába. Ahhoz az »előkelő idegen« által kormányzott egyház híveinek semmi jussuk sincsen. Azt csak részünkre biztosította a Tisza-aera és a Bánfyféle reformáció. Nekünk szabad volt mindent református szemüvegen nézni; szabad volt nyíltan és burkoltan református politikát folytatni; nekünk privilégiumunk van ahhoz, hogy egyházi összejöveteleinken politizálhassunk. Nálunk a protestáns politikusok egyházi főelőljárók lehetnek, de az meg nem engedhető, hogy egy katholikus miniszter katholikus népgyűlésen vagy egyházias jellegű gyülekezeten megjelenjék. Mi ezt meg nem engedhetjük, szó nélkül nem hagyhatjuk, mert az a katholikus miniszter nem a katholikusok minisztere csupán, hanem az egész országé, melyben mi is, kik bérbevettük az országos közfelfogást, részt kérünk . . . Az, hogy a protestáns 'vallású miniszterek egyházkerületi gyűléseken részt vesznek és olykorolykor szónokolnak is, az egészen más. Si duo faciunt idem, non est idem ; ha kettő csinálja ugyanazt, már nem ugyanaz. Fegyverre honfiak!! az átkos fekete klerikálizmus kitanítja a néptömeget; nem vezethetjük többé orránál fogva a katholikus nagytöbbséget; nem gúnyolhatjuk szerte az országban a kath. közfelfogást, mert a papok Róma tanácsára a nép elé állottak és felnyitották a szemét; — nem lehet olyan szabadon, mint eddig, keverni a kártyát, - mert ma már van katholikus sajtó is, mely csakhamar rámutat a lólábra. Fegyverre honfiak!! nem szavalnak már a katholikusok, hanem cselekszenek is, mert látják, hogy a nemzetfentartó erőt illetéktelen tényezők kisajátítani akarják. És mi még mindenek felett legrettenetesebb, a »tettek csakugyan bekövetkeztek« : a katholikusok észhez kaptak; öntudatra ébredtek; nem hajlandók többé a darabontok járszallagján haladni; nem akarnak a liberalizmus elvének hódolni; nem ülnek többé fel a nemzetközi hazátlanok ugratásainak, nem félnek a páholyok fenyegetéseitől. Fegyverre honfiak!! »napfényre került a papi mozgalomnak titkos rugója és valódi mozgatója: a római pápa, aki az ő syllabusaival, a pápai bulláknak és enciklikáknak nagy sokaságával utasitásokat ad ki követoinek.« Milyen csúnya dolog ez, hogy a katholicizmus saját belügyeiben nem Zsilinszky Mihály névre hallgató szellemi nagyságtól kér tanácsot, hanem az »előkelő idegen« szavára hallgat. Micsoda dolog az, hogy a magyar katholicizmus nem a magyar vallás által zsinórmértékül elfogadott augusztai konfesszió szellemében igazodik, hanem merészkedik a trienti egyetemes zsinat Crédóját elfogadni és hirdetni. Micsoda vakmerőség az a magyar katholicizmustól, hogy nem a bányai ágostai hitvallású egyházkerületi közgyűlésen intézi a világ folyását, hanem merészkedik attól eltérő véleményt is ápolni. Ezt »a vallási és társadalmi béke magasztos érdekében« türelemmel tovább nem nézhetjük, hanem »Europa őszinte tiszteletétől környezett legalkotmányosabb és legigazságosabb királyunk, O Felségéhez kell fordulnunk azzal a bizalommal teljes kérelemmel,« hogy a katholikus püspököket kergesse el székhelyeikről és azok helyébe engem és protestáns szuperintendens társaimat legkegyelmesebben kinevezni méltóztassék. Azt mondja a történelem, hogy ha a római szentszék akkor tájban Luthert egy kisded püspökséggel megtisztelte volna, ma nem volna Zsilinszky Mihály úrnak alkalma a bányai ágostai evangélikus egyházkerületi közgyűlésen megrohanni a katholikus egyházat. És én azt mondom, hogy e kirohanást egy ügyes orvos egy adag rebarbarával is megakadályozhatta volna. Tény ugyanis, hogy Zsilinszky Mihály urat nem az igazságosság érzése és a józan okosság, hanem a megvadult szenvedély vezette. Mennyivel másképp gondolkodik nálánál Darányi! HIREK. Egy ujabb tiltakozás. Az esztergomi egyházkerület lelkészkedő papsága október hó 27-én tartotta őszi közgyűlését az esztergomi sz. ferencrendi társházban, mely alkalomra az egyházkerület — kettő kivételével — teljes számban jelent meg. Az egyházkerület esperese, Pehatsek Arthur dorogi plébános megemlékezett O Szentsége 50 éves jubileumáról és az egyházkerületet azon súlyos teherviselésnél, mely most a pápaság vállaira nehezedik, közreműködésre kérte fel. Ezután a gyűlést megnyitván, a hitelesített jegyzőkönyvre adott főhatósági választ olvastatta fel. Mint közérdekű dolgot ezt itt meg kell említeni. A tavaszi koronán határozta az egyházkerület, hogy a biztositási kérdés körül a főegyházmegyei biztositó intézmény jogkörének kiszélesbitését kérelmezi. A főhatósági »Válasz« kijelenti, hogy a nevezett intézménynél a lelkészkedő papság gabonája, széna, szalma stb. nemkülönben a pap és kántor-tanító élete nem biztositható, mert a főegyházmegye biztositási intézménye nem nyerészkedésre épült fel, hanem azért lett szervezve, hogy a templom, plébániai lak és iskolaépületek szerencsétlenség esetében minél előbb felépíthetők legyenek s hogy a biztosított összeg tényleg egész teljében meg is legyen. A főhatóság az egyéb ingó és igatlan vagyon biztosítását a világi biztositó intézetekhez utalja. A »Valasz« nyilatkozik egy másik igen fontos kérdésben is. Az egyházkerület kérte, hogy a kath. alapokból és alapítványokból a kath. iskola részére folyósított kegyadományokat a kath. iskola tulajdonát képező ingatlanokra betáblázhassa minden kamat nélkül. Ezt szükségesnek vélte az egyházkerület azért, mert az általános államosítás esetében igy a kath. ingatlanokat az elidegenítés ellenében megvédelmezhetőnek gondolta. A főegyházhatóság a » Válasz«-ban kijelentette, hogy a Simor- és Szabó-féle alapítványokból a kath. iskolák építésére és javítására adott kegyadományokat, a birtoktestekre betáblázni nem szükséges, mert a kath. iskola ingatlanai még azután is egyházi vagyon maradnak, ha esetleg más, talán állami vagy községi iskola emeltetnék. Jelzi a :> Válasz«, hogy azon helyeken, hol az iskola ingatlanai esetleg nem mint egyházi vagyon szerepelnek, már a múltban is akként intézkedett, hogy a kath. alapokból és alapítványokból iskolaépítés céljaira adott kegyadomány az ingatlanokra híteltelekkönyvileg bekebeleztessék. Az egyházkerület a legilletékesebb helyről nyert »Válaszát hódoló tisztelettel tudomásul vette és másoknak is tudomására adatni határozta. A tanfelügyelő esperes bemutatta a főhatóság 5162/1908. sz. a. kelt rendeletét, mellyel az iskolai-, anyakönyvi-, előmeneteli naplók iránt tudakozódik és elrendeli, hogy ezen értelemben járjanak el az iskolaszéki elnökök. Ezután Nádler István esztergom-belvárosi s.-lelkész indítványára elhatározta, hogy Görcsöni Dénesnek meghurcoltatása és üldöztetése miatt a maffia klikk áskálódásai fölött megbotránkozásának ad kifejezést és a bátor hitvallót melegen üdvözli. A gyűlés kiemelkedő központját képezte a tiltakozás, mellyel a reformált felekezetek vezető szellemeinek érthetetlen és éretlen beavatkozását visszautasitja. A »Ne temerea pápai dekrétum elleni-meginditott hajszát megbotránkozással veszi tudomásul és az ősi gyűlölködésből táplálkozó bírálatot, melyet csak a hazafiatlan áskálódásra és gyűlölködésre tart alkalmasnak, megveti. Határozza, hogy módját fogja ejteni, miszerint a mondva csinált sérelmekről leemelhesse a valót diplomatice elfedő leplet. Utasításba adta a ker. jegyzőnek, hogy tiltakozásának a nagy nyilvánosság előtt sajtó utján adjon kifejezést. Erős hangok emelkedtek fel Zsilinszky Mihály, Antal Gábor, Tisza István gróf és Ferencz József vezető szellemek kirohanásai felett is, mig Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter higgadtabb és tárgyilagosabb békéltető szavairól elismerőleg nyilatkoztak. Nem csodálkozunk az egyházkerület felháborodásán, mert a reformált felekezetek vezető szellemeinek arrogáns beavatkozása minden józanabbul gondolkozó katholikus ember agyába szökteti a vért. Miképpen kelljen az arrogáns beavatkozással szemben védekezni ? Jövő számunk vezetőhelyén nyilatkozunk. Egyúttal az esperesi kerület megejtette az országos autonómiai kongresszusra küldendő képviselő választását is. Beadatott összesen husz szavazat, ezekből egy szavazó-lap üres volt, ig pedig Palkovich Viktor gutái esperes-plébánosra esett. Ugyancsak ezen ülésen választotta meg a kerület az öt tagu szavazatszedő bizottságot is. Csak egy virágszálat! Ma van az a nap, amikor az emberek megtalálják saját szivüket. Ilyenkor eszünkbe jutnak azok, akik meghaltak. Ilyenkor megjelenik az emberek szemében a köny, a sirhantokon pedig a virág. Az emberek szivéhez közönséges napokon alig lehet hozzáférkőzni, tehát a József főherceg Szanatórium Egyesület ezen a napon közeledik az emberekhez, amikor a szivük kitárul. A halottak napján rendez ez az egyesület gyűjtést a temetőkben és a templomokban, ahol a halottaikat sirató emberek egy pár garast dobhatnak az élők számára. A csendes halottak nem fognak megneheztelni, ha mindenki a koszorúból, amit a halottaknak szánt, egy virágszálat megtakarít az élők számára. A részvét és a bánat a temetőkben ís fényűzést teremtett. Ebből a gyászos fényűzésből takarítsunk meg pár fillért s adjuk a tüdőbetegek megmentésére. Évenként több mint 70,000 ember hal meg Magyarországon tüdővészben. Állandóan közel félmillió a betegek száma. Ezeket a szenvedőket mentik meg a temetőtől azok, akik adakoznak a javukra. A József főherceg Szanatórium Egyesület az ország különböző helyein tüdőbeteg-gyógyintézeteket állit fel és az idei halottak napján rendezendő gyűjtésből három tüdőbeteg-gondozó intézetet akar létesíteni. Az országnak majdnem minden városában és községében gyűjtenek ma a temetőkben és a templomokban. Ne haladjanak el az emberek közömbösen a fölállított urnák és zárt tarsolyok előtt. Minden egyes fillér hozzájárul ahhoz, hogy száz és száz tüdővészesnek életét meghosszabbítsák. Az egyesületnek első, tavaly épült szanatóriumában Gyulán a Lugoserdőben hatszázötven beteget gyógykezeltek s ezek közül négyszázötven szegény volt, akiket könyöradományokból tartottak. A szanatórium száz és száz tüdőbetegnek adja vissza az egészségét és az innen kijövő betegek már kitanult apostolai lesznek a tüdővész elleni védekezésnek, mert a tüdő vész terjedését maguk a betegek is segíthetnek megakadályozni. A szanatórium fentartása évi 150.000 koronába kerül. Egyszerre az intézet csak száz bete-