ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-02-02 / 5. szám

ez a kérdés már régibb idő óta aktuális nálunk. A német társaságok gőzösein és pár éve a Cunard társaság hatalmas hajóin ezrével vándorolt ki a dolgos magyar nép, hogy odakünn, Amerikában keresse boldogulását. Már ott vagyunk, hogy vannak egész vidékek Magyarországon, amelyek teljesen elnéptelenedtek. Az a mostani örvendetes jelenség, hogy megindult a visszavándorlás folyamata, csak átmeneti szimptóma, amelynek nyomában csakhamar beáll a szomorú reakció, mihelyt az amerikai pénzválság véget ér. A kormányok éveken keresztül tétlenül nézték, mint fogy, pusztul a magyar nemzet, csak a mostani nemzeti kormány iparkodik teljes eréllyel kezébe venni a kérdést, mert belátja, hogy immár égetően sürgős azoknak a mélyreható bajoknak szanálása, amelyek a nép százezrei kezébe nyomnak vándorbotot. Sajnos, a legfontosabb dolgot egyelőre bajosan lehet megoldásra juttatni. Mert hiszen a kivándorlás legelemibb oka az, hogy Amerikában a munkabérek magasabbak, mint nálunk. Amikor a mostani kormány a kivándorlással összefüggő bajokat akarja orvosolni, nem kerülte el figyelmét az a körülmény sem, hogy ezeket a csak ideiglenesen, pénzszerzés miatt kivándoroltakat erős szálakkal fűzze Magyarországhoz és biztositsa azt, hogy a magyar állam számára ne vesszenek el végképen. Ezzel függ egybe a külügyminiszternek az az üdvös akciója, amely az Egyesült-államokban több uj konzulátus létesítését és a konzulátusok felhatalmazásának kibővítését tervezi, ami által a kivándoroltak érdekeit Amerikában is hathatósan oltalmazza a magyar állam. /p -v A katholikus Népszövetség diszgyülése. A kath. Népszövetség diszgyülése várakozáson fölüli sikerre], a kath. érzület legimpozánsabb megnyilatkozása mellett folyt le mult vasárnap a budapesti Vigadóban. A fényes termekben már a déli órák után gyülekezni kezdtek az emberek, két órára pedig nem volt egy talpalatnyi hely sem, melyet le nem foglaltak volna nők és férfiak, öregek és ifjak. Az arisztokráciától kezdve a legszegényebb sorsú munkásig, minden társadalmi osztály képviselve volt. Ott láttuk a kath. egyházi és világi élet vezető egyéniségeit, a főváros diszes kath. egyesületeit, a keresztényszociális és különböző vidéki egyesületek küldötteit, a hadsereg képviselőit stb. A notabilitások közül ott voltak Várossy Gyula kalocsai érsek, Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök, Várady L. Árpád c. püspök, gr. Pongrácz Adolf vágujhelyi prépost, Burány Gergely csornai prépost, Dessewffy Aurél a főrendiház elnöke és neje, br. Barkóczy Ilona, gr. Zichy Ilona, özv. gr. Majláth Györgyné, Kanter Károly apát, Balta Árpád újvidéki főispán, Molnár ugyan a vig kedélyből eredő mosoly, de olyan, mint a ragadós betegség; akaratlanul is tapad az emberre, mert természetünkben rejlik, hogy »a nevetőkkel együtt nevessünk és a sírókkal együtt sírjunk«. A sírás és nevetés épen olyan | ragadós valami, mint az ásítás; azonban arra az egyre kérem m. t. hallgatóimat, hogy most e három dolog közül az utolsóval ne kedveskedjenek nekem. A vidám emberekkel szemben a komoly ábrázatú, sötét emberek veszedelmesek, ritkán szeretetre méltók és a társas együttlétben azon alakok, kiket szeretnének kinézni a társaságból. A vidám hangulat s az ebből fakadó rokonszenv és együttérzés hozta össze az embereket is egymással. A kölcsönösen érzett öröm kifejezésére rendezett változatos ünnepek, mulatságok, lakomák és áldomások fényesen bizonyítják, hogy a vig kedélyhangulat mennyire fölmelegíti a rokonérző lelkeket és egyesíti az érző sziveket. Vannak emberek, akadnak egész nemzetek, akiknek természetébe, vérébe csöpögtette az anyatermészet az élet vidámságot. A régiek közül megemlíthetők a görögök, akik az öröm istenasszonyát, Euphroszynét virágokkal ékesitve a Gráciák egyikévé tették. Hasonló életvidámság jellemzi a franciákat, az olaszokat, a kozákokat, no meg ne hagyjuk ki magunkat magyarokat sem azon népek közül, akik szeretnek ünnepelni s akiknél az öröm és a jókedv fokonkint sokszor széles kedvig, kicsapongó örömig fokozódik. Tekintsünk be csak a régi, manapság — sajnos — csak halvány utánzatokban élő vigalJános prelátus, Giesswein Sándor dr. kanonok s képviselő, azonkívül sok egyetemi tanár és országgyűlési képviselő. Pont három órakor nyitotta meg a diszgyülést Zboray Miklós képviselő, a Népszövetség alelnöke és Rakovszky Istvánnak, a Népszövetség elnökének adta át a szót, ki főbb vonásokban a következőket mondotta: A mai napon fényesen megtestesült eszme már rég óta foglalkoztatja gondolatát, mi lehet az oka, hogy a katholikusok az őket számbeli túlsúlyoknál fogva megillető helyeket elfoglalni nem tudták. Zsidót és protestánst csak segiti előrehaladásában hitének bátor megvallása, mi katholikusok ellenben ezért csak gúnnyal, támadással találkozunk. (Helyeslés.) Mindnyájan ismerjük azt a férfiút, aki mindig meg tudta tenni kötelességét ugy vallása, mint hazája iránt s a nem katholikus sajtó mégis szemére veti, hogy a kalksburgi jezsuitáknál nevelkedett. A szervezkedés hiánya oka minden bajunknak. Fejlesztenünk kell azt, amink van, szervezkednünk kell. (Ugy van!) Az ellentáborban uj szavakat, uj elveket igyekeznek teremteni, tagadják az eddig uralkodó eszméket, csak emberi jogokat hangoztatnak, de kötelességeket nem ismernek. Ostromot intéztek a kereszténység s annak legerősebb bástyája, a katholicizmus ellen. Mi azonban ebben a munkában tétlenek maradtunk, megijedtünk attól a papir hatalomtól, melynek a mindent eltűrő nyomtatott betű a fegyvere. (Helyeslés.) Eddig hazánkban a katholicizmus nincsen, de viszont nincs az országban semmi, amit oly vakmerően bántalmaznának, mint a katholicizmus. A holnapi napon már szemünkre fogják vetni, hogy szervezkedésünkkel meg akarjuk bontani a vallási békét, hogy az elmaradottság dohos levegőjével akarjuk elárasztani a világot, keleti fantáziájuk tömérdek rágalmat fog ránk orditani. De csak támadjanak, az engem nem fog eltántorítani s meg vagyok győződve, önöket sem. (Zúgó éljenzés.) Mi nem akarunk bántani senkit sem, szervezkedünk, hogy népünk anyagi és erkölcsi fejlődését hathatósan vigyük előre, hogy a nemzetközi szocializmustól megmentsük a magyar fajt. Nem tűrjük, hogy legérdemesebb férfiaink céltáblái legyenek idegen támadásoknak. Vége van a deklamáló katholicizmusnak, a tettek katholicizmusa következik. (Percekig tartó éljenzés és taps.) Az elhangzó szónak csak akkor van súlya, ha tettek állanak mögötte. Tömörítsük népünket, teljesítsük jobban kötelességünket. Egyért küzdjünk, hogy Magyarország nagy és boldog legyen. Zúgó tapsok és éljenzések hangzottak el a pompás beszéd után. Majd Halter István főtitkár felolvasta O Szentsége X. Pius pápa sajátkezüleg irt és Prohászka püspökhöz, mint alelnökhöz intézett levelét, mely magyar fordításban a következőkép hangzik : Tisztelendő Testvérünknek, Ottokár székesfehérvári püspöknek. Székesfehérvár. Tisztelendő testvér üdvöt és apostoli áldást. Kedves volt némáinkba, áldomásainkba és torainkba. Mennyi élet, mennyi zaj van itt! Mint csordulnék és ürülnek a poharak ! Mint ujjongnak és tombolnak a vigadók: »bujdosik a pohár, kézről-kézre jár és él a barátság!« A magyar jó ember, öröme csak úgy teljes, ha közölheti mással. Ha borát szűri vagy takarmányát gyűjti; ha gabonáját aratja vagy a hizót — néha egyetlen mindenét — levágja, akkor ünnep van a háznál. Összecsőditi az atyafiságot és a komaságot; mulattatja, eteti, itatja vendégeit, mig van miből; ritka vendégszeretettel felhordja mindenét s a távozó vendégekkel igen sokszor a jólét is távozik a háztól. A magyar azonban jó kedvében nem bánja, ha a »dinom-dánom«-ot a »szánom-bánom« is váltja fel. Igaz ugyan, hogy a jelen időben is tartanak a jó kedv és a vidám hangulat kifejezésére, a rokonszenv és őszinte barátság élesztésére áldomásokat, különösen a mennyekzők és szüretek alkalmával, azonban ezek árnyékába se léphetnek a barátság, az öröm és a vidámság azon megnyilatkozásainak, amelyek egykoron ősatyáink keblét a szeretet rózsaláncaival össszeköték. Nem találjuk meg ma már azt a jó szokást, amikor a háziúr kapuja nyitva állott és szeretett vendégeit tárt karokkal és vidámsággal teljes örömmel fogadta. Hiába, nem úgy van már, mint volt régen! S ennek bizonyítása végett nem is kell messze mennünk. Nézzük csak meg a mostani, a vigságban mindegyre jobban megfogyatkozó szüreti életet s az ezzel kapcsolatos szüreti mulatságokat ! Ma már alig tartanak itt-ott egyet s ott is hiánykünk ama levél, melyet a magyar nép katholikus szövetségének elnökeivel együtt minap küldöttéi. Nemcsak a fenkölt és készséges lelkület nyilatkozik meg ugyanis ebben kiválóan, mellyel ti Ígéritek, hogy az Apostoli Székhez hűek és ragaszkodók lesztek, azon tanokat illetőleg, melyeket az ujabb tévelyek kárhoztatására a »Pascendi« encyklikában hirdettünk; hanem egyúttal azon szilárd elhatározásról is tanúságot tesztek, hogy erősen törekedni fogtok azon, hogy az olynemü tévelyek ne terjedjenek. Örvendünk, hogy igy egyet Velünk akarva, a katholikus igazság és igazságosság védelmére az ellenkező hullámok gátjául katholikus szövetségtek megalakul és kivánjuk, hogy ezen általunk óhajtott szövetséget az Isten szerencsésen gyarapítsa s az üdvös gyümölcsök állandó bőségével árassza el. Amely égi adományok megnyerésére és különös jóakaratunk jeléül nektek, kik legközelebb első gyűlésiekre fogtok összeseregleni, atyai szeretettel adjuk apostoli áldásunkat. Kelt Rómában Szent Péternél, 1908. január 9-én, Pápaságunk ötödik évében. X. Pius pápa. Ő Szentsége szép levelét állva hallgatta végig a jelenlevő közönség és a felolvasása által keltett lelkesedés csak fokozódott, mikor dr. Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök kezdett szólani, ki szokott ékesszólásával a következő gondolatmenetet fejette ki: Öntudatos szervezkedés ez, mely a lappangó erőket felszabadítja a nemzeti munkára. Népmozgalom ez, melyre szükség van, mert uj világ szakadt ránk, mely kirántja alólunk a régi alapokat, kirántja nemcsak a párnát fejünk alól, hanem a csillagos eget is fejünk felül. (Igaz,, ugy van.) Meg akarják változtatni a régi eszméket, uj Magyarországot akarnak, mely ne legyen keresztény. Evvel az áramlattal szemben a népre kell hivatkoznunk. Utal a német katholikus népszövetségre, az osztrák keresztény szocialistákra. A népnek kell megmozdulni. Nálunk is történt már sok szervezkedés; látok kaszinókat, kávéházakat, bankokat, látok katholikus köröket is, de ezek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Társadalmi alapon mitsem lehetett tenni, mélyebbre akartunk hatolni a nép erkölcsi és gazdasági erőit egyaránt felébreszteni ; ezt akarja a népszövetség. A gazdasági átalakulások folytán megmozdult a nép, de ezzel szemben a vezető Magyarország még nem tette meg kötelességét. A nép nélkül nem lehet nagy munkát végezni. (Helyeslés.) A népszövetségnek bele kell nyúlnia az emberi nyomorúság mélyébe és a gazdasági érdekek felkarolásával a népen segíteni. Nem speciális feladatai vannak: Olyan mint a villamos telep, mely világot, gépeket hajt, telefonál. (Nagy tetszés.) Nem lehet kizárólag erkölcsi erőkkel dolgozni, mert minden kultúrát a gazdasági kijegecesedés is hordoz, de ha a modern gazdasági élet telítve lesz igazi katholicizmussal, akkor a népszövetség érvényesülni fog. Alakítsuk meg a népszövetséget nem egynéhányan, mert millió apostol kell a világ zik az élet, hiányzik a vigság, és a régi áldomás ívásokkal kapcsolatos jókedv; a szőlőhegyek régi, zajos, vidám daltól hangzó mulatságait 2ÚL egyhangú csendesség váltotta fel. Régebben z pincetulajdonos kinn állott a hajlék előtt és türelmetlenül leste, hogy valakit elcsíphessen s magyar szokás szerint megtisztelhesse vendégét egy jc pohár borral. Azonban most — tisztelet-becsület persze az érdemes kivételeknek — amióta az £ rút féreg, a filoxera elpusztitottta a vidámságo és a jókedvet előteremtő drága nedű termővesz szejét, még azok is, akiknek pincéje őrzi a mul idők éltet adó csöppjeit, sajnos, ezek is, ha valak arra jár, sietve menekülnek az ajtó mögé: »s mir a szomjas ember torka, nyikorog az ajtó sarka. Bizony, m. t. h. manapság szomorú idők( élünk! Csöndesség van a szobában . . . Nem igy volt ez hajdanában. Hát hol a dal, hol a nóta ? Hol a cigány ilyen adta? Mért van a bor a kupában ? Nem igy volt ez hajdanában. Kutat, keres az ember és csakhamar megtalálja az okot is: Üres erszény, üres láda, Nem igy volt ez hajdanában. Node azért ne csüggedjünk, ne veszítsük el vig| kedélyünket! Hisz' néha-néha mégis csak