ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-10-11 / 41. szám

XIII. évfolyam. Esztergom, 1908. október 11. 41. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes s&ám, ára 16 fillér. Meg van a „Háromság"! Esztergom, október 10. II. Nagymérvű elbizakodottság kell ahhoz, hogy valaki azt kívánhassa, miszerint az ö felfogása szerint igazodjék az egész világ. S ha ezt mindenki a protestantizmus szája-ize szerint nem csinálja, tele kiabálják az egész világot sérelmekkel. Megdöbbennénk ezen nyakatekert gondolkozás fölött, ha a történelem nem világositana fel, hogy hiszen a protestantizmusnak mindig, az volt kezdettől fogva a kenyere: tagadni azt amit a katholikusok hisznek és mindenből »sérelmeketa kovácsolni, ha a világ a protestáns közfelfogás jár szalagján táncolni nem akar. Antal Gábor -»püspök« úr a klerikálizmus előrenyomulását szimatolja, mert az 1907. évi XXVII. t.-c. a szerzetes tanítókat is hajlandó államsegélyben részesíteni!! Tisztelt »püspök« úr, a szerzetes tanitók és tanárok nem végeznek hazafias kulturmunkát? ? Lehet, hogy Önnek nem, mert Ön azt szeretné, hogy a szerzetes népiskolákban és szerzetes középiskolákban is vastagnyakú kálomista tanitók és tanárok alkalmaztassanak. No lássa kérem, milyen nagy elfogultság és mennyi krisztusi szeretet irányítja az Ön főpásztori működését? A »Haromsag« atyja azt mondja, hogy Önök a y>tudományos kutatás szabadságát és az egyéni vallásos meggyőződés szentségét« mindennél többre becsülik. A »Haromsag« öreg ifja »az egyéni vallásos meggyőződés szentségét« lábbal tiporja, mert azt kívánja, hogy AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Karlsbadi séták. Kedves Szerkesztő Ur! Abban a hitben, hogy ritkán írhatunk oly rossz tárcát, melyet a szerkesztői asztaloknál kezüket hajukba mélyesztő képviselői az egyetlen nagyhatalomnak — mint Önök mondják — elég jónak ne találnának akkor, ha a szedőgyerek már harmadszor dugja be kócos fejét a kéziratért; meg aztán hogy könnyelmű igéretemet becsülettel beváltsam, — itt küldöm az igért dolgozatot. Egészen szárazon adom tudtára, hogy Karlsbadról irok. Hol van a szorgalmas Csehországnak e német fészke, meg hogy mit kerestem ott, — oly kérdések, melyekben benne van a felelet is egyúttal. Ám ha mégis tudni akarja, jöjjön velem. Jegyünket azonban jó lesz, ha vissza is megváltjuk előre, hogy a visszautazás kérdése esetleg kényelmetlen akadályokba ne ütközzék; konkrét alakban: hogy ugy ne járjunk, mint az esztergomi szeminárium egyszeri »Samu«-ja, ki hat csomag és egy korsó sör társaságában (még ha fordítva volt volna) egy teljes éjjelt töltött az égeri állomás füstös termében, majd meg három napig rovásra lakott és evett a »Rother Hirsch«-ben annak miatta, hogy a müncheni »Hofbrau«-jal szemben tanúsítandó ellenállási képességét kissé túlbecsülve, édesdeden álmodozott Kecskemét délibábos homokAlapitó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. csak egy felfogás irányítson, a kis magyar Alföld nagytudományú (?) »püspöke.« Nagy önzés, még nagyobb elfogultság kell ehhez. Önök azt kívánják, hogy az 1848. évi XX. t.-c. végrehajtassák s ma, mikor a kormány az ideális jogegyenlőség mellé odaállítani törekszik a vallási egyenlőség és viszonosság elvét, akkor sérelmekről panaszkodnak. Nagy szűkkeblűség kell ehhez a logikához, melyet a józan ész meg sem tudna magának magyarázni, ha nem ismerné a titkos rugókat. Legyen nyugodt tisztelt »püspök« úr, a szerzetes tanitók mindig voltak és lesznek olyan hazafiak, mint a bányai, komáromi vagy a pápai egyházkerület lutheránus és kálomista tanitói. S ha igen, akkor talán ök sem páriák, hanem emberek és hazafias munkások, kiktől az állami figyelmet csak az elfogultság és gyűlölködésből táplálkozó reformáció tagadhatja meg. Szerencsére most nem a »Haromsag« fő matadorjai igazgatják az állam szekerét, hanem az Önök által annyira hánytorgatott, de be nem tartott jog, igazság és törvény. Mi köze a komáromi egyházkerületnek a Barkóczy-féle esethez? A tisztelt »püspök« úr legfeljebb a katholikus felfogás confessora lehet. Önök nagyra vannak azzal, hogy pan Zsilinszky személyében második Luthert fogtak, mert tajtékzott a dühtől a pápaság iránt, mint a nagy reformátor. Bennünket hidegen hagy a mondvacsinált ováció, melyben a reformált »Egyhaz« harciasabb elemei a nagy buckáiról és az ott termő sokféle jókról, mikor vonatot kellett volna váltania. Pakkoljon azért gyorsan, Szerkesztő ur, és lássa el magát fehérneművel, de különösen pénzzel, mert ebből kell legtöbb. Jó lesz aztán egy olyan őszikabát is, minőt a diurnisták télinek is szoktak használni, mert hát sohasem lehessen tudni, nem szorul-e reája. — Készen van-e ? Helyes. Indulhatunk. Még pedig azonnal most estefelé, hogy holnap már ott gyönyörködhessünk a nap felkeltében. Esztergomban ebben az élvezetben ugy sem igen akad része. Legjobb is éjjel utazni, elhiheti. Wienben kibérelünk egy vánkost, a vonat indulása előtt fél órával beülünk, hogy sarkot keríthessünk, mert csak itt tudunk oly komótosan elaludni, hogy csak Pilsen táján ébredünk fel, kalauzunk gyengéd érintésére. Udvariasan tudakozódik, hogy eszünk-e Pilsenben kávét? Hát hogyne! Persze, hogy eszünk. És bizony nem bánjuk meg, mert ha világhírű a sörük, kávéjukra sem hiába pazaroljuk a dicséretet. Most alhatunk nyugodtan tovább. Még két nóta és már ott leszünk. Gyorsvonatunk ugyan nem igen erőlteti meg magát, különösen Marienbadtól kezdve, hol az Eger kanyarodásaihoz simulva, folytonos »s« betűket ir le, de azért kora hajnalban ott vagyunk. De hisz már itt is vagyunk. Tudja mit ? Még ugy sem ült automobilon, menjünk azzal. Csak 8o fillér az egész. Hét perc alatt benn vagyunk a város kellő közepében, már amennyiben Karlsbadnak egyáltalán közepe van. Mert bizony nem Szerkesztőség: Szentgyörgymező 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. müfelháborodót részesítették, de az kissé bosszant, hogy odaát feszelegnek a Barkóczyféle bátor hitvallás miatt. Nem a tény boszszant, hanem a mód, mert látni kényszerülünk, hogy odaát rendkívül gyönge lábon áll az igazságosság érzése, a józan belátás és a sok izben hangoztatott krisztusi szeretet. Ami a Csernoch-féle esetet illeti, kénytelenek vagyunk csodálkozni, mert sehogyan sem tudjuk megérteni, hogyan lehet egy egyházi kormányzat tárgysorozatába bevenni olyan dolgot, mely oda semmi szin alatt be nem sorozható; mely fölött a képviselőházi bizottság és a komoly jogászok és politikusok nagy zöme határozott? Egy magyarázza meg a dolgot: az, hogy a protestantizmusnak politikára, taktikára van szüksége. Elernyedni kezdenek — ugy látszik •— az erők; fel kell eleveníteni a gyűlölködésre. Követeljük az 1848-iki XX. t.-c. 2. §. végrehajtását, de csak a magunk részére; a szerzetes tanitók, mert katholikusok, a viszonosság és egyenlőség keretébe be nem vonhatók? No lám!! Nem tartozik ugyan a protestantizmusra, hogy Barkóezy az anyakönyvvezetönél feláll-e vagy ülve marad, de mert Barkóezy hithű katholikus és a vallásminiszteriumból egy reformátusnak elfoglalja a helyét, sérelmet kell belőle kovácsolni, hogy Barkóezy egy reformátusnak a vallásmíniszteriumban helyet engedjen. Még a »Haromsag« harmadik személyéről kell megemlékeznünk, kiben pozitív hitet látunk. Még ezt is elvakította a pápisták iránt igen van. Igy ni! Most pedig adjuk be bagázsiánkat valamelyik szállóba. Nem kell sokat keresgélnünk, hisz minden házban találunk, ha egyet nem, hát kettőt. Állandó lakást majd később keressünk, előbb szimatoljuk ki az árfolyamot. Mert mint minden fürdőhelyen, itt is ázsiójuk van a lakásoknak. Mosakodjunk meg és gyerünk a kutakhoz, mert már kezdődik az élet, bár az óra csak fél hatra jár. Legjobb lesz, ha a Mühlbrunnkolonnádnál vizitelünk legelőször. Itt legélénkebb az élet. De az Isten áldja meg, Szerkesztő ur, mit kapkodja a fejét jobbra-balra? És mit fintorítja el minden két másodpercben háromszor az orrát ? Avagy ugy ? Nem tetszik a publikum ? Nekem sem. »Hisz ez itt valóságos gettó !i — mondja ön oly csodálkozással, amelyet boszankodásnak épp ugy nevezhetnénk. Hát bizony az ivósereg nem mutat valami festői képet, de változatosat sem. Sőt még előbb festőit, mint változatosat. Mert igaz ugyan, hogy a kabátjuk hossza bokától a térdig elég változatosságot mutat (a csizmaszár látható része mérŐvesszője náluk a kultúrának), a hajuk és szakálluk is a fekete és vörös szin minden elképzelhető és el nem képzelhető árnyalatát tárja elénk; ám a nyelv csodálatosan egyöntetű, az orruk hajlása is szinte meglepő pontossággal ugyanabban az ivben történik, lábuk szabása ugyancsak egy stílt árul el. Közeli ismerősünk e bizonytalan lépésekben botorkáló had minden egyede. De nem szoktunk ismeretségükkel dicsekedni. Hogy miből telik e pisz-