ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908
1908-09-13 / 37. szám
dik az öröklött jó tulajdonságok mellé újakat szerezni; kivétel nélkül olyanokat, amelyek a fajnak fönntartására hasznosak és előnyösek. Ezeket a jótulajdonságokat azután az ő utódaira átszármaztatja az által, hogy azoknak van sanszja legtöbb utódot maguk után hagyni, akik ezen öröklött illetve szerzett jótulajdonságokkal leginkább ékeskednek. A méheknél persze, ez esetben a meddőség lett volna az a jótulajdonság, amelyet az utódokra át kellett volna származtatni ; ez pedig egy kissé nehéz dolog; közönséges ésszel alig érhető föl, hogy épen a legmeddőbbeknek legyen módjukban legtöbb utódot maguk után hagyni. És bizony nem is úgy történik, hanem úgy hogy a legtermékenyebb, sőt egyedül termékeny anya rakja a petéket, amelyekből a teljesen meddő utódok kelnek ki. Ez tehát egy halálos ellenmondás a Darwinizmussal szemben. Itt az átöröklés elmélete csötörtököt mondott. Maga Darwin is bevallja, hogy erre, valamint a többi ellentmondásokra nem tud kádenciát találni. Utódai sem tudnak ; de ők már nem vallják be, hanem egyszerűen túlteszik magukat a bökkenőkön és megkövetelik, hogy elméletüket tudományosan megállapított igazságnak elfogadjuk. Haeckel például azt a tételt állítja, föl a leszármazás beigazolására: hogy az egyén, születése előtt átmegy mindazon az állapotokon, amelyeken maga a faj is áthaladt a lassú fejlődésben. Az emberi magzat e szerint az egyetlen sejtből »tömlős« állatkává, majd hallá, hüllővé, majommá stb. lesz, mielőtt megszületnék, épen úgy a mint a fajtája is ilyen átalakulásokon át jutott el hosszú évezredek alatt az emberi állapothoz. Hát ez a bizonyíték, tisztelettel legyen mondva, nem felel meg a valóságnak; de ha megfelelne se bizonyítaná azt, amit vele igazolni akarnak. Csepreghy János. HIREK. Krónika. — A kath. nagygyűlés alkalmából. — Már vége van a szavak korszakának, — Egy új kornak virult fel reggele. Midőn a kéz nekifog a tetteknek . . . És hogy teszünk, — ez új idők jele I Nyakunkra nőttek már az ellenségek, Erősen meg kell feszítenünk karunk: S vésszel, viharral bátran szembenéznünk, Ha egyszer végre erősek vagyunk ! Az írás törhetetlen sziklaszálat Példáz, melyen megtörik a pokol . . . Az Összetartás lészen ez a szikla S az Egyház soha porba nem omol . . . Nincs perc, amelyben támadás ne érné, De sokszor alig volt egy jajszavunk . . . Nagynak is kell a vezérek között lennünk, Ha egyszer végre erősek vagyunk! Előre hát, a szent, nagy küzdelemre 1 Munka nélkül már meg nem élhetünk . . . Amint ez évben kezdtük, ezentúl is Oly buzgalommal, lélekkel tegyünk 1 Szent Pál hevével járjon ki-ki szerte. Fáradjon kezünk, lábunk és agyunk . . . S ily buzgalommal diadalt is érünk, Ha egyszer végre erősek vagyunk ! \ (-0 Jubileum Nagyölveden. E hó 10-ikén, csütörtökön ünnepelte a párkány-kerületi papság, intelligencia és Nagyölved község lakossága felekezeti különbség nélkül 25 éves emlékünnepét annak, hogy dr. Koperniczky Ferenc a nagyölvedi plébánián mint plébános működik. Az ünnepelt szerény visszavonultságban óhajtotta ez emlékezetes napot tölteni, de paptársai, kik valódi fiúi tisztelettel és testvéri szeretettel ragaszkodnak szeretett esperesükhöz, fényes diadalünnepé varázsolták a szép napot. Hogy kik voltak a rendezők, azt nem árulhatjuk el, nehogy a jubiláns megnehezteljen rájuk. Már kora reggel, dacára a nagy munkaidőnek, az egész község talpon volt, tisztították, diszesitették az utcákat, fellobogózták a házakat, diadalkapukat emeltek az érkező vendégek elé. Csakhamar minden oldalról robogtak a hintók az ünneplő vendégekkel. Mondhatjuk, az egész párkányi járás szine-java ott volt. Tiz órakor a karingbe öltözött papság a plébániáról körmenetileg kisérte át az ünnepeltet a templomba, a testületek és a hivek pedig lobogók és a nemzeti zászló elővitele mellett vonultak a virágokkal díszesen felékesített szentegyházba. — A hálaadó szent mise alatt az evangélium után dr. Vargha Dezső kőhidgyarmati plébános lépett a szószékre és a szentírásból meg a szentatyák irataiból vett képekben markánsan rajzolta meg a jó lelkipásztor képét és azt a végtelen hasznot, amelyet egy buzgó lelkipásztor munkálkodása a hivek lelkére, a nép erkölcsi és anyagi jólétére, és az egész nemzet felvirulására kiáraszt, közbe szőve néhanéha óvatosan, hogy ne sértse a jubiláns szerénységét, néhány jellemző adatot az ő 25 éves lelkipásztori működéséről. Kedves jelenet volt, midőn a hálaadás befejezése után a templom ajtóban az iskolás gyermekek ünnepelték a jubilánst és egy 6 éves leányka szép beszéd kiséretében (melyet ugyancsak nehéz lehetett az apróságnak betanulnia) virágcsokrot nyújtott neki át. A plébániára érkezve, a tisztelgő deputációk sora következett. Legelőbb paptársai jöttek, akiknek nevében Zlattnyánszky János szentszéki tanácsos ékes latin beszédben adott kifejezést a kerület tiszteletének és ragaszkodásának esperese iránt, és átadta a papság emlékajándékát: egy remek kivitelű albumot az" összes kerületi papság arcképével. Meghatva köszönte meg a jubiláns a megemlékezést — hasonlóképen latinul — és hogy a szeretet közte és a kerület papsága és népe közt mind szilárdabb legyen, minden plébánosnak (van 12) egy 300 koronás takarékpénztári könyvet (tehát összesen 3600 kor.) adott át, hogy az örökalapitványképen kezeltessék és kamataibői az egyes plébániákon népmissiők tartassanak. Megható volt látni azt a testvéri szeretetet és együttérzést, mely az egész kerületet szétszakithatatlan láncként egybefűzi. Nem hiába mondta a boldogult Simor hercegprimás, hogy a párkányi esperesi kerület az ő óriás egyházmegyéjének elite-kerülete, valóságos gárda-ezred, de valóban a kerület buzgó és hazafias papsága ne?ncsak otthon plébániáján végzi pontosari kötelességét, hanem minden országos hazapiúi és katholikus mozgalomban vezérszerepet visz. Ebben nagy érdeme van a kerület vezérének, az esperesnek is, aki az ő szeretetre méltó modorával a fel-feltünő félreértéseket azonnal elsimítja, a kitörő fellegeket eloszlatja és a lelkekben lakó tüzet, más nemes irányba tereli, magas képzettségével, bölcs belátásával pedig a kerületi papság gondolkodását és munkásságát irányítja és foglalkoztatja. Ezután a helybeli ev. református hitközség elöljárósága tisztelgett Pólya Lajos lelkész és segédlelkésze élén. Az érdemes lelkész beszéde folyamán kiemelte, hogy Koperniczky 25 éves plébánossága folyamán az ő szelid és nemes gondolgodása következtében a béke a két felekezet közt soha egy percre sem zavartatott meg és hogy buzgó, pontos lelkipásztori ténykedése mellett arról sem feledkezett meg, hogy népét a gazdasági téren is felvilágosítsa és felemelje. (Zárójelben megjegyezzük, hogy mind a két téren méltó társa Koperniczkynek Pólya Lajos lelkész úr, mint aki nem a vallási heccelődésekben akar érdemeket szerezni, hanem népének vallásos nevelésében és gazdasági téren való emelésében fáradozik 38 év óta mint lelkész Nagyölveden.) Megható volt látni, midőn a két jó barát megcsókolta egymást. Mikor jön el az a boldog korszak, mikor a keresztény magyar felekezetek kézfogva fognak küzdeni a beözönlött idegenek ellen, hogy a magyarságot megmentsék ? Most a nagyölvedi és kurali tantestület és iskolaszék Sziklai Vilmos és Borz Ferenc főtanitók vezetése alatt üdvözölte szeretett elnökét, aki nemcsak mint pontos iskolaszéki elnök és buzgó hitoktató teljesiti kötelességét, hanem anyagi áldozatokkal is támogatta a tanügyet, midőn a kisdedóvó és a kath. iskola céljaira nagy anyagi áldozatokkal házat ajándékozott. Tlturáíiszky Lajos főszolgabíró a két község jegyzőivel, Sztirovi János és Czirok Ferenccel a községek képviselőtestületeit vezette a jubiláns elé, kiemelve azt a jótéteményt, mely a népet éri, ha az egyházi hatóságok a világi hatóságokkal karöltve munkálják a nép javát. A jubiláns megindulva köszönte meg a figyelmet, hangsúlyozta, hogy községeinek öröme és búja mindig az övé is volt és különösen fájt lelkének az a sok csapás, melyet a községek lakóinak a gyakori tüzesetek okoztak. Ezen csapás leküzdésére rendes tűzoltó egyletek alakítását tartaná célszerűnek, e célra Nagyölved elöljáróságának 1000, Kural elöljáróságának 500 koronát adott át. Tisztelegtek még a nagyszámban megjelent hercegprimási és káptalani gazdatisztek is, akik a buzgó lelkipásztorban a szorgos, törekvő modern gazdát ünnepelték. A helybeli hitel- és fogyasztási szövetkezetek, melyek nagyrészt dr. Koperniczky Ferenc alkotásai, azután a nagyszámú és előkelő rokonság zárta be a tisztelgők hosszú sorát. Végül természetesen more patrio fényes ebéd következett körülbelül 40 teritékre. Az ebéden részt vett Gyapay Pál főispán is. Hogy, magyar szokás szerint, tósztokban sem volt hiány, azt meg sem kell említenünk. Az ünnepeltet ez alkalommal táviratilag és levélben is igen sokan üdvözölték. Az elsők között volt Brühl József prelátus-kanonok, ki meleg hangú táviratban fejezte ki jókívánságait a jubilánsnak. * Ünnepélyes istentisztelet. Ma a Boldogságos Szűz neve ünnepén a bazilikában délelőtt 9 órakor ünnepélyes szentmise lesz, melyet Horváth Ferenc dr. prelátus-kanonok celebrál. * Személyi hirek. Fischer-Colbrie Ágost dr. kassai püspök és báró Jeszcnák Gábor pozsonyi kanonok e hét folyamán városunkban időztek. Ugyancsak városunkba érkeztek még Kohl Medárd dr. püspök és Lollok Lénárd prelátus-kanonok, hogy a folyó hó 9-én tartott főkáptalani tanácskozáson részt vehessenek. Mindketten másnap utaztak el. — Kohl püspök pénteken délután Vaszary László temetésére ismét városunkba érkezett és szombaton délelőtt Császky István dr. érseki titkár kiséretében Szempere utazott, ahol ma ki fogja szolgáltatni a bérmálás szentségét. — Andor György dr. prelátus-kanonok és hercegprimási irodaigazgató szabadságáról hazaérkezett. — Bogisich Mihály v. püspök szerdán Budapestre utazott és a csütörtöki Erzsébet-gyászistenitiszteleten Ö Felsége előtt vitte az apostoli keresztet. * Kanter Károly kitüntetése. Örömmel vettük a hirt, hogy 0 Szentsége X. Pius pápa, Kanter Károly várbeli apátplébánost pápai prelátussá nevezte ki. A kinevezésről szóló okmányt Kohl Medárd dr. püspök adta át személyesen a kitüntetettnek és pedig rögtön az Örökimádás templomának felszentelése után, mely templom felépülésének munkájában Kanternek kétségkívül nagy érdemei vannak. De egyébként halhatatlan érdemeket szerzett Kanter még a budapesti kath. hitélet fellendítésében is, mely lelkes tevékenysége és buzgósága Krisztus helytartójának tudomására is jutott, ki igy akarta fáradságát jutalmazni. Szívből gratulálunk ! I Vaszary László f j A hercegprimási uradalomnak gyásza van. Szeretett tanácsosa, Vaszary László f. hó 10-én reggel 7 órakor jobblétre szenderült. Szerdán este a vacsora után még újságot olvasott s újságolvasás közben lepte meg a kegyetlen halál. Agyszélhüdés érte V2 10 órakor. Állapota azonnal válságosra fordult, a beteg rögtön elvesztette eszméletét s agóniába esett, mig végre csütörtökön reggel 7 órakor megváltotta őt szenvedéseitől a halál. Kedves neje még halála napján délután Budapestre utazott, hogy az Erzsébet királyné lelkiüdvéért tartandó gyász-istentiszteleten részt vehessen, s igy távollétében fosztotta meg őt a halál szeretett férjétől. Vaszary Mihály központi intéző, a boldogult tanácsos unokaöccse — mivel sem táviratozni, sem telefonozni már nem lehetett — rögtön kocsit küldött érte Budapestre a Pannónia-szállóba, de a tanácsosné — kinek a katasztrófáról még sejtelme sem volt — inkább megvárta a reggeli gyorsvonatot. Hazaérve, egyszerre csak ott találja férjét élettelenül az ágyban. Képzelhető az özvegy rettenetes fájdalma, mikor már többé nem beszélhetett azzal, kivel oly hűségesen osztotta meg örömét, búját egyaránt. A halál váratlanul kopogtatott be a tanácsosok ajtaján. Senki sem hitte, hogy oly közel van már. A betegnek Keményfy K. Dániel vizivárosi plébános adta fel az utolsó kenet szentségét Meggyóntatni már nem lehetett őt, mert a szélhűdés után azonnal bekövetkezett az agónia. A haldokló ágyánál este V2 10 órakor megjelent Andor György dr. prelátus-kanonok, továbbá a rokonság több tagja is. A boldogult egyik fia, Vaszary Dezső mocsai intéző Karlsbadban üdült, másik fia pedig Bécsben tartózkodott. Igy a legközelebbi rokonságot a betegágynál csak Vaszary Mihály képviselhette. Temetése igen meleg részvét mellett tegnap d. e. 9 órakor ment végbe. A szép érckoporsót reggel V* 9 órakor Keményfy plébános a gyászházban beszentelte, azután pedig átvitték a halottat a vizivárosi templomba, hol V« 9 órakor Kohl Medárd dr. püspök mondott