ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-08-15 / 33. szám

mint boldogult édes bátyja. Szomorúan, bánatosan, megtört szivvel kisérte édes bátyja holttetemét. Tőle jobbról-balról az elhunyt rokonsága volt látható. Ott nyugszik már a sötét sírboltban, boldogult Szilányi Ferenc kanonok mellett, várván a boldog feltámadást! A koszorúk. A koporsó előtt haladt a sok szép koszorúval megtelt kocsi. A rokonok, barátok és ismerősök fájdalmuknak, bánatuknak ily módon is akartak kifejezést adni. A koszorúk között a következő szalagokat sikerült elolvasnunk: Magán a koporsón csak egy szép, nagy koszorú díszelgett és ez a szerető nővér legutolsó Istenhozzádja volt: »Szereto nővéred — Ilka« felírással. Azután sorban következett a többi koszorú: Felejthetetlen Károly bátyánknak — Tóni és Betti. Szeretett rokonának — Hajnalka és gyermekei. Der letzte Gruss —• Familie Scazigno Wien. Felejthetetlen rokonuknak — Sigray család. Felejthetetlen Károly bácsinak — Sándor és Betti. Szeretett unokafivérének —. Sarolta és Gyula. Mély tisztelettel — Laczkóék. Azonkívül számos koszorú érkezett szalag nélkül. Gyönyörű virágcsokrokat küldtek: a Tónay-, Katona-, Hamar- család ok, Zubcsek Mihályné, továbbá a boldogult hű szakácsnéja, szép koszorút hozott Kutschera komáromi plébános is az ottani kath. legényegylet részéről stb. Végrendelet. Meghatóan, könyekre indító módon fogalmazta meg Vézinger prelátus végrendeletét. Nagy hálát ad a jóságos Istennek, hogy oly sok kegyelemben részesítette őt s többi között megadta neki azt a nagy kegyelmet, amelyet oly kevesen nyernek : hogy apostolává választotta őt. Majd sorban emliti azokat a jótékony célokat, amelyeknek hagyományozza vagyonát: 12,000 koronát testált kath. iskolák segélyezésére, elsősorban azoknak, melyeknek katholikus jellege veszélyben forog. A kath. tamoncokat védő egyesületnek, melynek elnöke volt 1000 koronát, a budai kath. legényegyletnek pedig 200 koronát. A főkáptalannak az évenként halála évfordulóján tartandó sz. misére alapítványként 2000 koronát. Összes vagyonának általános örökösévé szeretett Ilka nővérét tette. Többet nem hagyhatott, mert még életében kiosztott mindent. Kár, hogy ezt a derék férfiút oly korán ragadta el a halál. Jótékonyságát még jobban érezték volna az iskolák, az egyesületek és a sajtó. A részvét. Hogy mily áldott, jó lélek volt Vézinger prelátus, mutatja az a tömérdek sok részvétirat s távirat, mely ugy a főkáptalanhoz, mint a prelátus édes húgához, Ilkához, érkezett. A főkáptalanhoz a következő részvétiratok érkeztek : vább hantolta; munkáját mindig közönyösen végezte, gyakran látott ő már öreget, ifjat temetni; évek óta ő ásta meg utolsó nyughelyöket, a megszokás érzéketlenné tette. De most egy könnye perdült redős arcán végig, mert ő is szerette azt, kit most temettek. Sajnálta, hogy oly fiatalon távozott már a jó emberek köréből. A hant egyszerű, dísztelen, még csak egyszerű fakereszt sem jelöli a benne nyugvót, csak a citera, melynek húrjai végigrepedtek, mondja az ismerősnek, hogy itt nyugszik Mari, a szép citerásleány ... Itt pihen, csendesen alszik a szegény lélek, ki vajmi keveset élvezett ez életből, de annál többet nélkülözött, szenvedett. Nem rózsás, hanem inkább tövises utakon járt. Rendkívül elérzékenyitett a sírásónak szomorú elbeszélése, de hogy is ne, hisz az ilyen szegény teremtést, mint aminő e leányka volt, csak sajnálni lehet. Triest nevezetesebb és szebb utcáin átrobogva kihajtattunk a Miramare kastélyhoz. Alapzatát a tenger hullámai csapdossák, mögötte pedig remek szép park látható. Maga a kastély az építészet műremekeihez tartozik s Miksa császár rendkívül finom Ízlésére vall. Belépve a főkapun, a libériás osztrák lakájok jelentették, hogy a kastély csak d. u. 5-ig van nyitva. Megnéztük óránkat, épp négy óra volt, tehát egy órácska állott csupán rendelkezésünkre. A remek szép kastély majdnem számtalan helyiségeiben és folyosóin a műkincsek és régiségek rengeteg sokasága látható. Gyönyörű festmények, szebbnél-szebb szobaberendezések, fegyVaszary Kolos hercegprimás távirata igy szól: Őszinte részvéttel értesültem Vézinger kanonok haláláról. Gróf Csáky Károly váci püspök távirata: A főkáptalan jeles tagjának és régi benső barátomnak halálát mélyen gyászolom és őszinte részvétemet fejezem ki. Csernoch János dr. csanádi püspök részvétirata igy szól: Mély megilletődéssel és legbensőbb részvéttel értesültem Vézinger Károly prelátus-kanonok urnák váratlan haláláról. A szomorú hir annál inkább hatott reám, mert még csak néhány nap előtt váltam el tőle látszólag jó egészségben s emberileg számítva, gondolni sem mertem, hogy oly közel áll a halálhoz. De Isten ítéletei, miként a Szentírás mondja, nagy mélység s alázattal meg kell nyugodnunk az ő szent akaratában. Minthogy pedig az elhunyt buzgó és jeles tagja volt a főtisztelendő Főkáptalannak, mérlegelve a veszteség súlyát, fájdalmas részvétemet fejezem ki s üdvözlettel maradok a főtisztelendő Főkáptalannak Temesvár, 1908. augusztus hó 11-én testvére az Urban Csernoch János csanádi püspök. Táviratokat küldöttek még: Magos Sándor kir. ítélőtáblai biró Reichen hallból; Rott Nándor dr. lelkiígazgató Wien; Fuchs bankár Budapest; Krizsáíi Mihály budapest-józsefvárosi apát-plebános és még sokan. Az árván maradt Vézinger Ilka úrhölgynek is igen sokan fejezték ki részvétüket. Igy Majláth Gusztáv gróf erdélyi püspök Reichenhallból a következő sajátkezüleg irt levelet küldötte neki : Nagy szomorúsággal, megilletődéssel, őszinte részvéttel értesültem az áldott jó praelátus ur haláláról. Holnapi szent misémet felajánlom kedves lelkéért s kérni fogom az Ur Jézust, hogy a jó Ilka nénit is vigasztalja meg árvaságában. Prohászka Ottokár dr. távirata igy hangzik : Mély részvéttel vettem a gyászhirt. Kérem az Istent, hogy drága halottunknak nyugalmat s Önnek vigaszt nyújtson. Igen meleg hangú német levelet irt Csernoch János dr. csanádi püspök is, ki rendkívül fájlalja, hogy egyik legjobb barátjától oly váratlanul fosztotta meg őt a halál. Részben táviratban, részben levélben kondoleáltak: Kohl Medárd dr. püspök, Walter Gyula dr., Molnár János praelátus-kanonokok, Rott Nándor dr., Medits lazarista rendfőnök, Rapcsákék (Vác), Bogisich Vilma, Rupp Zsigmond, Báró Csallich Géza, Kiss Károly dr. theologiai tanár, Urbányi család, Hamar Árpád dr., Pokorny Emavertárak, fürdők, könyvtárak, kis muzeumok lepik meg az idegent, minden (még Miksa császár dolgozó szobájának Íróasztala a rajta levő iratokkal is) érintetlenül hagyatott meg. Az ember nem győzi eléggé csodálni azt a finom műízlést, mely a szebbnél-szebb, értékesebbnél értékesebb tárgyak rendezésében nyilvánul. Csak ugy futtában tekintettük meg a csodaszép kastélyt, mert féltünk, hogy a lakájok ránk zárják a kaput s bár nagyon rövidnek látszott az idő, mégis egy teljes óráig időztünk e tündéri palotában. A paradicsomszerü park magaslatáról gyönyörű kilátás nyílik a városra, a kikötőre és az egész sik tengerre. Csodálatos világ! Nem hiába »Miramare«-nek (csodáld a tengert!) nevezték el a kastélyt: csodaszép itt minden. Este Triest fogaskerekű vasutján az »Obcina«-ra mentünk fel. Ez egy kis hegy, melynek felső részein kellemes sétahelyek vannak. Vacsoránkat itt fogyasztottuk el az egyik vendéglőben, katonazene mellett. Másnap délelőtt Velenczébe szándékoztam utazni, bucsut kellett tehát venni a kedves Triesttől is. Az egyik bankban olasz pénzre váltva osztrák-magyar bankóimat, fiakkert fogadtam s a pályaudvarra hajtattam. Hajó csak este indult Triestből, éjjel pedig nem szerettem volna a triest-velenczei utat megtenni, tehát inkább választottam a vasutat. Cervlgnano, S. Giorgio di Nogaro, Portogruaro és Mestre vasúti állomásokat érintve, ugy négy óra múlva Velencébe érkeztem. Gyorsvonaton tettem meg e hosszú utat. Magáról a vasútról vájjon mit irjak ? Hogyan írjam le ? nuel, Krywald Ottó a Regnum Marianum nevében, melynek a boldogult szintén igen nagy jótevője volt, Magurányi Sándor, Laub Lajos hittanár (Máriaczell), Mészáros Antal fővárosi mérnök, Almásy Mária az angolkisasszonyok főnöknője, Leimeter szentszéki tanácsos, budai káplán, Pallavlclni őrgrófné (Budapest), Berger Márk és Kereszty Viktor dr. pozsonyi kanonokok, Knapp Nándor a budai kath. legényegylet képviseletében, Kutsera József komáromi plébános, Ott Ádám dr. apát-plebános és még igen sokan, kiknek nevét helyszűke miatt megemlítenünk már nem lehet. Isten veled te nemesszivü lélek, emlékedet őrizni fogjuk örökké! P—r. A kath. tanitók figyelmébe! Talán egyetlen társadalmi osztályra sem sütötte a liberális korszak bűnös bélyegét oly eltörülhetlenül, mint a tanitóira. A régi szabadelvű idejében a haladás legbiztosabb utján volt, ki a hatalomhoz simult mindenkor, az elvhű emberek üldözéséhez értett, a spicli ringhez szegődött. A hazugságokkal telitett reális kor számára volt a felfelé való elasztikus derékhajlongás és a lefelé való kíméletlen durva rugdalódzás. Igy teremtődött meg a magyar kultúrtörténet egyik leggyászosabb korszaka. Az országos tanügyi közélet vezetése, a tanügyi közvélemény műhelye teljesen szabadkőmives, protestáns és zsidó kézre került s igy van ez még ma is. Vájjon egy-két év múlva is teljesen ilyen szomorú lesz-e ezen kép, az a katholikus tanítóságtól függ. Bámulatba ejtő dolog, hogy ez lehetséges ott, ahol a tanítóság nagy része katholikus, ilyen tűrhetetlen állapotok uralkodnak. Vagy nem futja el a szégyen pirja a katholikus tanitók hatalmas táborát, hogy a tanitók országos bizottságának elnöke Kozma László, a haladás páholy egyik legtevékenyebb tagja s az egész elnökségben a katholikus tanítóságnak egyetlen ici-pici hely nem jutott. Avagy nem szomorú jelenség-e, hogy az ország első tanítóegyesületének, mely 1600 tagot számlál, az elnöke, Moussong Géza. budapesti igazgató, Vázsonyi Vilmos, Sándor Pál, Pető Sándor, Bródi stb.-vel egyesületet alkottak a felekezeti oktatás ellen. És minderről mi katholikusok nem veszünk tudomást. Az egyik arculcsapást a másik titán némán eltűrjük, sőt elle?isegeinknek — bizonyára vétkes tudatlanságból — hozsannát zengünk és katholikus vokssal elnöki székbe ültetjük. Itt van az Eötvös-alap ügye. Egy esztendeig tartó izgalmas harc előzte meg a választásokat. Most, midőn a választások küszöbe előtt állunk, ismét szomorú hirek keringenek s a maroknyi szabadkőmives demokrata tábor ismét csúffá teszi a katholikus tanítókat, ha bűnös nemtörődömséggel veszik a dolgot. A katholikus tanítóságot a Nagyon egyszerűen. Elég ha azt mondom, hogy: az olasz vasút nagyon piszkos. Alig talál az ember tiszta ülőhelyet a kupékban. Minden poros, a fülkék belseje és a bőrdivánok ócskák, az ablakok tele vannak karcolva, az illemhelyek pedig nagyon is nélkülözik a tisztaságot. Szóval az olasz vasút nem valami jó hirben áll. A várszerüleg körülárkolt és bástyázott Mestrétől Velenczéig hosszú kőhidon megy a vasút. A híd majdnem 4 kilométer hosszú s vonatunk száraz lábbal tolakodott be rajta a tengeren lebegő városba. Kilépve a pályaudvar kapuján, látom a Canale Grande-t Hordár, matróz, vezető, csavargó kiabál felém, ajánlgatja szives szolgálatát, kérdez stb., de egyikre sem hallgattam. Szépen beszálltam a kis gőzhajócskára és 10 centesimiért elvitettem magam a sz. Márk térre. Innét egyenesen a Bauer- Grünwald szállóhoz kalauzoltattam magam, ahol szobát fogadtam. Nagyon elegáns és ami a fő: igen tiszta szálló ez. Tulajdonosai tiroli emberek, kik szolgaszemélyzetüktől megkövetelik, hogy a német nyelvet is tökéletesen birják. Aki tehát nem érti az olasz nyelvet vagy csak keveset sajátított el belőle (mint jómagam), az leghelyesebben teszi, ha Bauer-Grünwaldot keresi fel. Itt azután boldogulhat német tudományával is. Először természetesen a sz. Márk templomára került a sor. Meghatva ámultam a nagyszerűség fölött, mely e templom táján az ember szemei elé tárul. Fejedelmi palotáktól körülzárt hosszúkás, négyszögletű térnek egyik végén áll sz. Márk híres temploma; a paloták földszintjén