ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-07-26 / 30. szám

nagyobb hibák vannak e végső menekvésben. Először is az energia definíciója nem a munka­végzés lehetősége, hanem annak képessége. 11 Má­sodszor a képesség és a lehetőség (potentia és possibilitas) két igen különböző fogalom és dolog, melyeket nem szabad összetéveszteni. Egy fizikai (szervetlen) testben például csak a lehetőség van meg, hogy egy kilométernyire mozogjon ; az emberben ellenben a képesség is megvan. Igy a felemelt ingában is csak a merő lehetőség van meg, hogy visszalengjen ; ellenben a képesség, mely visszaindítja, a földben székel. Korántsem »mellekes« az, hol székel az energia — mint S. szeretné — midőn arról van szó, hogy a helyzeti energia valóban »kepvisel« reális energiát ? 12 Nagy különbség van tehát a lehetőség és képesség közt. 18 Ismételten tapasztaltuk, hogy a fizikai alapfogalmakon kivül még a legprimitívebb logikai alapfogalmak ellen is vétenek a Newto­nisták (ilyen volt: a kölcsönös és ellentétes —, a pozitív és negativ —, a föltétel és az ok —, s most a lehetőség és képesség összetévesztése). A közönséges életben és más tudományos kér­déseknél ők is jól meg tudják különböztetni e fogalmakat; de itt a céhbeli tudomány hagyo­mányos szinvakságában szenvednek. E primitív fogalmak éles megkülönböztetéséből ered tehát a sok »értelmetlenül homályos beszéd.« Mert mint sz. Tamás mondja: az elején kis tévedés végén igen nagyra nő; két vonal, mely elején alig tér el egymástól, végre igen messze eláll. 2. A helyzeti »energiáról*, tehát ajánlom, hogy gondolkodjék S. ur, ha hamar gyökeréhez akar jutni az energia-megmaradás tévelyének. Ezen nyugszik a felhajított kő »kiserleti bizo­nyítéka is.« E körül játszik a »tévedések vigjá­téka«, melyet nekem imputál. Mert ezt a) először is tévedésből reális energiának tekintik a New­tonisták, mint az imént láttuk, b) Másodszor ösz­szetévesztik a potenciális energiával, ugy hogy a modern fizikában potenciális vagy helyzeti ener­gia az mindegy. Már pedig a potentialis (statikai) energia (pl. a kihúzott rugó feszülése, a nyugvó kő-szikla nyomása) 14 valóságos energia, ellenben a helyzet nem energia (még a kedvező helyzet sem). Ha igazi energia volna a felemelkedett kő vagy inga helyzeti »energiaja«, akkor a kulminació pontjában, midőn »legnagyobbnak« mondatik, legnagyobb erővel is hajtaná vissza a testet. A tény azonban az ellen­kező : a felemelkedett kő vagy inga a legkisebb-, sőt zérus energiával indul vissza. A minő fikció tehát a helyzeti »energia«, olyan fikció az egész energia-megmaradás. Ol­vassa el csak S. ur, mit mond a jeles Chwol­son 15 — ki öntudatlanul is ki-kikezdi imitt-amott Newton rendszerét — az energetika kiszögellő pontjáról: »Nagyon valószínű, hogy a világban potenciális (helyzeti) energia egyáltalában nem is létezik (!), hanem mindazon esetben, midőn vala­mely energia a test sajátos helyzetétől látszik ne­künk függni, a valóságban valami mozgási ener­gia lappang mögötte, melynek természetét mi még nem ismerjük.« 3. Joule-, Hirn és Rowland kísérletei is egész mást bizonyítanak, mint amit a Newtonis­ták belőle kihoznak. Bizonyítják t. i. a hő és a mechanikai munka egyenértékét, de nem az energia megmaradását. Bizonyítják azt, hogy zigyanannyi hő visszaváltoztatható ugyanannyi mechanikai munkává, de nem ugyanaz a hő. 16 Hogy azután a Newtonisták merőben az akadá­lyoknak tulajdonítják azt, hogy ugyanazt a hőt már nem lehet egészében visszafordítani, az nem egyéb a már ismert peticio principii-nél (misze­rint csak az akadály fogyaszt erőt), mely a logi­kailag rokkant modern energetikának nélkülöz­hetlen mankója. Dr. Pécsi Gusztáv. 11 »Energie bedeutet die Arbeiisfähigkeit* (Dressel I. 35.) >Wenn ein körper fähig ist, Arbeit zu leisten, so sagen wir dass es Energie besitzt.« (Chwolson I. 118.) 12 Az ingának a földdel »egy rendszerré* való kap­csolása sem menti meg a rendszeren kivül álló okból szár­mazó indító-energiát. 13 Minden fizikusban megvan a lehetőség, hogy New­ton rendszernek tarthatatlanságát belássa (s el is jön az idő. melyet ily Sebesta-féle támadások csak siettetnek); de némelyikben nincs meg a képesség azt belátni, mert egy­némely logikai alapfogalommal nincs tisztában. 14 Bezzeg érezné energia képességét az, a kinek tar­tania kellene! is I. 127. 10 Hogy az átvitt vagy átalakult energia mennyiségé­ben az átvitel, vagy az átalakulás pillanatában a mi mérő eszközeinkkel különbséget nem észlelünk, az nem csoda. Bezzeg rohamosan észlelhető a csökkenés minden következő pillanatban. HIREK. Krónika. A városrészek versengése. — Libretto. — NAGY VÁROS (SZ. KIR. VÁROS): Nem engedem jogom I A megyeház enyém, Ott, ott épül fel újra A régi helyén. Ha lesznek tornyai, Engem díszítenek, Hogy itt legyen az uj megyeház, Abból nem engedek 1 VÍZIVÁROS : Az természetes dolog, Hogy én szereztem már jogot Az uj megyeházára . . . És bármi lesz az ára, A megyeháza itt leszen! — Az örömem már végtelen 1 . . . Olyan vigan zengem dalom, — Hiszen lesz forgalom: KAR: Forgalom, forgalom ! Tőled élet az élet 1 Nem dobog másért a szivünk Csak érted, óh teérted! SZENTGYÖRGYMEZŐ: Az egy kissé mégis furcsa lenne, Hogyha az uj megyeháza Nem a Duna partján emelkedne, Nem ott díszelegne! És bár a pótadónk már tenger, — Alig akadna köztünk ember, Ki nem adózna mégis Kész örömmel arra, Hogy a megyeháza előtt A part kővel legyen kirakva ! Ha kell, hát deputációt csinálunk, De minekünk lesz megyeházunk I SZENTTAMÁS: Hogy a púp szép és fess legyen, Az nemcsak nékem érdekem . . . S hol eddig szemét volt, oda Kell diszes, csinos palota. Bárhonnan néznek is felém, A megyeház — diszes helyén, Mint egy korona, — leragyog* És én — én igy király vagyok. Ezért hát, kérem a megyét, Jól válassza meg székhelyét! Mert nem azért vagyok ám itt A város közepén, Hogy elcsúfítsam arcát, de Hogy díszítsem én, S ha háromszor is akkora Lesz majd a megye Akkor is büszkén leszek (Ha leszek !) — székhelye 1 KAR : Forgalom, forgalom, Tőled élet az élet, Nem dobog másért a szivünk Csak érted, óh teérted! Finale. A szereplők g'őr'ógp'nynél táncra kerekednek. A hát­térben kiemelkedik az uj megyeháza. — Valahol a Huth telken! (-•) * Az ezidei sz. István napi szónok. Ő Emi­nenciája Vaszary Kolos bibornok hercegprimás egy átiratban arról értesítette Brühl József pre­látus-kanonokot s főszékesegyházi plébánost, hogy az ezidei szent István napi ünnepi sz. beszédet a főszékesegyházban Mátéjfy Viktor esztergom­belvárosi plébános fogja tartani. * Papszentelés. Bányász József és Uhlár Béla szerpapokat jövő hó 10-én fogja áldozó­papokká szentelni Rajner Lajos püspök és ált. érseki helynök. Az utóbbi, városunk fia, másnap, aug. 11-én d. e. 10 órakor fogja tartani első szent miséjét a Bakács-kápolnában. Manuduktora Graeffel János prelátus-kanonok lesz. * Hálanyilvánitás. Vaszary Kolos bibornok­hercegprimás és érsek ur O Eminentiája a közsé­günkben f. é. június 20-án dúlt tűzvész károsult­jainak felsegitésére f. hó 19-én 2000 (kettő ezer) koronát méltóztatott küldeni. Fogadja Ő Eminen­tiája legkegyelmesebb Főpásztorunk és Kegy­urunk ezen fejedelmi adományáért a mindenük­ből kipusztult szegények nevében forró hálánkat! Mindnyájan buzgón esedezünk az irgalom Atyjá­hoz ; áldja meg Ö Eminentiáját, a szeretet Apos­tolát állandó jó egészséggel és tartsa meg drága életét a haza és egyház javára, a szomorúak vi­gasztalására soká! Naszvad, 1908. július 21-én. Gaal István alesperes-plébános, Fekete András biró, Honffy Lajos főjegyző. * Uj doktor. Marczell Mihály esztergom­főegyházmegyei áldozópap, Frintanista, a wieni tudományegyetemen a theologiai tudományokból doktorátust szerzett. * Főegyházmegyei hirek. Franz József, a pozsonyi polgári kórház lelkésze nagyszombati érseki szentszéki tanácsossá neveztetett ki. — Ernyei Lajos, a bazini esperesi kerület tanfel­ügyelő-alesperese ugyanezen hivatalában megha­gyatván, a bazini kerület rendes alesperesévé ne­veztetett ki. — Necseszálek Károly bur-sz.-miklósi káplán a burszentmiklósi plébánia-hivatal ideig­lenes vezetésével bízatott meg. — Kégly György ujmisés II. segédlelkésznek küldetett Bars-Vere­bélyre. — Veszély Géza múltkori dispoziciójában változás történt, nevezettet ugyanis a főegyház­megyei hatóság meghagyta előbbi helyén, Mo­dorban, Uninra pedig Uhrik Mihály pudmerici káplánt helyezte. * BÚCSÚ. Ma, vasárnap, július 26-án lesz a helybeli Szent Anna templomban a búcsú. A nyolc napi ájtatosság szombaton este 6 órakor kezdődött, vasárnap reggel 6 órakor körmenet indul a belvárosi plébániatemplomból, melynek odaérkeztével szentbeszéd, utána énekes szentmise tartatik; ezen kivül d. e. 11 óráig minden órá­ban hallgathatnak a hivek szentmisét. A litániák nyolc napon át mindig 6 órakor kezdődnek. Kvassay Károly f A felvidéken rend­kívüli vendégszere­tetéről, barátságos, kedves, nyájas modoráról általánosan ismert Kvassay Károly magyarfalvi (Pozsony m.) plébános nincs többé az élők között. Tüdő és mellhártyagyulladás vitte sírba az alig 59 éves, erőteljes férfiút. Körülbelül két év előtt, egy, a lábszáron támadt seb következtében majd­nem vérmérgezésnek esett áldozatul, de az orvosi segély és a kitűnő dalmáciai levegő szerencsésen kigyógyították súlyos bajából. Az ezidei tél azon­ban erősen megtámadta szervezetét. Egy izben erősen meghűlvén, tüdő és mellhártyagyulladásba esett, mely kettős betegség teljes három hónapon keresztül ágyhoz szegezte a jólelkű lelkipásztort. Orvosai tanácsára előbb a pozsonyi állami kór­házba ment, ahol műtétnek vetette magát alá, majd a liptómegyei Fenyőházán keresett enyhülést bajára, ahol édes öccse: Kvassay Lajos tengerész­kapitány ápolta őt. De mindhiába, a jó Istennek másképp tetszett. F. hó 19-én d. e. 10 órakor adta vissza nemes lelkét Teremtőjének. A meg­boldogult hült tetemeit szülőfalujába, a nyitra­megyei Nagybélic községbe szállították és az ottani családi sírkertben helyezték örök nyuga­lomra. Temetése szerdán igen meleg részvét mel­lett ment végbe. Holttestét előbb a gyászháznál szentelték be, azután plébánia-templomba vitték, ahol Paska István nagybélici plébános mondott lelki üdvéért szent misét. A gyászmise után el­indult a szomorú menet a temető felé. A temetési szertartást Kelecsényi János szkacsányi esperes-plé­bános végezte Paska István nagybélici, Wohland Ignác chinoráni, Tlolka Gyula (Kvassay jóbarátja) mannersdorfi (szomszéd ausztriai község Magyar­falva mellett) plébánosok, Zsák Mihály magyarfalvi subsidiarius és Hlavaty János dimburgi (Magyar­falva filiálisa) növendékpap segédkezése mellett. A szebbnél-szebb koszorúkkal megrakott koporsó mellett ott állott a boldogult plébános áldott lelkű, szintén igen vendégszerető édesanyja, ki magas kora dacára is mindig páratlan szorgalommal és buzgalommal vezette szerető fia háztartását Magyar­falván ; továbbá édes öccse, Kvassay Ágost banya­lukai (Bosznia) kerületi előljáró; nagybátyja, Kvassay László volt képviselő, nagybélici földbirtokos és még igen sokan. Megható volt és soknak szemé­ből könnyeket fakasztott az a látvány, midőn a boldogult plébános hivei közül tizenketten utaz­tak fel Nagybélicre és állották körül szeretett jó lelkipásztoruk koporsóját. Az előbb emiitetteken kivül részt vettek a deputációban: Pauer Lipót kántor és főtanitó, főszerkesztőnk édesatyja, Regéczy Lajka tanitónő, Kapj Alfréd cukorgyári igazgató, Fuszek Alajos sekrestyés, Bar laiszky Tamás, Pollák Márton, Szurovlcs Mátyás, Fuszek János és Welssmann Flóris gazdák. Főszerkesz­tőnk, kinek az elhunyt nagy jótevője s kiskorától

Next

/
Thumbnails
Contents