ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-07-12 / 28. szám

védelmét, akkor kár felszólalni. Eddig egy »nyil­vánvaló «, »könnyen érthető« kifejezéssel gond nélkül lehetett beadni a Newton-féle paradoxono­kat és a modern energetika abszurdumait (»a kocsi épp oly erővel huzza vissza a lovat, mint amily erővel huzza a ló a kocsit« ; »a mozgásban levő vonat mozgatására már nem kell semmi erő, a gőz egész ereje a súrlódás és a levegő ellenállá­sának legyőzésére fordittatik« ; »a munkás, ki akár egy nap is tart vállán egy mázsányi terhet, ha nem mozog vele, nem végez munkat« stb.) De ezentúl aligha lehet. A természettudomány is kénytelen lesz egy kis reform és tisztulási pro­cessusnak alávetni magát; a Kopernikus-Galilei­Keppler kezéből kihullott fonalak ismét felvétet­nek s a Newton által a természettudomány útjába gördített akadályok eltávolittatván, a természet­tudomány uj fejlődésnek fog indulni. Newton III. törvénye végérvényesen meg van döntve. Térjünk át Sebesta fizikai ellenvetéseire. Könnyen vághatok, akárcsak a répa. 1. »Newton III. törvénye nincs megcáfolva« :imü fejezetét arra fekteti, hogy kiirja Chwolson­óól az actio-reactio azon két esetét, melyet az tárgyal, melynek azonban egyike se szól a tárgyhoz. Az egyik a sima lapon nyugvó golyó esete, mely egyensúlyi állapotot képvisel. A másik eset két testnek kölcsönös vonzása, mely esetben reactio egyáltalán nem szerepel. A fölvetett probléma pedig az: vájjon a mozgás esetében, ahol a moz­gási akadályok reagálnak, áll-e a hatás-vissza­hatás egyenlőségének elve ? Mert Newton minden hatás 1 esetére állította fel III. törvényét. Sőt a mozgás alaptörvényévé tette azt. (»Mozgástörvé­nyek, « »Bewegungsgesetze« cimen van tárgyalva mindenütt.) De az a különös fátuma e törvény­nek, hogy éppen a mozgás esetére nem áll. Newton inkább mathematikus volt, mint fizikus. A mennyiségtannak legszebb formája az egyenlőség, ebbe a formába szerette volna New­ton gyömöszölni az összes természeti tüneménye­ket. De nem megy! mert az egyenlet csak az egyensúly állapotát fejezi ki. 8 Halálos sebe tehát e törvénynek, hogy épp a mozgásra nem áll, 9 amelyre Newton szabta, (mint mindjárt részletesen látni fogjuk.) Annál kevésbé mondható általános törvénynek, mert akárhány hatás van a természetben, hol vissza­hatás egyáltalán nem szerepel. Igy mindjárt a testeknek emiitett kölcsönös vonzása. A nap von­zásának s az általa létesített mozgásnak semmi­kép sem reagál a föld viszontvonzása, ellenkező­leg elősegíti azt. Ezért mondja ugyanaz a Dressel — kit S. feltétlen tekintélynek ismer el — a nehészségekről szóló fejezetében (204—205. oldal), hogy a kölcsönös vonzás esete nem igazi actio­reactio esete. Miért ? mert itt két független hatás lép fel, melynek egyik oldalon sem felel meg ellenactlo. Ez tehát két kölcsönös, de nem ellen­tétes hatás esete. Hogy Sebesta a kölcsönös és ellentétes közti nagy különbséget (igen egyszerű logikai fogalmak) nem érti, 10 arról én nem tehe­tek. Talán egy példából megérti: ha két hajó kötelek és csákányok segélyével egymást kölcsö­nösen közelebb húzza, ez kölcsönös hatás ; ha ellenben a két hajó egymásnak ront, az két ellen­tétes hatás. 2. Kis gimnazisták is jobban megértették i nehézségerőnek a tehetetlenséghez való viszo­nyáról mondottakat. Maga S. citálja szavaimat: »a gravitáció a testek természetes tehetetlenségét egy fizikai okkal növelik S mégis elég logikát­lan azt következtetni ebből, hogy »eszerint ha nem volna gravitáció, mozognának a testek anél­kül, hogy valami mozgatná azokat.« Ha nem volna gravitáció, megmaradna fentebbi szavak szerint a testek természetes tehetetlensége, mely­nél fogva a testek külerő nélkül maguktól soha meg nem mozdulnának. Mivel Newton rögesz­méjével (a mozgási tehetetlenséggel) a tehetet­1_ nség fogalmát teljesen megrontotta — úgy, 7 Nemcsak a két esetre, melyet S. egérlyuk gyanánt ir használni. (»A két eset kimerit mindent, amit a III. vény mond.«) »Minden hatásnak egyenlő és ellentétes szahatás felel meg.* Igy van szövegezve Dressel-nél, hér-nél s minden fizikai könyvben e törvény. 8 Pl. a gépeknél: a teher és karjának szorzata egyenlő erő és karjának szorzatával, de csakis egyensúly esetén. 8 Hogy a III. törvénynek a mozgásra való alkalma­iánál »megmozdul a fizikusok kara*, annyit jelent, hogy nden fizikai könyv tárgyalja e nehézséget, mert a józan ; ösztönszerűen fellázad, mihelyt az actio és reactio egyen­égét a mozgás állapotára ráakarjuk húzni. (Lásd Dressel és 32. oldalon.) 10 Azért >értelmetlen beszéd* előtte a füzet e része: t az ilyen kifejezések nagyon korrelativ értelműek! hogy korunk leglogikusabban gondolkozó fizi­kusa, Chwolson, azt valóságos »mysteriumnak« 11 mondja — azért művemben bővebben foglalko­zom ez alapvető fogalommal. E fogalomhoz képest azután nagyon mellékes, amit a gravitációhoz való viszonyáról valaki gondol. 3. Ismétli némi változtatással a banális példát, melyen a diákok meg szoktak botránkozni: »ameny­nyi a ló kifejtett erejéből a kocsi húzására esik, ugyan­annyival húzza vissza a kocsi a lovat.« S mivel ez igen konkrété és népszerűen mutatja Newton III. törvényének képtelenségét, azért Sebesta ráfogja ez esetre, hogy az »igen komplikált és szöve­vényes.« Cseppet sem komplikált, sem szövevé­nyes! A ló egy bizonyos mennyiségű erőt fejt ki, ez az actio. Ha az erő kisebb a kocsi tértié­nél és a mozgás akadályainál (ezek együttvéve teszik a reactlo-t), akkor hiába rugaszkodik neki a ló százszor is! Bár tényleg hat a kocsira, mi­vel a hatás kisebb az ellenhatásnál, a kocsi meg nem mozdul (a hatás energetice eredménytelen). Mikor lesz mozgás ? Csak akkor lesz mozgás, ha a ló ereje, az akció nagyobb az ellenhatásnál. Cseppet sem szövevényes az eset, (valamint a vonat esete sem, mely lényegileg ugyanaz), ha­nem Sebesta uram nem tudja analyzálni a leg­egyszerűbb mozgási tüneményeket, mert Newto­nista! s mentségül a diákok »kellő tágkörü isme­retének és absztrakáló képességének« hiányára hivatkozik. 4. Ösztönszerűleg érezve a III. törvény belső gyöngeségét és hogy a mozgás megölő betűje Newton ez axiómájának, a vonat és a kocsi pél­dájánál önkényüleg kikapcsolja magát a mozgást. »A haladó vonat esetében az akció és reakció egyenlősége annyit jelent, hogy a vonat saját energiájából annyit fordit az ellenállás legyőzé­sére és a súrlódásra, a mennyi épen elég.« »Hogy a kölcsönös húzáson kivül a ló és a kocsi is mo­zog, ez egészen más . . .« Itt azonban S. eltér az egész modern fizikától, melynek képviselője és Góliátja gyanánt akar fellépni. Mert Newton és a modern fizika a törvényt mozgástörvénynek te­kinti, amelyből a mozgást nem szabad kikap­csolni. Azt kellene tehát bebizonyítani, hogy a mozgásra és az akadályok legyőzésére fordított erő (ez az egész akció!) egyenlő az akadályok részéről kifejtett ellenakcióval. De ezt bizonyítani nem lehet: mert ott van az egyik oldalon a nagy plusz, a nagy többlet: a mozgás. A fizikusok itt egyenesebb uton mennek neki a hínárnak. Azt mondják ugyanis erre: hogy a vonat mozgatására menetközben már nem kell erő, 12 az az első elindulás erejénél fogva mozog; a gőz ereje tehát az akadályok legyőzésére for­dittatik. De itt azután menthetetlenül sakk-matt lesz a modern fizika. Mert elinduláskor (egyenle­tes pályán) ép oly mértékben voltak meg az akadályok, 13 mint menetközben. Ha tehát menet­közben az akadályok leküzdése veszi igénybe a gőz egész erejét, akkor elinduláskor is, és igy az elindításra a mozgás kezdetére nem marad semmi erő. Pedig erre már a Newtonisták is kivannak erőfogyasztást. Newton III. törvénye szerint tehát a vonat el se indulhatna soha! 5. Jellemző a Newtonista bizonyító képes­ségére, 14 amit S. a 35. oldalon mond, hogy t. i. »két egyenlő és ellentétes erő esetén is van moz­gás, ha egy harmadik erő járul még hozzá.« Itt t. i. harmadik erő szóba se kerülhet, mert hisz ép az a kérdés, váljon két ellentétes és egyenlő erő létesíthet-e mozgást. Ezek pedig mindig csak egyensúlyt létesítenek. Nagyon köszönöm azonban, hogy a reactio­nak a tehetetlenséggel való összetévesztését nem tekinti a modern tudományos fizikából vett ellen­ellenvetésnek. Ugyanis: legokosabb ellenfeleimnek — az egész vita folyamán — ez volt utolsó szalma­száluk ! 6. Az Intenzitás-törvény 15 mélységét S.. ta­lán nem érzi, de megbámulta azt már nem egy 11 I. 75. A Newton-féle rendszerben biz megfejthetlen mysterium, jobban mondva abszurdum. Nem úgy a józan ész szerint. Mert a tehetetlenség fogalma a fizikai testnek mozgó élő lénnyel való összehasonlításból származik. Emez képes magát mozgatni, amaz nyugalomban marad, mig kül­erő nem mozdítja, de akkor aztán mozog. A tehetetlenség tehát merő indiíferencia a mozgásra nézve. 12 Sok millió ember utazott' már vonaton és sok masiniszta kormányozta a gőzparipát., de ez a »genialis« ötlet még egyiknek agyában sem villant meg, csak a New­tonisták » hiszik« ezt erősen. 13 S maga a modern energetika tanítja, hogy az aka­dályok legyőzésére egyforma erő kívántatik akár gyorsan, akár lassan mozog a vonat. 14 Hja! szolidan bizonyítani csak abból a megvetett filozófiából tanul meg az emberi 15 Csak magasabb intenzitású energiával rendelkező test hathat kisebb intenzitásura. fizikus. Az energia átvitel a modern fizikában azonos a mozgással. Miért lehetséges tehát az energia-átvitel, a mozgás csak magasabb akció­képességgel rendelkező testről a kisebb intenzi­tásura ?! Mert csak akcióképesség különbsége esetén lehetséges a mozgás! Ép ez az új tétel, melyet Newton III. törvénye ellen szegeztem. Dr. Pécsi Gusztáv. A nagyzás, f§^:)- Szeretjük a fényt, a pompát, szóval nagyzó nemzet vagyunk. Ha latainerek vagyunk, restelkedünk a har­madik osztályban utazni. A bajorokat, steiereket, osztrákokat szemé­lyesen ismerem. Itt a harmadik osztályban jobb utazni, mert itt hemzseg az ország krémje; a második osztályban csak az affectans majmok feszelegnek ; az első osztályban azok vannak, kik csillagokat rugdalnak. Persze itt síncsen szabály kivétel nélkül. Itt is vannak nagyzók, de ezek elenyészőleg kevés számban, inkább félszeg teremtményeknek mond­hatók. Nálunk a harmadik osztályban —• mondják sokan — azért nem lehet intelligensebb ember­nek utazni, mert sok ott a csőcselék és a »fen­séges nép« nyájaskodni nem szokott, nem akar, hanem duhajkodik még utazás közben is, azt gondolván, hogy itt is a korcsmában van. Ez igaz, de hát ennek mindig igy kell maradni ? Nem. Tanítani kell a felnőtteket, mert ezek sok­szor veszedelmesebb gyermekek, mint akik az iskolába járnak, hogy időtlen időkig olyan vadak ne maradhassanak. Meg kell kezdeni már a nemzeti munkát s akkor remélhetőleg idővel olyan »fenseges né­pünk is lehet, mely a tisztességről is tud fogal­mat alkotni s mely nem a duhajkodásban, hanem a komoly munkában fogja feltalálni egyik élet­célját. Ezen szomorú állapotoknak az iskolák is okai, melyekben sok helyen nem az életnek ta­nitanak, hanem az évzáró vizsga kedveért emléz­tetnek. Az emlékező tehetséget gondosan fejlesz­tik, de az értelemre ügyet is alig vetnek. Igy alakulnak ki azután a közélet számára az értelem hiányában szenvelygő szajkók, kiknek nyelve pereg anélkül, hogy tudnák miért. Hej pedig a hazának nem szajkókra, hanem értelmes polgárokra és honleányokra volna szük­sége. Akkor hamarább felvilágosithatók volnának az elmék aziránt, hogy a nagyzás nagy nemzeti veszedelem. A hazának nem üres fejű, pergő nyelvű, hanem komolyan gondolkozó, értelmes munkás polgárokra és honleányokra van szük­sége, kik nem a duhajkodásban, hanem a tisz­tességtudásban és munkában emelkednek ki. Szeretjük a fényt, a pompát, szóval nagyzó nemzet vagyunk. Minden ember rang, kor és nemre való különbség nélkül rendszeresen tovább nyújtóz­kodik, mint ameddig a takaró ér. Igy telve van­nak a nyilvános helyek, otthon üres az élés­kamra. Unatkoznak a családtagok, mely unalom szüli azután a családi boldogság tolvajait. Ma a kávéházi termekbe szorult a művészet és szobrászat. Ki tudja letagadni előttem, Ihogy a kultura a kávéházak és vendéglők éttermiéinek fenséges formája fölött túlmagas fokra emelkedett. Ezt a fényt, a pompát valakinek meg kell /fizetni. Megfizetik a fogyasztók és látogatók. Enélkül pedig megélhetnénk. Ma megtörténik azután, hogy az intelligen­sebb embernek nincs otthona, de családi boldog- J sága sincs. az oka, hogy nagyon sok családban a házitüzhe^y\ mellett nehéz gyászban gubbaszt a a mythologiai embervilág eszményesitett tűzőre. Ez az oka annak is, hogy a házasság édenkertjét felverte a giz-gaz. Szeretjük a fényt, a pompát, szóval nagyzó nemzet vagyunk. Ma a komoly múzsák keseregnek a magyar tudományosság felett, mely neqa a tartalomra, hanem a külső hatásra dolgoziky Zeus leányai: Clio az idegen által megha­misított történelem felett keserég; Euterpe a ze­nésített kóser liberalizmus felett és az idegen által magyar charakteréből kimerített zene-költé­szet felett aggódik; Melpomene a lipótmezőn végződő tragoedia miatt kpzdi türelmét veszíteni; Malla az elerkölcstelenitett comoediát fájlalja; Terpszichore az erkölcstelen és fajtalan érzelmekre ingerlő táncok miatt szomorkodik, melyek pros-

Next

/
Thumbnails
Contents