ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-07-05 / 27. szám

Newtonig visszamenőleg ez volt az erő meghatározása ; a legújabb energetika szerint már az erő »a mozgás-változás oka.«) II. De mivel nem csak a fizikában tart engem S. teljesen tudatlannak, hanem a bölcseletben és a teológiában is, azért szükségesnek látta alapos kioktatást adni a filozófia s általában a tudományok értékéről, továbbá a teológiának a tudományhoz való viszonyáról. De itt aztán alaposan jégre ment, mint mindjárt látni fogjuk. Lássuk előbb a tudományok értékére vonatkozó álláspontját. »A kis füzetke kibúvóul

9 nyitott ajtónak akarja használni azt a kijelentést, hogy a fizikai axiómákat abszolút bizonyossággal nem lehet bebizonyitani. Ezzel szemben ki kell jelentenem, hogy a füzetkének célja a fizikát a fizika fegyvereivel cáfolni, amelyek pedig nem abszolutak. Az ész korlátolt, véges tehetség. Természetmegismerésünk nem a természet lényegének, hanem a lényegnek csak bizonyos, mondjuk világkép alakjában való fölfogása. Attól még messze vagyunk, hogy a tudomány tételeit a természet abszolút törvényeinek mondhatnók. Aki emberi eszével abszolút tételeket és törvényeket kutat, az agyrémeket kerget. Klasszikus példa erre a filozófia. Itt az emberek mindig abszolút igazságokat kutattak. És a filozófia története mégis azt mutatja, hogy a világ legnagyobb gondolkodói egy nagy halmaz ellenmondásnál egyebet alig tudtak produkálni.« Kétségbe vonja ezek után még a mathematikai és geometriai tételek abszolút értékét is. Tehát egy teljes skeptikussal vagy a modernisták nyelvén agnosztikussal állunk szemben. Mert ez a skeptikusok és agnosztikusok tana: hogy az emberi ész abszolút biztonsággal semmit sem ismer meg,

10 kivált midőn Isten létének a tudományos bebizonyításáról van szó. Félrevezette az a körülmény, hogy az ember észtehetsége véges, vagyis meghatározott tárgykörre van szorítva. De egész más az, hogy az emberi értelem nem mindentudó, vagyis nem abszolút a tárgy terjedelmére nézve s más az, hogy a saját tárgykörében nem abszolút biztos a megismerésben. S. mint fizikus tudhatná, hogy a szem pl. csak bizonyos rezgési határok közt érzékli a fényt, az ultraviolett és egyéb sugarak felfogására képtelen, de a neki kiszabott határok közt az ép érzék azután abszolúte biztosan és csalhatatlanul érzékel. Minden megismerő tehetségünk, ha normális és szabályszerűen van alkalmazva, biztos forrása az ismeretnek. Descartes tévtana, hogy a mathematika sarktételei nem abszolút biztosságuak. Ha Isten akarná 2)1(2 = 5 lehetne. De ez minden tudománynak ruinája. A tudomány ugy épül mint az épület. Talaja a józan ész; erre kerülnek fundamentum gyanánt a legprimitívebb észelvek és a legprimitívebb tények. Ami ezen logice (vagyis a logika szabályainak szigorú szemmeltartásával) épül, az abszolút és csalhatatlan igazság. Es az igazság kritériuma mindig csak az, vájjon az evidens igazságokra logice visszavezethető-e valamely tétel. Igy vezeti le a mathematika is néhány alapaxiómából

11 összes tételeit, igy minden igaz tudomány és az igazi filozófia is. S. szerint két ellentmondó tétel is igaz lehet (pl. a párhuzamosak találkozása vagy nem találkozása.) Hát ez kérem Hegel-féle filozófia, mely szerint a semmi és valami egyugyanaz! Gyönyörű prespektiva a tudományok terén s azok értékéről. Ily világnézettel indul a természettudomány felvetett legnagyobb kérdéseinek elbírálására. Akkor én még sokkal többre becsülöm a fizikát, pláne a mathematikát, mint S. uram. Én a kísérleti fizikának tapasztalatilag lehozott egyetlen egy igazságát sem vonom kétségbe, a sok szép törvényt, melyet a fényről, az elektromosságról stb. megállapítottak, csak a négy kérdéses 9 Mellesleg legyen megjegyezve : eszem ágában sem volt a fizikai axiómákat csak azfrt támadni, mert ne n éppen abszolút biztosságuak. Egyenesen azért támadom, mert semmiféle bizonyossággal nem dicsekedhetnek, még azzal sem, mellyel a fizika ieggyöngébb hypothesise. Nincs egyetlen argumentum, mely mellettök bizonyítana s nem is fognak ilyent találni soha! 10 Szórói-szóra összevág S. nyilatkozata a »Pascendi« enciklikában kárhoztatott agnoszticizmussal, mely szerint: >Humana ratio phaenomenis omnino includitur, rebus videlicet quae apparent, earundem praetergredi terminos nec ius nec potestatem habet.« 11 Pl. a rész kisebb az egésznél: ha a = c és b — c, akkor a = b stb. Amit S. a párhuzamosaknak a végtelenben való találkozásáról mond. annak supposituma hiányzik. Mert végtelen térség a valóságban nincs (csak a képzeletben), amint ezt bizonyítja a csillagászat, ugy, hogy még Haeckel is kineveti Newton ez állítását. Csak egy igazi végtelen van: Isten! axiómát

12 s ami vele lényegileg összefügg. Van pisica perennis, mely gyér erecske gyanánt kezdődött az ókorban néhány tapasztalati igazsággal (melyhez persze sok tévely is vegyittetett) s nőttön-nő; vannak a fizikában is igazságok, melyeket soha meg nem döntenek. Annál inkább perennis, abszolút bizonyos a mathematika.

13 Van perennis filosofia is. Hogy S. ilyenről nem tud, azt nem csodálom. Mert hisz ő csak a profán egyetemen hallható filozófiának csúfolt torz-bölcseletet ismeri, mely ugy viszonylik az igazi filozófiához, mint az anabaptizmus az igazi kereszténységhez. Mi ez a filosofia perennis? Nem minden tétel amit a filozófusok tanítottak, hanem a józan észnek postulatumai, melyeket Aristoteles óta kezdtek tudományos rendszerbe foglalni, melyeknek száma szintén nő a tudomány fejlődésével. Ezek a keresztény

14 bölcselet egész Logikája és Kritikája, azután a psychologiának u. n. tízparancsolata, vagyis azon tételek, melyeket az egyház is dogmái közé sorolt, a kozmológiában az egyes országok közti (kivált az ember és állat közti) lényeges különbség, a világnak időbeni léte stb. III. Ily tájékozottsággal indul Sebesta a teológia és a tudományok közti viszony megállapításához. Nem csoda, hogy e kényes pontnál számos az egyház által kárhoztatott tévelybe esik. »Véleményem, hogy a vallás tételeinek sziklaszilárdságát nem szabad a tudományban keresni.« A vallásnak a tudósok részéről történt megtámadása szerinte »csak a vallásnak tudománnyá való degradálásának szükségszerű következménye volt, és azért én mindenkit hibáztatok, aki a vallást a tudományok rangján akarja megtartani.« No igy még tán senki sem degradálta a theológiát

15 s a hitet tudománytalan vakhitté. Akkor rosszul mondotta szent Pál a hitről, hogy az észszerű, indokolt hódolata az elmének (rationabile obsequiiím, és hogy »tudom, kinek hiszek« (scio cui credidi), s akkor az egész katholikus egyház theologia-tanitása üres szalmacséplés, ehelyett katekizmust kellene tanítani. De menjünk tovább. »Es mi ettől (a tudománytól) várhatjuk Isten létének sziklaszilárdságát? Én épen abban látnám a bajt, ha mi Isten létének sziklaszilárdságát csak a tudománytól nyerhetnok.« Hogy is mondja az elitélt modernizmus? »Mivel az értelem csak a külső tüneményeket ismerheti meg, s azon túl se ereje, se joga nincs ítélni: azért Istenhez sem képes felemelkedni és létezését nem képes a látható dolgokból megállapítani. Ezért Isten nem lehet a tudomány tárgya.« » Kön nyű belátni —- folytatja a »pascendi« enciklika, — hogy e tan tönkreteszi a theologia naturalist, a hit észszerűségét és az egész kinyilatkoztatást, c No itt legfeljebb ama bizonyos »kaptafa« — melyet emleget — menti meg a Vigilantia villámától. Egyébiránt e tévelyt már a vatikáni zsinat is kárhoztatta. »A vallás és a tudomány két teljesen különnemű területen mozognak, amelyeknek érintkezési pontjaik nincsenek« — folytatja Sebesta O. E tételt elitélte IX. Pius és XIII. Leo, az ellenkezőjét tanítja a vatikáni zsinat (sess. 3,,. c. 4.): »az egyháznak joga van bármely hamis tudományt proscribalni«, mely indirecte bár, de ellenkezik a hittel. Ezek azok az u. n. conclusio theologikák, merőben tudományos tételek, melyekből egyetlen syllogizmussal el lehet jutni a herezishez. Mikor az egyház ezt teszi, nem »terrorizálja«, nem »szorítja vissza« a tudományt, hanem hivatalát teljesiti, mert a hitnek igen is nagyon szoros érintkezést pontjai vannak a tudománnyal.

16 12 Aki nem tanult disputálni.'az nem tudja lokalizálni a vitát, hanem csatangol szanaszét, oda nem tartozó dolgokra, személyeskedésekre, a vége mégis csak egy grand felsülés. 13 Ez még a jelen világ berendezésétó'l sem függ, mint. a fizika. Persze hirdethet valaki egy uj tételt itt is, mely nincs logice lehozva az alapigazságokból. 14 Nem azért keresztény, mintha a kinyilatkoztatásból fakadna, hanem mivel — sajnos — csak a keresztény iskolákban talál a józan ész bölcselete azylumra. 15 Egger I. kötetében 30 oldalas traktátus van az emberi értelem képességéről és a teológiának viszonyáról a tudományokhoz. Itt olvasható többi közt tézis gyanánt 1. hogy >a teológia szó szoros értelemben vett tudomány*. 2. És hogy »az emberi értelem saját természetes erejével a teremtett dolgokból egész biztosan megismerhet ugy profán, mint vallás-erkölcsi igazságokat, kivált Isten létét.* Egy egész sereg egyházi dekrétum olvasható itt, amelyben egyenesen beleütközik mindaz, amit S. a 10—17. oldalon mond. 16 Hiszen, ha oly független volna a teológia és a tudomány egymástól, mint S. állítja, akkor egy dogmát se lehetne fentartani. Mert ha pl. >tudományos* igazságként állhatna S. tétele, hogy az emberi ész abszolút biztossággal semmit sem ismerhet meg, akkor megdől mindjárt a vatikáni zsinat dogmája, miszerint Isten létét az emberi ész abszolút biztossággal megismerheti, akkor egyáltalán az egész ker. hit a levegőben lóg. »A jelzett (hittudományos) eljárással a vallást a hit biztos teréről leszorították és a tudomány labilis talajára juttatták. A vallás aprlorisztikus ellenőrzés alá nem eső természetfeletti alapból indul M, itt a közvetlen környezetünkben és magunkban végbemenő változásokból kell kiindulnunk, amiközben azt sem tudjuk, mi is az, amin ezek a változások végbemennek.« Ime Bonald és Bonetty elitélt tévelye, miszerint a hit megelőző tudás nélkül lehetséges volna, továbbá a modernizmusban elitélt inmanentizmus. A hit első aktusát megelőzi az egész apologetika, mely merő tudomány. S itt paraszt és tudós közt nincs lényeges különbség, mert annak is van természetes logikája, és sokszor talpraesettebben tud érvelni Isten létéről, a lélek halhatatlanságáról stb., mint a tudós. Hosszú volna elszámlálni, hány efajta tévelyt tartalmazó állítással ékesítette fel S. az idei nagyszombati értesítőt. Még egy-két cikkben felelek fizikai ellenvetéseire. Hogy azután kegyeskedik-e S. ur ezekre reflektálni (nagyon kiemeli, hogy csak leereszkedés részéről, hogy a füzetkét figyelemre méltatta) avagy, miután nagyot koppant, elhallgat, az nagyon mindegy. Felelete Newton haldokló rendszerének csak végvonaglása lehet. Dr. Pécsi Gusztáv. A német mezőgazdasági sztrájk. A nemzeti termelés védelme. Eddig az aratósztrájk réme csak nálunk és Olaszországban fenyegetett. De különösen nálunk honosult meg ez a káros és veszedelmes forradalmi jelenség. Már szinte megszoktuk, hogy a tél idején a szocialista párt megindította az aratósztrájkot előkészítő mozgalmat, mely azonban — hála népünk józanságának — rendszerint csúfos kudarccal nyert befejezést. E kudarcok azonban nem hatottak a vezérekre, akik az ipari munkások zsarolása után a mezőgazdasági munkások szipolyozására is kedvet kaptak. Csak természetes, hogy a magyar nemzet egész erejével védelmére sietett a mezőgazdasági termelésnek, mely különösen nálunk létkérdése az ország egész lakosságának. A törvényhozás védelmi intézkedéseket létesített, melyek nem a munkásság, hanem a vezérek, az anarchikus mozgalmak ellen irányultak. A szocialista vezérek ezen intézményeket a legdurvább módon támadták. Rabszolgatörvény, derestörvény elnevezéssel illették azokat a törvényeket, amelyeknek határozott munkásvédelmi tendenciája mellett csak egy célja volt: biztositani a nemzeti termelés zavartalanságát. A mezőgazdasági szociálpolitikában járatlan külföld könnyen felült ennek a csalóka kritikának és lassankint olyan színben tűntünk fel előtte a hazai tudósítók tendenciózus híresztelése folytán, mintha Magyarország nem jogállam, hanem kaszt-állam volna, ahol a munkásság ellen kivételes rendszabályokat emelnek törvényerőre. Hogy ez a hamis meggyőződés különösen Németországban gyökeret verhetett, annak oka nagyrészt abban keresendő, hogy bár külföldön igen jól ismerik az ipari sztrájkot, az ettől lényegben és hatásaiban teljesen különböző mezőgazdasági sztrájk ott eddig aránylag ritka jelenség volt. Gyökeresen megváltozott azonban a helyzet ott is, amidőn az ipar fejlődése folytán előállottt városba tódulás a munkáskezet megritkította s amidőn emiatt idegen vándormunkások tömeges alkalmazása vált szükségessé. Ma már tisztán látja a német közvélemény, hogy a mezőgazda-* sági sztrájk mily vészthozó következményekkel jár a nemzeti termelésre. Ehrenberg egyetemi tanár nyíltan kimondja, hogy »a mezőgazdasági munkaszerződés nem egyéni tetszéstől függő, hanem olyan szerződés, amelyen a mezőgazdasági munkaközösség, tehát a mezőgazdaság exisztenciája és a nép ellátása nyugszik. A mezőgazdasági sztrájk sem tetszésszerinti szerződésszegés, hanem oly szociális tömegjelenség, amely uzsoraszerüen, más kényszerhelyzetének kihasználása mellett megy végbe, a tekintélyt és a jogérzetet aláássa és szükségszerűen mindinkább a gazdasági munkások és munkaadók demoralizációjához vezet. A tömeges szerződésszegés ellen tehát minden eszköz felhasználandó, ami csak némi kis sikert is ígér. Itt a kényszer tényleg helyénvaló.« A német birodalom szövetséges államai közül eddig Braunschweig, Anhalt és Mecklenburg