ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-06-14 / 24. szám

IQO8. június 14. ESZTERGOM 3 kiállításban : gróf Mailáth Géza Gárdony, Vancsó Béla Szécsény, br. Buttler Ervin Nándor-Kelecsény, Ruszinkó Antal Szécsény, Sztranyavszky Géza Nógrádmarcal, dr. Frank István Rimócz, Wampetics Ferenc Pősty én puszta, Emődi Vilmos Szécsény, Gonda Béla Nagyoroszi, stb. kik a kiállított marháikkal többnyire elsőrendű kitüntetésben részesültek. De szép példányokat állítottak ki a kisgazdák is és sok prémiumot vittek haza. Az ipolyvölgyi simmenthali-nógrádi tájfajtán kivül csak Zichy gróf zsélyi seniorális uradalma állított ki magyar fajta szarvasmarhát: két bikát, négy tehenet és négy üszőt. Gróf Pappenheim Szigfriedné bujáki uradalma pedig eredeti bonyhádi fajtákat mutatott be. Lovakban sem volt hiány. Több mint száz darab volt kialTitva a legkülönbözőbb fajtákban. A lótenyésztésnél már nem törekednek egységes jellegre ; a tenyésztő Ízlésétől vagy a célszerűségtől függ a faj megválasztása. Legtöbb volt a könnyű kocsi elé való félvér, de szép példányokkal volt képviselve a nonius, magyar fajta, gidrán, valamint a muraközi, lipicai, nóri, pinzgaui is. A jutalmazásoknál főkép a kisgazdákra voltak tekintettel. Állami dijat 200—200 koronát kapott anyakancára csikóval Kovács János Romhány furiosó és Kiss István Cserháthaláp arabs fajtáért. Egyesületi 150—150 korona dijat kapott Horváth János Lapujtő magyar és Pszota László Cserhátsurány gidrán kancáért. Két éves kancacsikóra állami dijat 140—140 koronát kapott id. Mester László Szécsényhalászi félvér és Kalos János Ludány lipicai kancáért. Ezeken kivül még sokan kaptak más egyéb dijakat. Juhot is több fajtát mutattak be vagy száz darabban. Nagy diszoklevelet nyertek : Fülöp Coburg Szász-Gothai herceg tüleki uradalma elektorál-negretti, gróf Mailáth Géza Gárdony hazai fésűs, gróf Pejácsevich Arthurné Ludány merinói, gróf Zichy sen. urad. Zsély hazai fésűs és a bujáki urodalom elektorál-negretti juhászata. Sertés nem volt sok. A hazai kondor és mangalica fajtákon kivül az angol jorkshirei is be volt mutatva; a nagy diszoklevelet azonban Emődi Vilmos Szécsény kondor szőrű mangalica tenyészete nyerte el. A baromfiak között az orpington dominált, másfajta alig volt képviselve. Nagy diszoklevelet nyertek: Vancsó Béla Szécsény, Vannay Kornélné Balassagyarmat és Gonda Béla Nagyoroszi orpington tenyészete; továbbá Ledniczky Péter Hugyag kendermagos orpingtonokért és aylesburi s pekingi kacsákért, Muslay Gyuláné Rád emdeni ludakért lett kitüntetve. Házinyúl is kevés volt. Nagy diszoklevelet kaptak : Schönaigner Frigyes Bércei ezüst prém, Irsay György Pusztakisfalud ezüst szürke és belga óriási és Vimmer Béla belga ezüst nyúltenyészete. Az állatkiállitáson kivül mintegy öt-hat pavillonban szemlélhettük Nógrádvármegye közés mezőgazdaságát, figyelemre méltó és tanulsákok a nőtanulók, hogy az ember elgondolkodik : mi lesz ebből a nőből idővel, ha már most ennyire vészit a nőiség legszebb vonásaiból s bájaiból ? ! A nőkérdésben két tábor van, melyek mindegyike más-más keretbe szeretné azt helyezni. Az egyik tábor a nőt tisztán a gyermekszoba, a családi tűzhely, a konyha határai között akarja megtartani. A másik tábor minden korlátot le akar a férfi és a nő között rombolni s őket minden foglakozási körben egyenjogúvá s versenyképessé kívánja tenni. Mindkét tábor szélsőséget képvisel, főkép az utóbbi. Az első táborban levőknek alapjában igazuk van s a nő legtermészetesebb hivatásából indulnak ki. De az élet filozófia másként okoskodik. Azelőtt az élet könnyebb volt, a hazai táj, porta is jobb módnak nézett eléje, a megélhetés, az igények feltételei kevesebbek voltak. Hány iskolázott nő van, akinek a családi szentély nem jut osztályrészül s vagyon nélkül, saját erejéből kell az életnek neki indulni ? A kétségbeesésbe, a prostitúcióba nem kergethetjük őket! Hisz ugy is elég bajuk már, hogy családi életet nem élhetnek. Azután a szellemi és technikai vívmányok, a jólét előmozdítására feltalált eszközök uj életpályákat, uj életviszonyokat teremtettek, melyek a kenyérkereset forrásait lényegesen átalakították. A létért való küzdelemben tehát nem lehet csodálni, ha a nő is él azon eszközök megszerzésével, melyek őt egy kenyeret adó pályára segítik. Joguk van a társadalomnak kiáltani: munkát kérünk, mert a kenyér csak ugy édes, ha a munka gyümölcse ! Posta, táviró, vasúti vagy kereskedelmi iroda, gos produktumokban. Az egyesület az ipari tárgyaknak is helyet engedett, bár inkább az ipartestület lett volna hivatottabb e nemben egy teljesebb kiállítás rendezésére, mely szintén a mult vasárnap jubilált. Mezőgazdasági terményekért gróf Mailáth Géza gárdony-patvarci, Vancsó Béla szécsényi és Sztranyavszky Sándor nógrádmarcali uradalma lett nagy díszoklevéllel kitüntetve. De diszoklevelet kapott Gonda Béla gazdasága is, melynek tanulságos vetésforgója szemléltető alakban volt bemutatva. Az intenzivebb gazdálkodásra törekvők érdeklődéssel nézték az Egyesült Erőtakarmánygyárak r. t. (Budapest, VI., Andrássy-út 8. sz.) és a Budapest-Kőbányai Trágyaszáritógyár (Budapest, IX., Üllői Út 21. sz.) kitűnő produktumait. Losoncz rend. tan. város is bemutatta műtrágyagyárát feldolgozott faekaljaival, sok városnak példát nyújtván: miként kell a városi hulladékokat értékesíteni. A szőlőszet és borászat pavillonjában a különféle mivelési eszközökön kivül a bortermés is be volt mutatva több fajtában és több száz üvegben. Az első dijakat a nagy uradalmak pincészetei nyerték, köztük elsőnek gróf Mailáth Géza mária-majori szőlőszete. Teljesnek és sikerültnek volt még mondható a modern mezőgazdasági gépek és eszközök kiállitása. A fővárosi és vidéki cégek vetélkedve mutatták be kitűnő gyártmányaikat több példányban is. A házi-, szövő- és himzőipar külön pavillonban mutatta be eredeti és csinos tárgyait, melyek között a pórnép részéről a lóczi és kékkői téli tanfolyamok himző munkái keltettek nagyobb érdeklődést. A »Nógrád vármegyei Gazdasági Egyesület« a balassagyarmati jubiláris kiállításával csak dicsőséget aratott. — Dr. Csernoch módositványa. Nagynevű kultuszminiszterünk csak nagy alkotásokat szeret. Ki tagadhatja, hogy az ingyenes népoktatás elvi szempontból korszakalkotó, világraszóló reform (bár practice nem az elemi iskolában teher a tandíj, és az iskolamulasztásoknak sem ez az oka). Hiszen az ingyenes népoktatás a szociáldemokraták hangzatos programmjának egyik pontja. Jelen reformmal tehát e programmjának megvalósitható része megint egy ponttal csappant. Ily törvényeket azonban a legjobb hiszemü miniszter is megalkothat ugy, hogy egy későbbi vallástalan kultuszminiszter azt a katholikus iskolák kiforgatására használhatja. Az esetleges veszedelmeket hangoztatta halhatatlan érdemű faltörőnk Molnár János. Intézményeink tényleg annyira a napi politikától függnek, hogy egy a törvény paragrafusaiban hagyott lék kivált a folyton növekvő állami ingerencia elnyelheti öszszes iskoláinkat, akárcsak a kaposvári halastavat házvezetés s hasonlók, nőknek való becsületes pálya s be is válnak. Mint tanítónők, óvónők vagy nevelőnők pedig a gyermekvilág nevelésében végtelen s nagybecsű szolgálatot tesznek a haI zának, az egyháznak s társadalomnak. Sőt tovább megyek. Az elemi iskolák I—II. osztályában a tanítást a figyermekeknél is teljesen nőtanitókra biznám, mert a nő ahhoz a zsenge gyermekhez gyöngédségével sokkal jobban le tud már természeténél fogva is ereszkedni, mint a férfi; a figyelme, a türelme és tapintata is nagyobb az ily kisgyermekekkel való bánásmódban, mint a férfiaké. A feministáknak azon tanítását tehát, hogy bizonyos kenyérkereseti pályát kell biztosítani a nőnek, helyeslem. A fő, hogy az a kenyérkereset s érvényesülés a női lelkülettel természetszerűleg megfeleljen. A másik tábor felfogása, mely a modern feminista programúinak felel meg s melyet följebb vázoltam, katasztrófákba sodorná a társadalmat, mert a nőt megfosztja természetes hivatáskörétől. Mindenkor végzetesnek bizonyult megbolygatni azt a határvonalat, melyet a két nem között a Teremtő fizikai s szellemi tekintetben felállított. Angolországban a nőkérdés felkeltése a XIX. század első felében — pedig távol állt a maitól — mély sebet ütött az angol nemzet közerkölcsiségén s a nő családi életén. A határvonalat a nő és férfi munkatere között az a tény határozza I meg: hol nincs veszélyeztetve a vallás és erkölcs, hol nem satnyul el a nő fizikuma, hol nem halványul el a nő idealismusa és hol nem teszik tönkre a nőiség nimbusát. M. T. Közgyűlés! A nőiséggel épúgy nem szabad játszani, mint a minap felszippantotta egy fűzfa kiásása által támadt üreg. A közoktatási bizottságban hiányzott dr. Csernoch János. Csaknem baj lett belőle. De a néppárt június 10-iki értekezletén, melyen jelen volt három miniszter, köztük gr. Apponyi Albert is, megjelent a csanádi püspök-képviselő is; be lett igazitva az uj törvénytervezet, és egy Csernoch-féle módosítással fulánkja ártalmatlanná lett téve. Bár a rendes falusi iskolák költségvetésében alig számottevő a tandij, s inkább a tanitók jövedelméhez számíttatott; mégis egyes népes községekben jövedelmi forrást képezett, A dolog lényegére nézve azonban mindegy: tandij cimen, vagy »más iskolai illetékek« cimén folyik be az iskola fentartására szükséges összeg. Dr. Csernoch indítványára tehát a miniszter beigtatta a törvényjavaslat szövegébe, hogy »jekn törvény nem érinti az 1868. XXXVIII, t.-c.-nek 11. §ban a hitfelekezetek számára biztosított ama jogot, hogy iskoláik fentartására hiveik anyagi hozzájárulását igénybe vehetik.« A veszély egyelőre tehát ismét el van hárítva a kath. iskolákról. Mi azonban dolgozzunk, hogy a hitvallásos iskolák nagyobb és állandó politikai hátvédet nyerjenek a parlamentben, a bevallott keresztény párt támogatásával erősítésével, hogy ne csak komoly veszély ne fenyegethesse hitünk után legnagyobb kincsünket, iskoláinkat, hanem hogy elérjük az egyedül jogos állapotot, mely már Belgiumban megvalósult, hogy iskoláinkat teljesen az állam financirozza, a nélkül hogy hitvallásos jellegük csorbát szenvedne. Mert az állam, az adófizetők mi vagyunk, nem a minisztérium ! HÍREK. Krónika. Pünkösd másodnapján nem néztük rossz szemmel, Hogy a város telve volt sok idegennel, Kik a vendéglőket egyszerre meglepték, Mint a rét virágát a májusi lepkék. És felmerült lelkem mélyéből az eszme, Mi lenne, ha nálunk gyógyfürdő is lenne ? Üdülésre, no meg néha gyógyulásra Városunkba roppant sok idegen járna. És mint Ostendében vagy Abbáziában, Hiány sohse volna mulatságban, bálban . . . Többek között hires szépségverseny lenne . . . (Az lenne a párom, aki ebben nyerne !) Aztán egy barlang . . . játékbarlang volna, Amelyben a játék folyvást-folyvást folyna . . . Beh jó dolga lenne itt a Pistikéknek, Hát még a Pistáknak, ha nem nagyon vének! Természetes, ebből botrány hamar lenne. Amely pár nap alatt a világban szerte Hirdetné a hirünk harsogva, meg búgva, A nevünk ismernék a legkisebb zugba'! villámmal. Pedig mi az anyagi villamosság ahhoz képest, melynek szikrái a házi szentélyt gyújtják meg. A férfi mindenkor a számító észt képviseli az életben, mely azonban érzelem hiányában legtöbbször katasztrófát hoz. Madách az »Ember tragédiájá«-ban szépen vonja meg a határvonalat s állítja elénk, hogy a nő éppen nőiességének fönséges érzelmeivel tudta a férfit a katasztrófáktól megmenteni. Éva mint rabszolganő indítja Fáraót az egyiptomi színben a nép szenvedéseinek megértésére ; Lucia imádságára száll megnyugvás a halálba menő Miltiades szivébe; Julia, dacára hogy részt vesz a dőzsölő római életben, felkelti Sergiolusban a nemesebb érzést; Izaura sorsa világosítja fel Tankrédet, hogy a női sziv hogyan tud lemondani a világról; Keppler neje bűnös nő, de jobb mégis udvarlóinál, mert megtudja bánni bűnét; a márkiné a francia jelenetben a mult hagyományainak kegyeletes őrzője. Éva áll közelebb Istenhez is. Midőn Ádám csak gyanítja az Úr szavának értelmét, a jövőt ő már érti s megsúgja Ádámnak. Nem vesz részt Ádám mellett a küzdelemben, de a küzdő nemes erejét ő őrzi. Azért állítja oda őt az Úr a férfi mellé s mintegy a nőnem hivatását jelképezve, mondja neki: S ha tettdus életed zajában elnémul az égi szó, E gyönge nő tisztább, lelkülete, Az érdekek mocskától távolabb, Meghallja azt és sziverén keresztül Költészetté és dallá fog szűrődni . . . M. T. H. és U.! Milyen feminizmust lehet elfogadnunk ? A feminizmus tulajdonképen a szociálismusnak egyik része. Valamint az egész szo-