ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-06-14 / 24. szám

jelleme, jóakarata, aminek következtében a titkos háborgások elö nem törnek. Az uj javaslatban szerepel már a nemzetiségeknek való kedvezés: hogy az elvégzett iskolai időről kiállitott bélyeg- és dijmentes bizonyítványokon az iskola tannyelve is szerepelhet, de ez azért őket nem fogja megnyugtatni, mert náluk nemcsak az iskola tanítási szelleme dominál, hanem az anyagi kérdés is, melyet a nemzetiségek, jogszerzés szempontjából nem ruháznak szivesen a felekezetnélküli államhatalomra, a magyarok pedig vallási szempontból. Molnár János következetességgel az uj törvényjavaslat ellen beszélt és bizonyára Apponyi nem vetette volna szemére, hogy eljárása alkalmas a népoktatás rohamos államosítására, ha az ö személyében egy világi képviselő beszélt volna. Hiába, nagy emberek is tévednek és igy már tévedett a világhírű, elvben nagy keresztény politikus Apponyi is. Az ingyenes népoktatás hamarossága bizonyára mindenkit meglepett, mert erre ugyan a szabadkőmives elemeken kivül senki sem gondolt. Ez jelenleg nem szükségszerű, sem iskoláztatás, sem szociális, annál kevésbbé hitfelekezeti jogok gyengítésének szempontjából. Inkább az autonómiát vagy a kongruát vette volna elö. De különben is nagyon furcsán hangzik az ingyenes népoktatás akarata most legalább hamarjában a koalícióban, amikor nagy vita folyt a cselédek gyermekeinek — akik a tanköteleseknek nagy részét képezik — tandíjfizetése felöl, mely most már törvény és ime egy év alatt változásnak fog alávettetni. Lesz ismét nagy munka és a kereskedelmi miniszter ur gondoskodhatik vaggonokTÓ\, melyek a rengetek sok irka-firkát fogják szállítani. A különféle szempontoktól, elvektől felvillanyozott kedélyek még le sem csillapultak az 1907-iki törvény folytán, most készül jönni egy még ijesztőbb formában, melyre kath. elvek szerint a bizottsági tag, Molnár János igazságosan, nyíltan reá mutatott. Jobb lenne talán az ingyenes népoktatási javaslatot, mint nem égetőt, jól kipihentetni, mert a sok jóakaratnak igazán kevés, nagyon kevés haszna lesz. Lehet, hogy Apponyi másképen fogja fel az ingyenes népoktatás tervét, de akár valamely remekét; ha a gyermekcipőből alig kinőtt leány ma vagy azért kosarazza ki kérőjét, mert nem akar otthon dajka lenni, élni akarja világát, vagy mert anyagi igényeit a férj nem tudja kielégíteni, bizony m. t. hölgyeim és uraim, az a nő segitőtársa soha sem lesz a férjének, megszűnik jelképe lenni Krisztus egyesülésének az egyházzal, ami pedig a nőben elsősorban isteni. A felsőbb »tizezer« mellett mi történik a társadalom alsóbb rétegeiben, hogy a nőt megfoszszák a »segitőtárs« isteni jelzőjétől ? Egy kórszerű betegségre akadunk. Az alacsony sorsban s születésben szégyenli sok nő a munkát. Műveletlen vagy félművelt lélekkel, akárhány képesség nélkül, tódul az értelmi pályára, ahelyett, hogy háztartási munkára lépne. Alig érzi magát jól sok leány abban a körben, amelyben születik és él. Az iparos leány sokszor szegyei már iparoshoz lérjhez menni, neki tisztviselő stb. kell, pedig sokszor nincs ahhoz a férjhez való műveltebb lelkülete. Hány boldog, ha egy, a felsőbb vagy előkelőbb körökhöz tartozóhoz dörgölőzhetik ? Hány szegény leány koplal, de selyem rongyokban jár. Az első felvonás apróhirdetéssel kezdődik s végződik ott, ahol a prostitució nyújt segédkezet a a ferde nevelés szülte igények kielégítésére. Az ilyenekre elmondhatjuk a szentirással: »Labai halálra szállanak és lépései pokolba hatnak. Nem járnak az élet ösvényén, léptei változók s vizsgalhatlanok« (Péld. 5. 6.) Igy alakul ki aztán a nőnél a szellemi s erkölcsi proletariátus. A nő szerepe a modern társadalomban is előmozdítja a feminizmust. A leányvilág megmételyezője a sokféle zsúr, ami legtöbb helyen hogy áll a dolog, mi katholikusok nem lelkesedhetünk érte. Ki tudja, hogy a becsületes törekvésű Apponyi után milyen kultuszminiszterünk lesz. Ha liberális, vagy pedig szabadkőműves férfiú veszi át a kultusztárcát, akkor fogjuk csak látni, miként pusztulnak el sorban a mi kath. iskoláink. De már akkor későn lesz. Tárnoki. — Nyitramegyei állapot. Windhorst lelkületű ember ritkán születik. Németországban a legnagyobb üldözés idejében, amidőn bűn számba ment katholikusnak lenni, a legnagyobb eréllyel és önfeláldozással küzdött Windhorst az ő elszánt társaival az egyház jogaiért, melyeket visszavívni meglehetősen sikerült nekik. Nálunk nem ugy van. Wilczek Frigyes grófot, mint a kalocsai jezsuitáknak volt növendékét és mint pártonkívüli embert nagy örömmel fogadta a kath. világ; nemcsak örömmel, de óriási mértékben előlegezett bizalommal is. Wilczek családja dicséretes kath. szellemű hagyományait követve, a néppártnak volt éveken át tagja; utóbb taktikai okokból kilépett a néppártból, mely az aulikusok gusztusa ellenére keményen, elszántan opponált és obstruált az ultrakálomista zsebkendős Tisza ellen. Tisza pártja megbukott; romjain életre kelt az alkotmánypárt, mely finomabb és javított kiadása a régi szabadelvű pártnak, ami onnan is kiviláglik, mert hiszen tudvalevő dolog, miszerint az alkotmánypártban van a legtöbb szabadkőmives, még a vezetők között is. És ime, Wilczek Frigyes gróf, ez az ügyes szavú katholikus főúr, gróf Zichy János társaságában egészen jól érzi magát az alkotmánypártban, melybe legújabban belépett. Az egész megye kath. világa konsternálva fogadta e keserű csalódást, mellyel meglepte Wilczek gróf ezen lépése. Tehát a svihákok megyéje nem lehet meg darabont vagy alkotmánypárti főispán nélkül. A nyitramegyei pártszövetség, a volt ellenzék megint gazdagabb egy csalódással, mely azonban még edzettebbé fogja tenni a keresztény elvekért való küzdelem folytatásában. Wilczek nélkül, ha kell Wilczek ellen fogunk haladni a mi becsületes, keresztény meggyőződésünk utján. Dr. Tormos. A balassagyarmati kiállítás. Irta: Sinka Ferenc Pál. A » Nógrád vármegyei Gazdasági Egyesület« 25 éves fennállását Balassagyarmaton f. év június 3—8-ig rendezett mezőgazdasági kiállítással ünnepelte meg. Huszonnyolc évvel ezelőtt egy lelkes férfiú, Scitovszky János országgyűlési képviselő inditvánem egyéb, mint a léhaság, a leszólás, a pletykálkodás s az erkölcsrontás valóságos akadémiája. A leányvilág veszte, hogy az anyák alkalmat adnak, hogy leányaik az ártatlan érzés s gondolI kodás hímporát akárhány zsúron magukról lerázzák. A családi élet megrontói a klubbhölgyek is. A jótékonyság s mindenféle humánusnak mondott álarc alatt gyűlnek össze a mamák, a házi tűzhely felforditásával, nem törődve, ha a gyermek a cseléd, gondjaira van bizva, mi jön az asztalra. Igy vesztik el nőink nőiességük alapvonásait. A nőnek az egyetem megnyitását, eltekintve, hogy fizikuma szervezetének kára nélkül, nem való erősebb szellemi munkára, a férfi és nő szellemi különbsége se helyesli. A férfi megfigyeli a dolgokat s ismeretet létesit, a nő inkább átérzi azokat. A férfi fejével, a nő szivével gondolkozik ; az elemez mindent, a nő általánosit.A férfi bebizonyitja, a nő behizelgi a tudást; amaz meggyőz, a nő rábeszél. Általánosságban a nő tudása a mélyebb tudományokban olyan, mint lovaglása: egyoldalú. A férfi szellemével lesújt, a nő viszont pihentet; a férfi szellemi munkája erős, kemény dallam, a nőé lágy, bájos, mely nélkül a férfinak csak nyers ereje volna látható. Ha valamiben logikai rend, összefüggés, helyesen levont következtetés van, a férfit rögtön megragadja, a nőt csak könnyedén érinti. De viszont ha a lélekből tiszta, kedves, emelkedett, a sziv melegétől áthatott eszme tör I elé, a nő csírájában felfogja, melengeti s szebbé varázsolja. A különbség a férfi és nő szellemi nyilvánulása között szerencsés jelenség, mert arra való, hogy egymást kiegészítse s felüdítse. Aki a nő nyara a törvényhatósági ülésen egy bizottság küldetett ki, hogy az a vármegye terjedelmes mezőgazdaságának minden ágát felölelő gazdasági egyesület megalakítására az előmunkálatokat megtegye. Az egyesület 1881. év december hó 23-án tényleg meg is alakult. Elnöke gróf Gyürky Ábrahám főispán, I. alelnöke Scitovszky János, II. alelnöke Pulszky Ágoston, titkárja Baintner Ottó, pénztárnoka Reményi Károly, ügyésze Bálás József lettek; mindmegannyi oly név, melyek az egyesület életképességét eleve biztosították. Lelke azonban kezdettől Scitovszky János volt, ki nagy szakértelemmel és ügybuzgósággal 1897-ig mint alelnök, azontúl 1903-ig mint elnök vezette az egyesület ügyeit. Jelenleg a gazdasági egyesület élén gróf Mailáth Géza áll. Nem vázolom most, hogy mit tett az egyesület 25 év alatt a mezőgazdaság minden terén: jó vetőmagvak és kisebb gazdasági gépek kiosztása, tenyészmének beszerzése, községi faiskolakezelők jutalmazása, eke- és szántásversenyek rendezése, a szőlők felújítása, méhészet fejlesztése, a baromfitenyésztés előmozdítása, sertésvész elleni védekezés, az intenzivebb növénytermelés érdekében műtrágya-raktárak felállítása, szövetkezetek létesítése, stb. által, hanem rámutatok legnagyobb érdemére, az állattenyésztésnek magas fokra való emelésére, mely az egész vármegye szarvasmarha állományának határozott faji jelleget adott és mint »ipolyvölgyi vagy nógrádmegyei tajfajta« a hazai nevesebb és elismert jellegű szavasmarha fajták közé soroztatott. A marhatenyésztés előmozdítását az egyesület 1882-ben az első bikatelep létesítésével kezdte meg. Minden évben a megye különböző részén szarvasmarha- és lódijazásokat tartott és 120.000 koronára tehető az összeg, melyet 25 év alatt ily cimen kiosztott. De az eredménye meg is van. A balassagyarmati és szécsényi vásárokat ma már messze földről felkeresik a jó tenyészanyag beszerzése végett, a tejgazdaságokat pedig mintául veszik hasonló gazdaságok berendezéséhez. A balassagyarmati kiállításnak az állatkiállitás képezte a kiemelkedő és elismerésre méltó részét. Nem kevesebb, mint 136 kiállító több mint 500 szarvasmarhát mutatott be: bikát, tehenet és üszőt. Ennyi válogatott szarvasmarhával még sehol sem volt bemutatva a »nogradi tajfajta«, mert az ezredéves országos kiállításon sem volt több 40 darabnál. Az ország állattenyésztésének hat színes tájfajtái között az ipolyvölgyi vagy nógrádi elismert jelleggel és minőséggel szerepel. Részben berni, részben berni és magyar fajta keresztezésből származott, majd simmenthali tenyészállatokkal fejlesztetett, úgy, hogy az utóboi hatása ma már az egész állománynak ugyanazon egyöntetű jelleget adott. Az ipolyvölgyi tájfajta halvány piros-tarka szinü, középnagy testű, arányos, nemes idomokkal biró állat, melyet a gyorsabb fejlődés, hústermelő- és tejelőképesség is jellemez. Nagy és szép kollekcióval szerepeltek a tudományos nevelésébe a férfi szellem logikai rendszerességét, tudományos okoskodását akarja átönteni, az ólomgolyót tesz a virág kelyhébe. Finnországban, a feminizmus Eldorádójában, ahol már nőképviselők is vannak, erre nézve elijesztő példát látunk a női elmebajosok szaporodásában, főkép a feminizmusért leginkább lelkesülő tanítónők között. Egy orvos az elmebaj ijesztő növekedését a feminista iránnyal, főkép annak házaséletével bizonyította be. Akik egyetemen szerzett pályákra akarják a nőt juttatni, azok a hiányzó gyermeket, a családi otthont akarják pótolni. Amint a nő Istenfélelem nélkül, a ház bölcső nélkül marad, megrémülünk a nő könnyelműségétől s ledérségétől. A vallás és család horgonyát, a tudás horgonya sohasem pótolja. Minap olvastam, hogy főképen a szláv államokban, az egyetemi diákkisasszonyok és ifjak alkotják az erkölcstelenség kovászát. A bolgár gimnazista leányok állanak a legrosszabb hirben. Legutóbb pedig az oroszországi Minsk és Jekaterinoszláv városokban az iskolai hatóságok olyan diákegyesületre akadtak, melynek cime »Szövetség a szabadszerelem ápolására« s tagjai már középiskolai hallgatók s hallgatónők is lehetnek. Az egyesületet megindokoló pontot a hölgyekre való tekintetből elhallgatom. Mindenesetre jellemző kulturkép, az egyetemi koedukáció világából! Magam is tapasztaltam Budapesten, hogy már nálunk sincs a férfival együtt tanuló egyetemi nőhallgatónak az a tisztelete, nimbusza, a férfi előtt, mint az ember elvárná. Ugy beszél, jár-kel a legtöbb férfi s nő hallgató egymással, oly sokat engedők vagy viszont életnélküliek s megnyúlt komor ala-