ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-01-19 / 3. szám

manyait és a hittudományok tudorává avattatott. Miután 1874. november 18-án felszenteltetett, segédlelkész volt Radosócon és Budapesten a Krisztina- és Terézvárosban. 1879-ben az esztergomi papnevelő intézetben theológiai tanárrá, 1880-ban hercegprimási szertartó és levéltárnok, 1882-ben szentszéki jegyző, novemberben titkárrá, majd pápai kamarássá, 1887-ben udvari káplánná, 1888-ban hgprimási irodaigazgatóvá lett. Ugyanezen év november 27-én esztergomi kanonokká, 1890-ben schávniki c. apáttá, 1893-ban főszékesegyházi plébánossá és 1898-ban nógrádi főesperessé neveztetett ki. Később főszékesegyházi főesperes lett. 1906. óta pedig az esztergomi főkáptalan őrkanonokja. Irodalmi munkássága: Számos cikket irt a Magyar Sión, Religio, Magyar Állam, Alkotmány, a Magyar Korona és az Esztergom hasábjain. Az utóbbinak kezdettől fogva buzgó munkatársa és sokszor szives tanácsadója is volt. Önállóan megjelent művei: 1. Szabadság és verseny az oktatásban Budapest 1878. — 2. A halottégetésről. Esztergom 1887. — A zárdai élet céljairól. Esztergom, 1891. Kiadta aztán külön lenyomatban több jeles parlamenti és a kath. nagygyűlésen mondott beszédeit. Sok egyházi beszéde is megjelent nyomtatásban. * * Végül közöljük dr. Csernoch János két régi fegyvertársának s kebelbarátjának — kik már a magyar püspöki kar diszeit képezik — bizalmas nyilatkozatát az uj csanádi püspökről: Két jellemvonás domborodik ki Csernoch János egyéniségén. Az egyik egyházias érzülete, a másik tevékeny temperamentuma. Az elsőt illetőleg azt mondhatjuk, hogy mindent az egyházi élet, az egyház boldogulásának és előhaladásának szempontjából néz. Ez lelkének tengelye. Bármiről legyen szó, ő a kapcsolatokat nézi, melyekben a kérdések s problémák az egyházhoz állnak, s azokat ezirányban iparkodik fejtegetni s megoldani. Tudja, hogy a kereszténység s maga az egyház is emberek közt, államiságunk s gazdasági fejlődésünk harcai s bonyadalmai közt vívódó, nagy s szent ügy, ahol emberi érzés és szenvedély, emberi ész és fortély, bűn és erény érvényesülnek egyaránt, azért az okos mérséklet érzékével szolgálja a szent ügyet. Ez az érzék csodálatosan meg van benne, bár különböző megítéléssel : elbírálással találkozik. Emberek vagyunk, emberileg gondolkozunk s érzünk s épp azért egy s ugyanazon dologról is különfélekép Ítélünk. Némelyek keményebben s bár ez utóbbiak rendesen a buzgóikodók rosszalásával találkoznak, de a dolgok folyása többször ad igazat ezeknek mint azoknak. Gondolom, hogy a mérsékelt Csernoch János is nem egyszer járt igy, de azért végre is senki sem kételkedik elszánt, nemes, egyházias lelkületéről. A másik jellemvonása a tevékenységnek fáradhatatlan s kifogyhatatlan jókedve. Csernoch AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Liszt F. „Esztergomi misé"-je. — Tanulmány. — Irta: Kersch F. esztergomi f. sz. e. karnagy. II. Van-e akkor Liszt »Esztergomi miséjé«-nek rendeltetése, célja ? O van! Sőt ha e célra az »Esztergomi mise« kultusza mint a vallásos zeneköltészetnek egy páratlan remeke kellőkép ápoltatnék, az oratórium stylus és a vallásos zeneköltészet továbbfejlesztésére örök mintaképül szolgálhat. Liszt genialitásának az a legnagyobb bizonysága, hogy benne egy félszázaddal előbb már élt és kialakult teljes nagyságában a józan programm-zene azon válfaja, amely a szöveg ideális értelmét zenei mozaikok logikus egybekapcsolása által zeneileg is utolérhetlen tökéletességben nyújtja a hallgatóságnak. Erről tesz tanúságot »Esztergomi misé «-je is, amely a hangulatfestések csodás kombinatiójával, mint az »Ordinarium Missae«-nek modern zenei apotheozisa hat a hallgató lelkére. Kinek szivét-lelkét nem indítaná meg a »Christe eleison«-nak bizalmat visszatükröző édes könyörgése, amely nem szün meg esdeni, kérni, könyörögni, mig meghallgattatásáról meggyőződést nem szerez ? Mily spherikusan csendül meg a » Glóriában « az angyalok kara, hogy egyesülve János az akció embere. Mindenütt érvényesiti a szivén fekvő nagy érdeket; észrevenni és tenni nála egy lapra tartozik. S nemcsak maga tesz, de másokat is akcióra nevel. A fiatal papok legtöbbjét ő angazsálta irodalmi, ujságirási, szövetkezeti tevékenységre. Örül, ha tehetséget vesz valahol észre s nagy ügyességgel »fonja be« azt, nem irigykedik sikereire, sőt a sikerekben nagyobb tevékenységnek s buzgóság'nak zálogát látja. E lelkülete révén Csernoch János Esztergomban a mozgalmaknak központja s motora lett s messze kiható érdeklődéssel karolta föl széles az egyházmegyében is a katholikus társadalmi megújhodásnak akcióját. Ez a lelkülete avatta őt föl a hazafias megyei mozgalomnak elsőrendű tényezőjévé Esztergommegyében ; szívesen csoportosultak körülötte, mert megbíztak szivében s eszében. II. Csernoch János kimagasló tulajdonságai rendkívüli emlékező tehetség, biztos és gyors, mindig találó Ítélet, ernyedetlen vasszorgalom és erős egyházi érzület. Előszeretete fiatal korában a bölcselet és dogmatika felé vonzotta, mire befolyással lehetett páratlan tudományú direktora a bécsi Augusztineumban, a későbbi szfehérvári püspök dr. Steiner Fülöp. Az élet az egyházjog tanulmányozását tűzte ki Csernoch céljául. Mint fiatal pap 1880-ban Simor János aulájába került, hol Simor maga és br. Hornig Károly dr. akkori irodaigazgató lettek példányképei. Élénk fürge esze, mindig derült kedélye, ernyedetlen szorgalma a két főpap kedvencévé tette. Simor mellett maradt ennek haláláig, Hornighoz ma is szoros barátság füzi. Folyton dolgozott, tanult, olvasott. Bámulatos emlékező tehetségében megmaradtak az olvasott dolgok. Minden jogi esetre tud kánont, törvényt, döntvényt, rendeletet, praecedens esetet; egy kúriai bíró és egy fogas ügyvéd veszett el benne. Erős egyházi érzülete Simor mellett csak nevelődött. Utálta a stréber papokat, kik a politikában »kerteltek«. Kezdettől a néppárt nyilt, erélyes és áldozatkész embere volt. A kath. sajtónak barátja és támogatója. Még budapesti káplán korában számtalan cikket irt az akkori »Magyar Koronaba«.. Eszmékben és ötletekben gazdag lelke elsőrangú újságíróvá kvalifikálná. Sokszor asztali megjegyzései is anyagul szolgáltak a kath. lapoknak. Ily agilis férfiú Csernoch János. — A házszabályrevizió. Sajátságos szeszélye a sorsnak, hogy épen a nagy november 19-ikének évfordulója alkalmával került először szőnyegre a koalíciós parlamentben a házszabályok szigorításának kérdése és még különösebb, hogy ugy mint akkor, most is következményekkel: teljes és súlyos válság rémével fenyeget ez a kérdés. Az újévi nyilatkozatokban Wekerle foglala föld dicsénekével hatalmas akkordokban visszhangozza az Ur dicséretét! És az »et in terra pax« motívuma, amely az »adoramus«-ig nagy változatban lép föl! Markáns erővel hatnak azután a felszólítások: »Domine Deus« stb., mig az »Agnus Dei, filius Patris« a megtestesülés titkához vezet, mely a »qui tollis« motívumával az Istenember kínszenvedését, megváltásunk zálogát érzékiti meg. S újra felcsendül a »quoniam« szövegére az »et in terra« motívuma, hogy fokozódó lelkesedéssel dicsérve az Urat, »tu solus Dominus, tu solus altissimus« óriási méretekben zengje az Áment, amelyet az u. n. egyházi zárlattal fejez be. Páratlan a maga nemében a Credo. A hitágazat minden fejezete itt egy-egy mozaik képben nyer zenei festést, amelyek egy képbe egyesítve, ellenállhatlanul ragadják meg a hallgató lelkét. A Credo motívuma, amely a tonika, medians aldominans és dominánsnak változatos összeköttetésében leli a rendületlen hit hű és markáns kifejezőjét, majdnem minden ujabb hittitok bevezetéséül szolgál változatosabbnál változatosabb hangnemben, sőt aláfestésül is felhasználja pl. a »Deum de Deo« stb. szövegre. Genialis a »per quem omnia facta sunt« zenei kifejezése, midőn hatásosan emelkedő tritonusokkal tör a magasba. Hatalmas drámai tónusokat használ, midőn az ige megtestesülésének titkához ér. Hosszura nyújtott kürtjelzés után, mintha megállana a szív verése, nagy szünet következik. S lágyan zsong a »qui propter nos — descendit«, amelyet a sopran és tenor váltakozó esésével jelez. Utolérhetlen műkozott vele, kijelentvén, hogy a házszabályreviziót okvetlenül meg kell csinálni, mert különben nincs biztosítva a parlament komoly munkássága. Andrássy Gyula és vele az egész koalíció is azon a nézeten van, amelyen a miniszterelnök. Csak az u. n. »ellenzék«, a volt Tiszaisták és a darabontok, no meg Zoltánék is lármáznak és orditják szerte szét az országban : hogy készül a klotür, amelybe belebukott a kiváló államférfiú, a zseniális miniszterelnök: gróf Tisza Pista stb. Igen ám, csakhogy a mostani házszabályrevizió és az akkori között óriási nagy a különbrég. Senki sem vádolhatja józan ésszel a nemzeti kormányt (ahol egy Apponyi, egy Kossuth, egy Andrássy foglalnak helyet) arról, hogy a szólásszabadság megölője, a haladás kerékkötője akar lenni. Itt semmi másról nincs szó, csak a parlament komoly munkásságáról. Biztosítani kell a szólásszabadságot és pedig alkotmányos uton — tehát nem az ismert Tisza-féle módon, amint ezt sokan félremagyarázzák — és gátat kell emelni a viták végtelenségébe nyuló szándékos megnyújtásnak, a technikai obstrukciónak. A házszabályrevizió tehát, mely különben mint a sajtó már emiitette, a választójogi reform megteremtésének lehetőségét is akarja biztosítani, se nem klotür, se nem szájkosár. Mert ha az volna, egyetlen egy magyar ember sem támogathatná a koalíció politikáját, amint nem is támogathatta annak idején Tisza javaslatát sem. Katholikus Népszövetség. A világtörténelem irányítására hivatott nagy eszmék mindig akkor kezdik meg évszázadokra szóló munkájukat, amikor megtalálják azon szerveket, melyeknek segítségével hozzáférhetnek az átalakítandó nemzet vagy társadalom minden rétegéhez ; amikor olyan alakban tudnak megjelenni, amelyben szívesen üdvözli őket a kastélyok ura s a szalmafödeles viskók egyszerű népe ; amikor a hatalmas ideák nagy bankói felváltatnak szegény emberek kezébe is elkerülő aprópénzre. Valamint az őserdők százados faóriásai, a társadalom hatalmas szervezetei is a talaj minden kis nyilasába beható hajszálgyökerek munkája által élnek és virulnak s munkájuk addig eredményes, hatásuk addig tart, amig a hajszálgyökereknek, ezeknek a szegényt és gazdagot, urat és pórt egyaránt szolgáló, egyaránt felhasználó szerveknek működése az eredeti gondolattól el nem tér s a megmunkálás alá vett társadalom szükségleteihez szorosan alkalmazkodik. A világtörténelem irányításában eddig szereplő nagy eszmék közül egy sem vetekedhetik a katholicizmussal. Ami körülöttünk ma jó, nemes, felemelő, az mind Jézus Krisztus tanainak hatása alatt született és fejlődött. Állami élet, társadalmi rend, emberbaráti intézmények, tudomány, művészet, irodalom mind az egyház emlőin nőttek nagyra s lettek a modern ember és a modern társadalom életének nélkülözhetetlen alkatrészei. veszettel és egészen sajátos, igazán mély elmélkedéssel fest most majdnem minden szót különkülön feltárva azoknak fönséges titkait. Majd felzúg a zenekar megrázó jajszava — et homo factus est — emberré lett, szenvedésének ez a a kezdete. S növekedvén, növekedett szenvedése is, amidőn — s ez megrázó erővel hat — a kitörő nagy fájdalmat minden szónak »etiam«, »pro nobis« külön hangsúlyozásával fest, mig lassan elcsendesedvén, beáll agóniája — és eltemettetett. Liszt ezen titkok festésében egyedülállót produkált. Az eltemettetés aktusát zeneköltőink mindegyike teljes zenei zárlattal szokta reprodukálni. O nem tesz igy, az »et sepultus est«-nek dissonans hangzatot szán, amely feloldásra vár. És ime, midőn a cellók elhalóan megismételték az »et homo factus est« rövidke motívumát, mint páratlanul szép és logikus feloldás, lágyan megcsendül a »Gloria« motívuma s az angyalok karával hirdeti »et resurrexit«-et, hogy fokozódó lelkesedéssel zengjen alleluját a föld is. Újra megharsan a credo motívuma, mig nem harsonák hirdetik, hogy dicsőséggel jó »judicare vivos et mortuos«, s az üstök halk dübörgéséből újra kialakul a »cujus regni non erit finis« hatalmas képe. Kis átmenettel rátér a »Deum de Deo« motívumára, melyet most az »Et in spiritum«-ra alkalmaz. Az »Et unam sanctam«-ot fugával vezeti be, jelezni akarván ezzel azt, hogy a világ minden részére kiterjedt egyház tanításait a világ minden népe magáénak vallja s e hitvallást a zenekar credo motívuma támogatja. Egyszerre, mintha a halá^