ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-05-31 / 22. szám

vetségi Értesítő, segít bennünket, hogy »addig is«, mig mennyországba vezetjük híveinket, egy kis földi jót is tehetünk vele, s látja, hogy nem siklunk el anyagi dolgai mellett sem, segítség, jó tanács nélkül. Ez által pedig tudjuk, hogy nyomatékot adunk lelkiekben való működésünknek is. Azután állandóan ébren tartja lelkesedésünket is e folyóirat. Mikor látja az ember, hogy fáradozása, erőlködése, nem egyszer virrasztásai és anyagi áldozatába is kerülő tevékenységére csak hálátlanság, gyanúsítás, ellenszegülés a válasz s akaratlanul ís kedvét veszti, egy-egy ilyen füzet ismét felvillanyozza s tapaszul szolgál sebére. Bele tekintünk továbbá e füzetek révén a központ nagy munkájába s látjuk azt a kitartó, lelkes működést, amely ott szakadatlanul folyik, tanulunk nagylelkűséget, férfias bátorságot, gyakorlati leleményességet, nemes gondolkozást, önzetlen áldozatkészséget, szóval nevelődünk igazi apostolokká. Lám, vége a fejetlen kapkodásnak, a fáradságos próbálkozásnak,.^ csalódott szárnyaszegettségnek s kezdődik a rendszeres, öntudatos, megkönnyített, általános munkálkodás. S mig igy e folyóirat egyrészt képesít szociális munkákra, másrészt éppen mert képet ad, nem vonja el időnket, erőnket első s fő kötelességeink a szorosan vett pasztoráció teljesítésétől. S most egy utolsó szót! Itt van a tavaszi koronák ideje, kerületenként összegyűl a papság gyűlésezni, alig van már manapság ily együttlét, amelyen szóba ne kerülne egyik vagy másik formájában a szociális kérdés. Vegyék fel a koronák, illetve az esperesek a gyűlés tárgysorozatába azt, hogy kérelmet intéznek a Főpásztorukhoz az iránt, engedje meg, hogy a plébániák belépjenek tagokul az Országos Kath, Szövetségbe s a templompénztárból fedezhető legyen a tagsági dij, az Értesítő pedig a plébánia könyvtárát gazdagítsa. Ily szent célra bizonyára fel szabad használni e pénztárakat, főleg ha a plébánia könyvtára is szaporodik általa. Ahol pedig igazán szegény az ekklézsia s maga harangoz a pap, vagyis ahol a templompénztár üres s a plébános zsebe sincs tele, engedtessék meg, hogy egyszer egy évben gyűjtés rendeztessék e célra a templomban s meg vagyok győződve, összejön évente a 10 korona addig is, mig ezen 10 koronás befektetésből kiáradó népfelvilágositás utján népünk többet is szivesen áldoz majd ily célokra. Most is sokan adnának, ha kérnének tőlük, s meg tudnák magyarázni, mire kérnek tulajdonképen. Eszembe jut, ami nemrég egy katholikus gyűlésen történt. Tiz korona hovafordításáról volt szó s végre azzal állt fel az egyik tag, hogy a kath. sajtóegyesületnek szánja az összeget s a jó tanitó urak egy része csodálkozva kérdezte, mi az ? Nekem is egy különben igen tisztességes s igazán buzgó tanitó beszélte el az eseményt igy: »Felállott végre is N. s »valami« sajtóra, vagy nem tudom micsodára ajánlotta fel a tiz koronát.« No már kérem, ha a vezetőkben ily nagy a tájékozatlanság, mit várjunk a néptől ? S vájjon hogyan rendezne gyűjtést a kath. sajtóra, vagy más ilyesmire az, aki maga is csak per »valami« beszél róla. Ignoti nulla cupido. S ne tagadjuk, papok között is található még olyan, aki manapság is jámborul kérdi, mi az az Országos központ, ugy-e azok a szocialisták ? Ezen inculpabilis tudatlanságon akar segiteni a Szövetkezeti Értesítő. De ha nem fogadjuk el felvilágosító segítségét, már culpabilis lesz tájékozatlanságunk s majd akkor futkosunk felvilágosítás után, mikor már Jakabék »felvilagositottak« népünket, de jó magunkat is. Szóval a vezetőket is vezetni kell, csak igy tudnak igazán vezetni s ezt teszi az Értesítő utján az Országos Kath. Szövetség. Aki tehát igazán komolyan és alaposan akar látni a szociális munkálkodáshoz,^ az tárt karokkal fogadja e lelkes jóbarátot, és sokat tapasztalt tanácsadót. Ugy legyen ! A tanitóképző-intézet rajz- és kézimunka kiállítása. Manapság, amidőn a mindent differenciáló modern korunk rohamlépésben halad a tökéletesbülés felé, a nevelés súlypontja az iskolába helyeződött át. De szerepének és hatalmi körének eme kiterjedésével megszaporodtak kötelezettségei is. Ma már csak azon iskolát ismerhetjük el jónak, mely a gyermek minden képességére kiterjeszti figyelmét; nem hanyagolja el sem a testet, sem a lelket, nem választja külön a jellemet, az erkölcsi megismerést az értelmitől. Ebből az egyedül helyes és egyedül lehetséges elvből kiindulva, könynyen meg lehet állapítani, mi köze van a művészeti rajzoktatásnak a neveléshez, az iskolához. A képzőművészeteknek nevelési szerepe ma már el nem tagadható, hiszen azok hordozói, tolmácsolói a gyermek életében egy egészen külön álló megismerési körnek: az alaki megismerés körének. Alaki benyomásaink mindnyájunknak vannak, de ezek számosoknál a kiképzés hiánya miatt oly erőtlenek, oly elmosódottak, hogy semmi hasznukat nem tudják venni s lelki életük fejlődésére alig birnak befolyással. A természeti s az emberi elme alkotta szépségeket nem ismerik, csak azoknak lenyomatott vagy irott jeleit. Ezért nem lehet sohasem egyedüli eszköze az iskolának, — különösen pedig a tanítókat képező iskoláknak — a könyv; ezért kell az alaki megismerést már a népiskolában gyakorolnunk. Alaki megismerésünket gyakoroljuk, midőn rajzolunk, mintázunk, vagy bármilyen más alakban utánozunk valamely tárgyat, midőn kezünkkel dolgozunk, vagy valami kézművességet űzünk, mert e közben a kéz folyton tapint, a szem folyton mér, a lélek folyton Ítél. Az alaki megismerés fejlesztését az iskolában első sorban a rajz szolgálja, de nem a régi, hanem a mai modern formájában, amidőn a régi sablonos, lélekölő lapmintamásolás helyett az eleven, lüktető természet után való rajzolás lépett előtérbe. Amióta ugyanis Wlassics Gyula az esztétikai nevelés mozgalmának megindításakor a jelszót kimondotta, hogy az iskolákban meg kell honosítani a művészetek kultuszát, a legtöbb iskolát a művészeti nevelés friss, üditő fuvalma lengte át. A rideg termek elevenné, színessé lettek, melegséget kölcsönöz nekik az a szeretet és jókedv, mellyel a rajzzal foglalkoznak. Ezek a gondolatok jutottak eszünkbe, a midőn az érseki tanítóképzőben folyó hó 28-án megnyitott és a mai napon is látható rajzkiállítást végig néztük. E kiállításon a rajztanítás egész iránya, menete, módszere, tanulsága áll előttünk. Ha elgondoljuk, hogy a tanitóképző a különböző jellegű iskolák IV. osztályát végzett növendékeit kapja, ha tudjuk, hogy ezek legtöbbje tanterveink különböző volta miatt csak hírből ismerte addig a szabadkézi rajzolást, végül ha ismerjük a tanítóképzők tantervében előirt és négy év alatt elvégzendő rajz-anyagot, — ugy teljes elismerésünkkel kell a szaktanár buzgó s nehéz munkájáról nyilatkoznunk. A kiállított rajzok arról győznek meg, hogy módszerével fel tudja kelteni az érdeklődést, vágyat tud ébreszteni a szép felismerése iránt, szóval oly úton vezeti a növendékeket, amelyen később kisérő nélkül haladva, nemcsak az önképzés lehetősége, de a reájuk bizott gyermekek nevelése is megnyugvást szerezhet mindnyájunknak. Amint az ízlésesen elrendezett és gazdag kiállítást végig néztük, ugy találtuk, hogy a fősúly a helyes kiinditásra, a feladatok logikus egymásutánjára, azoknak az artisztikai szempontot is kielégítő egybeválogatására van fektetve; főleg pedig kitűnik, hogy a föladatok földolgozására fordított idő arányban áll a nyerhető s általános érvényű grafikai tanulságokkal. A rajzok fölé függesztett magyarázó táblák útmutatása szerint a növendékek kézügyesitő gyakorlatokkal — vonalmenetek, virágok, levelek, használati tárgyak kontúr rajzával és egyszerűbb ecsetgyakorlatokkal kezdik a tanulást, majd áttérnek a helyesen lerajzolás elsajátithatása és a különböző stylek megismerése végett a görög, arabs, perzsa s renaissance stylü falimintákra. — Ezzel kapcsolatosan a színkeverést és színharmóniát sajátítják el. —- Az előirt anyagot az I. osztály befejezi és a II. osztály kezdi a fejléc, sarokdísz, majd a gyűjtött magyar díszítő motívumok felhasználásával tányér, korsó stb. díszítésének tervezésével. A plasztika visszaadását — mint a rajzolás legfontosabb, de legnehezebb részét is — szögletes, görbe felületű, forgási testek s ezek kombinációjából alkotott használati tárgyak rajzolásával és teljes árnyékolásával tanulják. A beállítások, illetve a felvétel helye okozta formai elváltozások és a megvilágítás különféleségének egész változata teszik érdekessé s tanulságossá e rajzokat, melyek kivitele, igen helyesen, különböző technikákban történik. A fokozatos haladás a növény, virág, gyümölcs csendéletszerü festésében éri el tetőpontját. Ezek a növendékek szabad felfogásának, forma- s szinérzékének dekoratív tanujeleit képezik. — Ezen érdemes munkákon kivül találtunk még gipsz, kagyló tanulmányokat is, melyek artisztikusan képzett szerzőkkel ismertetnek meg. — Rendezett a szaktanár gyümölcs csendéletet ábrázoló díjazott pályázati rajzversenyt is, melynek — igazán értelmes kompozíciójával s harmonikus kellemes színezésével — érdemes nyertese Szölgyémi Endre IV. éves tanítójelölt. Mulasztást követnék el, ha elhallgatnám azok neveit, kik igazán érdemes rajzaikkal kötötték le figyelmünket. Amint az egyes rajzokról leolvasható, ilyenek Ország, Dodek, Stepanóy, Wanitsek I. o., Mattyasovszky, Willi, Rózsa, Kaltenecker II. o., Mráz, Tóth, Bakos III. o., Szölgyémi, Régely, Kmettykó, Borbély és Dankó IV. o. tanulók. Kellemes emlékkel és azzal a meggyőződéssel távoztunk a kiállításról, hogy a rajzoktatás a tőle megkívánt céloknak és reményeknek teljes mértékben megfelel. A slöjdkiállitásról a legközelebb. Egy műkedvelő látogató. HÍREK. Krónika. (A céllövészet! tanfolyam szervezése alkalmából.) Hogy van magyar szívben lelkesedés lángja, Megmutatja akkor, ha hívja hazája. Fegyverrel kezében ha a harcba vágtat, Ellenség előtte soha meg nem állhat. Sohasem volt idő, soha, meddig éltünk, Hogy valaha nem lett vőn' elég vitézünk, Hogy a szent hazáért ki nem állott volna Harcra, bősz csatára az úr, meg a szolga I Messze mult időknek távol ragyogása Hevítsen fel most is büszke, hősi lángra. A kezekbe fegyvert! Ha a hon veszélyben, Legyünk mindjárt rendben, tüstént legyünk készen Hej, mert még csak álom, hej, csak még káprázat; Hogy több harcot nem lát a Huszadik század, Hogy nehéz napoktól mi többé nem félünk, Hogy elfogyott volna minden ellenségünk 1 S hiába lett művelt, gazdag olyan nemzet, Amelynek virága hervadoz, elernyed . . . Ha kiélt, elgyengült váz az ifjúsága: Oda dicsősége, oda boldogsága ! Kézbe azt a fegyvert 1 Résen álljunk mindég, Hisz sohase tudjuk, mikor jön ellenség ! Erősödjünk, mint a fényű a hegy ormán, Ha gyökere tartja, nem dönti ki orkán 1 Fel, magyar hazának apraja és nagyja, Fel, kinek szivét nagy érzés dobogtatja: Verbuválunk most is, még pedig kötéllel, A honszerelemnek édes kötelével ! Egész könnyű lesz majd ... azt hisszük mulatság . . Pedig abból fakad majd ki a szabadság, Hogy a fegyvert fogni már most megtanuljuk, Vagy el ne feledjük, hogyha már tanultuk. Ül r Egy egész doboz ára 2 kor. 50 fill. SAME; az Energin-vállalatnál Pécsett, mely 6 dobozt bérmentesen szállít. Leghathatósabb és legízletesebb hizlaló és vértisztitó szer! Számos előkelő orvostanár és szaktekintély által kitűnő eredménnyel kipróbálva! VAVfii alralzYuSl • Sietteti a járást és fogzást, eloszlatja a mirigyeket és az ótvart — bizto\jy ül HlüK.t5IÍIlt31 • s

itja a csontok és izmok ép fejlődését — javítja és rendezi az emésztést. in I »xx 1^ 'í . Utolérhetetlen vérképző, gyengélkedőknél erősítő és mirigy oszlató szer, J: tilllU l tüKIlt?! • — mellbajosoknál megszünteti az izzadást és elősegíti a gyógyulást.