ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-05-31 / 22. szám

vetségi Értesítő, segít bennünket, hogy »addig is«, mig mennyországba vezetjük híveinket, egy kis földi jót is tehetünk vele, s látja, hogy nem sik­lunk el anyagi dolgai mellett sem, segítség, jó tanács nélkül. Ez által pedig tudjuk, hogy nyo­matékot adunk lelkiekben való működésünknek is. Azután állandóan ébren tartja lelkesedésünket is e folyóirat. Mikor látja az ember, hogy fára­dozása, erőlködése, nem egyszer virrasztásai és anyagi áldozatába is kerülő tevékenységére csak hálátlanság, gyanúsítás, ellenszegülés a válasz s akaratlanul ís kedvét veszti, egy-egy ilyen füzet ismét felvillanyozza s tapaszul szolgál sebére. Bele tekintünk továbbá e füzetek révén a központ nagy munkájába s látjuk azt a kitartó, lelkes működést, amely ott szakadatlanul folyik, tanulunk nagylelkűséget, férfias bátorságot, gya­korlati leleményességet, nemes gondolkozást, ön­zetlen áldozatkészséget, szóval nevelődünk igazi apostolokká. Lám, vége a fejetlen kapkodásnak, a fárad­ságos próbálkozásnak,.^ csalódott szárnyaszegett­ségnek s kezdődik a rendszeres, öntudatos, meg­könnyített, általános munkálkodás. S mig igy e folyóirat egyrészt képesít szociális munkákra, más­részt éppen mert képet ad, nem vonja el időnket, erőnket első s fő kötelességeink a szorosan vett pasztoráció teljesítésétől. S most egy utolsó szót! Itt van a tavaszi koronák ideje, kerületenként összegyűl a papság gyűlésezni, alig van már manapság ily együttlét, amelyen szóba ne kerülne egyik vagy másik for­májában a szociális kérdés. Vegyék fel a koronák, illetve az esperesek a gyűlés tárgysorozatába azt, hogy kérelmet intéz­nek a Főpásztorukhoz az iránt, engedje meg, hogy a plébániák belépjenek tagokul az Országos Kath, Szövetségbe s a templompénztárból fedezhető legyen a tagsági dij, az Értesítő pedig a plébánia könyvtárát gazdagítsa. Ily szent célra bizonyára fel szabad használni e pénztárakat, főleg ha a plébánia könyvtára is szaporodik általa. Ahol pedig igazán szegény az ekklézsia s maga harangoz a pap, vagyis ahol a templompénztár üres s a plébános zsebe sincs tele, engedtessék meg, hogy egyszer egy évben gyűjtés rendeztessék e célra a templomban s meg vagyok győződve, összejön évente a 10 korona addig is, mig ezen 10 koro­nás befektetésből kiáradó népfelvilágositás utján népünk többet is szivesen áldoz majd ily célokra. Most is sokan adnának, ha kérnének tőlük, s meg tudnák magyarázni, mire kérnek tulajdon­képen. Eszembe jut, ami nemrég egy katholikus gyűlésen történt. Tiz korona hovafordításáról volt szó s végre azzal állt fel az egyik tag, hogy a kath. sajtóegyesületnek szánja az összeget s a jó tanitó urak egy része csodálkozva kérdezte, mi az ? Nekem is egy különben igen tisztességes s iga­zán buzgó tanitó beszélte el az eseményt igy: »Felállott végre is N. s »valami« sajtóra, vagy nem tudom micsodára ajánlotta fel a tiz koronát.« No már kérem, ha a vezetőkben ily nagy a tájé­kozatlanság, mit várjunk a néptől ? S vájjon ho­gyan rendezne gyűjtést a kath. sajtóra, vagy más ilyesmire az, aki maga is csak per »valami« beszél róla. Ignoti nulla cupido. S ne tagadjuk, papok között is található még olyan, aki ma­napság is jámborul kérdi, mi az az Országos köz­pont, ugy-e azok a szocialisták ? Ezen inculpabilis tudatlanságon akar segiteni a Szövetkezeti Értesítő. De ha nem fogadjuk el felvilágosító segítségét, már culpabilis lesz tájé­kozatlanságunk s majd akkor futkosunk felvilá­gosítás után, mikor már Jakabék »felvilagosi­tottak« népünket, de jó magunkat is. Szóval a vezetőket is vezetni kell, csak igy tudnak igazán vezetni s ezt teszi az Értesítő utján az Országos Kath. Szövetség. Aki tehát igazán komolyan és alaposan akar látni a szociális munkálkodáshoz,^ az tárt karokkal fogadja e lelkes jóbarátot, és sokat tapasztalt tanácsadót. Ugy legyen ! A tanitóképző-intézet rajz- és kézimunka kiállítása. Manapság, amidőn a mindent differenciáló modern korunk rohamlépésben halad a tökéletes­bülés felé, a nevelés súlypontja az iskolába helye­ződött át. De szerepének és hatalmi körének eme kiterjedésével megszaporodtak kötelezettségei is. Ma már csak azon iskolát ismerhetjük el jónak, mely a gyermek minden képességére kiterjeszti figyelmét; nem hanyagolja el sem a testet, sem a lelket, nem választja külön a jellemet, az erkölcsi megismerést az értelmitől. Ebből az egyedül he­lyes és egyedül lehetséges elvből kiindulva, köny­nyen meg lehet állapítani, mi köze van a művé­szeti rajzoktatásnak a neveléshez, az iskolához. A képzőművészeteknek nevelési szerepe ma már el nem tagadható, hiszen azok hordozói, tol­mácsolói a gyermek életében egy egészen külön álló megismerési körnek: az alaki megismerés körének. Alaki benyomásaink mindnyájunknak vannak, de ezek számosoknál a kiképzés hiánya miatt oly erőtlenek, oly elmosódottak, hogy semmi hasznukat nem tudják venni s lelki életük fejlő­désére alig birnak befolyással. A természeti s az emberi elme alkotta szépségeket nem ismerik, csak azoknak lenyomatott vagy irott jeleit. Ezért nem lehet sohasem egyedüli eszköze az iskolának, — különösen pedig a tanítókat képező iskolák­nak — a könyv; ezért kell az alaki megismerést már a népiskolában gyakorolnunk. Alaki megismerésünket gyakoroljuk, midőn rajzolunk, mintázunk, vagy bármilyen más alak­ban utánozunk valamely tárgyat, midőn kezünkkel dolgozunk, vagy valami kézművességet űzünk, mert e közben a kéz folyton tapint, a szem foly­ton mér, a lélek folyton Ítél. Az alaki megismerés fejlesztését az iskolá­ban első sorban a rajz szolgálja, de nem a régi, hanem a mai modern formájában, amidőn a régi sablonos, lélekölő lapmintamásolás helyett az ele­ven, lüktető természet után való rajzolás lépett előtérbe. Amióta ugyanis Wlassics Gyula az esztéti­kai nevelés mozgalmának megindításakor a jelszót kimondotta, hogy az iskolákban meg kell hono­sítani a művészetek kultuszát, a legtöbb iskolát a művészeti nevelés friss, üditő fuvalma lengte át. A rideg termek elevenné, színessé lettek, meleg­séget kölcsönöz nekik az a szeretet és jókedv, mellyel a rajzzal foglalkoznak. Ezek a gondolatok jutottak eszünkbe, a midőn az érseki tanítóképzőben folyó hó 28-án megnyitott és a mai napon is látható rajz­kiállítást végig néztük. E kiállításon a rajz­tanítás egész iránya, menete, módszere, tanul­sága áll előttünk. Ha elgondoljuk, hogy a tanitó­képző a különböző jellegű iskolák IV. osztályát végzett növendékeit kapja, ha tudjuk, hogy ezek legtöbbje tanterveink különböző volta miatt csak hírből ismerte addig a szabadkézi rajzolást, végül ha ismerjük a tanítóképzők tantervében előirt és négy év alatt elvégzendő rajz-anyagot, — ugy teljes elismerésünkkel kell a szaktanár buzgó s nehéz munkájáról nyilatkoznunk. A kiállított raj­zok arról győznek meg, hogy módszerével fel tudja kelteni az érdeklődést, vágyat tud ébresz­teni a szép felismerése iránt, szóval oly úton ve­zeti a növendékeket, amelyen később kisérő nél­kül haladva, nemcsak az önképzés lehetősége, de a reájuk bizott gyermekek nevelése is megnyug­vást szerezhet mindnyájunknak. Amint az ízlése­sen elrendezett és gazdag kiállítást végig néztük, ugy találtuk, hogy a fősúly a helyes kiinditásra, a feladatok logikus egymásutánjára, azoknak az artisztikai szempontot is kielégítő egybeválogatá­sára van fektetve; főleg pedig kitűnik, hogy a föladatok földolgozására fordított idő arányban áll a nyerhető s általános érvényű grafikai tanul­ságokkal. A rajzok fölé függesztett magyarázó táblák útmutatása szerint a növendékek kézügyesitő gya­korlatokkal — vonalmenetek, virágok, levelek, használati tárgyak kontúr rajzával és egyszerűbb ecsetgyakorlatokkal kezdik a tanulást, majd át­térnek a helyesen lerajzolás elsajátithatása és a különböző stylek megismerése végett a görög, arabs, perzsa s renaissance stylü falimintákra. — Ezzel kapcsolatosan a színkeverést és színharmó­niát sajátítják el. —- Az előirt anyagot az I. osz­tály befejezi és a II. osztály kezdi a fejléc, sarok­dísz, majd a gyűjtött magyar díszítő motívumok felhasználásával tányér, korsó stb. díszítésének tervezésével. A plasztika visszaadását — mint a rajzolás legfontosabb, de legnehezebb részét is — szögletes, görbe felületű, forgási testek s ezek kombinációjából alkotott használati tárgyak raj­zolásával és teljes árnyékolásával tanulják. A be­állítások, illetve a felvétel helye okozta formai elváltozások és a megvilágítás különféleségének egész változata teszik érdekessé s tanulságossá e rajzokat, melyek kivitele, igen helyesen, külön­böző technikákban történik. A fokozatos haladás a növény, virág, gyümölcs csendéletszerü festésé­ben éri el tetőpontját. Ezek a növendékek sza­bad felfogásának, forma- s szinérzékének deko­ratív tanujeleit képezik. — Ezen érdemes mun­kákon kivül találtunk még gipsz, kagyló tanul­mányokat is, melyek artisztikusan képzett szer­zőkkel ismertetnek meg. — Rendezett a szakta­nár gyümölcs csendéletet ábrázoló díjazott pályá­zati rajzversenyt is, melynek — igazán értelmes kompozíciójával s harmonikus kellemes színezé­sével — érdemes nyertese Szölgyémi Endre IV. éves tanítójelölt. Mulasztást követnék el, ha el­hallgatnám azok neveit, kik igazán érdemes raj­zaikkal kötötték le figyelmünket. Amint az egyes rajzokról leolvasható, ilyenek Ország, Dodek, Ste­panóy, Wanitsek I. o., Mattyasovszky, Willi, Rózsa, Kaltenecker II. o., Mráz, Tóth, Bakos III. o., Szölgyémi, Régely, Kmettykó, Borbély és Dankó IV. o. tanulók. Kellemes emlékkel és azzal a meggyőző­déssel távoztunk a kiállításról, hogy a rajzokta­tás a tőle megkívánt céloknak és reményeknek teljes mértékben megfelel. A slöjdkiállitásról a legközelebb. Egy műkedvelő látogató. HÍREK. Krónika. (A céllövészet! tanfolyam szervezése alkalmából.) Hogy van magyar szívben lelkesedés lángja, Megmutatja akkor, ha hívja hazája. Fegyverrel kezében ha a harcba vágtat, Ellenség előtte soha meg nem állhat. Sohasem volt idő, soha, meddig éltünk, Hogy valaha nem lett vőn' elég vitézünk, Hogy a szent hazáért ki nem állott volna Harcra, bősz csatára az úr, meg a szolga I Messze mult időknek távol ragyogása Hevítsen fel most is büszke, hősi lángra. A kezekbe fegyvert! Ha a hon veszélyben, Legyünk mindjárt rendben, tüstént legyünk készen Hej, mert még csak álom, hej, csak még káprázat; Hogy több harcot nem lát a Huszadik század, Hogy nehéz napoktól mi többé nem félünk, Hogy elfogyott volna minden ellenségünk 1 S hiába lett művelt, gazdag olyan nemzet, Amelynek virága hervadoz, elernyed . . . Ha kiélt, elgyengült váz az ifjúsága: Oda dicsősége, oda boldogsága ! Kézbe azt a fegyvert 1 Résen álljunk mindég, Hisz sohase tudjuk, mikor jön ellenség ! Erősödjünk, mint a fényű a hegy ormán, Ha gyökere tartja, nem dönti ki orkán 1 Fel, magyar hazának apraja és nagyja, Fel, kinek szivét nagy érzés dobogtatja: Verbuválunk most is, még pedig kötéllel, A honszerelemnek édes kötelével ! Egész könnyű lesz majd ... azt hisszük mulatság . . Pedig abból fakad majd ki a szabadság, Hogy a fegyvert fogni már most megtanuljuk, Vagy el ne feledjük, hogyha már tanultuk. Ül r Egy egész doboz ára 2 kor. 50 fill. SAME; az Energin-vállalatnál Pécsett, mely 6 dobozt bérmentesen szállít. Leghathatósabb és legízletesebb hizlaló és vértisztitó szer! Számos előkelő orvostanár és szaktekintély által kitűnő eredménnyel kipróbálva! VAVfii alralzYuSl • Sietteti a járást és fogzást, eloszlatja a mirigyeket és az ótvart — bizto­\jy ül HlüK.t5IÍIlt31 • s itja a csontok és izmok ép fejlődését — javítja és rendezi az emésztést. in I »xx 1^ 'í . Utolérhetetlen vérképző, gyengélkedőknél erősítő és mirigy oszlató szer, J: tilllU l tüKIlt?! • — mellbajosoknál megszünteti az izzadást és elősegíti a gyógyulást.

Next

/
Thumbnails
Contents