ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-04-26 / 17. szám

téglát sem, mely jótékony épület helyét jelölné, addig a keresztény művelődésnek messze földre kiterjedő útvonalát mindenkor a gyengék, tehát első sorban a magukra maradt gyermekek ügyének felkarolására hivatott intézmények sokasága jelzi. És ha a legújabb kornak gyermekvédelmére vetünk csak egy futó tekintetet is, oly nevekkel találkozunk, melyek még egyrészt az emberiségnek legnagyobb jótevőit juttatják eszünkbe, addig másrészt az egyháznak minden időkre szóló dicsőségét hirdetik. Vagy kinek szive ne telnék el hálás kegyelettel a magukra maradt gyermekek sorsát oly páratlan buzgalommal felkaroló Depau sz. Vince nevének hallatára ? Ki nem hajol meg hódolattal a szerecsen gyermekek áldott emlékű jótevője, Olivier atya, emléke előtt? És hogy a legközelebbi múltból említsek egy nevet: ki ne csodálná azt az eredményekben dús sikert, melyet Don Bosco, a XIX. századnak ez a legnagyobb irgalmas szamaritánusa tudott felmutatni ? E nevezetteken kivül még sokan, nagyon sokan vannak, kiknek Isten kegyelméből megihletett szivéből kipattant egy-egy sugár, hogy az elhagyott szegény gyermekek lelkében is világosságot gyújtson. A gyermekeknek az az önfeláldozó szereteteié, melyet az Üdvözítő szent egyházának szivébe csepegtetett, nem fogyatkozott meg, hanem ellenkezőleg a tova haladó idővel csak megerősödött. S midőn a gyermekek mai örömünnepén, e boldog Fehérvasárnapon, szentegyházunk gyermekvédő tevékenységéről örömmel emlékszünk, mutassunk rá végül még arra a szempontra is, mely az egyházat a gyermekekhez fűződő áldozatra kész szeretetében vezérelte. Az egyház azért karolta fel a szegény, elhagyott gyermekeket, mert értékük megállapításánál azt a becslést alkalmazta, mely szerint az Isten szemében az

w emberi léleknek csak egy méltó ára volt: az O egyszülött Fiának a Kálvárián kiontott vére. Az egyház a hit tekintetével nézte azt a magára maradt, sokszor már züllésnek indult gyermeket s ez a hit azt mondta neki: Vedd s neveld fel nekem ezt a gyermeket, mert ha rongyokba van is takarva, ha az emberek fiai közül senki se vallja is magáénak, azért az a gyermek mégis a mennyei királynak, a felséges Istennek gyermeke marad. Az egyház gyermekvédő tevékenysége tehát a lelkekhez való szeretetnek alapján épül fel s a keresztény gyermekvédelemnek szebbnél szebb virágai mind abból a talajból fakadtak, melyet az Üdvözítőnek a lelkekért kiomlott vére tett termékennjié. Valamint a múltban úgy a jövőben is ez lesz minden keresztény gyermekvédelmi akciónak célja-vége: megmenteni a gyermeket — lelkéért. És ha nagy érdem megmenteni a halálból a testet, mely amúgyis halálra van szánva, menynyivel nagyobb érdem megmenteni a lelket, melynek az örök hazában örökké kell élnie ! — Weltner Khóbi a pártvezetőségben. A szociáldemokraták e napokban tartott kongresszusa alkalmával ismét bekerült a pártvezetőségbe Weltner Khóbi elvtárs, a kit pedig nemrég kibuktattak »megtisztelő« állásából. A cucilisták belátták, hogy Weltner Khóbi nélkül nem ekzisztálhat a pártvezetőség ; élelmesség, spekuláció, füllentés, csűrés-csavarás, félrevezetés, levegőverdesés nélkül a szegény munkásnép orránál fogva nem vezethető, hát megválasztatták ismét Khóbi elvtársat, mint akiben a fenti jeles tulajdonságok mindegyike hatványozott mértékben található. No de nem is lehet máskép. Ahol Jakabok a vezérek s ők gyártják a pecsétviaszkot, onnét már csak nem hiányozhatik a fő Jakab: a Weltner Khóbi sem. Buchinger, Weltner! Nagyszerű! A két puszipajtás egymás mellett! Fővezetői, »vezérelvtarsai« a zsidómozgalomnak. Mert hiszen bátran nevezhetjük zsidómozgalomnak a magyarországi szociáldemokráciát. Kik irnak »világmegváltó elvekről« lázitó újságaikban, piszkos tartalmú füzeteikben ? Kik szerepelnek nagyobbrészt gyűléseiken mint szónokok és tanitók ? Az Izrael nemzetségéből való busásan megfizetett vezérek ! Nem vakmerőség azt hinni, hogy Izrael fiai büszkén vernek mellükre, azt mondva; itt Magyarországban az a dicső (?) szociális mozgalom a mienk. Hiába a Khóbik rendkivül vállalkozó szellemű emberek. Különös kedvtöltéssel és ügyességgel vállalkoznak a milliókra. Nyugtalan természetük nem tűri azon állapotot, amely nem nyújt nekik reményt a milliókra. — Itt kezdődik a mozgalom. Érthető, hogy még kevés zsidónk volt, szépszerivel hiztak meg rajtunk. Mi is megéltünk, a mi befogadott uj honfitársaink meg nagyon is jól éldegéltek mellettünk; de mióta elszaporodtak, és mi meg csontunkra-bőrünkre leapadtunk, azóta nem tud minden zsidónk jól meghízni rajtunk. Innen van, hogy a mi uj honfitársainknak a szerszám után kell nyúlni, még olykor a gyeplő után is, ámbár a kapa-kasza még most sem forog ő kelmüknek kezében; ők csak uszítani tudják egymásra a kasza-kapa forgató népet fenyegetődőzvén ujabban a politikai tömegsztrájkkal. A mesterségekben pedig kopik ám az álluk a millióktól. Ez nem tetszik nekik. Az egyik ezt, a másik azt a mesterséget hagyja ott, és felcsap pártvezető tagnak, szocialista apostolnak, vezérnek, szónoknak; hiszen ez könnyebb mesterség, sokat hoz a konyhára, kikerül néha a zavarosból több ezer koronácska is — a magyar munkásnép keservesen összekuporgatott filléreiből. Elvtársak ! Remekül választottatok ! Hiszen Weltner Khóbi a ti messiástok nemde, nem pedig Krisztus, az isteni Mester. Csak rajta, haladjatok az ő nyomában a földi paradicsomba, hiszen ha a Khóbi mondja: bhaldag leszel the monkás ha engem khüvetsz, már csak igazabbat mond mint az égi Mester. Igen, elvtársak! Csak a Khóbik után! Minden fillért az ő zsebükbe csúsztassatok, mert mikor már mindeneteket elvették, akkor lesztek ti boldogok! Elvtársak, csak előre a Khóbik után! Leanypatronage Esztergomban? Ezen a cimen lapunk hasábjain foglalkoztunk már az eszmével. Akkor úgy éreztük, hogy villamos feszülés van a levegőben, vagyis hogy készül valami. Most már ugy érezzük, hogy mozog a föld, vagyis lesz is már valami. — Aki városunk közéleti viszonyait ismeri, azt fogja mondani: kérem, már régebben kellett volna! S igaza van. Miért? Férfiak, illetőleg a férfi nem számára van elég egyletünk, a női nem számára egy sincs. Nem a jótékonyságiakat értjük, s nem is a tisztán vallásos társulatokat, hanem a közművelődésieket, melyek célja a szellemi és erkölcsi képzés. Vannak kath. körök, van legényegylet, ifjúsági egylet, de patronage, vasárnapi otthon a leányok számára nincs. Pedig a társadalmi úton való befolyásolás ezekre is ráfér. Azután mindenképen előnyös azokra, hogy legalább vasárnap délután összejöjjenek valahol, tisztességes, jó helyen, kiknek a család elegendő és üditő szórakozást adni nem tud. És valljuk be őszintén, ezek nélkül csak fél munkát végzünk. A mit az ifjúsági körökben építünk, széthull magától az utcán. A női ifjúság — szemtanuk mondják — nem fér a bőrébe és csak rontja a másik oldalt. Macskaügyességgel agit-kat vesz és ád ahhoz, mihez esze még nem érett rá. Ez az egyik. A másik, hogy katona-város vagyunk. A kis garnizon-helyek, hol a lakossághoz túlarányban van a katonaság, erkölcsi oldalról sokat szenvednek. A cselédekről, ifjabb, öregebb cselédleányokról van szó. Az esztergomi ember ismeri mét, hogy még a Michelangelo freskói se zavarják e soha nem érzett, édes, mennyei megnyugvást! De hirtelen zavar támad, a megütközés moraja száll végig a kápolnán. A testőrök rögtön ott teremnek. Három zsidó adta a botrányt! Az összes instanciákon végig hazudozva szereztek maguknak áldozási engedélyt és fogadták a Szentatya kezéből a legméltóságosabb Oltáriszentséget! Azt hiszem, csak a hely és pillanat szentsége óvta meg őket a megérdemelt hirtelen emberitélettől! A Szentatya befejezte szent miséjét s egyik kamarás lép nyomban az oltárhoz, hogy misét mondjon, mely alatt a Szentatya hálaadását végzi. Azután ugyanoly rendben, mint előbb, áldást osztva, visszavonul lakosztályába. Húsvéthétfőn audiencián voltunk. A Szentatya a magyarok iránti előszeretetét már azzal is kimutatta, hogy minket a diszes Consistoriumteremben fogadott és pedig az osztrákok előtt. Kegyesen mosolyogva fogadta lelkes éljenzésünket, mellyel őt belépésekor üdvözöltük. Azután körüljárva csókra nyújtotta gyűrűjét, minek végeztével dr. Pokorny Emánuel, pápai kamarás, zarándoklatunk fáradhatatlan rendezője és lelkes vezetője rövid, szívből fakadt és szívhez szóló szavakban üdvözölte O Szentségét áldozárságának 50 éves jubileuma alkalmából, tolmácsolta a magyar ifjúság tántoríthatatlan hitét és gyermeki ragaszkodását Krisztus földi helytartójához, végre kérte, hogy hódolatunkat kegyesen fogadva, minket atyai áldásában részesíteni kegyeskedjék. Mire átnyújtotta az egész ország ifjúságának hódolatát tolmácsoló három diszes kötetet, mit a Szentatya látható örömmel hallgatott meg és fogadott el. Az ünnepi csendben végre megszólalt a Szentatya. Komoly volt szava, lélekből szakadt, lélekhez szóló. Egy, gyermekeit nagyon de nagyon szerető, üdvükért remegve aggódó atya szólott hozzánk. Isten embere beszélt hozzánk, ki méltóságának magas polcáról áttekinti az egész földet, ki éles szemmel néz bele a végtelenségbe és tisztán látja az örökkévalóság biztos révpartját, mely felé mindnyájan törekszünk. Ugy éreztük magunkat, mint egykor az apostolok Tábor hegyén : Jó nekünk itt lenni! S e boldogító érzés még inkább fokozódott, midőn a Szentatya elüljáróban a magyarok iránti különös, kiváló szeretetét hangsúlyozta; midőn biztositott róla, hogy nem csupán mint atyához, hanem mint jóbaráthoz és édes testvérhez közeledhetünk hozzá. Azután a hitben való kitartásra buzdított minket, mig sokan e szent hittől elpártolnak; a tiszta életre, mig sokan a szenvedélyek örvényébe merülnek; a szentegyházhoz való gyermeki ragaszkodásra, mig sokan azt kegyetlenül üldözik; a testvéri szeretetre, mig sokan sötét gyülölségben élnek. Végre áldását adta reánk és mindazokra, akik szivünkhöz közel állanak, akiket csak emlékezetben tartunk. Erre felhangzott lelkes énekünk : Hol szent Péter és a Hymnus, miközben a Szentatya távozott, feledhetlen benyomást hagyva mindnyájunk lelkében. Ünnepi hangulatban hagytuk el a Vatikánt, időt engedve magunknak, hogy a pápai fogadtatás által kiváltott érzelmek lelkünkben leszűrődjenek. Dr. Babura László. E Egy egész doboz ára 2 kor. 50 fill. az Energin-vállalatnál Pécsett, mely 6 dobozt bérmentesen szállít. Leghathatósabb és legízletesebb hizlaló és vértisztitó szer! Számos előkelő orvostanár és szaktekintély által kitűnő eredménnyel kipróbálva! vívpinülralmái • Sietteti a járást és fogzást, eloszlatja a mirigyeket és az ótvart — biztovJTj t3I IIIüKüKllül • s

itja a csontok és izmok ép fejlődését — javítja és rendezi az emésztést. TTnlnnt fái Írnál • Utolérhetetlen vérképző., gyengélkedőknél erősítő és mirigyoszlató szer, XülIIUttüJilltJl. — mellbaiosoknál megszünteti az izzadást és elősegíti a gyógyulást.