ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-04-19 / 16. szám

Apres nous le deluge. (,,.**) Ezt a francia közmondást igy ejtenénk ki magyarul: »Apre nu lö deluss« és magyarán : »Köd előttem, köd utannam.« Mit akarunk mi ezzel ? Türelem! Rögtön megértjük egymást ! Hogy Jókaiként vigasztalhassuk a szives olvasót, kijelentjük, hogy ez a cim »nem jelent valami lánccal csörgő, fehér lepedőben járó, éjfélben csavargó másvilági nem tudom kicsodát, aki előkerül innen-onnan s búsultában nem talál külömb mulatságot, minthogy eleven embereket ijesztgessen s a fonalat a motólán összeragja«. . ., hanem azt a »jó katholikus«-t jelenti, aki a kritikus percben vagy gyávaságból vagy opportunitásból odahagyja a küzdőtért és a legszentebb ügyeket és jogokat, a fenevadak martalékául engedi át. Ezek szokták ilyenkor mormolni: »Apres nous le deluge.« Helyesen? Szabad önérzetes embernek ilyen gyáva köntösbe burkolódzani ? Mivé lesz az az ország, melynek ilyen operetteszerű polgárai vannak ? A magyar Colosseum gladiátoraihoz nem méltó az operetté hős spanyol köpönyege. Itt az ősnémet szellem paizsára és kardjára van szükség, melyet szent István és szent László szellemének, Mátyás király igazságérzetének, I. Ferenc József felséges királyunk alkotmányos érzületének, Pázmány lelkének kell megaranyozni. »Apres nous le deluge« kényelmes köpönyeg, melyet, ha egy ország ölt magára, kényszerzubbony nyá válhatik. Elitéljük ezért azt a lelkipásztort, ki a plébánia kényelmes szobáiba húzódik vissza és nem törődik a világ folyásával. Elitéljük ki megelégszik azzal, hogy a róm. kath. templom tornyán a kereszt ragyog; hogy az oltárokról nem tépték még le a megváltás szentséges jelképét; hogy az iskolából még nem dobták ki minden helyről a szentképeket; hogy a hivek szobáinak oldalfalain még nem hiányoznak a szentképek ; hogy a temetőben a Krisztusban elhunytak testeinek fejfája nem dorong csupán, hanem még mindig a szentséges kereszt. Elitéljük ezeket, mert a mai kor ezeknél többet kivan ; azt, hogy a kereszt a közéleti tevékenységet irányítsa. Ezen szentséges jelvény szellemében alakujon ki a jövő világ képe. Ehhez pedig az kell, hogy a kereszt bevitessék az életbe. Itt az »apres noüs le deluge« politika rendkívüli veszedelmeket rejt kebelében. Valóságos viharzsák, mely egy ellenőrizhetlen pillanatban elsöpör mindeneket; villamos accumulator, mely lassankint termeli az erőket, melyek aztán egy csapásra tönkresilányitják az évezredes katholikus egyházat; golyószóró ágyú, mely rendszerint visszasül. Ne feledjük, hogy a technikai haladás mai korszakában minden fegyvernem veszedelmessé válhatik ellenségeink kezében. Fegyverkeznünk kell nekünk is illetve, nekünk is ki kell használni a technikai vívmányokat, ha legyőzetni nem akarunk. Az »apres nous le deluge« ünnepi mozsárnak talán még beválik, mely rendszerint felfelé sül és nem talál; ünnepi hangulatot kelthet, de vívmányt nem biztosit. Elitéljük ázt a katholikus állami vagy közigazgatási tisztviselőt, aki, ha katholikus tömörülésről van szó, mint a kámfor eltűnik. A más valláshoz tartozó állami és közigazgatási tisztviselők nem mormolják: »Apres nous le deluge«, hanem a porondra lépnek és nyíltan megvallják református vagy zsidó voltukat. Őket nem zsenirozza a vallásos meggyőződésük. Ennek aztán az eredménye az, hogy a többség velük szemben a közélet minden megnyilatkozásaiban inferioritásba jutott. Diktálnak, panaszkodnak, protestálnak, követelnek és . . . nyernek. A többség ellenben a kisebbség ajtaja elé jár alamizsnát kéregetni, mert a katholikus állami és közigazgatási tisztviselők az »apres nous le deluge« elveket követik. Ezen politika lehet a szégyenkezés politikája, de egészséges, férfias politikának nem mondható. A református lelkészek gyülekeznek és támadnak, sőt rabláshoz készitgetik a talajt. Ez nem hazaárulás, nem a türelmetlenség politikája, hanem önvédelmi harc. A zsidók autonómiát kérnek, a katholikus autonómia még mindig késik az éji homályban. Ez nem türelmetlen politika hanem önvédelmi harc. A katholikus lelkészek önvédelmi harcra gyülekeznek, ez klerikálizmus türelmetlen politika. Mindez azért, mert lagymatag a kath. intelligencia és gyönge a nép. A nép a gyöngeséget az intelligencia lagymatag, nemtörődöm politikájától származtatja. Igaza van, mert ha az intelligencia azt hajtogatja : »Apres nous le deluge«, mikor az ostromlott vár őrfokára kellene állani, akkor ezt látva a nép, züllik. Az intelligencia társaskörökben és összejövetelek alkalmával panaszkodik, hogy a magyar katholicizmus inferioritásba került s hogy minden tért elhódítanak a reformátusok és zsidók, de mikor tömörülni kellene az ősi jogok védelmére, akkor »apres nous le deluge«. Helyes ez? Gyáva népnek nincs hazája. A »néma kutya« nem őrzi meg a házat. Az esztelen türelem béklyókat kovácsol. Mit tehetünk arról, hogy Jókaiként az »ostoba paraszt természetű nap sehogyan sem tudja magát alkalmazni a bon-ton szabályaihoz; felkel, mikor a nobel világ még javában alszik; délt mutat, mikor a haute crem még a reggelizéshez készül s feküdni megy, mikor a fashionábel ember ebédhez ül.« Mit tehetünk arról, hogy a kakas kukorékol ? Kukorékol, mert virrad. Azok, kik az »apres nous le deluge« hotelben dőzsölnek, azt mondják: a kakas kukorékol, tehát pittymallik. Nincs igazuk. Szeretjük a reggelt? Értsük meg, hogy a kakas kukorékol, mert pittymallik. Az álomkóros biztosan megéri az időt, mikor a nap feküdni megy ? Fashionábel társadalom, lesz-e ekkor még ebédelni valótok? És vájjon szabadsággal költhetitek-e el azt? A gályaraboknak étvágyuk van, de nincs mit enniök; tiszta zárkájuk van, de szabadságuk nincsen. Nyomorultak ők, mert nyomorékká tette őket az »apres nous le deluge.« »Rabok legyünk vagy szabadok ? Itt az idő, válasszatok !« Vesszen az »apres nous le de luge« politika. Fegyverre honfiak! Rabok nem leszünk. Tömegünk túlsúlyához csak az akaraterő hiányzik és a pokol kapui nem fognak diadalt aratni fölöttünk. Akkor feltámadunk! HÍREK. Krónika. Az E. F. U. irja, hogy az »Apollo« r.-t. ingyen ád porolajat a városnak öntözésre. Itt a kedves Húsvét napja S az öntöző Hétfő, — Gyermekekre nagy örömet Hoz majd mindakettő. De a város öröme meg Hétországra szóló, — Husvétkedden megöntözi Útjait — Apollói Nem otkolon, se rózsavíz, Se parfüm illattal, Hanem jó pormentesitő Tiszta porolajjal! Olajjal fog öntözködni A nagy Duna mellett. — Ezért bizony elég csinos Pirostojást nyerhet! És én egy szép képet látok A közel jövőben, Midőn csupa olaj járja, — Lesz majd olaj bőven. Lehet, hogy a jövő Húsvét Meglepetve látja, Hogy szagos olajjal fognak Öntözni a lányra . . . És ha a port — Duna mellett Olajjal locsolják. Mért ne öntözhetnék avval Mancit, meg a Borcsát? Egy hiba vón' az egészben: Hogy a lányok keble, Meg az arcuk, meg a szemük Át van tüzesedve! S ez a tűz, — mint a nóta szól, Égeti a lelket, Hát még hogyan gyúlna lángra Ilyen olaj mellett! Locsoljunk lányt most még vízzel, Mert ez nem jár bajjal; De a port, — azt jó lesz talán Öntözni — olajjal! (-0 * A nagyheti egyházi szertartások lefolyása a bazilikában. Megható ünnepélyességgel folytak le az idén is a bazilikái egyházi szertartások. Virágvasárnap ünnepélyes barkaszentelés volt, melyet Schiffer Ferenc prelátus tartott. A növendékpapok a körmenet alatt Kersch remek szép »Cum audisset populus«-át énekelték. Majd ünnepi mise volt, melyet szintén a barkaszentelő prelátus mondott. A mise kezdetén a növendékpapok Kersch karnagy dirigálásával passiót énekeltek. Nagyszerdán d. u. 3 órakor megkezdődtek Jeremiás siralmai, melyeket a növendékpapok énekeltek, majd nagycsütörtökön az ünnepi szentmise alatt Rajner Lajos dr. püspök olajokat szentelt fenséges szertartás kíséretében. Az olajszentelésnél ez idén a következő tizenkét felszentelt pap működött közre: Krammer György dr., Török Mihály dr., Kiss Károly dr. theol. tanárok, Breyer István dr. érseki levéltáros, Siposs Antal hittantanár, Haverla József kinevezett hontnémeti plébános, Pauer Károly karkáplán, Rauvstein Antal nagyszombati, MarczyJózsef esztergomi segédlelkészek, Mertán János fővárosi hitoktató, P. Scheirich Bonaventura sz. Ferencrendi házfőnök és Grátzer Pius bencés tanár. Az olajszentelés előtt megható volt az egész papság és a hivek sz. áldozása. A mise végén Rajner püspök tizenkét aggastyánnak megmosta a lábát, kiket — mint lapunk más helyén is említettük — aznap szívélyesen meg is vendégelt. Délután ismét Jeremiás siralmai következtek, Eitner Elemér főszékesegyházi igazgató, Skoda János és Pauer Károly karkáplánok énekelték a lamentációkat. Nagypénteken Rajner püspök leleplezte a keresztet, azután levetette cipőjét és úgy indult a kereszten függő Üdvözítő imádására. Utána a főkáptalan, a papság és a növendékpapok csókolták meg a keresztet. Következett a csonka mise, melynek végén a sz. sirhoz vitték az Oltáriszentséget. A körmenet után Brühl József prelátus-kanonok, főszékesegyházi plébános az ő tüzes lelkével Krisztus kimondhatatlan szenvedéseiről beszélt. Szívből jövő, igen megható beszéde nagy hatást ért el. Egy szem sem maradt szárazon. Délután ismét Jeremiás siralmait énekelték és pedig ez alkalommal a főkáptalan tagjai: Schiffer Ferenc, Bogisich Mihály és Molnár János prelátusok. Nagyszombaton a Bakácskápolnában tűz, viz és húsvéti gyertya szentelése tartatott, melyet Brühl József prelátusplebános végzett. Majd Rajner püspök mondotta az ünnepi misét. Glóriakor megszólaltak a harangok, az orgona és elénekelték az Alieluját. Este 7 órakor az ünnepélyes feltámadás igen sok ájtatos hivőt vezérelt a bazilikába. E szertartás tudvalevőleg mindig igen szép, igen megható. Rajner püspök elénekelte a »Feltámadt Krisztus e napon« kezdetű éneket, melyet ezer torokból folytatott azután a jámbor hivő nép. — Ma, vasárnap d. e. 9 órakor ugyancsak Rajner püspök tartja az ünnepi szentmisét, a szent beszédet pedig Molnár János prelátus-kanonok mondja. Húsvéthétfőjén szintén ünnepi szentmise lesz prédikációval. Egy egész doboz ára 2 kor. 50 fill. Ä^SSS; az Energin-vállalatnál Pécsett, mely 6 dobozt bérmentesen szállít. Leghathatósabb és legízletesebb hizlaló és vértisztitó szer! Számos előkelő orvostanár és szaktekintély által kitűnő eredménnyel kipróbálva! r

1 Vívri¥lí*lralíriÁl • Sietteti a járást és fogzást, eloszlatja a mirigyeket és az ótvart — bizto\jVt31 IIlt5KüliIlt51 • s

itja a csontok és izmok ép fejlődését — javítja és rendezi az emésztést. TTAIH/IÍ f A ír n Ál • Utolérhetetlen vérképző, gyengélkedőknél erősítő é,s mirigy oszlató szer, J:(3in0lIÖKnöl. — mellbajosoknál megszünteti az izzadást és elősegíti a gyógyulást.