ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-02-25 / 8. szám

igoó. február 25. ESZTERGOM Maga Berzeviczy Albert akkori kultuszminiszter ugyanazon évi augusztus hó 2-án beszédemre adott válaszában a következőket mondotta : Ami az 1868-iki törvény ismert 25. szakaszának alkalmazását illeti, mielőtt még tisztelt képviselőtársaim ebben az ügyben felszólaltak volna, én az igen tisztelt miniszterelnök úrral, mint belügyminiszterrel is, értekezvén, teljesen tisztában voltam és vagyok az iránt, hogy ennek a szakasznak olyan értelmezést adni, mint hogyha az 1868-iki törvény értelmében felekezeti jelleggel a község részéről fentartott iskoláknak petrifikáltatniok kellene .abban az állapotban.^ amelyben azokat az 1868-iki törvény találta és hogy községi erővel fejleszthetők nem volnának, ilyen értelmet adni — mondom — ennek a szakasznak nem lehet. Én nem ismerhetek minden egyes esetet, amelyben rendeletek adattak ki erre a kérdésre vonatkozólag, de amennyire sikerült magamat informálni a minisztérium eljárásáról és még inkább a minisztérium eljárásánál követett felfogásról, ugy tudom, hogy a kultuszminisztérium felfogása az eddigi gyakorlatban oda irányult, hogy miután a 25. §-ban tagadhatatlanul bizonyos ellenmondás van, mert a szakasz első mondata beszél a községekről, mint iskolafentartókról, második mondatában pedig a községekről, mint segélyezőkről, a felekezeti jellegű iskolákkal szemben is, mint segélyezőkről, mondom: a kultuszminisztérium abban a felfogásban volt, hogy az ellen, hogy segély alakjában a község a maga hozzájárulását az ilyen iskola fentartásához növelhesse, a minisztériumnak semmi kifogása nem lehet, de a községet ilyen iskolákkal szemben minden tekintetben iskolafentartónak kvalifikálni a minisztérium nem akarja különböző szempontokból, amelyeket figyelmébe ajánlok a t. képviselő uraknak. Nem akarta ezt bizonyos tekintetben a felekezetek jogai védelme szempontjából, mert ha a községet ilyen iskolákkal szemben egyszerűen és mereven a törvény értelmében iskolafentartónak tekintjük, mi következik ebből ? Következik az, hogy a község nemcsak terheket visel, de bizonyos jogokat is gyakorol, akkor a községnek joga van nemcsak tanitói állásokat létesíteni, hanem tanitói állásokat meg is szüntetni, joga van iskolaszéket alakítani, a tanítókat megválasztani, továbbá ennek az a következménye is volna, hogy a községet mint iskolafentartót kötelezni lehetne annak az iskolának fejlesztésére. Már pedig a 25. §. értelmében itt csak önkéntes fentartásról és tehervállalásról lehet szó. Ez az a felfogás, amely a kultuszminisztériumot vezette. Egyébiránt megnyugtathatom a képviselő urat, hogy minden egyes esetben ugy fogom ezt a szakaszt a t. belügyminiszter úrral egyetértőleg alkalmazni, mint ahogy azt a törvényhozás intenciója, amelyet Csernoch János t. képviselő ur is helyesen fejtegetett, magával hozza. Világos a kultuszminiszternek válaszából, hogy amellett, hogy amint mást várni tőle nem is lehetett, védelmébe veszi minisztériumának eljárását, beismerj, hogy a törvénynek általam történt fejtegetése helyes. Kijelentéséről nem is mondható, hogy azt nem megfontoltan, hanem elhamarkodva tette volna, mert elég ideje volt az adandó válasz fölött gondolkodni. Négy napja volt; mert én szombaton beszéltem, ő pedig kedden válaszolt. Ezek után csak röviden megállapítom a következőket. 1. Nem áll az, a mi a Rendszabályok 10-ik oldalán mondatik : »Tulhaladott álláspontot találtam azonban az 1896. évi munkálatnak, a mire egyébként később visszatérek még, a főtanfelügyelő hatásköréről szóló e fejezetében azon tekintetből, mintha egyes politikai községek, mint a kath. iskoláknak köteles fentartói, ezeket fejleszteni, illetve ujabb tantermekkel kibőviteni is kötelesek lennének. Ezen álláspont, mely az 1896. évi munkálat több más helyén is kifejezésre jut, az 1868: XXXVIII. t.-c. 25. §-nak 2-ik bekezdéséhez képest, a mely szerint a kath. iskoláknak általánosan köteles fentartói a politikai községek nem lehetnek.« Mert lehetnek, ha akarnak lenni és ebben őket akadályozni a kormánynak nincs joga. Ellenben igaz, amit az indokolás tovább mond, hogy lehetnek olyan esetek is, a midőn a község az 1868. előtt elvállalt kötelezettség alapján köteles az iskolát föntartani. 2. Igaz, a mi továbbá az indokolásban mondatik: »Igaz ugyan, hogy Berzeviczy Albert volt vallás- és közoktatásügyi miniszter egy interpelláció folytán az országgyűlésen odanyilatkozott, hogy a fentartás alatt a katholikus iskolának ujabb tantermekkel kibővítése is értendő.« Az ebből levont következtetés azonban nem helyes. Ez a következtetés ekkép szól: »De mivel a vallásos közokt. kormánynak az ezzel ellenkező határozatai ez ideig hivatalosan visszavonva nem lettek, jónak véltük ezen mondhatni, még függőben levő kérdés feletti nyilatkozatot annyiban, mintha a politikai községek mint iskolafentartók a kath. iskolát fejleszteni kötelesek lennének, a tervezetből teljesen kihagyni.« Nem helyes azért, mert a rendeletek nem voltak általános érvényűek s azért nem is kellett azokat visszavonni. Esetrőlesetre szóló határozatok voltak. Maga a volt kultuszminiszter mondja beszédjében, hogy nem ismer minden egyes esetet. 3. Nem áll az sem, a mi a Rendszabályok 14. oldalán mondatik: »Mar most tekintve, hogy a polgári községek, amint előbb kifejtettem, a közoktatási kormánynak egy idő ótai állásfoglalása szerint, ha az 1868 : XXXVIII. t.-c. 25. íjának 2-ik bekezdéséhez képest szorosan fenn is tartják a régi kath. iskolát, a címen egyszersmind ujabb tantermeket annak részére még nem epithetnek.« Mert a községeket erre az 1868 : XXXVIII. t.-c. 25. §-a följogosítja és e jogban senki által nem akadályozhatok. 4. Ellenben igaz, hogy ha e jogukkal ;

élni nem akarnak, arra nem kényszeríthetők. És e tekintetben helyes mindaz, a mi az indokolásban mondatik, valamint helyesek az ezen élv alapján megszerkesztett rendszabályok is. De hisz arra sem kényszeríthetők, hogy akármennyire hitelképesekké tesszük azokat, kölcsönöket vegyenek föl és föntartsák felekezeti iskolájukat. Mindezek után szükségesnek vélem a Rendszabályoknak olyatén megszerkesztését, a mely mindakét álláspontra volna tekintettel t. i. ha akarnak, vagy ha nem akarnak élni a törvény által számukra biztosított joggal. De különösen arra, a mely szerint a községek föl vannak jogosítva felekezeti iskolákat nemcsak föntartani, de fejleszteni is, mert hiszen ily alapon áll mai nap legtöbbje a mi felekezeti népiskoláinknak, különösen a felvidéken, a hol a hitbuzgó és vallásos nép erősen ragaszkodik felekezeti iskolájához és azt, élve törvényadta jogával, községi vagyonból tartja fönn. Es ily esetben semmi okát nem látom annak, miért nem lehetne a községnek az általa hozofí anyagi áldozatok fejében, valami jogot és befolyást a felekezeti iskolára biztosítani. Hisz ezzel csak erősebben kötnék a községet az iskolához és útját állanak annak a lépten-nyomon hangoztatott ellenvetésnek : Miért fizessünk, mikor semmi jogot nem adnak. Most itt volna az alkalom a Rendszabályok kidolgozásánál. Azt nem tartom elegendő jognak, hogy ha a politikai község tartaná fönn az iskolát, a költségvetés esetleges elfogadás végett ennek küldendő meg (116. §.). Lehetne azért egyéb jogokat is a községnek biztositani, anélkül, hogy az iskola jellege veszélyeztetve volna. Sőt merem állítani, sok helyen azért is iparkodott a község az iskolától szabadulni, mert magát jogaiban megröviditettnek érezte. DP. Csernoch János. — A becsapottak. Az abszolutizmus tényleg a nyakára ült a nemzetnek s csodálatos, még most sem mondja ki nyíltan az önkényuralmat, hanem nevetséges hajszával keresi a paragrafusokat, melyekre gonosz fondorkodását és lelketlen rendeleteit ráhúzhassa. A mire nem talál valamelyes törvényt, azt megteszi titkos utasításaiban. Tudvalevőleg és nagyon is érezhetőleg a jeles kormány az alkotmányt minden izében, a törvényt minden betűjében megsértette s mikor a gyülekezési jogot betiltotta, a szólásszabadságot korlátozta, nem törődött a Jakabok hadával sem, kik szintén megszenvednek. A szegény Jakabok cudarul becsapottnak érzik magukat. Mily nyíltan, mily mérgesen hirdették, hogy jogot a népnek, hogy Kristófi a magyar nép megmentője, ki azt akarja, hogy necsak az urnák legyen joga, hanem a szegénynek is. A koalició megakadályozza, hogy a király megadhassa mindenkinek a szavazati jogot stb. És ? — És — ? Ime az általános szavazati jogot Kristóffyék elfelejtették, a Jakabokat pénzzel kielégítették s elkobozták az alkotmányt. Nem hogy kitágították volna a jogot, hanem még megszorították, nemhogy adtak volna valamit annak a csőcseléknek, melyet jakabjaikkai a nemzetre uszítottak, hanem még elvették azt is, miben részük volt a nemzet alkotmánya révén : a gyülekezési jogot. Hol vannak most a lapokat bojkottáló, pártköröket ostromló bandák ? Hol vannak a főjakabok ? Miért nem állnak most Kristófi elé és mondják : Kegyelmes pajtás! —- hisz te becsaptál minket. Te a mi vállainkon emelkedtél olyan magasra, hogy most egy nemzetet segíthetsz megbuktatni. Te jogot Ígértél nekünk s pénzt adtál a vezéreinknek, hogy lázítsanak bennünket a nemzet' ellen. Elvetted nemcsak a nemzettől, de tőlünk is a szabadgyülekezési és szólási jogot. Oh, add meg nekünk, szegény becsapottaknak a népgyűlési jogot s mi ezen a népgyűlésen elhatározzuk, hogy olyan szép fáklyászenével lepünk meg, mint amilyennel parancsodra a Budapesti Hírlapnak kedveskedtünk. A megszökött, vagy most bujdosó vezéreinket is rendeld magadhoz, mert velük is szeretnénk beszélni . . . Kristóffy megtudná-e nyugtatni a Jakabokat csengő szóval és arany mosolygásával? Hazánk története a skioptikon fényében. Az ujabbkori egyleti élet egyik vonzó és összetartó eszköze a skioptikon. A külföld nyomdokain haladva, rapid egymásutánban hozzák be a különféle társas körök a szórakoztatás e kiváló nemét. Ahol ma még nincsenek képvetitő estélyek behozva, ott az egyleti elnök bizonyára már gondolkozik azon, mily módon lehetne a szükséges apparatumot megszerezni ; hiszen ez volna egy hatalmas eszköz, mely nagy fáradság nélkül mindig uj és uj tárgyat szolgálna az egyleti összejövetelek tárgysorozatában. Csupa dalolás, csupa szóbeli előadás és deklamáció nem elégíti ki a változatosságot szerető publikumot. Maga az elnök is megsokalja a folytonos próbákat s fáradságos színházi előkészületeket. Németország népkörei már régen szórakoztatják s tanítják tagjaikat a skioptikon érdekességeivel és számos szaktekintély tanúsága szerint az egyleti élet eme ébresztője fokozódó erővel vonzza a társadalom különféle rétegeit összetartó egységbe. A képek, melyek a skioptikon gyárak műtermeiben készülnek, a tudomány és művészet különböző ágait ölelik fel. A természet szépségei és csodái, az égi napok és csillagok világa, a légi sphaerák csodaszép fénytüneményei, az építészet emlékei, a festőművészet remekei, a történelem nevezetes alakjai és helyei, a vallásos élet motívumai, az erény és a bűn allegóriái ezer és ezer képben vannak itt ábrázolva. Nem is nehéz ezen óriási gyűjteményből mindig ujat és ujat mutatni, mert az illető cégek képkölcsönző intézménye lehetővé teszi, hogy csekély díj lefizetése mellett mindig más és más képsorozatról gondoskodhassunk. Ebben a tekintetben melegen jánlható a düsseldorfi Liesegangcég (Ed. Liesegang, Skioptikon-Fabrik in Düsseldorf, Volmerswertherstrasse), mely 70,000 képből álló gyűjteményéből kívánatra bármely képsorozatot kölcsönbe küld az érdekelteknek. Úgyszintén nagy választékkal rendelkezik a skioptikonok legkülönfélébb nemeiből. I m 1 Siroiin Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kinálnak, kérjen mindenkor „Roche" eredeti csomagolást. F. Hoffmann-La Roche & Co. Basel (Svájc) 99 Roche (6