ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-12-23 / 51. szám

XL évfolyam. Esztergom, 1906. december 23. 51. szám ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Karácsony. Jövel szent karácsony, deríts fényt a földre, Gyújtson a lelkünkben lángod új világot, Öröménekekben harsogó glória Zengje által ismét az egész világot . . . Szóljon a szeretet örök Istenének Örvendező ének. Fessen ragyogóra a fenyüfák lángja Minden kicsi kunyhón egy-egy kis ablakot; Hozzon áldást, békét, néhány boldog órát Gazdagnak, szegénynek várva-várt szép napod. Az emberek szive olvadjon ma egybe Forró szeretetbe. Némuljon el a zaj, hétköznapi lárma, Boruljon a földre nyugodt, csendes éjjel S míg idelenn ki-ki szövi édes álmát, Vágyó sziveikben tekints addig széjjel S karácsony reggelre váljék valóságra Kinek-kinek álma . . . Ha a szegény ember földi jóra vágyik, Sha — ki kincsben gazdag — boldogságot óhajt, Add meg nékik azt is, hogy ünneped napján Ne ejthessen senki fájó panaszt, sóhajt, S kit tán keserűnek súlyos bajok, gondok, Legyen az is boldog! . . . Jövel szent karácsony! — Tiszta ragyogással Derüljön a földre ünnepednek napja, Az öröm hevétől hangos ajkainkon Felzengö glóriát szivünk mélye adja, Hadd szóljon az Isten kisded követének Örömteli ének! . . . Szvoboda Román. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. II, Rákóczi F. olaszországi utazása. — A Rákóczi-kor művelődéstörténetéhez. — Tanulságos emlékeket gyűjtöttek Olasz­országban régi magyar főuraink és nemeseink, a kik nemcsak mint egyetemi hallgatók, hanem mint körültekintő utazók is sokáig tartózkodtak a nevezetes városokban. Zrínyi Miklóst, a költőt és hadvezért ifju korában nevelője Pázmány Péter bibornok, kül­dötte Olaszországba, hogy tanulmányait a mű­vészetek földjén érleltesse. Zrínyi Miklós olaszországi utazásának, Tasso tanulmányozásának, a pápa buzdításának köszön­hető a XVII. sz. legnevezetesebb keresztény epo­szának, a fölséges tárgyú zrinyiásznak kelet­kezése. II. Rákóczi Ferencet politikai gyámja, I. Lipót császár küldte Olaszországba, midőn egye­temi tanulmányait már elvégezte. Rákóczi Ferenc szintén egész életére kiható nagy lelki benyo­mást szerzett Rómában. Hősi küzdelmei s tragi­kus bukása után hontalanságában a vallásos szellem mentette meg a kétségbeeséstől és vigasz­talta szerencsétlenségében. Ez a hatalmas örök­sége kárpótolta fejedelmi vagyonának elkobzása Alapitó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Napoleon Betlehem nagy szülöttéről. Esztergom, december 22. (—r.) Évtizedek óta keresik a föld sark­pontjait, annak a titkos tengelynek örök jégbe fagyasztott két végpontját, amely körül a földi élet éjjele-nappala forog kiszámíthatatlan évezredek óta. Embereröt meshaladó eről­ködésekkel, milliónyi költségekkel, roppant élet- és véráldozatokkal igyekeznek a kí­váncsi emberi szemek elöl eddig rejtett világ­sarkokhoz jutni és még nem sikerült. Minek is ez erőlködések, már régen megtaláltuk a világ igazi sarkpontjait. Ne az örökös télben, északon és az örökös jégben, délen keressük azokat: mindkettőt könnyen megtaláljuk a könnyen hozzáférhető, éltetadó keleten. Bet­lehem világhírű barlangja a világ egyik sarka, Golgota véres sziklája a másik. Vagyis inkább Betlehem nagy szülötte és Golgota nagy áldo­zata : Jézus Krisztus, az elmék és szivek nagy és egyedüli sark- és középpontja. Jézus Krisztus oly nagy, hogy a világ legnagyobb lángelméi is csodálkozva hajolnak meg előtte; kicsinyeknek, törpéknek érzik magukat vele szemben. Meglepő a hatás, mit Jézus Krisztus személye nagy Napóleonra gyakorolt. Látszik, hogy Napoleon nagy elme volt és nemcsak fegyverekhez értett és a háborúk borzalmas mesterségéhez, hanem máshoz is. Sz. Ilona szigetén egy vele vitat­kozó tábornoknak ezt felelte: »Én ismerem az embereket, mondom önnek, Jézus nem ember! Csak fölületes lel­kek találnak hasonlatosságot Krisztus és a bi­rodalmak megalapítói, a hódítók és más val­lások istenei között! Ámde ilyen hasonlatosság után katasztrófája hősi eltűrésében és nehéz ke­resztfája viselésében halála percéig. A fejedelmi ifju olaszországi utja, a század szokása szerint iskolai ismeretei méltó befejezését célozta. II. Rákóczi Ferenc tizenhét éves korában végezte el a csehországi neuhausi jezsuita colle­gium s a prágai egyetem tanulmányait. I. Lipót császár Kollonics bibornokot rendelte helyettes gyámjául s azért neveltette külföldön, hogy ma­gyar szót ne halljon és a Rákóczi család törté­neti emlékeit feledje. A neuhausi jezsuiták azonban hiába fára­doztak azon, hogy az ifju Rákóczi németül is tanuljon. Csak latinul társalgott a cseh mágnás fiukkal és magyarul levelezett Bécsben, császári parancsra, tartózkodó édes anyjával, Zrínyi Ilo­nával és az apácaklastromban nevelkedő testvé­rével, Júliával. Tizenhét éves korában, a császár, tanul­mányai befejezésére az olaszországi egyetemekre küldötte. A minden szépre, jóra és nemesre hajló, fejedelmi sarjat, sógora, gróf Aspremont Ferdi­dinand, máltai lovag, kisérte nevezetes tanulmány­újára. 1693. ápr. 5-én indultak Bécsből számos szolga kísérettel, díszes hintókkal és erős hátas­lovakkal. Utjok Stájerországon és Karinthián keresztül vezetett Velencébe, a hol az ifju Rá­kóczi két hétig gyönyörködött a művészet reme­Szerkesztőség : Szentgyörgymező 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők. Hirdetések; felvétetnek Buzárovits Gusztáv könjv­kereskedésében. nem létezik; a kereszténység és más vallá­sok között a végtelenség örvénye tátong. Görögország bölcsei, Pythagoras, Socrates, Plato, Perikies, Anaxagoras, soha sem fogad­ták el a pogányságot mint föltétlen igazságot. Ezek a nagy férfiak a régi istenekről szóló elbeszéléseken, mint a meseországból vett kedves képzeleteken gyönyörködtek, de soha sem imádták ezeket az isteneket. Mig ellen­kezőleg a kereszténység megjelenése óta épen a legnagyobb férfiak hittek az evangéliumban, s Jézus tanításának titkaiban és dogmáiban, még pedig élő és munkás hittel; nemcsak hires püspökök és papok ; akiknek hivataluk ezt a hitet hirdetni, hanem hírneves bölcsek és gondolkodók: Descartes, Newton és Pascal, Corneille és Racine, Nagy Károly és XIV. Lajos . . . Azok a dicsőített istenségek, azok a görög és római törvényhozók, Numa Pom­pilius, Lykurg, vagy Indiának és Memfisnek papjai, vagy Confutius, Mohamed és sorra akárhogy hívják őket, mi különbözteti meg őket más emberektől? Semmi, teljesen semmi. Tudásuk nem terjedelmes. Az erkölcstanból igazi káoszt csináltak. Mondott csak egy is közülük valami ujat a mi jövendő sorsunkról, lelkűnkről, Isten természetéről, a teremtésről? Egyikük sem tudott fölvilágosítást adni arról, ami számunkra fontos. Az ö egész, az isten­ségekről szóló tanuk olyan bonyolódott és homályos, hogy a vallás kérdésének magvát­velejét föl nem tárják . . . Krisztusnál mindez másképpen van. Krisztusban minden bámulatra méltó. Az ö szelleme fölülemelkedik az enyémen, az ö akarata agyonnyom. Közötte és én közöttem és bárki más között a világon nem tudok összehasonlítást tenni; hiányzanak ehhez a keiben s itt nemesedett meg izlése a művészet szépségeinek megértésére és méltatására. Velencéből Páduába s onnan hosszabb tar­tózkodásra Firenzébe utaztak. Az olasz művészet híres városában négy hónapot töltött a* ifju Rákóczi, a ki nagy lel­kesedéssel csodálta meg Michel Angelo, Lio­nardo da Vinci, Rafael, Benvenuto Cellini, a Pitti-palota s a számtalan magán gyűjteményben felhalmozott világhirü művészeti alkotásokat. A Salviatti-palotában lakozott s Firenze fő­úri családaival olyan élénk összeköttetésben állott, hogy rövid idő alatt megtanult olaszul. A feje­delmi udvar léha vigadozásaitól azonban meg­óvta mentora, a máltai lovag, a ki aggodalmasan őrködött arra, hogy az ifju Rákóczi erkölcsei meg ne lazuljanak. A firenzei hónapok után nagy kirándulásra indult Pisán, Livernon és Carrarán keresztül Ge­nuáig jórészt öszvéren. A büszke Genua remek palotáinak, műkin­cseinek és főúri köreinek megismerése után, Torino, Milano, Piacensa, Parma és Modena városok meg­tekintése következett. Riminiből Anconába s onnan a lorettoi hires bucsuhelyre érkeztek, a hol a vallásos szellemű Rákóczi három napig tartóz­kodott igazi benső áhítattal. Lorettoból készültek a római útra. Rómá­ban 1693. októberétől 1694. februárjáig tartóz­kodtak. Rákóczi első utja XII. Ince pápához ve-

Next

/
Thumbnails
Contents