ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-12-16 / 50. szám

katholicismus létérdekei ellen. Az legjobban teszi ha otthon marad majd a szavazástól s nem zavarja meg a kath. közvélemény impozáns egységét. — Zoltán úr ismét elvetette a sulykot. Mult számunkban emiitettük, hogyha valaki hazafiságában a rendes határon túl megy, az visszatetszést szül. Lengyel Zoltán illojális* hangon irt a királyról s azért a lojalitásra való figyelmeztetést Kossuth Ferenc részéről nagyon is megérdemelte. Csakhogy a Zoltán úr határt nem ismerő vak sovinizmusába egy idő óta annyira beleélte magát, hogy nyilt hadat üzen mindannak, ami nem magyar. Vagyunk akkora hazafiak, mint Zoltán úr, hisz nem a szavak döntik el a hazafiságot, hanem a tettek, de azért vad sovinisták mégsem vagyunk. Miért ? Mert nem kívánjuk, hogy a német nyelvet a középiskolákból kizárják. Már pedig Zoltán úr f. hó 12-én megjelent vezércikkében igen erős hangon kikel a középiskolákban előadott német nyelv ellen, arra szólitván fel a a nemzetet, hogy forduljon Apponyi kultuszminiszterhez, hogy »segitse kiirtani ezt a nemzetgyilkoló allapotot.« »Mindenki: szülő, gyermek, tanár, tanítvány, képviselő és miniszter érezze át a magyarság üdvözítő hitét és jöjjön irtani a németségnek még megmaradt és hatalmas gyökérszálait !« Rettenetes sovinizmus! Mit gondol voltaképen Zoltán úr a magyar nemzetről ? Hiszen ha kiküszöböljük a német nyelvet az iskolákból, agyonütjük a magyar ember műveltségét! A magyar ember kizárólag csak magyarul fog tudni embertársaival társalogni és ha a külföldre vetődik, bámulni fogja a müveit elemeket, mint a az uj kaput. Német nyelvvel manapság majdnem az egész világon lehet boldogulni s ha a magyar ember egy cseppet sem konyít hozzá, kinevetik: No 'der dumme Magyar, wenn er nicht ungarisch könnte so müste er bellen wie der Hund. Már pedig ezt nem engedjük magunkról mondani. Régi igazság: »Quot linguas calles, tot homines vales. Ahány nyelvet tudsz, annyi emberrel érsz föl. Zoltán úr tehát ne féljen attól, hogyha a német nyelv továbbra is megmarad a középiskolákban, mint a műveltség terjesztő eleme, akkor talán pangermánokat nevelnek iskoláinkban, — óh nem ! Ily rémképeket csak az ő határtalan sovinizmusa lát. Minden hazafias ember bizonyára a mi politikánkat fogja helyesnek találni. Mert azt már talán csak megengedi Zoltán úr, hogy a magyar is szeret művelődni és örül, ha minél több nyelven beszél. No de persze aki el szokta vetni a sulykot, az ilyenekkel nem törődik. Patronage? A Kath. Munkásnő-Védőegyesület Budapesten szociális kurzust tartott. Ismertetni aZ eszmét, neki híveket, propogandát csinálni volt a cél. Legalább az egyik. Tiz éve működik. Sikerült a magot, az eszmét a széllel az országban ide-oda elvetni: mentsük a női nemzedék között azt, ami mentésre szorul és menthető! mentsük igaz keresztény szeretettel! Viszhang kelt itt-ott, keletkeztek egyes városokban az egyletek, a munkásnő-otthonok. Ugy halljuk itt is, a vulkanikus talajú Esztergomban is mozog a föld. Azaz nem a föld mozog, Krisztus és a lelkek szeretete hozza hullámzásba a sziveket. Azok kik már eddig is sokat tettek és áldoztak Krisztusért, az apostolkodás terrénumát ki akarják szélesiteni. Az Oltáregylet tagjai és vezetősége körében mozgalom indult meg az erkölcsi pártfogásra szoruló nő-nemzedék védelmére, e patronage-ok behozatalára. Ugy halljuk. Üdvözöljük az eszmét! Üdvözöljük, mint a világot megváltó szeretet egyik hullámcsapását, mely a magyar Sión köves-sziklás ormát mozgatni kezdi! Menteni lelkeket, leányokat a társadalomnak, önmagunknak, Istennek ! Ez nagy dolog ! Es itt megáll a tollam! Az eszme szép, nemes, virágos, mindenek felett pedig keresztény! De a megvalósítás? az ... az nehéz! Mi kell ahhoz? Egylet? helyiség? pénz? ozsonna ? játékszer . . . ? Oh, ha ezeken embereket, fiatal lelkeket lehetne menteni magukon, nagyon sok leány boldog volna. Ezek sajnos csak eszközök; szükségesek a célra, de nem elégségesek. Itt több kell, sokkal több; az ami lelkeket nyer, mi aranyon és ezüstön nem vásárolható s nem is adható: lelkesedés, buzdulat, buzgóság Krisztusért és a lelkekért! Igazi nemes, lelkesedő szeretet! S csak egyszer, egy napra, egy gyűlésre! Csak ilyen magyar kiadásban? Nem. Mindig, folyton, következetesen, nem lankadóan ! Mert nem egyszeri megindításról, felbontásról van szó, hanem nevelésről. Az embereket, a fiatal leányokat meg kell nyerni, bele kell nevelni a keresztény gondolkozásba, érzésbe. A nevelés a sziv munkája ; az életben kiváltott és következetes, megalázódó, közvetlen szeretet munkája. Még egyszer hangoztatom, megalázódó, közvetlen szeretet, melyet nem lehet postán, távírón tovább adni, melyet a szomjas, fiatal sziv a nemesen érző szivből meríteni akar. Oh annyi van köztük, ki igazi szeretetet még nem tapasztalt életében ! Mit csodáljuk, hogy aztán elvadul ? Kell szeretet éveken, éveken keresztül. Egyik generáció megy, a másik jön: mindegyiknek egy pár év kell! És kell okosság; higgadt, széles, mély okosság, mely az élet réteges, zeg-zugos rejtekeit áttekinti. Okosság, melynek a madár-dalos, illatos ligetekről s az élet bűzös, mérges posványairól fogalma van, mely ismeri a válaszutakat erre-arra. Okosság, mely tisztában van röviden a szívvel, egy leány szivével, annak hajlamaival, kívánságaival. Mert e nélkül nem lehet vezetés, nem lehet bevezetés a keresztény életbe. Tudjuk, ismerjük, meg vagyunk győződve, hogy ez, hogy mindez meg van azokban, kik az eszme, a nő-védés szép, szükséges eszméi iránt lelkesednek. Mily alapon, mily anyaggal valósítani meg az eszmét ? Cseléd menhely ? vasárnapi cselédotthon? munkásleány patronage? Mi szükségesebb, mi hasznosabb, mi hálásabb? Mi hoz a fáradtságnak több, maradandóbb gyümölcsöt ? Gondolkozzanak ezen ők ... s mi is gondolkozunk. T. — Nyitramegyei politika. A nagy vihar végig száguld óriási kerületű vidékeken át, a levegő megtisztul, ami jótékonyan hat az emberre. Ilyen tisztító, söprő politikai vihar volt az utolsó két választás, eltüntette a liberalizmus néprontó miazmáit, tiszta politikai levegőt, tisztességes érát teremtett. A konc hősei nálunk is eltűntek a szereplés teréről, leverten várják teljes visszavonultságukban a sápos korszak hajnalhasadását, visszatérését. Érdekes, hogy a megyében, melyet valaha a svihákok megyéjének neveztem, egyszerre megtörténhetett ily radikális augeasistáló tisztítás. Nagyon jó lecke volt ez főleg az emelkedés és a zsiros parochiák után áhítozó papoknak, akik talán egy megyében sem szerepeltek akkora számban, mint nálunk. Ezek most nullák politikai tekintetben, mert jellemtelenséggel határos politikai alkalmazkodásukkal és meghunyászkodásukkal teljesen eljátszották a hitelüket és összes játékaikat is; nekik nem juthat szerep a tisztességes politika önzetlen szolgálatában. Örvendetes jelenség képen jelentem, hogy nálunk a nemzetiségi politikának nincsen tere. A nép szereti az ő tót anyanyelvét, de nem hederít a túlzó izgatók céltalan és bajszerző izgatásaira, ami főleg a jellemes, néppárti jpapság áldozatos vezetésének és önzetlen meg következetes működésének tudandó be. Ezen dicséretes irány és helyes állapot csak erősödni fog a népnél, ha a volt stréber, opportunisztikus papok jó sokáig sarokba lesznek szorítva. Reméljük, hogy nem is tér egyhamar vissza a politikai szolgálatok jutalmazásának a kora. Felemlítem mint dicséretes dolgot, hogy Nyitramegye főliferánsa a néppárti képviselők testületének, mert hat képviselőt küldött néppárti programmal az országházba. A szövetkezetek felkarolása, a népmissiók tartása szinte üdvös divattá vált már főleg a fiatalabb erők vidékén. Nyitramegyei. HIREK. Krónika. Aggódtunk máris a felett, hogy Az idén nem lesz fagy, se tél . . . Hogy hó sem látogat a földre, Mely a sok sártól feketéi . . . Talán mégse' lesz . . . S a téli sport kivesz! . . . Node Luca ám ránk pirított. Hozván a fehér lepedőt, . . . Megsajnálta a korcsolyákat És a sok földi epedőt, Kik jégre vágyának Törni kezet, nyakat . . . A hideg is már bekopogtat, Pouder sem kell s piros az arc . . . Ezért természetesen mérges A poudergyáros Müller, Schwartz! . . . Ha a tél konkurrál, Hogy éljen meg a gyár? . . . Az orr nagyon elégedetlen A deres, hideg lég miatt ... S mivel keztyűt nem húz rá senki . . . Fájdalmas könnyekre fakad! . . . A fagyott lábujj, fül Csíp nagy kegyetlenül . . . Az, ki száját nyitva felejti. Nem a legkitűnőbben jár, . . . Csap oly kegyetlen koncert aktust, Mihez nem ért Néró, Cézár! . . . Pemete, szalmiák Az, mit mindenki rág. A suszter sem oly fényes kedvű . . . Hja, nincsen annyi rendelés! . . . Mit megkeres pár talpalásból, Az a torkának is kevés! . . . Nem sétál senki sem S igy rossz cipő sincsen I . . . De annál nagyobb a keletje Cukornak, rumnak, teának! Megelégülten csúsztatnak le Pár csészével, kik megfáztak . . . A fa, a szén az úr! . . . Értök a zseb kimúl'! ... Biz aggódtunk már a felett, hogy Az idén nem lesz semmi fagy És lám. ránk cáfolt Luca napja! . . . Itt a hó s a meleg se' nagy . . . Száguld a korcsolyás, Adieu, jó mulatást! . . . Tulipánfi. A hét A parlamentben is telekézzel szórják a szabadság szebbnél-szebb virágait, nem is bánva, hogy a folyosón kerekedett piccolo burasca beteggé teszi többi között a politika hajójának egynémely főkormányosát s kiveti belőlük a »reakeionarius« és ehhez hasonló szóanyagokat. Mit bánják ők, ha a nép milliói meginognak hitükben, hazafiúi érzéseikben!? A kivándorlottakat majd pótolják Oroszországból, Galíciából és Romániából bevándorlót! erők s a természettől rendelt védőikben csalatkozott kisembereknek majd íogják pártját a lelkiismeretlenül izgató nemzetköziek. Csak az a kérdés, kinek a lába alatt lesz akkor a magyar föld ? Hon- és népmentés a régi liberális nemzetgazdasági alapon annyira sikerült az elmúlt ötven esztendő alatt, hogy a kisemberek földje nadrágszíj szélességű, a bevándorlóit idegeneké pedig csaknem fél vármegyéket tesz ki egyes vidékeken. Ugyan nem gondolják-e honatyáink, hogy Deák Ferenc és Kossuth apánk az agrárius Baross pártjára állanának, ha élnének? Különben a szabadság egy nevezetes évfordulóját is ültük e héten. Újból képzeletünkbe tokikodott a Tisza rengeteg erejű büvészpálcája, amely egyetlenegy zsebkendővel százakra menő honatyát emelt ki a képviselőház padjaiból, darabontokat szegezett az elnöki emelvényre oly erősen, hogy csak élő fogóval, recsegés és törés árán lehetett őket onnét eltávolítani. Talán mivel éppen 13-ika volt. Az osztrák urakháza is azt mondja, hogy a szabadságszeretet >nagy örömet, szerzett neki, mivel a kormány csak igen rövid időt engedett a választó-jog fontos javaslatának letárgyalására. Azt azonban nem tartja furcsának, hogy ugyanakkor, midőn presszionálva érzi magát, a plurális szavazati jog elfogadásával, ő is presszionál. Mindamellett egy fontos vívmánya van, azaz csak lesz, a szabadságnak a — közösügyi indemnity. A kormány szabadon fedezheti majd a közösügyi kiadások arányos részét a rendkivüli felszerelési kiadások kivételével, mivel a beterjesztett javaslatot minden valószínűség szerint még ezen a héten tűzik napirendre. * í Mi •