ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-02-04 / 5. szám

harmadik rendkívüli Jakab dolgozott itt fényes napidíjért a vörös zászló érdekében. Meg is tisztelték már a vörösek Szent István szülővárosát szocialista temetésekkel, felvonulásokkal, röpiratokkal, népgyülésekkel. S a nyomor vámszedői a munkásosztálynak épen legszegényebb rétegét : a kőműveseket boldogították a nagy tagsági dijakkal és a drága »Népszavával,« hogy ennek fejében a tavaszi sztrájk idején egy száraz zsemlét kaphassanak naponkint. De a mult vasárnap, január 28-a azonban a rút zsidó-szocializmus terjedésének Esztergomban gátat vetett. Megalakult a magyar Sionban a keresztény szociális egyesület s ennek kebelében a kőművesek keresztény munkásegyesülete. Hetek óta nagy érdeklődéssel várták a napot s a régi színtelen kőműves szakegylet megmaradt 13 tagja már a ker. szociális egyesület alakulásának hírére is az utolsó héten felszaporodott 40-re. A ker. szociális munkásság mind kivonult az esztergomi vasútállomásra, holSzalánczy reggel 9 órakor érkezett. Kivonult továbbá az állomásra az esztergomi kath, ifjúsági egyesület 80 tagja is. Sőt ott láttuk a vöröseket is — ezúttal kék nyakkendővel. A nagy néptömeg az állomásról a vonat megérkezte után a kerektemplomba vonult istentiszteletre. A ker. szociális központ kiküldöttjét, az érdes tenyerű, de lángszavu Szalánczy Adort, a a kőműves szakegylet elnöke Wodicska István látta délben vendégszerető házánál. A régi kőműves-szakegylet rendes évi közgyűlését, melyen az építőmesterek és vállalkozók is teljes számban megjelentek, délután 2 órakor nyitotta meg Wodicska István elnök. Kiemelve a gyűlés célját és nagy fontosságát, mely nem egyéb, mint az eddigi színtelen szakegyletet életképes ker. munkás egyletté átalakítani. Utána Obendorf er János, az egyesület jegyzője olvasta fel a legutóbbi válságos esztendőről szóló jelentését. A közgyűlés gócpontja Szalánczy Andor több mint egy óráig tartó beszéde volt. Nagy lendülettel és hévvel, világos logikával és népies nyelvezetben ismertette a keresztény szociális programmot és a ker. szociális egyesületek szervezetét. Csak ugy ömlött a szó belőle ; e munkásapostol egy centrumpárti munkás-képviselő hű magyar kiadása. Előadásából kiemeljük a ker. munkásegyleteket leginkább megvilágító gondolatokat. A ker. szociális munkás-mozgalom, hála az Égnek, egy esztendő alatt csaknem 15,000 munkást egyesitett a kereszt zászlaja alatt. Elég nagy tábor arra, hogy egy országos szervezetet alkossunk s néhány év alatt az eddigihez hasonló arányú terjeszkedéssel a munkásügyben a vezető szerepet átvegye, vagy legalább a nemzetköziek terrorizmusát megszüntesse. A keresztény szociális egyesület országos szervezete immár azon helyzetbe van, hogy a szociáldemokrata-szervezet által nyújtott anyagi előnyöket is adhatja. A munkanélküliség idejére szóló segély, utazási segély, főkép pedig a munka-közvetítés, a munka és édesanyjával, ki dacára hogy beteg, mégis velük dorbézol. Vannak a regénynek oly alakjai, kik éppen nem hasonlítanak az előbbiekhez. Rosszul érzik magukat e lármás tömegben. Ilyen a komoly dr. Boden, a szent Ágnes, ki csak nemrég jött haza a zárdából és lelkét még nem mételyezhette meg környezetének romlottsága. Továbbá Quirin Gretchen, kinek ez az első farsangja és Wermels Kichen. Tragikus a dologban, hogy e négy közül csak Wermels Kichen marad a régi. Gretchen alkalmazkodik a környezethez. Dr. Boden, ki oly kitartóan viseli magát mindvégig, az utolsó nap bukik és vele szent Ágnes. Ez már mégis csak sok egy kicsit, ilyen rossz még a karnevál napjaiban sem lehet Köln ! Vagy igen? Vannak még oly helyek, hol szépen ünneplik a farsangot. Pl. a munkás-egylet vagy kereskedők bálján, egy-két magánházban. Kaiser ide is vezethetett volna, hogy lelkünk, ha pillanatokra is, megszabaduljon attól a nyomasztó hatástól, mit a vendéglők könnyelmű közönsége és az utcák fékvesztett tömege reá gyakorolt. De ez számítással történt! Kaiser a karnevál iránt minden olvasójában csak undort akart ébreszteni. Le akarta teljesen rombolni a nimbuszt, mely eddig a kölni karnevált övezte. Ez vezette őt arra, hogy kerülve minden híjában szenvedő vidékek tagjainak munka szerzése — ez mind folyamatba van véve a ker. munkás-szervezetben is. Nem kell tehát ezért senkinek többé a szociáldemokrata szervezethez pártolni. A keresztény munkásnép nem várhatja sorsának javulását egy 10,000 év múlva (jobban mondva soha) megvalósuló szociáldemokrata államtól ! Izrael Jakab és Bokányi Jakab várhat addig, mert jó dolguk van. De mi ker. munkások tartozunk azzal magunknak és gyermekeinknek, hogy helyzetünket fokonkint és a legközelebbi jövőben emeljük, javítsuk. S ez csak úgy lehetséges, ha az összes társadalmi osztályok rokonszenvével, s azokkal karöltve — nem pedig azoknak hadat üzenve .—• oldjuk meg a munkáskérdést. A szociáldemokrácia a tőkének és a munkaadóknak irtóháborút izent, azért a szocialista munkás kötelességének tartja a munkaadót mindenütt megkárosítani. A keresztény szocializmus ezt nem tűzte kí célul, mert tudja, hogy a mint a tőke munka nélkül, úgy a munka tőke nélkül sem megy semmire. Tehát csak a tőke túltengése és túlkapásai ellen harcolunk. Nem a munkaadók főokai a munkásosztály kizsákmányolásának, hanem a szabad verseny. S ez mindaddig fog garázdálkodni, míg a munkás szervezetlenül áll a tőkével szemben. Ha majd nem egyes munkásokkal, hanem munkás-szervezetekkel lesz kénytelen szerződni a tőke, akkor már nem nyomhatják le annyira a vállalatoknak árát, hogy a munkaadó a munkáson kénytelen megvenni a nyereségét ! Nincs kizárva a sztrájk sem a ker. szociális programmból. Csakhogy a mint a helyesen alkalmazott sztrájk alkalmas a munkásság érdekeinek védelmére, a szertelen sztrájk ép úgy alkalmas a munkásmozgalom tönkretevésére, mint bebizonyították azt a nemzetköziek tavai a 25,000 fémmunkás sztrájkja alkalmával, mely a tőke győzelmével és még nagyobb zsarnokságával végződött. Szalánczy után Vavrovits helybeli szíjgyártó állott elő, s miután humoros módon megleckéztette a nemzetközieket, »kik, bár első programmpontjuk az osztály uralom megszüntetése és az általános szavazati jog, az elmúlt évben mégis támogatására siettek az autokraciának és az abszolutizmusnak, mert hát a vezéreknek a szabad szerelemhez egy kis miniszteri szubvenció kellett« — javaslatot nyújtott be. E szerint a keresztény kőműves-egylet helyett alakítsunk általános ker. szociális egyesületet, melynek keretében a különféle iparágak mindmegannyi szakszervezetet alkothassanak, s igy egy hatalmas falankxot alkothassanak, melynek a társadalmi és politikai életben is súlya legyen. Szalánczy Andor ennek következtében szintén az általános ker. szociális egyesület megalakítását ajánlja, s annak kebelében a ker. kőműves-szakegylet megalakítását. S nyomban meg is magyarázta mindkettőnek tervezetét és alapszakedélyes és szép jelenetet, csak a bűnt, szennyet fesse le előttünk. Az írót alighanem csak szidni fogják karnevál barátai. De hiszem, hogy lesznek oly egyének is, kik mélyebben gondolkoznak és azon tűnődnek, hogy miképpen lehetne e sok rosszat kiküszöbölni a farsangból. Hinni akarom, hogy a költő szavai nem halnak el némán a messzeségben, hanem visszhangra lelnek. Igy majd a régi tiszteletreméltó Köln megszabadul a karnevál szentségtelen itő orgiáitól. Hiszen a farsangi napok csak tétlenséget, gyászt hoznak igy Kölnre. Minden komoly politikai és szociális mozgalmak szünetelnek ilyenkor, csak az utcán lesz az élet napról-napra élénkebb. Szerintem a férfi-egyletek hivatottak arra, hogy harcot üzenjenek azon sok erkölcstelenségnek, melynek a karnevál kútforrása. Tudom, hogy meg akarták ezt már tenni és csak az hátráltatja ezen lépésüket, mivel jól tudják, hogy sok ellenséget szereznek maguknak Köln városában. Felteszem azt a kérdést: hogy a korrumpált elemek rokonszenvét keressük ? Ha nem, ugy a város komoly és tisztességes lakói mellettünk vannak. Mi a karnevál ellen bátran felvehetjük a harcot! Hic Rhodus, hic salta. W. H. bályait. A javaslatot ilyen értelemben a közgyűlés határozattá is emelte. A jelenlevő földművesek közül Majtényi József jelentette lelkes szavakkal a földművesek csatlakozását a ker. szociális szervezethez. »A magyar Rómán esett szennyfolt — úgymond — le van mosva. A vörösek rémuralmának itt vége. A hol szent István bölcsője ringott, ott a kereszt lett a munkás nép zászlója!« Guzsvenitz Vilmos igazgató a ker. szocializmust a zsidó szocializmussal állította szembe. Az uj egyesület, a melyhez Esztergom öszszes keresztény egyesületei csatlakozni fognak, a következő tisztikart választotta: Elnök: Wodicska István. Alelnök: Romanek Miklós. Pénztárnok : Preczlik József. Id. jegyzők : Obendorfer János, Adorján János. Háznagy : Simon Károly. Választmányi tagok : Simonidesz János, Wodicska Ferenc, Kajuk Gyula, Lindner József, Mészáros János, Verbovszki József, Molnár Károly, Bekő János, Gabanicz Mihály, Juhász József. Lassan, de jól megérett tehát a primási városban a ker. munkásegyesület ügye, melynek a helybeli kath. egyesületek közt fontos szerepe és nagy jövője van. Elismerés legyen azért különösen azon kis lelkes csapatnak, mely az elmúlt év hányattatásai közt gyalázatot, üldöztetést szenvedve kitartott a kereszt zászlaja alatt, s az egyesület ügyét ily szerencsés kikötőbe vezérelte. Gazdasági és ipari hitelszövetkezetek. Azt mondják, hogy a szerfölött okos embernek a gyakorlatban nem sok hasznát lehet venni. Amennyiben ez az elméleti okosságra vonatkozik, igaz ezen állítás. Azonban gyakorlati okosság hasonló a termékeny földhöz, mely képes sok gyümölcsöt teremni; hasonló a bő forráshoz, melyből vízben gazdag patakok származnak. Ezért a hitelszövetkezetek könyvviteléről és ügyviteléről szóló ismertetések a papiroson elméletiek lévén, nem sok haszonnal járnak; ezeket jó practice látni, esetleg segítő munkával a hitelszövetkezeteknél elsajátítani. Ott lehet megismerni a könyvvezetés célját, fontosságát, szabályszerűségét, a fő- és segédkönyvek közül a zárlati munkálatokat ; a nyereség-felosztás és a számlák áttételezése körüli teendőket stb. Ezen gyakorlati ügyesség egyik főkellék a hitelszövetkezetek tartós és áldásos működéséhez. A másik kellék is, t. i. az ügyvitel a gyakorlatban könnyebben és maradandóbban sajátítható el; de azért itt is jó az elmélet, legalább általánosságban, hogy legalább a figyelem legyen arra irányítva, amit a gyakorlatban végezni kell. Ignoti nulla cupido, ez áll e téren is. Az ügyvitelnél legelső dolog: milyen az illető szövetkezet, gazdasági-e vagy ipari ? A gazdaságinál a gazdaságban szükséges cikkek, (gépek, szerszámok, vetőmag stb.) vagy a fogyasztásban szükséges cikkek (elsősorban a hitel, azután a fogyasztás összes cikkei) vagy a termények (gabona, bor, gyümölcs* stb.) jönnek tekintetbe. Az ipari szövetkezeteknél az iparűzésben szükséges nyersanyagok, ipari cikkek szereztetnek, feldolgoztatnak, készárúk értékesíttetnek, iparosoknak árúra hitel adatik stb. A második dolog: az illető gazdasági, vagy ipari, vagy egybekötött hitelszövetkezetet megalakítani. Az alapszabálytervezet fel világosit a szövetkezet céljáról, cégéről, tartamáról, a tagok jogairól és kötelességéről, a szövetkezet üzletköréről, a közgyűlésről, az igazgatósági és felügyelőbizottsági elöljáróságról, hivatalnokokról, a mérleg összeállításáról és a felszámolásról. Ha ez mind rendben van, jön az alakuló közgyűlés s a szövetkezet cégbejegyzése; esetleg az országos központi hitelszövetkezetbe való belépés; ez ugyanis nem kötelező. A szövetkezet rendszeres működését csak a kereskedelmi cégjegyzésbe történt bevezetés és kihirdetés után kezdheti. A hitelszövetkezetet az igazgatóság vezeti. Ezt pedig a felügyelőbizottság ellenőrzi. A hivatalnokok az igazgatóság alatt állanak. A tagoknak az igazgatóság felelős. Az ügyrend és kezelési szabályzat adja a szükséges felvilágosításokat. Fontos a tagok nyilvántartása. A szövetkezeti kölcsönök és kamatai körül a váltó és kötelezvény-kölcsönök, a váltó és kötelezvény kellékei jönnek tekintetbe. Van azután központi kölcsön váltóra vagy kötelezvényre. Szövetkezeti üzletrészek, osztalék, takarékbetétek és ezek kamatai, az évi vizsgálat megejtése és a közgyüléselőkészitése, statisztika, osztalék- és kamatszámítás — ez mind tanulmányozandó. A szövetkezet alakítását illetőleg fontos tudni, hogy a szövetkezeti törvény szerint működő