ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-02-04 / 5. szám

XI. évfolyam. Esztergom, 1906. február 4. 5. szám, ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Szociáldemokrácia és keresztény szocializmus. Esztergom, február 3. I. (TI.) Nemcsak a tudomány terén, hanem a társadalmi szervezkedés, a társadalom kiépítésének mozgalmában is vannak nagy tévelyek, beteg rögeszmék, meg nem valósitható lidércek. A legújabb társadalmi fejlődés, az uj munkás-társadalom kiépitésének mozgalmában két tan, két rendszer áll szemben egymással: a szociáldemokrácia és a ker. szocializmus. A kettő közti különbséget világítsa meg a következő hasonlat. A technika terén sok századon át egy rögeszme foglalkoztatta ez elméket, az u. n. perpetuum mobile feltalálása. Megszámlálhatlan sok ember törte már a fejét egy oly gép feltalálásán, mely örökké mozog s mely mozgató erő nélkül, pl. egy oly gőzgép, mely önmagát hajtaná, melyet nem kellene fűteni; egy oly óra, melyet nem kellene felhúzni. Ez persze ideális, tökéletes gép volna, — ha meg lehetne valósítani. Már akkor akadtak józan, okos felfogású emberek, akik megmondták e szerencsétlen rögeszmében szenvedőknek, hogy ez képtelenség. Semmiféle gép önmagát nem mozgathatja, azt kell felhúzni, azt kell fűteni, hogy működjék, még a föld is csak felhúzott gép, mely elfogyasztja a súrlódás következtében erejét; a nap is lassankint kihűl. De azok nem hitték, csak tovább ábrándoztak s törték fejüket. S még most is vannak és lesznek, akik e tévhitnek AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Virágálom. Titokzatos, holdfényes, csendes este . . . Varázsos, édes, bűbájos világ . . . Egy nagy teremben szövögeti álmát Sok csengő-bongó, tarka kis virág. A Rózsa, Szegfű, Gyöngyvirág, Nefelejts, A Liliom, Rozmarin, Ibolya. Az Orgona, Tulipán, Bazsarózsa, A Rezeda, Pipacs és Viola. Míg selymes álmot szó' aranyszálakból A Virágtündér holdsugár keze,. Bűbájos epedéssel, zsongó kéjjel Álomba mélyed Flóra gyermeke. A lég megittasul dalos kacajtól, A szívbe lopja izzó mámorát S mi önfeledve, bámulattal nézzük Virágmamzellek csábos táborát. Ez eleven misztérium láttára, Repülni érzem lelkem vágyait, Hogy ellessem a sok virágkisasszony Mosolygó, édes, bűvös álmait ... 1 S egy vágy markolt szivembe vas kezével, Azon töprengtem szerfelett sokat: Mért nem vagyok most bibliai József, Hogy megfejthetném mind ez álmokat! Alapító: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. felülnek, akik ily meddő kísérletezésre vállalkoznak annyi felsülés és kudarc dacára. A szociáldemokrácia is ily téves irányban halad, ily rögeszmében szenved. Fel akarja találni a perpetuum mobile-t a

( társadalom terén, a tökéletes társadalmat. Oly társadalmat akar teremteni, mely mozgató erő nélkül is dolgozik. Mert a munka mozgatóereje a tulajdon és a szociáldemokrácia tulajdon nélkül akarja az uj társadalmat megteremteni. De sőt nagyobb agyrém a szociáldemokrata társadalom, mint a magától mozgó gép: perpetuum mobile. Mert ez egy gépezet akar lenni szervezet nélkül. A társadalom szervezete a család és az államhatalom s a szociáldemokrácia társadalmat akar család és a hatalom tekintélye nélkül. Az emberi társadalom továbbá élő szervezet, nem holt gép, olyan mint egy ember szervezete, melyben az anyagon s annak szervezetén kivül éltető lélekre is van szükség. S a szociáldemokrácia társadalmat akar lélek nélkül. Mert az emberi társadalom szelleme-lelke a vallás és a szociáldemokrácia társadalmat akar vallás nélkül! Társadalom tulajdonjog nélkül egy perpetuum mobile, agyrém. Mert a szocialisták által annyira kiemelt, istenitett munkának föösztökéje, sarkantyúja: a tulajdonjog. Amit az ember magamagának vagy családjának dolgoz, abban buzgó, lelkiismeretes és fáradhatlan. Ellenben bitang jószág a közös jószág. Miért vannak oly szorgalmasan felszántva a szántóföldek, miért oly gondosan müveive a szöllök, megművelve minden falatka föld? Mert a földművest vagy szöllögazdát verejtékes munkájában folyton ösztökéli az édes De arra is nagyon kíváncsi voltam, Ki álmodik rólam a sok közül . . . ? ! Fogadtam, hogy nevét viszonzásképen Varázsló himnuszok veszik körül. . . . Ám senki . . .! Mind, mind nemes virág volt, Ki Mákvirágról nem sző álmokat . . . Más történt ott: királynő választásra Gyűjték össze a virág-voksokat. Mert tudnivaló, hogy a virágpolgár Világpolgár nem lesz soha, soha 1 És azt akarja tűzzel, lánggal, hévvel: Királya is legyen, ha van hona! Folyt a korteskedés szerényen s hajrá ! A pici, piros, röpke, pörge lány Lebegő, lepke, lenge lendülettel Gyöngyén rop táncot sorra, mindahány ! Hogyha a napsugár ezt végignézi, Szégyenkezik s pirul olyan nagyon, Hogy táncotropnj sugárlábaival Nem mer többé a kora hajnalon . . . Hisz enmagam is tűzbe, lázba estem ; Biztosítani főmön a kalapot: S táncolnék tán még most is, ha a cipőm Nem nélkülöz minden kis alapot. De folytatom. A Rózsa lett a győztes, Diadalmasan harsant a »Vivát . . .!« Ámde tovább nagy fájdalom volt nézni E siralmas virágtragédiát . . . Szerkesztőség: Szentgyörgymezö 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. tudat: — magadnak s szeretett családodnak dolgozol, a gyümölcsöt magam, nem más fogja leszedni! Ép ugy az iparos, ki beledolgozik az éjszakába, az utolsó napszámos, kinek két kezén kivül semmije sincs, miért fárad reggeltől estig? Mert tudja, nogy legalább az a keserves bér, melyet megkeres, az övé, egészen az övé. Ellenben a képzelt szociáldemokrata államban nem ösztökélné az embereket a tulajdonjog, nem hajtaná a társadalom gépezetét az a hajtó erő s igy a gép mihamar felmondaná a szolgálatot. A rengeteg szántóföldek és szöllök, melyet most minden kényszer nélkül megmüveltetnek — akkor parlagon hevernének. Mindenekelőtt tehát óriási inség állana be vidékenként. Mindenki munkavezető, párttitkár, napidíjas szónok akarna lenni s a legnehezebb és legszükségesebb munkákhoz, melyekhez most rögtön kapni munkást, akkor kötéllel sem lehetne fogni embert. Bányásznak, kőművesnek, vasöntönek önként nem menne senki! A desperat szociáldemokrata minisztérium látva ezt, kényszermunkával, rabmunkával végeztetné az összes munkákat, melyet most fütyürészve végeztetnek s beállana a legnagyobb rabszolgaság, mely csak valaha volt. Ez ellen a nép természetesen már az első évben fellázadna és szétrombolná a bolond gépezetet: a tulajdonnélküli társadalmat s igy ismét visszazökkenne sok vérontás és forrongás árán a társadalom oda, ahol most áll: a tulajdonjog szilárd alapjára. Megpróbálták már nem egyszer a vagyonközösséget Amerika és Ausztrália egyes községeiben. Egy év nem sok idő, de még egy év letelte előtt vagy megszöktek a szocialista Virághonban is vannak anarchisták: A Bazsarózsa és a Tulipán, Kik tőrüket Rózsa szivébe szúrták — S azóta van tövis a rózsafán . . . Virágoki Szép mamzellek! mit most mondok, Ne fogadják ép téte ä téte szerint —: Királyok maguk sorra, egytől-egyig! Minek akarnak új királyt megint . . . ?! Igen királyok! Meghódol maguknak A férfi-szív, ha akar is — nem is . . . Legalább, hogy a Pipacs rég király már, Nagyon jól tudom s hozzá — érzem is ...! Mákvirág. A kölni karnevál kritikus világításban. Köln, 1906. jan. 20. A mostani • karnevál kezdetén jelent meg egy könyv, ami valószínűleg kevés örömet okozott a farsang barátainak. Hozzá vagyunk szokva a híres kölni karnevált egy nagyon kedélyes népünnepélynek tekinteni, ahol minden rang-különbség eltűnik. A polgármester, magas állású városi hivatalnokok, katonák, sőt hercegek és grófok is egyaránt szívesen és örömmel üdvözlik a karnevált. Szolgálatába szegődnek a lapok is. Olvasóik egyenes kívánságára hűségesen referálnak mindenről; dicshimnuszt zengnek az álarcos-bálokról, a karnevál minden bohókás jelenetéről. És ha túllépik a